Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

1991. JÚNIUS 15., SZOMBAT MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM KÉPIHEJ Ezer éve a szlovák nép szomszédságában KIK AZOK A JÓ PALÓCOK? Adattár Egerben — Nógrád a legpalócabb megye — — Dr. Bakó Ferenc a kutatásról PÁLYÁZZON, SEGÍTSEN! (Ferenczy—EUROPRESS) Napról napra emelkedik a munkanélküliek száma. A szezon jellegű munkák — a mezőgaz­daság", az idegenforgalom — beindulása ugyan enyhítette a gon­dokat, de lassan kilépnek az iskolákból a végzett fiatalok is, mintegy 160 ezren szeretnének elhelyezkedni-. Közel 40 százaié kuk szakképzetlen, a munkaerőpiacon csekély eséllyel verse nyeznek életük első munkahelyéért. A Munkaerőpiaci Bizottság titkárával, Wágner Józseffel az ő esélyeikről beszélgettünk, — A bizottság feladata, hogy lehetőséget keressen a munka- nélküliség enyhítésére, az újra elhelyezkedés megkönnyítésére, a fiatalok munkába állítására. Júniusi ülésünkön a tárcák szakem­bereivel közösen kilenc pályázati felhívást fogalmaztunk meg. Ezek célja, hogy anyagi támogatást biztosítsanak azokhoz a közmunkákhoz és átképző programokhoz, amelyek részben új munkalehetőségeket, részben alkalmi elhelyezkedési esélyeket teremtenek. Vállalatoktól, intézményektől, önkormányzatoktól, egyéni vállalkozóktól várjuk a munkát kínáló pályázatokat, amelyek megvalósításához elnyerhetik akár a költségek 50—70 százalékát is. — Kiknek próbálnak e pályázatokkal segíteni? — Három nagy csoportot különböztetünk meg. Az egyik a tartós munkanélküliek csoportja, akiknek közmunkákat szerve­zünk — erdőtelepítést, útkarbantartást, ezzel párhuzamosan az átképzésükről is gondoskodni kívánunk. A másodikba az egyes munkahelyen tömegesen munkanélkülivé válókat soroljuk. Az ő helyzetük javítását célozza az az ötletpályázat, amelyben egy adott környezet hosszú távú átfogó fejlesztési munkaerő-gazdál­kodási koncepciójára kell javaslatot tenniünk a jelentkezőknek. Díjazásukra — területenként változóan —,200—500 ezer forin­tot irányoztunk elő. Akár többen is elnyerhetik az első díjat, hiszen a cél a fontos: minél többen kapjanak munkát, biztos kenyeret. —A harmadik csoport? — A fiatal munkanélküliek csoportja. Ebben a körben az új szakma elsajátításáról, a nyelvi továbbképzésen, az elhelyezés fortélyainak oktatásán át minden használható ötletet szívesen látnánk és díjaznánk. A pályázatok nyilvánosak. A feltételekről a Munkaügyi Köz­lönyben és a megyei M unkaügyi Központokban i s kapnak bővebb tájékoztatást az érdeklődők. F. l\ — Nemrég Budapesten egy konferencián adtak számot arról a csaknem negyedszázados tudo­mányos programról, amely Pa­lóc-kutatás néven ismeretes, s melynek eredményeit négy kötet­ben a Palócok című monográfia foglalja össze. Mind a programot , mind a monográfiát dr. Bakó Fe­renc neve fémjelzi. Tehát valószí­nűleg nem túlzás azt állítani, hogy tudományos életműről van szó. így van-e ez? És melyek ezen élet­mű legizgalmasabb részei? —Igaz, hogy a Palóc-kutatás az én tudományos tevékenységem igen jelentős hányada — szerve­zett formában csaknem 25 éven át a jelenig tartott —, de mégsem mondhatom, hogy ez az egész életművem. Kétségtelen, hogy néprajzi és történelmi kutatásaim a Felföld különböző tájaira irá­nyultak, s ez még a budapesti egyetem professzorának, Győrffy Istvánnak, az ő intencióinak, irá­nyításának tulajdonítható. A har­mincas évek végén elkezdett vizs­gálatokról megjelent írásaim is azt bizonyítják, hogy először Nógrádban — Őrhalom, Hugyag, Ipolyvarbó — Vrovka — és Bars- ban — Újbars-Novy Tekov — ismerkedtem a palóc népélettel. Tulajdonképpen ez folytatódott mostanáig, erősen a munkahe­lyekhez kapcsolódva, de mégis a Felföldön. Sárospatakról és Eger­ből nagyobb területeket járhattam be, és így végeztem a kutatásai­mat. Az életmű másik jelentős része a népi műemlékek kutatása és ezzel összefüggésben a falusi te­lepülésformák jelenkori és törté­neti vizsgálata, amely Heves me­gyére terjedt ki. 1955-ben elkezd­ve tíz év alatt végigjártam a megye minden települését, a helyszínen írtam le a lejelentősebb népi és ipari, mezőgazdasági építménye­ket, levéltárakban fölkutattam a rájuk vonatkozó írott történeti adatokat, majd megírtam az egé­szet a Heves megye műemlékei című munka három vaskos köteté­ben. A műemléki vizsgálatok egy része már becsatlakozott az 1968- ban elkezdett Palóc-kutatásba, mert Észak-Heves építészeti és te­lepülési képe a szomszédos palóc területekkel tart rokonságot. Né­mileg ennek fölismerése vezetett rá, hogy több tudóssal is szövet­kezve nekilássak az egész palóc népi műveltség és társadalom le­írásának, firtatva e népi csoport történeti kialakulásának lehetősé­geit is. A tudományos program kialakítása, a stúdiumok elvégzé­se, majd az eredmények összefog­lalása, közzététele több mint két évtizedet vett igénybe. Az életműhöz tartozik még, a teljesség kedvéért, a múzeumban végzett tevékenységem is. Meg­szerveztem a sárospataki Rákóczi Múzeumot, a Heves megyei mú­zeumi hálózatot, és fölfejlesztet­tem az egri Vármúzeumot. Ez a munka azonban, úgy érzem, nem tartozik most ide. 1— Tudjuk-e ezen kutatás után, voltaképpen kik is a palócok? Melyek a palóc népcsoport legsa­játosabb vonásai, és mi a jelentő­sége mindezeknek napjainkban? — Korunkban fölerősödött az érdeklődés az iránt, honnan szár­mazunk, kik is vagyunk tulajdon­képpen, és ha sikerül ezekre a kér­désekre választ kapni, kialakul, megszilárdul bennünk az egyéni vagy a csoportidentitás, a mások­kal való azonosság tudata, érzése. A történelmi, táji, vagy éppen genetikai rokonság fölimerése megerősít, magatartásunkat pe­dig biztonságosabbá teszi életünk egész folyamán. Ezekből a gondo­latokból elindulva láttunk neki a palóc jelen és múlt tudományos megismerésének. A palócság legfontosabb ismer­tető jegyét, a sajátos tájszólást a Felföld déli és a Magyar Alföld északi tájain beszélik, ide értve a szlovák határtól északra, észak­nyugatra eső területek egy részét is. Ezt a viszonylag nagy nyelvjá­rási régiót, amely a Pozsony mel­letti Szene, Kassa és az alföldi Cegléd földrajzi pontok közé eső terület, lehetőségeink mellett ki­látástalan volt megvizsgálni, s ezért egy kisebb, központi tájat választottunk ki. A Nógrád, He­ves, Borsod és az egykori Gömör megyéhez tartozó húsz település Balassagyarmat, a Mátra hegység gerince, Eger, Putnok és az or­szághatár között fekszik, tehát azon a tájon, amelyet eddig min­den, etnográfiát művelő kutató palócnak tekintett. — Milyen jobb tételekben fo­galmazhatók meg a program leg­fontosabb eredményei? — Ezeket röviden a követke­zőkben foglalhatom össze. Ilyen a helyszíni és levéltári kutatás do­kumentációja, melyben 700 kitöl­tött kérdőív és 60 ezer oldal terje­delemben kézirat, gépirat van, továbbá fényképek, rajzok, mű­szaki fölmérések, kották. Ezeket az egri múzeum Palóc adattárában helyeztük el. Tisztábban látjuk azt, hogy a palócság földrajzilag milyen területen él. Megállapít­hattuk, hogy van egy központi táj, és körülötte egy hasonló művelt­ségű, úgynevezett palócos övezet, de mind a kettő szűkebb zónákra osztaható. Jelenlegi ismereteink szerint az utóbbiak száma 13, az előbbieké 9, a szlovákiai magyar­ság körében pedig ugyancsak 9. Ez a megállapítás a tájnyelv, vala­mint a népi kultúra anyagi és szel­lemi tartományainak részletes ismeretére támaszkodik. A cent­rum népessége kutatásaink sze­rint a X. századtól napjainkig fo­lyamatos a szlovák nép szomszéd­ságában, s vele a palócság évezre­des kulturális és demográfiai kölcsönhatások tömegét alakítot­ta ki. A két nép viszonya ez idő alatt általában békés, baráti volt, s ezt csak a magasabb politika vál­toztatta meg időnként. Megálla­píthattuk továbbá, hogy egységes palóc azonosság- és összetarto­zástudat nincs, csak kisebb tája­kon fedezhető fel, bár tudomá­nyos és szépirodalmi téren már csaknem 200 esztendeje ismert. Nézetem szerint számolni lehet azzal, hogy a jövőben sem fog megszűnni. — Nógrád „köztudottan" pa­lóc megye. Ha így van, mit jelent ez? — Kétségtelen, hogy Nógrád a köztudatban a leginkább palóc megye, s ennek alapja az, hogy itt született és élt egy ideig Mikszáth Kálmán, aki a fővárosban is pa­lócnak vallotta magát, de a tudo­mányos irodalom művelői közül is többen voltak nógrádiak. Ben­nük élénken élt a palóc öntudat, ami talán még a honfoglalás korá­ra vezethető vissza, amikor a szlá­vok így nevezhették el a melléjük települő magyarokat. (Bár ez csak egy ad hoc föltevés, aminek nincs történelmi vagy okleveles bizo­nyítéka.) Amíg szinte az összes, palócok lakta megye neve a ma­gyarból eredeztethető, addig Nógrád a szlávból, jelentése pedig „új vár”. Beliczky János, neves nógrádi történész szerint ez a táj a dunai bolgárokra települt szlávo- ké volt, őket békésen hódították meg a magyar honfoglalók, akik valószínűleg kabarok voltak. Nógrád megye népe sokat szenve­dett az oszmán törököktől, szá­mos helysége néptelenné vált, a XVIII. század elejétől nagy töme­gek vonultak le innen az Alföld elpusztult településeire. A nógrá­di elhagyott falvakba pedig észak­ról szlovákok vándoroltak be. Kutatásunk a megye keleti ré­szeire, a Karancs-vidékre és a Zagyva völgyére irányult, ame­lyek szerencsésebben élték át a török korszakot, s középkori lakói megmaradtak a helyükön. A me­gye Őrhalomtól keletre és nyuga­tra eső része tehát etnikailag kü­lönböző, és ez a népi kultúrában is megnyilvánul. A számos példából egyet kiemelve, a menyasszonyi kalács formáját és nevét említem. meg. Nyugaton az asztal méretű, színes szalagokkal, gyertyával gazdagon díszített tárgy neve örömkalács, keleten pedig a jóval kisebb, ■ szerényebben dekorált megfelelőjének neve menyasszo­nyi kalács vagy morvány. Na­gyobb a különbség a népszokások területén. A hajnali tűztánc, népi nevén a menyasszonyporkolás csak keleten ismeretes. Egyéb­ként Nógrád hűségesebben őrzi a palóc hagyományokat, mint a töb­bi megye népe, a tájszólást itt az értelmiségiek is használják, a pa­lóc nevet pedig intézmények, pe- riodiák elnevezésére is alkalmaz­zák.­— Hogyan telnek a jelenlegi nyugdíjasévek Egerben? Mivel foglalkozik mostanában? — Tizenkét éve küldtek nyug­díjba, azóta befejeztem a Palóc­kutatás szervezését, a monográfia szerkesztési munkálatait. Emel­lett folyamatosan végeztem törté­neti-néprajzi vizsgálatokat, több tanulmányom jelent meg, , és megszereztem a Tudományos Minősítő Bizottság révén a nagy­doktori fokozatot. Jelenleg a Fel­föld borospincéinek kronológiá­ján dolgozom, az itt található több ezer bortároló helyiségből a legré­gebbieket igyekszem fölkutatni, ezeket az egykori dézsmapincék képviselhetik. Csodálatos az a földa latti világ, amelyben remé­nyeim szerint a borkultúra és épí­tészet eddig ismeretlen emlékeit fogom megtalálni. ' T.E. Vénusznak az Ö lankáin jobb szeretek bujdosni, ma mégis Róz­sadomb felé veszem utam. (Nyá­jam is legeltethetném, ha a villa­moson nem fújják meg az utolsó furulyámat!) Dúdolgatok azért magamban, afféle poéta-legény, s boritalt nem vízcsapokba öntöző Hazafiú; ho- gyaszongya: „barnqbőrü hable­gény, ez kis gázsprayt fújj fe­lém!' ’ — zseniális nóta és bene. Hallatán még az arany szőrű foxkarrier ebek is harmincadra jutnak, lapuló extábornokok, dél­ceg palacsintasütők pedig külön­ben sem értik a tréfát. Nem titok, hát elárulom. Elle­nálló ismerősömhöf ballagok, ha kivel együtt gyászmagyarkodtunk a Lech-mezei neonfényes vissza- támadáskor. Később is ellensze­gültünk, mondván, Haza üdvére teszünk, mikor semmit. Telefonon hívott az illető, írnék valamit arról, százezerforintos nyugdíjából levontak húszforint kabbala-pénzt! — Botrány! A Te ezeréves mun­kaviszonyod után? Azonnal indu­lok, —feldúltam felelve. — Ülj le,poétám! Italom sajnos nincs, amit reggel vásároltam, a lótejes-zsacskó kiszakadt. — Hadd el, túl vagyok már a f üstökön. (fél pirítás, kétliter kocsis-irmába mártogatva.) A tárgyra térj inkább! — Olyanok írnak partizán-él­ményeikről, akik nem tudják meg­különböztetni a lópatkót a bume­rángtól. Kérdem szeretetlenül: mikor lőttek ezek utoljára? — Legföljebb nagyapjdik, ha babgu- lyaterelgelés közben el-eldurran- tották magukat! ■ ■—Mit akarsz tulajdonképpen?-—kérdezem e hirtelen lelkifölin dulást azonnal érzékelve szeizmo­gráfom s füleim által, (közben ki­sétáltunk kiskertjébe, telelep szünk a farkasmihály-korabeli elektromos kertiszékbe.) — Nézdd! Én tudom, valami müzlik Dániában. De könnyű elmélkedni, dühöngeni itt fönn a hegyen. Am tennél csak csökkentett képességű nyugdíjas, vagy élnél a vámos peremén csempészésből és autó- guberálásból tengődve. A töb­biekhez képest jó sorod van.-—(A szomszédban lakó süket - nénta bekapcsolta szki-fi tornyát, épp a tehén duó bőgi: pá, pú, tő- gyi! ma nem fejek! — című híres slágerét. Alig is érijük egymást a magaskultúra honi képviselőitől.) —Nem értettél meg—válaszol­ja békeharcosunk. (Ahogy a költő moftdta volt: mi van, ha két béke­menet találkozik? .összevereksze­nek!) — Gondolod, fontos ez valaki­nek? Ki olvasná jó szemmel egy bús szív EKfí-leleteit?—Ellenál­lónk legyint. írjad, mintha vers volna. Látszólag semmi értelme, s lehet, tényleg nincsen. írjad, hogy belémszorull a történelem. Évszá­zadok? Gyilkosok? Háborúk? Ezek voltunk mostanáig. Csak jövőnk legyen, merthogy jelenünk nincs — fejezte mondandóját az ősz veterán. Lefelé sétálva a Bimbó utcán, el-elmerengek Lehet, igaza van. Ezek a bizonytalan érzések tovább vezetnek, mint a magabiztosság­tól hízott senkik locsogásai. Én mégis szembe kell nézzek Históriánkkal. Hazamegyek a barátnőmhöz Vagy térítsem el a villamost gyermekeim anyja felé? N. B. D. \ Adatok a Palóc-kutatásról Palóc-kutatási tudományos program indult 1967-ben Magyarországon, amelybe Nógrád megye is bekapcsolódott. Céljait és módszereit egy tudományos konferencia határozó meg, amelynek előadásait a Palóc-kutatás első kiadványa tar­talmazta Módszerek és feladatok (1968) címmel. A továbbiak­ban adatgyűjtési útmutatók és egyéb módszertani kiadványok jelentek meg, s ezek fölhasználásával nem képzett személyek, főleg diákok is szerezhettek hiteles, földolgozásra alkalmas adatokat a falvakban. Készült egy általános tájékozódásra alkalmas kérdőív, ezt Észak-Magyarország mintegy 500 tele­pülésén töltötték ki. Ez az első helyszíni akció arról győzte meg a szervezőket, hogy az anyagi és személyi lehetőségek miatt le kell szűkíteni a palóc táj határait. A figyelmet ezek után a következőkre összpontosították: Balassagyarmat, a Mátra hegység, Eger, Putnok és az országhatár között kiválasztott húsz település. Nógrádi kutatópontok voltak: Őrhalom, Ri- móc, Ludányhalászi, Karancskeszi, Kazár, Mátraszőlős, Nád­újfalu. Az 1967-ben megindult kutatás szervezésével, irányí­tásával a minisztérium az egri múzeum akkori igazgatóját, a jelenleg nyugdíjas dr. Bakó Ferencet bízta meg, aki a későb­biekben a kutatási eredményeket tartalmazó Palócok című négykötetes monográfiát is szerkesztette. A vaskos kötetekben tematikus szempontok érvényesülnek. Az I. kötet: Kutatástör­ténet, továbbá a Palóc-föld és népe (történelem, népnyelv, embertan); II. kötet: Újkori történelem és népi társadalom; III. kötet: A termelés és a javak felhasználása (földművelés, állat­tartás, erdőhasználat, szállítás-közlekedés, táplálkozás, vise­let-textíliák, lakóház és gazdasági épületek, bútor); IV. kötet: Ritus és folklór (születés, lakodalom, temetés, jeles napok, dramatikus népszokások, gyermekjátékok, néphit, népdal, néptánc); A palóc népi csoport fő jellemzői. A négy kötet összesen 2760 oldalt tesz ki, a szöveget 672 kép illusztrálja, a terjedelem tehát 172 nyomdai ív, amelyet a Borsodi Nyomda állított elő az 1989—1991-es években. A helyszíni kutatások fedezetét a Művelődési Minisztérium, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Heves és Nógrád megye tanácsa, múzeumi szervezete biztosította. Az erre fordított költség 15 év alatt körülbelül egymillió forint volt. A nyomdaköltségeket ugyanezen szer­vek fedezték, de támogatást nyújtott ehhez az MTA Soros­alapítvány és a Magyar Hitelbank is. A negyedik kötet megje­lenése után a közelmúltban konferenciát rendeztek Budapes­ten. Ennek kiadásaihoíáz Ipari Fejlesztési Bank és a rendezők járultak hozzá. A tudományos konferencia alkalmából az Egerben élő dr. Bakó Ferencet a Magyar Köztársaság Csillag­rendjével tüntették ki. A Palóc-kutatásról lapunknak ő nyilat­kozik. V___________________________________________________J GYÁSZMAGYAROK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom