Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

1991. JÚNIUS 25., KEDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE un-nny 5 Hölgy, fekete kalappal Csalfa volt a kisangyalom szeme Nem sokan tolonganak ezek­ben a napokban a litkei TÜ- ZÉP-telepen. Az importból származó ötszázhúsz mázsa, már előre befizetett szenet az utolsó szemig elvitték. Hogy mikor jön a következő szállít­mány, azt nem tudni. Varga Gyuláné, a telep veze­tője körültekint az udvaron: — Akad azért vásárolnivaló! Több, mint kétmilliós az áru­készletünk. Aki építkezik, mindent megtalál nálunk, kivé­ve a cementet. Az jelenleg nincs. Vargáné, Eszter tizenhét esztendeje vezeti a litkei tele­pet. Mihálygergéről jár ide nap mint nap. — Nem felkapott hely a miénk, de azért a környező községekből sokan járnak hozzánk. Sőt, a minap még az Alföldről is érkeztek vevők. Eszter annak idején Csong- rád megyéből került a nógrá­di hegyek közé. — Hogyan? — Erre egy nótával is vála­szolhatok: „Csalfa volt a kis­angyalom szeme...” A férjem idevalósi. Úgy hozzámnőtt ez a táj, hogy vissza se mennék az Alföldre. Lelkes hegymászók vagyunk. Az unokáimmal együtt gyakran kirándulunk. Vargáné fején széles kari­májú, ódivatú, fekete kalap van. A kíváncsiság nem hagy nyugodni, megkérdezem. — Honnan a különleges ,fekete' ’ jószág? — Ó, ennek története van. Amikor Lükére jöttem, a plé­bános úr ajándékozott meg ezzel. Azóta itt mindig rajtam van. Ha elmegyek nyugdíjba, majd szögre akasztom, mint az elmúlt évek emlékét. Elvégre közel két évtizedet húztam le a szenek, fák, betonok között... Fotó: R. Tóth Sándor í 1 A bányának még kell a fa Az erdő az élet záloga Jambrik István a szécsényi erdészet vezetője sommásan fogalmaz, amikor az erdészet jelenéről, jövőjéről beszélge­tünk:-— Lehet akármilyen gazdasá­gi helyzet, az erdő nem halhat meg hacsak erőszakkal, meggon­dolatlanul ki nem irtják. De akkor vele pusztul a föld is, mert az élet záloga az erdő. A szécsényi erdészet harminc község határában tízezer hektá­ron gazdálkodik. Területük Ka- rancskeszitől egészen Dejtárig húzódik. — Melyik a legszebb része? — Mind szép, de a szívemnek mégiscsak a legszebb Hollókő és Sipek környéke. Ez tipikus nóg­rádi táj. Nem csoda, hogy a turisták is nagyon szeretik. — Manapság szinte nincs olyan üzem, intézmény, gyár vagy gazdaság, ahol ne feszítené­nek a gazdálkodással járó gon­dok. A szécsényi erdészetnél is így van? — Az erdőművelésben közel száz asszony dolgozik. Nehéz munkát végeznek, de sajnos a keresetük a minimálbért sem éri el. Ha öt-hat ezret hazavisznek, az már jó hónapnak számít. A kormány meghatározta ugyan a minimálbért, de pénzt nem biz­tosított hozzá. Télen meg egyál­talán nincs munka, ilyenkor hét­nyolc száz forintot tudunk adni a dolgozóknak havonta. — Az asszonyok ennyiért is vállalják a csemetézést? — Kitartanak, mert örülnek, hogy egyáltalán van munkájuk. Szécsényben vagy a környékén nagy a munkanélküliség, igen nehéz elhelyezkedni. — A csemetézés tulajdonkép­pen erdőtelepítést jelent? — Az erdő élete a magültetés­sel kezdődik. Ebből sarjad a csemete, amiket aztán kiültet­nek. Az erdőtelepítés sok évre szóló munka, nem hoz látványos sikereket. — Az erdőt nemcsak telepítik, hanem vágják is. Milyen hasznot hoz a fakitermelés? — Évente 25 ezer köbméter vastag fát vágunk ki. Ennek a mennyiségnek a 40 százalékát a saját embereink, 40 százalékát a kisiparosok termelik ki, a fenn­maradó 20 százalékot pedig a szedd magad akció keretében értékesítjük. — A mostani pénzszűke világ­ban van-e vevő a kivágott fákra? — Az embereknek egyre kevesebb a pénzük. A gyárak is kevesebb fát rendelnek. Most járjuk az országot, keressük a vevőket. Egy nagy szerencsénk van, hogy a bányának kell a fa. Már második éve kétmilliós értékben visznek tőlünk rönkö­ket. De például olyan régi part­nerünk, mint a visontai téesz, nem vesz tőlünk szőlőtámot és karót, amiből eddig korlátlan mennyiséget elszállítottak. Alig van kereslet. — Az erdészetek munkáját közvetlenül mindig is az erdészek irányították. Van-e szakembe­rük? — Tizenhat erdészünk dolgo­zik. Szerencsés, hogy közülük öten nemrégiben végeztek, fiatal szakemberek. Az erdészromanti­ka tulajdonképpen megszűnt. A családok nem az elhagyott er­dészházakban, hanem a falvak­ban, a városban laknak. De az erdészek manapság is gyalogo­san róják az erdőt, esőben, hóban, napsütésben. — Bíznak a jövőben? — A gazdaság egésze rosszul áll, egymás után „robbannak” a bombák, jelentkeznek a bajok. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy az erdőt pótolni nem lehet és a környezetvédelemnek egyik legfontosabb teendője, a zöldet, a fákat megóvni a jövő nemze­déknek. Csatai Erzsébet V ízügyben minden csendes Itt a nyár, a kánikula. Ilyen­kor szoktak jelentkezni a városokban a vízgondok. Bagosi Sándor, a megyei víz- és csatornamű vállalat szécsé­nyi üzemének vezetője nyu­godt ez ügyben. — Nem akarom lekopogni, de minden különösebb izga­lom nélkül nézünk a nyár elébe. A három évvel ezelőtti szorító gondok, — amikor is a nagy melegben sem Szé­csényben, sem Hollókőn nem volt víz, — megoldódtak. Rákapcsolódtunk az Észak- Regionális Vízmű hálózatára, a vizet az Ipolyból és a Kamora-völgyi tározóból kapjuk. így aztán a mennyi­séggel nincs gondunk, napi 1500—2000 köbméter víz kivitelére is megvan a lehető­ség. Ez bőven ellátja Szé- csényt és a környező kilenc községet, úgymint Endrefal- vát, Pilinyt, Szécsényfelfalut, Ludányhalászit, Rimócot, Varsányt, Sipeket, Nagylócot és Hollókőt. A jó vízellátást segíti két víztorony is, ame­lyik megoldja a napi tárolást. Már csak rossz emlék, hogy Hollókőbe autóval szállítot­tuk a vizet, onnan meg lajtos­kocsik vitték a házakhoz. — Milyen a víz minősége? — A népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat szakem­berei megfelelőnek ítélték. Persze a szécsényiek azért berzenkednek, mert más ízű­nek találják most a csapokból folyó vizet. Igazuk is van, mert ezelőtt rétegvízből nyer­tük az ivóvizet és annak va­lóban más volt a zamata. Télre készülnek az ófaluban Hollókő. Noha még csak a nyár legelején tartunk, az előrelátóbbak már a télre készülnek. Képünk az ófaluban készült, ahol Szabó Lászlóék akácfát darabolnak. — RT—Sol — Derekasan dolgoznak az építők Magyargéc. Az iskola körül még késő délután is nagy a sürgés-forgás; a régi, megkopott épületet teljesen újjávarázsolják, bővítik, korszerűsítik. Új tanter­mekkel gyarapodik szeptember­től az iskola. A tetőfedő munká­kat már befejezték. Ezután a „törzsépület” következik, mely­nek során az újat és a régit stí­lusban is összehangolják. Biztató, hogy a munkák két­harmad része elkészült, a követ­kező hetekben a belső szerelés és a külső vaktjlás következik. A polgármester, Szerémi Sándor nyugodt, mert augusztus 20-án Szent István ünnepén biztosan átadják a megszépült iskolát. Dicséret illeti a Generál-kivitele­ző gmk-t, amelynek szakemberei jól és pontosan dolgoznak. A régi töredezett betonlapokat törik fel a munkások az iskola udvarán. Kép: R. Tóth Tó a falu szélén Hollókőből Nagylóc felé haladva, a község határában található egy beke­rített kis tó. Partján élénk az élet, horgászok üldögélnek, várják a ka­pást. A tavacska magántulajdon gazdája Ispán Bertalan. — Miként lett „tógazda”? — Jó hat esztendővel ezelőtt vet­tem meg a szécsényi téesztől. Amo­lyan szeméttelep volt a falu szélén, ide hordtak minden vackot, rossz autógu­mitól az építési törmelékig. — Most elég tágas a víztükör. — Kikotortattam, építettünk egy völgyzárógátat. Nyaranta kellemesen telik az idő a víz partján. — Szeret horgászni? — Csak olyan kocamódra. De fogtak itt már öt-hat kilós halat is. Ha nem is a Balaton, de egész jó kis halastó ez... Ébredezik Hollókő Amolyan tavaszi „álomból” ébrede­zik ezekben a napokban Hollókő. Az idei szezon eléggé nehézkesen indult. Kevés volt a látogató, a rossz idő soka­kat elijesztett. Az iskolai kirándulások némileg élénkítették meg a forgalmat, volt olyan nap, hogy tíz-tizenöt busz is parkolt a községben. Vasárnap pedig közel kétezren tekintették meg a Pa-Dö- Dő koncertjét. Az alkalmankénti csoportok általá­ban egy-egy éjszakát töltöttek a vendég­házban. Jelentkeznek egyre nagyobb számban a külföldiek is. Egy német család kilenc éjszakát töltött Hollókő­ben, közben járták a környéket. Az Amerikából érkezett vendég három napig ismerkedett Hollókővel. Egy japán újságíró — aki egyébként el volt ragadtatva a táj szépségétől, a falu különlegességétől — fejcsóválva mon­dott véleményt: ilyen értéket sokkal jobban kellene propagálni szerte a vilá­gon. Ezt az egyedülálló lehetőséget vétek nem jobban kihasználni. így „feltáratlan” aranybánya ez a csodála­tos falu. Szécsény és környéke Ha nyár, akkor szépítés Piliny. „Vakációt” kaptak a köz­ségbeli óvodások, ugyanis festik, fel­újítják épületüket. Az általános isko­lában szeptembertől két évfolyam tanul, így kicsinek bizonyult az ebéd­lő, amelyet az általános iskolások használnak. Ennek bővítésére is sor kerül. Ha végeztek az óvodával, az általános iskola rendbehozása követ­kezik. Mindennap nyitva Szécsény. A város mellett még , kilenc község lakosságát látja el a szécsényi gyógyszertár. Papíron hu­szonheten, a gyakorlatban tizenheten dolgoznak. Január elsejétől, december j harmincegyedikéig mindennap nyitva tartanak, illetve szolgálatot látnak el. A havi gyógyszerforgalom átlagosan két és fél millió forint. A sok hiány- • cikk ellenére is aránylag egyenletes az . ellátás. Ehhez hozzájárul az orvosok jsj rendszeres tájékoztatása a nem kapha- J§i tó gyógyszerekről, hogy azokat más- .A sál helyettesíthessék. Ivóvíz a lakásokba Litke. Az elmúlt hét közepén meg­történt Litkén a Dózsa György úti víz­műhálózat gerincvezetékének műsza­ki átadása. A népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat szakemberei a vett vízmintát megfelelőnek találták, így megkezdődhet a vízvezeték bekö­tése a házakhoz. Fodrászüzlet nyílik Szécsényfelfalu. Hiányzik a fod­rászszolgáltatás a községben, ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy segíti egy műhely megnyitását. Üzlet- helyiséget biztosítanak, fodrász szak­ember is jelentkezett. Már csak az okoz gondot, hogy a vizet a tisztior­vosi előírásoknak megfelelően kell bevezetni a kialakítandó műhelybe. Ösleletek Ipolytarnóc. Megkezdődött a nyári idegenforgalom az Európában egyedülálló ősleletek feltárási helyén. Érkeznek természetjárók, osztrák, holland, német turistacsoportok. Ok általában kocsival, vagy mikrobusszal jönnek, de vannak szép számmal, akik vonattal utaznak, sőt a kerékpárosok sem ritkák. A héten szinte mindennap nyolc-tíz busz is parkolt egy időben a bejáratnál. Segít (ha tud) az önkormányzat Ipolytarnócnak mindössze öt­százhatvan lakosa van. Sok az idős ember, a többgyerekes család, így aztán gyakori, hogy — megszorulván — támogatást kémek. Legutóbb osz­tották szét a tejjegyeket: tizenhatan kaptak havi háromszáz forint értékű i jegyet, bár több jogosult is akadna. De a szabályok szigorúak, megkötik az önkormányzat kezét. Négy család kap rendszeres nevelési segélyt, most újabb öt kérelem érkezett. Ebből hármat besoroltak a rendszeres segé­lyezettek közé, két család rendkívüli juttatásban részesül. Az összeget élel­miszerre, ruhára, iskolai felszerelésre költhetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom