Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

4 Lnzmny LÁTÓHATÁR 1991. JÚNIUS 25., KEDD Wélemény Semmi sem lehetetlen Lehet-e mindkét félnek egyszerre igaza? Nem szeretem kézbe fogni a hideg tapintású tárgyakat: fém- tollakat, vasgolyókat. Pedig az utóbbiak morzsolgatása rendben tartaná a vérnyomásomat, amely igencsak ingadozik a televízió körüli indulatos vitákat látva, hallva. Nem könnyű ugyanis ál­lást foglalni a Hankiss kontra Fe- ledy ügyben, vagy éppen a szám­vevőszék súlyosnak tetsző meg­állapításait illetően. Akárhogy is van, az kétségte­len tény, hogy az átszervezés folyamatában a Tv 2-ben egymás után jelennek meg az új progra­mok. Ezek közül való Kepes Andrásnak — a múlt héten debütált — Apropo — Álmodo­zás című műsora is. A színes, kellemesen szórakoztató, igazán tévészerű magazinban szerepelt a mátyásföldi Terebes Gábor is, akit álmai Távol-Keletre, egé­szen a buddhista szerzetességig röpítettek. Ma már csak a felvétel kedvéért öltötte magára a szerze­tesi „egyenruhát”, a kínai ter­mészetgyógyász vasgolyókat azonban rendszeresen használja saját egészsége korrigálására, karbantartására. A sok érdekes riportalany közül rám Ozsvártné Kolbász Judit tette a legmélyebb benyo­mást. A Judith Kay néven publi­Naponta röppen fel híre egy- egy végkielégítésnek. Emberek kerülnek utcára, a lét peremére. Fizikai erejüket áruba bocsátók többsége vegetál, munkahelye el­vesztése miatt retteg. A szellemi vagy inkább egzisztenciális tőké­vel rendelkezők keresete legross­zabb esetben is megduplázódott az elmúlt évek során. Életkörül­ményeik szinten tartása folyama­tos. Nincs miért rettegniük, his­zen ameddig egy területen van fizikai állomány, addig abban történik leépítés; ha pedig közü­lük kel! valakinek batyut kötnie, akkor megkapja a tisztességes százezrecskéket végkielégítés gyanánt. S hátramaradnak össze­köttetései, melyek által mindig csurran-csöppen valami az elkö­vetkezőkben is. Tudom, csak a rossz nyelvek 14. rész Az ágas-bogas, zavaros, el­mosódó napvonal: gyengeség jelvénye. Jelzi ellenségeink dia­dalát, irigyeink kaján örömét, gonosz emberek felülkerekedé- sét. E jellel örökös kellemetlen­ségre számíthatunk boldogulá­sunkban. Bármiként igyek­szünk: haragosaink mindig ta­lálnak alkalmat, hogy szorgal­munkat, életmódunkat kigú­nyolják. Családi életünkbe kon­kolyt hintenek; ezek a férfiak örökké kételkednek a nők hűsé­gében, minden névtelen levelet elhisznek, és szerencsétlenek még akkor is, ha özvegyek let­tek. Három egyenlő napvonal: hí­rességet jegyez, de nem boldog­ságot is. Ezek az emberek gyak­ran sírnak akkor, mikor senki sem látja őket. A hírnevük néha megsegíti őket egy nő szerelmé­nek elérésében, de ez a szerelem nem bizonyul valódinak. Örö­kösen hiú, öntelt páváskodó nők környezetét díszítik, és önma­gukat vetik meg gyengeségü­kért. Nőknél nyugtalanságot, hiú­ságot elégedetlenséget mutat. Jelez még: törvénytelen gyer­mekeket is. A napvonal vörös színe aláza­tosságjelvénye. Ha a vörös nap­vonal a gyűrűsujj alatti dom­káló dunakeszi fiatalasszony alig mozdult ki lakóhelyéről, mégis közel egy tucat könyvet írt már, melynek cselekménye az óceá­nok partján, a Bahama-szigete- ken, luxuskömyezetben játszó­dik. Kies, mondhatni szegényes környezetéből álmodja meg re­gényei csillogó világát, hősei romantikus kapcsolatait. Idegen nyelven nem beszél, szereplői­nek neveit angol és amerikai filmek stáblistáiról konstruálja. Nincs külön dolgozószobája, sőt a férjével együtt alszanak a gyerekekkel. A kényelem hiánya azonban mit sem zavarja abban, hogy egymás után írja tele kis füzeteit újabb és újabb édesbús történetekkel. „Semmi sem lehe­tetlen” — ez a címe egyik megjelent könyvének, s írói kar­rierje alapján kénytelenek va­gyunk hinni neki. De sok ember álmodozik annyi pénzről, olyan vagyonról, amivel Pintér József a róla elnevezett Művek tulajdonosa, igazgatója rendelkezik, s bizony szeretnék követni akkor is, amikor saját helikopterével vadászni indul. A napi 14—16 órai munkát azon­ban aligha irigyli bárki is az egyik legsikeresebb magyaror­szági vállalkozótól. Pedig nemcsak szorgalmat, Ki mit tud kezdeményezőkészséget, racio­nális életvitelt, szerénységet is lehetne tanulni tőle. Meggazda­godni az élére rakott, otthon ide- oda dugdosgatott pénzzel nem nagyon lehet, csak az okos befek­tetés sokszorozhatja meg az alaptőkét. Régi igazság, hogy kockáztatni is merni kell! — sugallja Pintér József pályafutá­sa. Bár megengedhetné magának a fényűzést, a rongyrázást, laká­sában még sincs semmi ami haszontalan, mindennek megvan a funkciója. Korszerű, minden igényt kielégít az ezer embernek kenyeret adó üzemcsarnok. A Pintér Művek feje maga is sokat tanul, most próbálja pótolni, amit korábban elmulasztott, de min­denekelőtt szakterületüket jól értő, értelmes emberekkel, ügyes kezű szakmunkásokkal vette körül magát, mert tudja, hogy amit ma tud vállalata, az holnap már kevés lesz a talpon maradás­hoz, nem is beszélve a továbblé­pésről. Nagy vágya egy százötven méter magas torony, amely a tízezer lelkes Kecel közepén állna, s tévéadót, bevásárló- központot és még ki tudja mi mindent magába foglalva. Nem akármilyen terv, de biztos meg­valósul, hisz megálmodója nem szokott ábrándokat kergetni. — csongrádi — Derrick már a 200. epizódnál tart (Ferenczy—EUROPRESS). Elkészült és Németországban e héten képernyőre került a Derrick- sorozat 200. története. A 18 éve vetített, közkedvelt sorozat két hőse Derrick (Horst Tappert) és munka­társa Klein (Fritz Wepper) már 3000 órát forgatott együtt. A pro­dukciót eddig 98 országban vetítet­ték — köztük természetesen Ma­gyarországon is. Horst Tappert 1980-ban „Arany Kamera” elneve­zésű díjat kapott, 1990-ben pedig Olaszországban elnyerte a legked­veltebb külföldi sorozatfilm színészének járó díjat, a „ Telegat- to”-t. A 68 éves Tappert eredetileg kereskedőnek készült. A háború után egy kis színház tisztviselője volt, majd kisebb szerepeket is vállalat. Később operettekben, drámákban lépett fel. A Derrick nyomozó 1974-ben történt bemu­tatkozása óta természetesen minden megváltozott körülötte. Tappert kezdettől fogva igyeke­zett kerülni minden sémát. Ezért nem lett csodadetektív, hanem hétköznapi figura. A főhős akkor kívánja abbahagyni a sorozatot, amikor a közönségnek már nem kell. Egyelőre azonban ez — úgy tűnik — még nem aktuális. Horst Tapper 38 éve él boldog házasságban. Felesége a neves tenorista, Gothilf Pistor lánya. (Egy beteg már védelmébe vette lapunk hasábjain a doktor­nőt. Ennek ellenére szívesen adunk helyt — már csak azért is, mert részletesen ismerteti a kö­rülményeket — az esetben hiva­talosan eljárt munkahelyi vezető­nek is.) Az Új Nógrád 1991. VI. 8-i számának Postánkból rovatában egy pásztói lakos közli panaszát „Betegellátás 1991" címmel. Röviden összefoglalva: egy mama kétéves gyermekével ke­reste fel a pásztói bőrgyógyásza­ti rendelőt. „Másfél órás várako­zás” után az orvosi rendelőben „hideg légkör” fogadta, az orvos­nő viselkedéséből arra következ­tetett, hogy „embernek tart-e még egyáltalán, vagy összeté­veszt valamivel” (nem valaki­vel?... N. L.). A nyugtalan gyerek cumisüveggel való megnyugtatá­sát is kifogásolta a főorvos asz- szony. A mama a nagy hangza­varban alig értette az utasításo­kat: „nem hallottam, hogy végül is mit kell csinálnom a gyerek­kel, hogy meggyógyuljon”. Bá­tortalan kérdésére, „szeretném mégiscsak tudni, hogy mi baja a gyerekemnek?” a válasz is latinul hangzott el. Az asszisztensnőtől hallotta végül „halkan” a beteg­ség magyar nevét: bőrgyulladás. Az egész történetből azt a követ­keztetést vonta le: „Lehet, hogy orvosnak kitűnő valaki, de emberségből bizony elégtelen”. A befejezés a manapság diva­tos mondás: „történt mindez a huszadik század végén, Magya­rországon, útban az európai szin­tű betegellátás felé...” Mint a pásztói kórház orvos­igazgatója, kénytelen voltam utána nézni miként zajlott le a fenti eset? Gyanús volt mindjárt az elején, hogy kisgyerekkel miért kellett várni másfél órát? Kijelentem, hogy sohasem kel­lett kisgyermekes anyának hosz- szú sort végigvámi egyetlen ren­delő előtt sem. Minden orvos előre veszi a kisgyerekes anyá­kat, de ez így van az egész or­szágban. (Kivéve a gyerekorvosi rendelőket, de ott csak gyerekek vannak.) A bőrgyógyász főorvosnő körül sohasem volt „hideg lég­kör”, a betegek közismerten szeretik, a cumizás iránti ellen­szenvét orvosi szempontból is támogatni kell. Aznap is 92 beteg fordult meg a bőrgyógyászati rendelőben. Minden vitán felül áll, ez igen nagy megterhelést jelent az orvos és a betegek számára egyaránt. A tumultust csak egyenkénti külön-külön behívással lehetne megoldani, de akkor a napi rendelés két napig tartana. Sajnos a mai egészségü­gyi rendszerben a jelenlegi megoldás kényszer, de megígér­hetem, hogy amint az új jogsza­bályok lehetőséget adnak a gyö­keresen új betegellátás megszer­vezésére, a pásztói kórházban is minden betegre elegendő idő jut. Mindenki rossz szájíz nélkül távozhat a vizsgálat és ellátás után. Kár, hogy a mama nem kereste fel azonnal a rendelőin­tézeti igazgatót, aki helyben tisz­tázta volna' a félreértéseket és azon melegében kapott volna mindegyik résztvevő orvoslást. A mama is és a rendelő személy­zete is. így csak marad a kényel­metlen érzés egy hangulatkeltő, egyoldalú panasz után. A bőrgyógyász főorvosnő az egyik leglelkiismeretesebb, leg­jobban felkészült orvosunk, aki Salgótarjánból jár rendelni Pász­tora — nevetséges fizetésért. Soha semmiféle panasz nem érkezett eddig ellene, sőt csak a dicséret évek óta. A nevében kérem ki az emberségét kétségbe vonó igazságtalan megjegyzése­ket. El tudom képzelni, hogy a mamának is igaza van. A részle­tek szerencsétlen összejátszása következtében rossz napja volt, persze ez vonatkozik a főorvos­nőre is. Elhangzott néhány inge­rült megjegyzés is, ezért a pásztói kórház és rendelőintézet nevében azonnal bocsánatot kérek. Meg­jegyzendő, hogy a mama pár nap múlva ismét eljött a rendelőbe, nagyon boldog volt, hogy a kis­gyermeke szépen gyógyult, egy­szóval helyreállt a béke, a teljes lelki és testi boldogság, mintha az újságcikk meg sem jelent volna. Ami nagyon idegesít az egész­ben, az egy megjegyzés: az európai szintű betegellátásról. Könnyedén használjuk manap­ság az európai kifejezést. A jelző tulajdonképpen földrajzi és vo­natkozik Albániára, Romániára és a Szovjetunióra is. Természe­tesen senki sem gondolja komo­lyan, hogy az említett országokat kellene követnünk a betegellátás területén. Úgy gondolom, hogy a mama a nyugat-európai országo­kat értette, így könnyebben jósol­hatok az „európai szintű betegel­látás felé” haladva. Állítom, meg fogjuk közelíteni őket, de csak akkor, ha a nemzeti jövedelem­ből legalább annyit fordítunk az egészségügyre, mint ők. Addig is kénytelenek vagyunk elviselni a zsúfoltságot, az állan­dó idegeskedést és az ezzel járó félreértéseket. Jó lenne, ha addig is több megértéssel és rosszindu­lat nélkül közelednénk egymás­hoz. Novák László dr. orvosigazgató Ki mit tud miatt van, de az a hír járja: a megyei önkormányzat is végkie­légít, föltarisznyázza fiait, hamu­ban sült forintocskákkal, a nyak­ba kötözött munkakönyvekkel hadd menjenek világot próbálni. Zarándokolhatnak hétről-hétre a munkanélkülieket istápoló hiva­talba kegyelemkenyérért, mert — saját vagy mások hibájából — mindennemű tőke hiányában szenvednek, nincs miből kezde­ményezniük. Márpedig a kezde­ményezők ragadnak el minden koncot. Rendszerváltásunkkal megnö­vekedett szabadságunk. De saj­nos sokunknál csak nyomorúság­mértékegységben mérhető a nö­vekmény. Amíg korábban nem volt határozott pereme a társada­lomnak, mára megjelentek az éhező-egyensúlyozó művészmil­liók, akiket leromlott körülmény­eikért, mellékvágányra állításu­kért, senki sem kártalanít. Hamisan szól a hegedűjük? Inkább még meg sem szólalt. Aggódva figyelem a felröppe­nő mendemondákat. Úgy vélem, ideje lenne hivatalos részről a valóságnak megfelelő adatokat nyilvánosságra hozni az elmúlt hónapok kielégítéseiről. Vagy cáfolni azokat. Nem árt néha kiteríteni a lapokat, hogy kide­rüljön: ki blöfföl. Mert Dózsa népe iszonyatos lehet, ha fölke­rekedik. Márpedig Dózsa Népe létezik. Handó Péter Krúdi Gyula A kéz könyve Tenyérjóslások bocskárahatol fel: kedvező. Sok alkalmazkodóképességet, tár­sadalmi ügyességet, érvényesü­lést jegyez. Ezek az emberek rendszerint alázatosak, jó maga- viseletűek és mindenkinek ked­vében járnak, szájíze szerint beszélnek. Útonjáró ember: jól alkuszik. De mindennek az ellenkező­jét mutatja a csillag, amely a vörös napvonal végén látható. Vagyonúnkat elveszítjük, szorgalmunk gyümölcsét nem éfvezhetjük, jólétbe sohasem juthatunk, ha a napvonalon ke­reszt alakú jel mutatkozik. Útonjárónál: igennagy, várat­lan veszteséget jegyez. Meglop­ják, megcsalják, kijátsszák, ha kereskedő. A nők kinevetik. Va- gyonát elveszíti asszony miatt. A Kos jegyében születettek erős napvonala: jó gazdát mutat. Az Ikreknél sok töprengés, ál­matlanság jelvénye. Szent Mihály napján születet­teknél a mély napvonal szeren­csés gazdálkodást jegyez. Szűz havában (nőknél) eszélyességre mutat. Újholdban világra jöttéknél a mély napvonal váratlan sze­rencse. A májvonal ajósnők, holdkórosok, ajövő- belátók, médiumok kezén igen kifejlett és a Boszorkányok Há­romszögét alkotja a sors- és fej­vonallal a tenyér közepén. Ezek az egyének határozottan hetedik érzékkel bírnak, hogy az esemé­nyeket előre meglássák. Néha csak időváltozások, a hosszú vagy rövidebb évszakok megtu- dása a képességük — a hosszú teleket, nyarakat szinte teljes biztossággal látják előre, míg máskor olyan nagyszerű jelené­seik vannak, mint a prófétáknak. Ez a Háromszög már a legrégibb idők óta megfigyelések tárgyát képezte az emberi tenyérben. A félelmetes jövőbelátás gyakran Munkahelyi történetek — Ezt az új gépet három műszakban használják? — Igen. Egy műszakban dol­gozom rajta, és kettőben javít­juk. Az igazgató egy csöndes, eldugott kis presszóban a titkár­nőjével üldögél édes kettesben. Fogják egymás kezét, és nagyo­kat sóhajtoznak. Kis idő múlva megszólal a titkárnő: — Igazgató úr, ha most maga is arra gondol, amire én, akkor szégyellje magát! szerencsétlenséget és bánatot hord magával. Nem közönsé­ges lények jelvénye, a legtöbb esetben betegség, korai halál hírnöke. A májvonal — amely a csuk­lóvonalnál kezdődik és az élet­vonal mellett húzódik—világo­san látható alakjában: jó egész­séget, víg kedélyt, jó emésztést és lelki megelégedettséget jelez. Halovány májvonal szervezeti gyengeség, betegség, képzelő­dés és gyötrelem jelvénye. Ritka, mint a fehér holló a májvonal, amely a kisujj alatti dombocskáról, a Merkúrról ne­vezett hegyecskéről indul, és ív alakban eléri a Holddombot. Nagyra hivatott, különös, de nem mindig szerencsés sorsú emberek jelvénye. Nemzetünk megváltói vagy árulói, az embe­riség nagy férfiai, vallásalapítók és nagy pápák jelzése. Ilyen májvonala volt Luther Márton­nak. Minden kereszt, amely a máj­vonalon található: betegség elő­hírnöke. Szabályos, erőteljes, kétség­telenül felismerhető májvonal vidorságot, szellemességet, életrevalóságot, és sok barátot mutat. Még a májvonal hiánya: léhaság, könnyelműség, élénk­ség, nyugtalanság és felületes­ség jele. (Folytatjuk) Szekér a tetőn A Bodnár-házaspár Bodrogkeresztúron bérbe vett egy aprócska vendégfogadót. Mivel hajdan ez volt a fuvarosok pihenőhelye, a legalkalmasabb cégérnek ez a szekér kínálkozott, csak fel kellett vinni a tetőre. Fotó: Kozma István Bodnár János és fogadója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom