Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
4 iUZPUZZ] LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 14., KEDD Vélemény Emlék a tatárjárás idejéből Csütörtök este hattól tízig SZUHA. A községben a tatárjárás idején épült kápolna azóta kissé kibővítve katolikus templom. A két éve készült főbejárat ajtaját gyöngyösi mester készítette. — Gyurkó felv. — Bandar herceg és a Fehér Ház titkai Egy kisgyermek fejéhez szorított pisztoly bizony alaposan felizgathatta a kedélyét azoknak, akik a Testőrbőrben című amerikai filmet nézték legutóbb a salgótarjáni városi televízióban. Lehet persze, hogy az MTV műsorai sem váltottak ki kevesebb izgalmat, tekintve, hogy ugyanabban az időben az egyes programon az infarktus veszélyeiről, a kettesen pedig a világ- kiállítás körüli áldatlan hercehurcáról volt szó. De hát az ember — mint élete során mindig — a tévéműsorok között is választani kényszerül. Sőt nem is csak a magyar, hanem a műholdas adások, a környező országok programjai is komoly konkurenciát jelentenek a helyi televíziózás számára. Miért érdemes mégis a heti egyetlen adásnapon az STV-re kapcsolni? Legkevésbé a fő műsoridőben sugárzott filmek kedvéért, hiszen azok szemernyit sem különböznek a máshol is látható divatos „tucatművektőr. Előfordulhat persze, hogy valaki tudatosan, vagy véletlenszerűen éppen itt talál rá kedvenc filmjére. Ezért persze „fel kell áldoznia” a tv 1 híradóját. Az STV karaktere szempontjából sokkal fontosabb, hogy mit sugároz kora este, és még inkább, hogy mit kínál kilenc óra után. Ezekben az időszakokban kapnak ugyanis helyet a saját készítésű Családvédelmi tanfolyam Zsámbék. Családvédelmi intenzív posztgraduális tanfo|yamot indít ismét a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola 1991 szeptemberében- A továbbképzésre pedagógusok, védőnők, szociális területen dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek, olyanok, akik valamilyen formában a gyermekek, illetve családok problémáinak megoldásával foglalkoznak. Tiszta videózás Budapest. A legális videokazetták forgalma Magyarországon évente 1 milliárd forint értéket jelent. A feketekazettáké hasonló nagyságrendű, 500 millió—1 milliárd forint körüli becsült érték. Erről Jancsó Gabriella, a Video Kiadók és Forgalmazók Egyesületének elnöke tájékoztatta az MTI munkatársát. Az egyesület célja — ismertette a beszélgetés során Jancsó Gabriella — a magyar videoszak- ma összefogása a feketevideózás elleni küzdelemben. Zajos Aeroflot München. Az amerikai külügyminisztérium felkérte a San Franciscó-i nemzetközi repülőtér vezetőit, hogy tegyenek kivételt, és engedjék leszállni az Aeroflot gépeit — jelentette a Szabad Európa Rádió. Ugyanis a szovjet a légitársaság május 19-én indítja új hetenkénti járatát, — csakhogy az Aeroflot Iljusin-gépei a megengedettnél zajosabbak, és így egy 1985-ban hozott amerikai rendelet értelmében nem szállhatnának le a San Franciscó-i nemzetközi repülőtéren. A washingtoni külügyminisztérium nemzeti érdekekre hivatkozva ajánlotta a légi közlekedési felelősöknek, hogy az Aeroflot esetében tekintsenek el a szigorú előírásoktól. produkciók, ekkor méretik meg a szerkesztési koncepció, a városi televízió tájékoztató, közéleti, közszolgálati funkciója. A műsorkezdést követő blokk állandó elemei (Movi-híradó, lapszemle, esti mese, reklám) mellé általában ismeretterjesztő, portré- vagy dokumentumfilmek társulnak. Utóbbiak zömmel helyi, de legalábbis megyei érdekeltségűek. Egyebek közt erre utal a művészeti sorozat, amely egy-egy képzőművész műhelyébe invitálja a nézőket. Ugyancsak dicséretes kezdeményezés az Aláírás című várostörténeti játék, amely bevezeti az adászáró — egyszersmind leglényegesebb — szakaszát, amelyet az utóbbi időben két karakterisztikus műsor fémjelez. Bár a címe nem szerencsés az STV-hullámhossznak — mert „rádiós ízű” — a tartalma azonban mindenképpen figyelemre méltó. A sajátos hangú, ízig- vérig helyi magazin épít az aktualitásokra (lásd a* lírai hangulatú anyák napi megemlékezést, vagy a győzelem napjáról szóló túl tárgyilagosra, szárazra sikeredett összeállítást), felvillantja a városban és környékén történt eseményeket (például az SKSE 90 éves jubileumát). Egyre inkább kimerészkedik a kamera a megye távolabbi településeire is. Ezt igazolja Nógrád község Flórián- napi ünnepségének színes krónikája. „Egyazon hullámhosszon" jól megférnek egymás mellett a városháza szóvivőjének friss információi és a nemzetközi dixielandfesztivál szórakoztató képsorai. Jobban kellene azonban ügyelni az arányokra. Jiisz, amíg egy izraeli szakszervezeti vezetővel készült beszélgetés meglehetősen terjengős — s talán éppen ezért unalmas — volt, több ezer ember dolinkai majálisa mindössze szűk három percet ért a tarjáni televíziónak. (Nem is beszélve az erősen vitatható kísérőszövegről!) Kifejezetten sikeres műsortípusnak látszik az STV-vendégkönyv, amelybe már eddig is jó néhány rangos, érdekes személyiség írta be a nevét. Különösen emlékezetes Gallov Rezső és Békési László szereplése, hisz ők — mintegy a kérdésektől függetlenül is — okos, szabatos gondolatokat fogalmaztak meg. Mostanában nem volt ugyan élőadás — amely az igazi próbatétel —, de az egyéb önálló műsorok is azt jelzik, hogy mindenféle — pénzügyi, szervezeti, személyi — gond ellenére él, működik a városi televízió, s a kiépült stúdióban bővülő arányban, javuló minőségben készülnek a rólunk és nekünk szóló programok. — csongrády — Bandar herceg, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete közelebb áll Bush elnökhöz, mint az amerikai kormány sok tagja. Scowcroft, nemzetbiztonsági főtanácsadó a katonai erő, Baker külügyminiszter inkább a tárgyalások híve. Többek között e tanulságokkal szolgál Bőd Woodward legújabb könyve. A The Washington Post riporterének neve a 70-es években lett világszerte ismert, amikor lapjában cikksorozatban tárta fel Richard Nixon elnök törvényellenes cselekedeteit. A leleplezések Nixon lemondásához vezettek, a sikerkönyvből pedig még játékfilm is készült. Woodward új kötete, „A parancsnokok”, nem fogja megrendíteni a kormányt, de tanulságos bepillantást nyújt az Öböl-háború történetébe, általában George Bush elnök és legszűkebb köre munkamódszereibe, képet ad arról, hogyan alakulnak ki a gyakran az egész világ sorsát érintő döntések a Fehér Házban. Általában igen szűk körben, néhány ember kötetlen eszmecseréin... Az elnök mellett e körbe tartozik James Baker külügyminiszter, egyébként az elnök régi, személyes barátja, Richard Cheney, az elemző- és szervezőképességeiről ismert védelmi miniszter, Brent Scowcroft, a csak a munkájának élő nemzetbiztonsági főtanácsadó („pihenésként leszerelési szemináriumra jár” — írja róla Woodward), Robert Gates, Scowcroft helyettese (korábban a CIA második embere) és Dán Quayle alelnök. A szerző szerint Kuvait iraki megszállása után az elnök maga döntött úgy, hogy a leghatározottabb fellépésre, katonai erő alkalmazására van szükség. Ehhez azonban előbb — Bandar nagykövet segítségével — meg kellett győzni a szaúdiakat a veszélyről, s megkapni hozzájárulásukat ahhoz, hogy nagy létszámú amerikai csapatok érkezhessenek az országba. A szaúdiak eredetileg azt tervezték, hogy további dollármilliárdokkal megvásárolják nyugalmukat Szaddam Húszéin iraki elnöktől s csak nem csekély amerikai rábeszélésre döntöttek úgy, hogy „hagyják magukat megvédeni”. Miután Cheney megmutatta nekik a CIA szupertitkos légifelvételeit az immár Szaúd-Arábiára, a Kuvait után lehetséges következő célpontra irányított iraki rakétákról. Woodward könyve nem szolgál sok „leleplezéssel”, de néhány fontos tanulsággal. Az egyik, hogy a washingtoni döntéshozatalt meghatározza George Bush, a külpolitikában tapasztalt elnök egyénisége, személyes véleménye — az előző 8 évben. Ronald Reagan alatt nem ez volt a helyzet. A másik, hogy a látszólagos egység ellenére a felszín alatt heves viták, tusakodások folynak a hatalom belső köreiben. Csak ezzel magyarázható, hogy — amint a kötet tükrözi — számos döntéshozó lehetségesnek, sőt szükségesnek tartotta, hogy részletesen tájékoztasson bizalmas megbeszélésekről, döntésekről egy újságírót. Anglia a legbiztonságosabb Anglia a világ legbiztonságosabb országa. Legalábbis’ ezt bizonyítja a nemzetközi bűntényvizsgáló bizottság tizennégy országban folytatott, a napokban nyilvánosságra hozott vizsgálata. A bűnügyi szakemberek megállapították, hogy Nagy-Bri- tannia polgárai még nagyobb biztonságban élnek mint a svájciak, vagy a belgák. Pedig közismerten Svájc nem csak a tisztaság, de a rend hazája, s a belgák törvénytiszteletéről le-1 gendák járnak. Ugyanakkor a fanatikus terrorizmus sújtotta Írországban a politikai gyilkosságokat, a bombamerényieteket leszámítva, a legkevesebb közönséges bűntényt követik el. A nemzetközi vizsgálat azt is megállapította, hogy az emberek többsége nincsen tisztában a tényekkel. Az angolok hatvannyolc százalékának fogalma sincsen milyen viszonylagos biztonságban élnek és a bulvársajtó szenzációs gyilkosságairól, rablásairól olvasva, sokkal sötétebben látják a helyzetet, mint amilyent most a statisztika tudományos tükre mutat. JÖVŐKÉP Négy évtizede még a fantasztikus filmek kedvenc témája volt, hogy mi lesz. ha a Föld lakóinak a száma eléri a J milliárdot! Most az ENSZ népesedési szakemberei egyszerűen közlik: 2025-ben, várhatóan 8 milliárd ember él majd bolygónkon. Vagyis nem kell négy évtized az újabb rémképhez. A nyolcvanoldalas jelentés voltaképpen a krimi és a fatiti élményét közvetíti az olvasónak, Tíá ugyan el tudja képzelni a valóságot és a lehetséges veszélyt: 1981-hez viszonyítva csökkent a gabonafélék egy fóré számított terméshozama, kevesebb kenyéren több szájnak kell osztoznia. Ezzel egyidejűleg emelkedett az analfabéták száma. Óvatos becslés szerint is a fejlődő országok népességgyarapodása terheli a jövőt elsősorban (van, ahol nemzeti érdekekre hivatkozva ösztönzik a több gyermeket), s éppen a túlnépesedés veszélye miatt kérdőjelezik meg az egyház■ abortuszellenes állásfoglalását. A környezetvédelmi világszervezet elnöke így beszélt erről a La Repubblicának: ,A pápa szerint egoista, aki nem akar gyermeket. Am egy olyan világban, amely évente 90 millióval gyarapszik, és ezek zöme nyomorra születik, szerintem etikailag is helyénvalóbb az élet minőségét javítani a már megszületettek számára, mint a világrajöttek számát növelni." Gorbi, itt az idő! Jacques Debruyne belga tervező két különleges termékét mutatja az európai óra- és ékszerkiállításon Bázelben. A Mihail Gorbacsovot ábrázoló óra 30 dollárba, míg a dinamittölteté 50 dollárba kerül. A hagyományos kiállításon 2020 résztvevő mutatta be termékeit.