Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
1991. MÁJUS 14., KEDD IZEFTZILI 5 Ráróspuszta Továbbra is a fiataloké A szécsényi önkormányzatnak nincs pénze a ráróspusz- tai tábor fenntartására, működtetésére. Ezért úgy döntött, hogy — menteni a menthetőt —, bérbe adja. Székely Imre tanár az „új tulajdonos”, festékes melegítőben magyarázza, hogy rövidesen mi változik itt. — Most rakjuk rendbe a tábort. Felújítjuk a faházakat, rendbe hozzuk a konyhát és a különféle kiszolgálóhelyiségeket, hogy mire elérkezik a jó idő, nyitott kapukkal várhassuk a vendégeket. A KÖJÁL, a rendőrség, a tűzoltóság, az önkormányzat már mindent ellenőrzött, hogy a kezdésre semmi probléma ne legyen. A vándortábor országszerte ismert, főként az Alföldön és Magyarország nyugati részein kedvelik. — A faházakban száz fiatalt tudunk egyszerre elszállásolni — folytatja Székely. A vendégek tíz-tizennégy éves diákok, ők a vándortábor útvonalát követve általában két éjszakát töltenek nálunk. Szé- csényből érkeznek, aztán mennek Karancsberény felé. A következő hetekre bejelentkeztek már Kazincbarcikáról, Zalakarosról. Budapestről, Gödöllőről, Szolnokról, Kaposvárról, Bácsalmásról. Legutóbb Tiszaújfaluról voltak vendégeink, legközelebb május 16-án Budapestről várunk egy nagy csoportot. De azt is el tudjuk intézni, ha mondjuk egy általános iskola bejelentkezik, hogy szeretne elmenni Szlovákiába. Mi itt Ráróson hozzásegítjük, hogy valóban el is jusson oda. Nyomda Pösténypusztán Nem csak munkahelyet, szakmát is biztosít Hatodik évébe lépett a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet pösténypusztai nyomdája. Csépe Sándor üzemvezetőt kérdeztük, mit gyártanak itt konkrétan? — Arra törekszünk, hogy Budapestre, a nyomdaipari szakiskolába menjenek tőlünk a fiúk, lányok. Jelenleg is több mint tízen tanulnak különféle nyomdai szakterületen. RemélA nyomdagép mellett Bagó Attila, aki gépmesternek készül. — Az országnak szinte minden részébe készítünk prospektusokat, ügyviteli nyomtatványokat, névjegykártyákat, meghívókat. Eddig nemigen volt kifogás a munkánkra. Ötvenegyen dolgoznak a valamikori istállóépületből lett korszerű nyomdában. Döntő többségében nők találtak itt munkahelyet, s tanulták meg a szakmát. — Hogyan lehet szakmunkásbizonyítványt szerezni? jük, hogy a megszerzett ismeretek majd nekünk kamatoznak. A nyomdagépek műszaki fejlesztésére az idén — ebben a szűkös gazdasági helyzetben is — több millió forintot költenek. Ötvenmillió forintos éves tervük sem megvetendő. A pontos határidők betartását számítógép segíti, mert ebben a nyomdában a legfontosabb a megrendelő igénye, kérése. c SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE D TÁNCOS SZIVEK Szécsényben négy csinos, remek mozgású, jó ritmusérzékű kislány 1989-ben dzsesszba- lettcsoportot alakított. — Az iskolai kulturális bemutatóra készültünk, s akkor nem is gondoltunk arra, hogy több évig együtt maradunk — magyarázza Horváth Krisztina. — A próbák mindig jó hangulatban telnek el, azt csináljuk, amit szeretünk — vélekedik Csele Beatrix. — Ki állítja össze a koreográfiát? — Nagyrészt mi, de segítséget kapunk Oláh József pedagógustól is — így Kuris Anett. — Hol próbáltok? — Az a baj, hogy nincs állandó helyünk. A kultúrházból eljöttünk, megkaptuk az MDF helyiségét. Most az iskola tornatermében próbálunk — mondja Horváth Krisztina. — Hol léptek fel? — Iskolai összejöveteleken, városi rendezvényeken, de szerepeltünk már a velencei ifjúsági táborban is — válaszol Veres Viktória. — Ki támogatja munkátokat? — A NODISZ, az INDIKÁTOR klub és az általános iskola — mondja Kuris Anett. — Most nyolcadik osztályba jártok. Nemsokára kimaradtok az általános iskolából. Mi lesz a csoport további sorsa? — Együtt maradunk — vágják rá kórusban. — Annál is inkább, mert mind a négyen Balassagyarmaton tanulunk tovább. így lesz lehetőségünk a próbákra. — Mit kérnétek a „jó tündértől”? — Jó lenne egy nagyobb létszámú csoportot alakítani. Szükségünk lenne olyan szakemberre is, aki folyamatosan segíti fejlődésünket. Szeretnénk, ha lenne állandó, biztos próbahelyünk, több fellépési lehetőségünk — foglalja össze a Dancing-Hearts csoport kívánságlistáját Czele Beatrix. Sz. F. Fotó: Rigó T. Magukra hagyott történelemtanárok Varsányban a „régi iskolában” Némethné Murányi Zsuzsa magyar—történelem szakos tanár, délután fél kettőkor éppen befejezi óráját a nyolcadikban. Az igazgató irodájában ülünk le beszélgetni. Manapság gyakori témáról váltunk szót: miként tanítja ma a történelmet? Van-e elég támpontja, segítőeszköze, avagy saját belátására bízzák, hogy mit is okítson tanítványainak. A kérdezett logikusan fogalmaz: — Bár én inkább magyar szakos tanárnak tartom magam, kollégám nyugdíjba vonulása óta több osztályban tanítom a történelmet. Eddig is legjobb lelkiismeretem szerint tanítottam. A mi vidékünk igen vallásos. Ezért a tanítványaimnak mindig becsülettel megmondtam, hogy én arra oktatom őket, amit a tankönyv, a tanterv előír. De felhívtam a figyelmüket arra is, hogy hallgassák meg azt is, amit a szüleik mondanak és szűrjék le a következtetéseket. Némethné huszonöt esztendeje áll a katedrán. Valamikor képesítés nélkül kezdte Magyar- gécben, aztán a főiskola elvégzése után Ludányhalásziban folytatta. Most Szécsényből jár ki Varsányba. A tanárnő hármas ikrek édesanyja. A fiúk már sínen vannak, mind a hárman más és más hivatást, foglalkozást választottak. — Hogyan magyarázta el a nyolcadikosoknak a közelmúlt történelmét? — Nem volt könnyű, mert segítséget tulajdonképpen nem is kaptunk. Késve érkezett a könyv, a tanterv. Most ráadásul az a hír járja, hogy az ideiglenes történelemkönyv helyett megint újat kapunk. Amikor a második világháborúról, az azt követő eseményekről, na meg 56-ról volt szó, akkor a meggyőződésem szerint azt mondtam el, amit átéltem, vagy amit én is hallottam a környezetemben, a szüleimtől. Gondolom az országban sok-sok történelemtanár hasonlóképpen járt el. — Milyen tanácsokat ad a szakirodalom? — Járnak ugyan folyóiratok, de például a Történelemtanítás szinte semmit nem ér, a Köznevelés talán egy fokkal jobb. Mindenki a saját belátása szerint cselekszik. Mondhatnánk úgy is, hogy magára van hagyatva a történelemtanár. Csak azt nem tudom, mit csinálnak a főiskoláról frissen kikerült fiatalok. Van egy érdekes adalékom. Tavaly Egerbe egyéves intenzív tanfolyamra jártam. Az előadók között többek között Für Lajos — akkor még nem miniszter, „csak” történész — is szerepelt. Tőle is hiába kérdeztünk gyakorlati tudnivalókat. Az általános vélemény az volt, hogy egy történelemtanárnak a lexikonokban, a szakkönyvekben kell utánanéznie a dolgoknak. Aztán tanítson úgy, ahogy tud... Perre mennek? Kívülről szép, belül kevésbé / Szécsényben igazán szép látványt nyújt a főutcán a tavaly ősszel átadott impozáns épület. Csakhogy belül sok gond van vele. Az épületet a NOTTÉV építette, és rendkívül sok hibával adta át. A lakók úgy vélekednek, hogy a minőség nincs arányban a lakások árával, ezért minden valószínűség szerint — ha nem tudnak megegyezni — perre kerül a sor a lakók és a kivitelezők között. A „bűnös” épület. Fotó: Rigó T. Milyen lesz a litkei kenyér? A legnagyobb rendezkedés kellős közepén toppantunk be Litkén a külsőre is, belsőre is megújult pékségbe. A pékmester, Gyenes János szeme mindenütt ott van. A kemence már meleget áraszt, most van a próbaüzem. A litkei pékséget egy háromszemélyes kft. üzemelteti, a berendezést a sütőipari vállalat adta, maga a mester is alkalmazott. Hat dagasztócsészében készül majd a kétféle kenyér. A Pajtás nevet viselő kemencében a kilencvenöt dekás házi jellegű kenyér, valamint a Sió nevű termék sül majd. A mester bizakodó. — Több mint húsz éve vagyok a szakmában, úgy érzem, ismerem a csínját-bínját. Sőt mi több, még a valamikor itt dolgozott mesterekről is mesélhetnék, mert a litkei kenyérnek mindig jó híre volt. Egészen addig, amíg nem szüntették meg a sütést. — Mik a tervei? — Szeretném, ha a boltok nyitására ott lennének a polcokon az étvágy- gerjesztő kenyereink. Pösténypusztá- tól Karancskesziig kilenc községet látunk el. S az sem mellékes, hogy ez a péküzem hét litkei asszonynak is megélhetést nyújt. Tegnap hajnalban az első friss, litkei kenyér a boltokba került. Hogy milyen az íze? Azt majd a vásárlók döntik el... Itt pedig nem lesz környezet- szennyezés! Egyöntetűen mondott nemet a szécsényi önkormányzat az épületgépészeti gazdasági munkaközösség kérésére. A gmk levelet írt a polgármesteri hivatalnak, melyben szécsényi telephelyű ipari tevékenységre kért engedélyt. Használt akkumulátorokat szeretnének szétszedni, illetve újra feldolgozni. Levelükben leírták azt is, hogy technológiájuk nem okoz környezeti ártalmat. A testületet nem győzte meg ez az érvelés, ugyanis az akkumulátorbontásnak — ebből országos vita is kerekedett már más községben — nincs kialakult technológiája. így félő, hogy veszélyes a környezetre. Ezért úgy döntöttek, hogy erre az ipari tevékenységre a városnak nincs szüksége. A hívogató Ipoly-part Ráróspusztán az Ipoly-part ilyenkor május derekán mutatja a legszebb képét. Minden zöld, üde, nem csoda, hogy sokan megállnak itt. A legtöbben május elsején voltak, akkor több bográcsban főtt a gulyás. A szécsényi áfész által működtetett büfé április közepétől van nyitva. A főnök — Kálmán Ottó — megjegyzi: — Több mindent ki kell találni, hogy menjen a bolt. A bográcsozás úgy látszik, bevált, hisz ez családi programnak sem utolsó. Júliusban országos cserkésztalálkozó lesz Ráróson, reméljük akkor sem vallunk szégyent. Olasz kapcsolat Szécsénynek — ha minden jól megy —, rövidesen testvérvárosa lesz az olaszországi Codevigo, amely hasonló — kulturális, gazdasági, idegenforgalmi — adottságokkal rendelkezik. Ezért kívánnak kapcsolatba lépni egymással. Az olasz kis város testületé már elfogadta a javaslatot és a napokban a szécsényi önkormányzat is úgy döntött, hogy az együttműködés mindkét településnek csak hasznára lehet. A határidő május közepe Szécsény. Az önkormányzat a Magyar Üti Általános Iskola tetőszerkezetének felújítására pályázatot írt ki. A pályázatok beérkezésének határideje május 15-e. A polgármesterség egy bizottságot jelölt ki annak elbírálására, hogy pénzügyileg, technológiailag melyik a legjobb javaslat. Utat építenek Piliny. A község lakóinak évtizedes vágya válik valóra azzal, hogy ,a település közepén levő, forgalmas Szoros út végre szilárd burkolatot kap. A munkálatokat házi kivitelezésben végzik. Szécsény és környéke
