Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

8 ZiHfZHZ/ MOZAIK 1991. JÚNIUS 15., SZOMBAT észre. A kiszolgálás halk, finom, elegáns. Itt nem zaklatják a vendé­get, ha kedve van, 4, 5, 6 órát is eltölthet egy ebéddel vagy vacso­rával. A „hétköznapi” étkészletek a Zsolnay gyárban készültek, a protokoll vendégeknek herendi porcelán jár. S természetesen ezüstkészlet. A Gundelnak olyat kell produ­kálni — vélekedik az igazgató —, hogy a vendég öt—hat év múlva is jólesően emlékezzen vissza egy kellemesen eltöltött ebédre vagy vacsorára. S ez így is van. Mün­chenből, Bécsből, időnként Ame­rikából is telefonon jelzik a ven­dégek, hogy a hét valamelyik napját vagy a hét végét a Gundel- ban szeretnék eltölteni. Nem Ma­gyarországért, nem Budapestért, hanem csakis a Gundelért jönnek. Az egyik Amerikába származott Gundel-fiú, József, amerikai cso­portot hozott ide. A vendégkönyv­be tett bejegyzés a következő: „1989. június 16-án töltöttem az első alkalmat, hogy itt vacso­rázhattam. Minden a legjobban ízlett, a-zené, a felszolgálás első­rendű. Szüleim nevében kívánok önöknek a legjobbakat. Gundel József’ A beírás is jelzi, hogy az alkal­mazottak őrzik a régi hagyomá­nyokat, de a mai igényeknek megfelelően. A termek berende­zése hagyományos és elegáns, és a Gundel-specialitások közül is jó néhány található az étlapon. Töb­bek között a Gundel bélszínto- kány, amely 800 gr. bélszínből, 180 gr libamájból, 150 gr zsenge zöldbabból, 150 gr spárgafejből, 150 gr zöldborsóból, 100 gr gom­bából, 20 gr zsírból, sóból, törött borsból, petrezselyemzöldjéből, 5 cl tejszínből, 6 tojásból, 40 gr vajból készül. A bélszínt és a liba­májat vékony csíkokra vágják, a zöldségeket az eltérő főzési idő miatt külön-külön puhára főzik. A vékonyra szeletelt gombát ugyancsak meg kell sütni, sóval, borssal és petrezselyemzölddel fűszerezni. A tejszínnel és sóval elkevert tojásokból habart tojást kell készíteni, 1 kg burgonyából, hasábburgonyát sütünk. 30 gr vöröshagymát nagyon finomra vágunk és zsírban megfonnyasz- tunk. A húst, sóval, borssal, kévés majoránnával a hagymára tesz- szük, és megpirítjuk. Ha a hús fé­lig megsült, hozzáadjuk a libamá­jat, s ha az is átsült, ráöntünk 15 cl vörösbort, kevés liszttel meghint­jük, majd hozzáadjuk a gombát és a különböző zöldségfélét. Ha mindez átforrt, azonnal tálaljuk. Egy ovális tálra öntjük a tokányt, közepén fészekszerűen elhelyez­zük a habart tojásokat, a tál végén pedig a burgonyát. Mint a leírás­ból is kitűnik, az étel elkészítése eléggé időigényes és nem kevésbé költséges. Ezért csak ünnepi al­kalmakra lehet ajánlani. „VENDÉGLÁTÓ MAGYAR HÁZIGAZDA" A Gundel évtizedek alatt mit sem veszített a népszerűségéből, pedig egy időben nem nagyon ajánlgatták, s hogy méginkább eltérítsék a vendégeket a háztól, nyolc évig renoválták. Megújul­va, megszépülve, 1980-ban nyi­totta ki újra kapuját. S igyekszik névadójához híven ma is megten­ni mindent a vendégért. Gundel Károly a következőket mondta: „Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért italt-ételt árul, hanem mindig vendéglátó magyar házigazdának, akinek házát megtisztelik vendégei láto­gatásukkal”. E hitvallás megvaló­sítása révén vált a ház fogalommá és neve éppen úgy összefonódott Budapest nevével, mint a Sacheré Béccsel. Kaposi Levente 1857-ben, amikor Gundel Já­nos Bajorországból Budapestre látogatott nagybácsijához, hogy a vendéglátás fortélyait tanulmá­nyozza, maga sem gondolta vol­na, hogy a Gundel név, valamint a családi névhez hozzátartozó ven­déglő valamikor fogalom lesz Magyarországon, de talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, a világon is. Az ifjú Jánosnak annyira meg­tetszett a főváros, hogy többet nem is vágyott vissza Bajoror­szágba, Magyarországon lett ven­déglős. Harmincöt éven keresztül volt a budapesti szállodások, ven­déglősök és kocsmarosok ipartár­sulatának az elnöke, és többek között az István Főherceg Szállo­da bérlője. Az „igazi” Gundel azonban mégsem ő volt. hanem a fia lett azzá. Károly. O vette át 1910-ben Wampetichtől a város­ligeti éttermet, amely azóta is a Gundel nevet viseli. Akkoriban az Állatkert és a liget vendégei, néze- iődői tértek be az étterembe, ma viszont nyugodtan elmondhatjuk. hogy csak a legtehetősebbek en­gedhetik meg maguknak, hogy a nagyhírű vendéglátó kombinát­ban fogyaszthassanak el egy ebé­det vagy vacsorát. Mert a Gundel valóban egy vendéglátó kombi­nát. A híres éttermén, kerthelyisé­gén túlmenően jó néhány különte­remmel, többek között egy 200 fős konferenciateremmel is ren­delkezik. A hatszemélyes családi vacsorától egészen a nagy rendez- (vényekig mindenre alkalmat te­remthet a kombinát. Sághy György igazgató elmondása sze­rint a Gundelbe nem azért járnak az emberek, mert megéheztek, ha­nem a Gundel pont olyan progra­mot jelent, mint mondjuk egy operaházi előadás megtekintése. Az étkezés majdhogynem másod­lagos Szerepet tölt be, az első maga az élmény, hogy különleges környezetben, különleges kiszol­gálás mellett tölthetnek el, mond­juk egy születésnapi estét. A ven­dégkör is ennek megfelelően adó­dik. LIGETKOKTEL A „VASIADY"-NEK Zömében külföldiek látogatják a helyiségeket, a magyarok közül inkább nagyhírű művészek, poli­tikusok térnek be időnként. A vendégkönyv tanulságai szerint az elmúlt néhány évben megfor­dult itt Ferencsik János, Yoko Ono, George Schultz volt ameri­kai külügyminiszter, a félig ma­gyar származású, világhírű szí­HAGYOMÁNYOS ÉS ELEGÁNS Persze a Gundelbe bejutni nem egyszerű, többnyire csak valame­lyik belső kolléga ajánlására vesz­nek fel új embert. A „rumlis ház” persze csak a személyzetnek rum­lis. A vendég ebből mit sem vesz nész, Tony Curtis, az Isaura szere­pében világhíressé vált Lucelia Santos. A vendégek között kö­szönthették Melina Mercouri hí­res görög színésznőt, aki mint mi­niszterasszony tartózkodott ha­zánkban, Billy Graham amerikai prédikátort, Koifu Tosiki japán miniszterelnököt Antall József magyar miniszterelnök kíséreté­ben a belga királyt és királynét, a malaysiai alkirályt, vagy ide láto­gatott Göncz Árpád Brozmann úrral, a Zsidó Világszövetség el­nökével. A vendéglátás ez esetben nem bizonyult egyszerűnek, hi­szen a vallási rítusból fakadó kü­lönleges igényeknek is eleget kel­lett tenni. Erre a célra vadonatúj ezüstedényeket, evőeszközöket kellett beszerezni, s miután arra Gundelnak nem futotta, hogy erre az alkalomra vadonatúj ezüsttál­cákat vegyenek, ezért megszüle­tett a kompromisszum: az ezüst­tálcákra alufóliát borítottak, s így a tálaló edények már megfeleltek a rituális előírásoknak. De mi­niszterelnök korában itt részesí­tették díszebédben Margaret Thatcher angol kormányfőt. A „Vaslady” újházi tyúkhúslevest, fogas rudacskákat sörtésztában, bélszínszeleteket Budapest mó­don (libamájas, zöldborsós, gom­bás raguval) és hátszegi palacsin­tát evett. Az étkezéshez a követke­ző italok illettek fogásonként: Csopaki rizling, Egri Cabernet— Sauvignon, négy puttonyos Tokaji aszú. A miniszterelnök-asszony megkóstolta még az egyik Gundel specialitást a Ligetkoktélt is, amely Tokaji szamorodniból, gin­ből, campariból és citromléből áll. A vendégek közül érdekes tör­ténet fűződik Amerigo Tothoz, a magyar származású, világhírű olasz festőművészhez. 1981-ben egy Gundel-beli látogatása során a vendégkönyvbe rajzolt. Valaki később a rajzot a vendégkönyvből eltulajdonította. A művész 1983- ban, halála előtt néhány nappal szintén a Gundelban étkezett, ahol megkérték, hogy újból készítse el a vendégkönyvbe a rajzot. A ké­résnek eleget tett, s a rajzot ma is bárki megtekintheti. A Gundel évtizedeken át bo­nyolította le az országggyűlési éttermi kiszolgálást is. A ciklusok alatt naponta három-négyféle le­vest és 15 főételt készítettek. A sláger a képviselők körében a pacalpörkölt és a rántott borjúláb volt.'Nem volt egyszerű a hon­atyák kedvében járni, hiszen néha szinte az egész országot végig kellett telefonálni a pacal vagy a borjúláb beszerzése ügyében. A helyzet aztán később „magyaro­san” rendeződött, elfogyott a pénz, s a Gundel kivonult az Or­szágházból. A honatyák ellátásá­ba később bevonták a honvédsé­get, a Belügyminisztériumot és az Utasellátó vállalatot is. Az állami protokollt azonban továbbra is a Gundel bonyolítja. A hazánkba érkező külföldi neves politikusok közül nincs senki, aki a Gundel ízeit meg ne kóstolná, hiszen vagy magában az éttermi részben étkeznek a politikusok, vagy ha nem ott, akkor a Gundel étkeit viszik a fogadások színhe­lyére. Igaz, hogy a mai étlap sze­rint ma már nincs annyi ételféle­ség a vendéglátó kombinátban, mint Gundel Károly korában. Akkoriban körülbelül háromszáz­féle ételt főztek. Ha ma ennél sze­rényebb is a választék, azért min­denfajta finomság megtalálható. Ha a vendég decemberben vagy januárban fehér vagy fekete sző­lőre vágyik, az sem jelent problé­mát a Gundelnél. Mint ahogy a libamáj sem hiányozhat, mert ez a Gundel-specialitások szinte elen­gedhetetlen kelléke. Az igazgató elmondása szerint ezért, ha ol­csóbban juthatnak hozzá e neves termékhez, akkor négy-öt mázsát is megvesznek belőle egyszerre. A vendégek ellátásáról 150 fős kollektíva gondoskodik. A Gun­del egy rumlis ház, mondja az igazgató, ezt az emberek néhány hónap alatt vagy megszokják, s akkor nagyon sokáig maradnak, vagy gyorsan elmennek. A magyar vendéglátás hírességei A GUNDEL, AZ EGY FOGALOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom