Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. JÚNIUS 22., SZOMBAT Csak rosszabb ne lenne! MÉRLEGEN A SZÍNHÁZI SZEZON Schütz Ila és Koncz Gábor az elmúlt évadban gyakori vendégek voltak Salgótarjánban Fotó: R. Tóth S. A tavalyihoz hasonlóan, az 1990/91-es színházi évad is „két félidős” volt Salgótarjánban. Azaz a József Attila Művelődési Központ külön-külön bérletso­rozatot hirdetett meg az őszi, illetve a tavaszi időszakra. Az elv — mely szerint néhány hó­nap programja jobban belátha­tó, átfogható mind a szerződő fe­lek, mind a nézők számára — nem rossz. Sajnos azonban a gyakorlat nem igazolta vissza a rövid távú tervezés feltételezett előnyeit. Ebben kizárólag a vidéki ven­dégszereplést vállaló, majd ilyen­olyan hivatkozással lemondó tár­sulatok a ludasak. Nem okozott persze kisebb gondot az időpon­tok gyakori cseréje sem. Talán kevesebb volt az olyan előadás, amelyik a meghirdetett időben került színre. Még szerencse, hogy — tanulva az előző évek ta­pasztalataiból általában csak hó­naphoz kötve propagálják a műso­rokat. A kényszerű módosulások következtében így is többször előfordult, hogy egymásra torlód­tak az előadások, máskor meg hetekig színházi program nélkül volt a város. A színházaknak való kiszolgál­tatottságot látványosan bizonyítja a tartalmi gerincnek ígérkező da­rabok viszontagságos sorsa. Ősz­ről tavaszra került (volna) a nagy érdeklődéssel várt Pendregon le­genda feldolgozás -— Bencsik Imre Úri ember jó kriptából című alkotása —, Ibsen Nórája, de ak­kor is elmaradt. Ugyancsak nem sikerült Salgótarjánba hozni Zemlényi Zoltán—Mészöly Gá­bor Hoppárézimi című— külön­leges fogantatású és témájú — darabját. Az ezek helyett, illetve bérleten kívül „besorolt” művek közül Bródy Sándor A tanítónő és Illyés Gyula A kegyenc — már-már klasszikusnak számító — drámá­ja, valamint Görgey Gábor Ko- mámasszony, hol a stukker? című groteszkje képviselt komoly érté­ket. Az előbbi kettőt a József-vá­12. rész Nézzük most a szívvonal alak­ját. A villa alakú szívvonal a leg­kedvezőbb jel. Úgy férfinál, mint nőnél: a szívnemesség, nagylel­kűség, hűség jelvénye. Az ilyen jelű férfiak csak egyetlenegyszer szeretnek életükben. Ez a szere­lem nem alkuszik, nem tétovázik, nem okoskodik: olyan szilárd, mint a vallás. Sohasem múlik el, és mindvégig haljandó a nő segít­ségére lenni, még a késő öregség­ben is. Ezek a férfiak, ha szerel­müket nem érhetik el. agglegé­nyek maradnak. Nőknél ugyancsak életbevágó jelentősége van a szívvonal villá­jának. Ugyancsak egyszer szeret­nek, mint az Azrák. Bármily távol, bármily messzire távozott el a szeretett férfi: sohasem felejtik. De szerelmük hűséges marad a ha­lott szerelemmel is. Ezek a nők mindvégig szeretik a férfiakat, akiket tömlöcbe zártak, akik há­borúban fogságba estek, akik messzi idegen országokba kiván­doroltak, akik valamely véletlen folytán eltűntek. A hűség, a nem­felejtés az ő hitük. Meghalnának, ha örök szerelmükben megingatni akarná őket valaki. Nyugodt lehet az a férfi, aki a messzi tengereket járja, és a csillagos égboltozat alatt hazagondol, neje nem felejti el őt, kedvese visszavárja. A ván­dorlók felhős országutain a nők szemei reménykedve követik a férfiak lépteit. A szívvonalról lefelé hajló rosi — időközben Budapesti Kamaraszínházzá vált — társulat mutatta be: megbízható, korrekt szakmai szinten. Élményszerű előadást produkált a Madách Kamara a Görgey-darabbal, fő­ként a kitűnő szereposztás — Koncz Gábor, Lőte Attila, Szered- nyei Béla és mások — révén. Ugyancsak e kategóriába sorolha­tó az Egri Gárdonyi Géza Színház La Mancha lovagja című musical előadása, elsősorban a színpad- raállítás igényessége következté­ben. Az összes többi előadás a köny- nyed szórakoztatás jegyében szer­veződött. Érdekes, hogy a Ma­dách Kamara két olasz művet — Nino Manfredi—Nino Marini Könnyű erkölcsök és Darib Fo- France Rame Nyitott házasság című komédiáját — is „elhozott” a nógrádi megyeszékhelyre. Mindkettő szellemes sztorira épült és mindkettőt kiváló humo­ristaként számontartott színészek — élükön Schütz Ilával és Hau- mann Péterrel — vitték sikerre. Az összhatás miatt volt jó a Buda­pesti Kamaraszínházi Charley nénje. Önmaga nívójához képest viszont haloványabbnak tetszett az egriek „Szabin nőkje”. A „fu­Krúdy Gyula ágacskák a szokásos magyarázat szerint testvéreinket, rokonainkat jelentik. Ezek a láncok, keresztek csalódásokat jegyeznek atyánkfi­áiban. A férfiak kezén itt vannak a bosszúállás vonalai is. Kemény, határozott alakú kezeken féljünk a bosszú vonalaitól. Ha a szívvonal a mutatóujj és a hüvelyk között ta­lálkozik a fej- és életvonallal: je­lentősége borzasztó. A meggyil­koltak kezén találtak ilyen jelet. Gonosz ösztönök, bűnös hajla­mok mutatkoznak a szív- és fejvo- nal érintkezésében. A középső ujj alatt kezdődő szív vonal erőszakos szerelmeskedés képe. Ha ugyanitt megszakad a szívvonal; korai ha­lált mutat. Az alattomos, hízelke­dő kétszínű hűtlen jellemek te­nyerén a szívvonal a fejvonal kö­zelében húzódik. Végére hagyjuk a boldog embe­rek szívvonalát. „Ha a szívvonal­ról egy ágacska a mutatóujj alatti dombra megy, egy másik ágacska pedig a mutatóujj és a középső ujj közé: családi boldogság”. Halak jegyében születetteknél a szerelemvonal sápadtsága: ön­szerelmet, nemegyszer termé­tottak még” csoportba illeszthető a Budapesti Kamaraszínház Naf- talin előadása és a közelmúltban —évadzáró programként—látott Örökké . veled című Maguham darab egy alkalmi társulat — Ba­jor Imre, Fehér Anna, Pécsi Ildi­kó, Tahi Tóth László és mások — színrevitelében. A szezon leg­gyengébb — hakniszerű — elő­adását a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház művészeiből verbu­vált „csapat” produkálta a Papri­káscsirke című zenés tákol­mánnyal. Legtöbbször — négy alkalom­mal — tehát a Budapesti kamara­színházjárt itt, alig marad mögöt­te a Madách Kamara három elő­adással. Ezen kívül az egri, a kecs­keméti és a „vegyes” társulat tar­tott előadást. Ez összesen öt „ala­kulat”, kettővel kevesebb mint ta­valy. Különösen fájó a szblnoki Szigligeti Színház véglegesnek tetsző elmaradása. A bemutatott darabok száma viszont éppúgy ti­zenegy volt mint a korábbi évad­ban. Hasonló az arány a tavalyihoz a komoly és a vidám eseteket te­kintve is. Mint mindennek, ennek is több oldala van. A közönség­igény — no és a bevételi terv — szetellenes szerelmi hajlandósá­got jegyez. A „görög szerelem” gyakori az ily nők életében. Szapphó tenyerén volt e jel. Bö- köly jegyében; a szívvonal erőtel­jessége hosszú, megelégedett, csendes családi életet is jegyez. Általában, akik a téli hónapban születtek: inkább bízhatnak a szívvonal jóslatában, mint a Szent Iván napján világrajöttek. Útonjáróknál a szívvonal fej­lettsége szép s/crencsél jelez nők körül. Az ilyen embernek egy­szerre több női ismerőse is lehet, aki szerelemmel gondol rá. Férjes asszony szerelme miatt sok gyöt­relme lesz. De a szőke nők viszont őmiatta gyötrődnek. Óvakodjon egy vereshajútól, aki elvágja szív­vonalát. A fejvonal Ez a legkomolyabb vonal a te­nyéren. Jelentősége legtöbbször a jel­lemre, az úgynevezett férfias ka­rakterre vonatkozik. Nőknél a legfontosabb bizonyíték. A fejvonal közvetlenül a szív­„szentesíti” a gondűző, helyen­ként „limonádéjellegű” darabo­kat, a színházi kultúra terjesztésé­nek szükséglete viszont megkí­vánná, hogy több rangos produk­cióban legyen része az ilyesfajta kiadásokra még mindig áldozni kész és képes publikumnak. Nem lenne teljes a számvetés, ha nem szólnánk a Balassi Pó­dium, illetve Pódium című elő­adássorozatokról, valamint a Thá- lia mosolya diákszínpadi progra­mokról. Sőt, volt irodalmi vonat­kozása a Négy évszak című zenés esteknek is. Az igazán nagyvona­lú választék keretében jeles mű­vészek sora — a már említetteken kívül Balázs Péter, Bács Ferenc, Hacser Józsa, Hegedűs D. Géza, Moór Marianne stb. — fordult meg Salgótarjánban. Az 1990/91-es szezon feltétle­nül jobb volt a megelőzőnél a rek­lám, a propaganda szempontjá­ból. hisz a nézőkhöz lényegesen több információ jutott el mind a bemutatókról, mind azok elmara­dásának, átprogramozásának okairól. Ez kamatozott is a közön­ség elfogadható létszámában. Jó lenne kevesebbet visszaélni türel­mükkel és pénzükkel! A függöny legördültével a fi­gyelem — legalábbis a kulisszák mögött — már az új évadra irá­nyul. Látva a színházak és a fogadó intézmény bizonytalan financiális helyzetét, nem könnyű megítélni a kilátásokat. Ahol van állandó társulat, ott annak fenntartása, működteté­se, ahol meg nincs, ott a rentábi­lis, megfizethető, kelendő, de mégsem talmi, értéktelen mű­sor biztosítása okoz gondot. Ráadásul e két dolog szorosan összefügg, s nincs kizárva, hogy éppen ebben az egymásrautalt­ságban lehet bizakodni. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy egy­hamar nem lesz Salgótarjánnak olyan gazdag színházi program­ja, minta most zárult — kritiká­val is illetett — szezonban volt. dr. Csongrády Béla vonal alatt fut, majdnem mindig párhuzamosan, miután előbb a mutató- és hüvelykujj között egyesült az életvonallal. Jelez: tiszta ítélőképességet, ha egyenes és hosszú. Öreg bírák­nak, államférfiaknak tenyerén igen mély ez a vonal. De látható uzsorások, pénzzel kereskedők tenyerén, amikor is csaknem a tenyér széléig ér. Ilyenkor nagy­fokú kapzsiság, sőt undok fös­vénységjelvénye. Költők kezén a fejvonal a csuk­lóvonal felé hajlik. Idealistát, tisz­talelkű, ártatlan szívű embert le­het sejteni az ilyen fejvonal mö­gött. A nők bizonyosan rabszolgá­jukra akadnak e férfiakban, akiket hazugságaikkal könnyen félreve­zethetnek; de jaj annak a nőnek, aki túlságosan visszaél az ide­alista férfiak hiszékenységével. Csúf, keserű kiábrándulás jön a rajongás nyomán. Nők kezén.a fejvonal gyakran a csuklóvonalig ér. Babonát, álom­látást, misztikusságot jelent ilyenkor e vonal. Az ilyen nők hisznek álmaikban, és fanatiku­san ragaszkodnak a babonához. Sohase mernek beleszeretni abba a férfiba, akivel pénteki napon ismerkednek meg. Legjobb nem bolygatni hitükben e nőket, bűbá­josságuk gyakran tragikusan hat környezetükre. Ha ilyen nő álmá­ban ablakokat látott, nem mer el­mozdulni hazulról, fél az idővál­tozástól. (Folytatjuk) A kéz könyve Tenyérjóslások A keserves huszas évek és a jelen Az 1920-as évek elején, köze­pén, vesztett háború, a Tanács- köztársaság bukása után, s talán az 1929. évi világgazdasági válság előjeleként immár megyénkben is sorra jelentkeztek az egyre nyo­masztóbbá váló gazdasági nehéz­ségek. Az akkor érvényes fize­tőeszköz, a korona értékének csökkenése, a sorozatos munkás­elbocsátások, az egyre nehezebbé váló megélhetési viszonyok fő­képp a munkások számára jelen­tettek a nélkülözésen túl létbi­zonytalanságot. # Nyomor, nyomor... A munkanélkülivé válás réme, a csekély bérek, a salgótarjáni tisztiorvos által észlelt — és leírt — magas gyermekhalandóság, a tüdőgümőkór, alkoholizálás, az egészségtelen lakások nem csak az ipari munkások helyzetére jel­lemzőek. Az elszegényedés, az alamizsnákon élés, az ingyen­konyhai ebédek (egy adagra 10 filléres ráfordítással), a közszol­gálati alkalmazottakat is sújtot­ták, de talán ennél is nyomorúsá­gosabb viszonyok közt élt Salgó­tarján lakosságának zöme. 1926 elején még a korona volt a forgalomban. Hogy a kétségbeej­tő helyzeten könnyítsen, Salgó­tarján képviselő-testülete — me­gyei jóváhagyással — és a Népjó­léti Minisztérium által engedé­lyezve — több milliárd forintos kölcsönt vett fel nyomorenyhítő akció céljára. A nyomor azonban csak nem enyhült. Förster Kálmán polgármester 1928. november 14- én többek között ezt írta az alis­pánnak: „Jelentem, hogy Salgótarján bányász és gyári munkásságának körében az általános gazdasági pangás és az ezzel összefüggő egyéb körülmények következté­ben az alsóbb néposztály nyomora olyan szembeötlő, hogy szükségét láttam, miképp már korábban is, úgynevezett szükségmunka szer­zése útján a szegény néposztályt kereseti alkalomhoz juttas­sam...” Prostituáltak Szociális nyomorúság mellett nem voltak mentesek ezek az évek az erkölcsi nyomorúságtól sem. Részbeni közegészségügyi vonat­kozásai miatt szükséges volt a tár­sadalom számkivetettjeinek éle­tét szabályozó, a prostituáltakról szóló rendelet is. Balassagyarmat városi közgyűlése hozott ilyet 1926-ban. A prostituált rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állt, s ha nemi be­tegséget észlelt, köteles volt azt azonnal jelenteni. Csak a városszéleken, vagy mellékutcákban lakhatott, temp­lommal, iskolával, közhivatalok­kal egy utcában nem; kivételes esetekben esetleg ezektől há­romszáz méterre. Lakásváltozá­sát 24 órán belül jelentenie kellett. Ha az utcában egyetlen személy is kifogást emelt ottlakása ellen, a rendőrség azonnal eltávolította. Látogatót csak a találkahelyen (nyilvánosházban) fogadhatott, lakásán csak külön engedéllyel. Albérlőt nem tarthatott, női szol­gálót is csak negyven éven felülit. Az akkor 16 ezer lakosú Salgó­tarján város hasonló szabályren­deletet hozott. A rendőrkapitány­ság vezetője itt a Kis, Menház, Somlyó, Salgó, Kővár, Karancs és Bányász utcákban engedte meg 16 prostituált letelepedését. Kísért a múlt Hallgatom a rádiót, olvasom a lapokat, nézem a televíziót, és igencsak elszomorodom... Gyá­rak, üzemek megszűnése, növek­vő munkanélküliség, forintleérté­kelés. Elszabadult árak, infláció, tömegek létbizonytalansága. In­gyenkonyhák, felhívások, alapít­ványok, gyűjtés itthon el nem végezhető műtétek külföldön tör­ténő elvégeztetéséhez. Kamata­dó, lyukas szociális háló, meg­annyi rossz hír. Eközben viták a parlamentben a hatalom kérdésé­ről, választási ígéretek be nem tar­tásáról. A lottóban közben száz­milliós összegek halmozódnak, a televízióban a napokban fejező­dött be a percek alatt ezer-tízezer forintokat „kereső” kéjnőkről készült filmsorozat. A huszas éveket és mindennap­jainkat is megélve, látva, hallva, tudva a század első két évtizedé­ben született sorsverte korosztály ma is élő tagjai közül sokakban felvetődhet a gondolat: Mennyi a hasonlóság! Van-e új a Nap alatt? Vagy kísért a múlt? H.Z. Képző­művészek a zenéért Salgótarján és a megye 12 képzőművészének alkotása a zsűriérték­től szerényebb áron megvásárolható a József Attila Művelődési Központ belső klubjában, június végéig. Akik a művekből vásárolnak, azok a befizetett összeggel a Salgó­tarjáni Szimfonikus Zenekart támogatják! DÍSZTÁVIRAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom