Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
6 iinmzn 1991. MÁJUS 14., KEDD Az eladónak más a véleménye Viszik a nyulat... vagy nem csupán az átvevő hibázik? Az Üj Nógrádban 1991. április 25-én megjelent, nyúlfelvásárlással foglalkozó cikket az alábbiak szerint tartom szükségesnek kiegészíteni. A felvásárlás menete az adott esetben úgy néz ki. hogy a nőtincsi termelő- szövetkezet által szervezett tenyésztők az átvevőhelyre viszik a nyulat, s az ott biztosított mérlegen történik a súly megállapítása. Ehhez, — mint a jelzett cikk írója is megjegyzi — sajnos jobbra is, meg esetenként balra is tekerni kell egyet-kettőt a mérleg ellensúlyán, mert az magától nem áll be. Miután a termelőszövetkezet képviselője, valamint a termelők is meggyőződtek a helyes beállításról, kezdődhet az átvétel. A termelőnek a saját érdeke és joga, hogy a saját nvula mérését ellenőrizze. Hosszú gyakorlatból tudom, hogy a termelők „otthon megmérik az árujukat, tisztában vannak súlyával, s így a turpisság hamar kiderülhet. Ez persze semmiképp sem cél, senkinek nem érdeke. ' A termelési felügyelői munkáról csak annyit, hogy része az átvételek ellenőrzése is. Azt azonban joga van a felügyelőnek eldöntenie, hogy végigállja-e a felvásárlást, vagy fontosabb munkát végez. Az adott esetben — bár nem tartozom Vidovszki úrnak magyarázattal —, úgy véltem, hogy minden adott a felvásárlás problémamentes lebonyolításához, ezért más. fontos dolgot intéztem. A cikkíró ezt hibaként rója fel nekem és számon kéri a távozásomat. Vádolja továbbá a nőtincsi termelőszövetkezetet azzal, hogy a kihirdetett árral szemben másnap kevesebbet fizettek ki neki. Nem feladatom a szövetkezet védelme, de tudni kell, hogy az előző időszakokban részben a világpiaci árváltozások miatt. részben a belső piacon folyó kemény pozícióharc miatt rengeteg alkalommal volt árváltozás. Így, ha a kihirdetés közben vagy után a szövetkezet más árközleményt kapott, vétlen az ártól való eltérésben. Meggyőződésem, hogy a visszásságok mellett szó nélkül elmenni bűn. Azonban a normális emberi kapcsolatok megteremtésének nem biztos, hogy egy több ponton is pontatlan információ a legjobb szolgálója. Torma Vilmos termelési felügyelő Nagyoroszi Külső szerzőnk — Nagy Zoltán, lapunk május 4-i számában megjelentetett „Kis palack, nagy palack. . ,v című — írására az alábbi reagálás érkezett szerkesztőségünkbe: Bár van egy olyan meglátásom is, hogy az írás önmagáért beszél, de mivel az Űj Nógrád felvállalta a cikkben leírt rágalmak egyoldalú közlését, kénytelen vagyok röviden véleményt nyilvánítani. Szeretném leszögezni, a szombati napon történt vásárlás alkalmával túlfizetés, illetve ..megvágás" nem történt. A fogyasztó reklamációjára' — ami a következő hét kedd délelőttjén történt, és nem a vásárlást követő rövid időn belül — felhívtam a figyelmét arra. amit magától is tudott, hogy a pénztártól való távozás után nem lehet reklamálni. Ennek ellenére megpróbálkozott vele. Mikor elutasítottam, kilátásba helyezte sérelmének publikálását. Azon nem csodálkoztam, hogy a somosi kollégát kér- dezetlenül nemtörődömnek, a Az Cj Nógrád 1991. április 18-i számában megjelent, Mucsi Lajos által írt levélhez szeretnék véleményt fűzni. Csurka István író, sok pénzt besepert, méghozzá az államkasszából, könyveinek megjelentetéséért. Most mégis szemtelenül lázit, uszít, állandóan mocskolja a negyvenéves Kádár-időszakot, és valótlan rágalmakat szór a szocializmusra. Sajnos az országban falu bosszantójának, minket pedig hanyagnak, le nem írva csalónak minősített a tisztelt vásárló. Ellenben az, hogy egy vélt sérelem ezen- mód (a másik fél meghallgatása nélkül) megjelenhet egy napilapban, megbotránkoztat. Félek attól, hogy ez a vádaskodó stílus „módivá” válik és nagyrészt ilyen írások lesznek a megszokott információk helyén. A reklamációval tehát továbbra sincs módom foglalkozni, ellenben javaslom a fogyasztónak, legközelebb a vásárlást másodmagával tegye. Egyikük megszámolja a, pénzt, másikuk cserél. így a helyszínen lehet reklamálni. Önöktől pedig azt kérem, hogy álláspontom kapjon zöld utat a megjelenésre. Javaslom, hogy az eladók is — „akik sűrűn megvágják a vevőket” — kapjanak panaszkönyvet. melyben leírhatnák az őket ért sérelmüket. Talán nekik is lesz némi igazuk. Derekas Lászlóné Salgótarján több ilyen köpönyegforgató ember él, akiktől a Kádár idejében megkapott sok ezer forintot visszakérném! Éljenek meg ők is olyan szerény nyugdíjból, mint mi, néhány millióan! Megérdemelnék, hiszen tejben- vajban fürödtek negyven évig. Észrevételemet több társam nevében írom. Takács Lajosné Salgótarján Nem kellenek kApönyegforgatók! Válasz Hz uszítás ellen című írásra A kazári majális — egy meghívott szemével Mező Sándor salgótarjáni levelezőnk hosszasan taglalja azokat az élményeit, benyomásait. melyek az MSZMP kazári majálisán — atiová az Új Nógrád hasábjain megjelent írásai alapján hívták meg — érték. Kritikával illeti Thür- mer Gyula beszédét, amely keveset foglalkozott május elsejével, viszont lázító hangulatú volt, amennyiben a „kaszák kiegyenesítését” emlegette. Mező Sándor véleménye szerint a ' kazári emberekben a beszéd ellenkező hatást ért el, s a községben békességben élnek egymással ateisták és hívők, ipari és mezőgazdasági dolgozók, magyar és cigány származásúak. Mező Sándor április 25-i leveléből kitűnik: hozzám szól s egyben mindenkihez. Célja: a józan mérlegelő szándék fontosságának hangsúlyozása a társadalmi gondok és azok előidézőinek megítélésében. Thürmer Gyula és követőinek tevékenysége, engem nem zavar. Azt kifogásoltam és kifogásolom, hogy Salgótarjánban tartják meg kongresszusukat. Ami pedig a demagógiát illeti, az csak az „elkötelezettekre” tud hatni, a szemellenzősökre, akik a múlthoz erősen kötődnek. Thürmer Gyulát és Fónay Jenőt — ha ellenkező előjellel is — veszélyes szélsőségesnek minősíti. Fónay veszélyessége ön szerint, a mögötte felsorakozott, meghurcolt politikai foglyok esetleges „hatalomátvételi” fogékonyságában rejtőzik. Szerintem inkább arról van szó mindkét esetben (minden párt és szervezet esetében), hogy az ország gazdasági politikájába kívánnak több beleszólást, vitatható céloktól vezérelve. Fónay Jenőt, mint volt halálraítéltet, Hor- nvák Tiborhoz, az ’56-os párt vezetőjéhez és a nemrég elhunyt Krassó Györgyhöz, az Október Párt vezetőjéhez mérve, szelíd, puha embernek ismertem. . . Az ön írta „bennem izzó” gyűlöletről annyit: 56 éves koromig életem egynegyede börtönben telt el! 14 év és 1 hónap. Visszaadhatatlanul! Pénzben megfizethetetlenül! Fiatal éveimet mások elrettentéséül — az akkori igazr ságosztók — elrabolták tőlem és sokunktól. S e tevékenységüket — mint többször meg is mondják nekem — ma is folytatnák. Cikkében arra kér: tegyek különbséget kommunisták és karrieristák között. Nem szoktam általánosítani. Számomra a szavakban és tettekben lemérhető emberség a mértékadó. Szándékaimat nem az érzelem, hanem a józan, átgondolt közérdek irányítja. Egyébként úgy látom: mi csak kibicek, inkább teherviselői leszünk az eseményeknek, mintsem a befolyásolói. Jecsmenik Andor Salgótarján Kolostori ii # rr w sorfozes Doris nővér a Ferenc-rendi apácakolostor sörfőzdéj'ében. Az olvasó számára először talán összeegyeztethetetlennek tűnik a sörfőzés és a szerzetesi élet. Holott a ko- rar középkorban csakis a kolostorokban működtek sörfőzdék, e „műhelyek” álltak egyedül olyan fejlett technikai szinten, hogy sört készítsenek. Egyébként már a 8. században. Nagy Károly idején virágzásnak indult a kolostori sörfőzés, s a rendek látták el szerzeteseiket, papjaikat, a földjeiken dolgozó parasztokat, s magát a királyi udvart is az akkor még tápláléknak számító sörrel. A 15. században a városók fejlődésével a polgárságot egyre inkább bosz- szantotta a nagyobbrészt kolostorok kezében lévő sörfőzési jog. Mindamellett az igazán jó minőségű sört továbbra is a szerzetesek adták, a „nagy üzlet” a kezükben maradt, egészen az ipari forradalomig, a sörgyárak megjelenéséig. A kolostorok ezt követően sem hagytak fel teljesen a sörfőzéssel. Különösen így van ez Németországban, a sör hazájában, ahol az ősi, kicsi sörfőzdék a mai napig jól megvannak a hatalmas sörkonszernek szomszédságában. Természetszerűleg ők is lépést tartottak a technika fejlődésével: hűtő- berendezésekkel szerelték fel üzemeiket, így a múlt századig érvényes nyári sörfőzési tilalom — György napjától Mihálvig — náluk is a múlté. Ök is szívesebben használnak mesterségesen tenyésztett élesztőgombákat, s az utóérleléshez használt fahordókat is kicserélték a könnyebben kezelhető fémtartályokra. Ez utóbbiak esetében egyszerűbben lehet szabályozni a nagy nyomás, azaz a sörnél oly fontos szénsav szintjét is. E főz- dékben a legmodernebb szűrőgépekkel is találkozhatunk, s ez lehetővé teszi a kolostorban főzött sör hosszabb tárolhatóságát. Fűben, halban orvosság? Beszélgetés Liptók Józseffel, az Országos Gyógyszerészeti Intézet gyártás-ellenőrzési igazgatójával Mező úr sérelmesnek tartja, hogy.— amint fogalmaz — Thürmer Gyula „testőrei” mind őt, mind a feleségét enyhén inzultál- ták. Meleg szavakkal emlékezik meg viszont a bányászénekkar vastapssal kísért nagy sikeréről, amelyet a gyönyörű tavaszi dalcsokrukkal értek el. Mező Sándor pártonkívü- li, egyetlen párt belügyeibe sem kíván beavatkozni, de „írásaival nap mint nap küzd azok ellen, akik — mint írja — hatalomátvételre és kaszaegyenesítésre uszítanak, de azok ellen is, akik ki akarják árusítani szép hazánkat, kitermelve egy kis létszámú dúsgazdag réteget, és mellette tízmillió nyomorgó magyart. De csak írással és erélyes szavakkal, de nem fegyverrel, mert a polgárháború=ön- gvilkosság”. — Hogyan fordult a tudomány érdeklődése a ter- mész'etes anyagok felé? — A hatvanas, hetvenes években eléggé elterjedt, hogy a szintetikus kémia segítségével minden gyógyszerészeti ' problémát meg lehet oldani. Elhanyagolták a természetes anyagokat. Amikor bebizonyosodott, hogy a kémia sem mindenható, meg a nyolcvanas években kezdődő zöld hullám hatására a figyelem ismét a természetes anyagok felé fordult. Egyre több ilyen alapanyagokból álló termék jelent meg, amelyeknek gyógyhatásúk volt, vagy ilyet tulajdonítottak neki. Az Országos Gyógyszerészeti Intézetben azért kezdtünk foglalkozni e témával, mert még mindig jobb, ha tudományos ismeretekkel közeledünk hozzá, mintha csak a hiedelmekre hagyatkozunk. — Mit kezdenek a tudományos kutatók a természetgyógyászok készítményeivel? — Hazánkban, ahol nemzetközileg elismert törzskönyvezési eljárás van érvényben gyógyszerekre, 1987- ben rendeletet hoztak azokról az anyagokról, amelyek nem minősülnek gyógyszernek, nem a betegségek gyógyítására, hanem inkább megelőzésükre, tüneteik kezelésére vonatkoznak. Ezek az úgynevezett gyógyhatású anyagok, amelyeket nemcsak gyógyszertárakban, hanem a gyógynövény-szaküzletekben is lehet kapni. Ezeknek a forgalomba hozatalát nem előzik meg olyan részletes és mély vizsgálatok, mint a gyógyszerekét. A cél az, hogy forgalomba csak ellenőrzött termék kerüljön, amelynek bizonyos követelményeket ki kell elégítenie. — Melyek ezek a követelmények? — Csak természetes anyagokat tartalmazzanak, ne ártsanak a szervezetnek, s állandó minőségben és ösz- szetételben kerüljenek forgalomba. Fontos az is, hogy bizonyos ideig minőségromlás nélkül eltarthatok legyenek, ha a tárolási feltételeket betartják. Mindezeket a jelenleg érvényben lévő VII. magyar gyógyszerkönyvben alkalmazott módszerekkel ellenőrizzük, sokszor a gyártás helyszínén is. — Elterjedt, hogy a mélytengeri halak zsírjának kedvező, infarktusmegelőző hatása van, és hogy a busa fogyasztása is megvédhet ettől a népbetegségtől. — Ez csak részben igazolódott. A busa olaja tartalmazza azokat az úgynevezett telítetlen zsírsavakat, amelyek csökkentik a szervezet koleszterinszintjét, de nem olyan mértékben, mint a mélytengeri halakból származó olaj. Természetesen, ha valaki busát eszik, bekerülnek a szervezetébe ezek a védőanyagok és kedvező hatásúak különösen, ha zsíros sertéscsülök helyett fogyasztja a halat. — A közvéleményben még élénken élnek azok a harcok, amelyeket a Bérescseppel, az Irixel és más gyógytermékekkel kapcsolatban vívtak. Mi az Országos Gyógyszerészeti Intézet feladata az ilyen és hasonló tusakodásban? — Mi nem akarjuk senki kedvét szegni, akinek a termékével foglalkozunk. .Megértjük, hogy a feltalálók hisznek saját szereikben, de nekik is meg kell érteniük: bizonyos kritériumoknak meg kell felelniük a gyógyhatású anyagoknak is. Eredményeinkkel olykor csalódást okozunk, s ez feszültség forrása lehet, a feltaláló többnyire komoly anyagi eredményt vár, s ez elmarad. De nem vagyunk ellenségei az újnak. Olykor magunk javasoljuk, mit kellene még tenni a termék sikeréhez, s azt is jelezzük, ha komoly reménye van annak, hogy gyógyszerként törzskönyveztethessük az anyagot. Gőz József ÉRDEKESSÉGEK - VÉLEMÉNYEK
