Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 101. szám
4 tmnmu LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK film ei Halálra jelölve Kéretik nyugodtan, idegeskedés és vérnyomás-emelkedés nélkül tudomásul venni a cáfolhatatlan tényt: Steven Seagal, amerikai legmenőbb új akciósztárja, tiszta dinamit! Se a legközelebbi rendőrőrsöt, se a tűzoltókat nem kell értesíteniük, hiszen ezen megállapítást „mindössze” egy tengerentúli filmkritikus tette. Hát... Lelke rajta! Az viszont tagadhatatlan, hogy hősünknek kitört karok jelzik útját. Bizony, bizony... A tuti siker receptje igen egyszerű: vígjáték vagy akciófilm. Mindkettő műfajt falja a nép, mint maci a málnát, így aztán már előre, különösebb gond nélkül dörzsölhetik kezüket a producerek, hiszen garantáltan ömlik majd a pénzeső. Ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy vígjátékot azért nehezebb csinálni. Ugyebár, ekkor mégis csak poénokat kell kitalálni, lehetőleg nem szakállasokat, ami azért jelent egy kis fejtörést. Az akciófilm azonban teljesen más. Itt mindössze egy elfogadható sztori kell — az alapelv: végy egy hőst, aki valamilyen rosszal szembeszáll és győzedelmeskedik—és egy jól megválasztott főszereplő. A hangsúly, a lényeg az utóbbin van. Igaz, hogy minden műfajra érvényes ez, de az akciófilmre főleg. Minden szempontból szimpatikusnak, férfiasnak, erősnek, bátornak, jóképűnek kell lenni a kiválasztott személynek. Más és több nem is szükségeltetik, még csak színésznek sem kell (a szó valódi értelmében) lennie. Steven Seagal három évvel ezelőtt jelent nteg a filmvilágban, s már első produkciójával (A törvényen kívül — hazánkban Nico-címmel forgalmazza az Intervideo) kellemes meglepetést szerzett mind a nézőknek, mind a kritikusoknak. Második alkotása, az Ölve vagy hatva már egyértelmű és osztatlan sikert aratott. Tegyük hozzá: teljes joggal. Bruce Malmuth produkciója valóban remek munka, az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje, Seagal megérdemelten lett sztár egy csapásra. A Halálra jelölve harmadik filmje, s bármennyire is meglepő, az eddigi leggyengébb. Hosszan sorolhatnám a produkció gyenge pontjait, a történettől kezdve a zenén keresztül az operatőri munkáig, Hosszasan fanyaloghatnék a végeredmény miatt. Hosszan elemezhetném Seagal mostani jellegtelen, séma játékát. Nem teszem. Elvégre, akit megszeretett az ember, nem szokta bántani. A kisiklásra azonban nem árt figyelmeztetni. hogy ne forduljon elő mégegy- szer. Éppen ezért a legjobb, ha „véletlennek” fogjuk fel Steven barátunk legfrissebb munkáját. Szerencsétlen és kellemetlen véletlennek, mellyel kapcsolatban egyetlen reakció jöhet számításba biztos megoldásként: a felejtés. Elvégre a színvonaltalan blőd- liknek ez a sorsa. Seagaltól pedig várjuk az újabb jelentkezést. Ismerve képességeit, biztosak lehetünk benne: mégegyszer nem felel ilyen rosszul. Hiszen felettébb tehetséges tanuló. — szilágyi — Jeles után elégséges Forgatókönyv: Michael Grais, Mark Victor Operatőr: Rick Waite Zene: James Newton Howard Főszereplők: Steven Seagal, Basil Wallace, Keith David Producer: Joe Roth, Roger Birnbaum és Steven Seagal Rendező: Dwight H. Little Amerikai, szinkronizált Forgalmazza: MOKÉP Dísztávirat Tavaszi zsongás A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ Négy év- sízak sorozatának harmadik előadására került sor a közelmúltban. A mindenkori Vivaldi-művel indult a zenés irodalmi est, Sándor László előadásában. A salgótarjáni szimfonikus zenekart Deák András vezényelte. Tavaszdicsérő bevezetőjében Udvaros Béla rendező kiemelte az összeállítás két fő témáját, ami (mi is lehetne más?) a természet megújulása és a szerelem. Biztatta a jelenlevőket: „Élni érdemes!” A versek sorát egy pikáns szerelmi dialógus nyitotta meg (Sára Bernadett és Trokán Péter) évődő előadásában. Ezután a trubadúr- költészetből Vogelweide következett, majd természetesen Shakespeare. Előbb a Rómeó és Júlia búcsújelenetét, majd a barát monológját (Bitskey Tibor) hallhattuk. A Velencei kalmár ódái szárnyalásé vallomását a zenéről Udvaros Béla mondta el elismerő gesztusként, a megkedvelt zenekarnak és karnagynak szánva, Kihagyhatatlanok e témából a Shakespeare-szonettek. Mindig áhítattal olvasom e darabokat. Most a híres 75. számomra igen keményen hangzott. (Sára Bernadett) Goethe- és Victor Hugó-köl- temények után húsvétra, mint a tavasz legjelentősebb ünnepére visszaemlékezve (és emlékeztetve) a zenekar Bach: Máté passiójából szólaltatott egy részletet. Szünet után Liszt Erdőzsongás című darabja csendült fel Szele- csényi Norbert zongoraművész tolmácsolásában. A versek sorában számomra furcsán jött egymás után a szerelem és ész párviadaláról szóló Puskin-vers, s kicsit butácska Nadányi Zoltán-dal. Hallottunk még verseket Szabó Lőrinctől, Illyés Gyulától s az „angyaltisztaságú” Aprily Lajostól. Utóbbitól három híres költeményt, például a Tavasz a házson- gárdi temetőben és a Március (ami már az általános iskolai tankönyvekbe is bekerült, méltán), Trokán Péter József Attila-tolmácsolása kellemes volt. de kevésbé tetszett tőle a Március skandált ritmizálá- sa. A zenekar-Sinding norvég zeneszerző 1896-ban komponált Tavaszi zsongását játszotta. A mű a szerelem győzelmét fogalmazta meg. Az est zárószáma Addinsell brit zeneszerző népszerű Varsói koncertje volt, melyet a szerző a Dangerius Moonlight című film (1942) kísérőzenéjeként komponált. A zenekar teljes sikerrel oldatta meg feladatát Szelecsényi Norbert kiváló szólójával, úgy, hogy mindkét művet teljes egészében újrázniuk kellett. Summázva: pagyszerű volt az est összeállítása, s ez Udvaros Béla rendező érdeme. A világ- és a magyar irodalom értékes, sőt a témában talán legértékesebb darabjait hallhattuk. Kár, hogy a művészek kissé színtelen, fásult előadása nem tudott igazából elvarázsolni. Az évszak sugallta érzelmek melegsége a zene alatt futott át rajtam. Maga volt a teljes feloldódás. Azt mondják: a zene költészet. S hány esetbep véljük: e vers muzsikál! S a különbözőségben és egyezőségben, a zene és költészet párharcában (ha van ilyen egyáltalán) —ez az este 4zene egyértelmű diadalát hozta. B. Á. Györki Dezsőnének Szalmatercsre! A legjobb nagymamának születésnapja alkalmából szívből gratulál: Zoltán és Péter. Sooter's Sokan állnak meg a salgótarjáni Pécskő Üzletházban nemrégiben megnyílt különleges fotóműterem bejáratánál. A kíváncsiság és az érdeklődés indokolt. Szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb fényképek díszítik a falakat, a berendezés is teljesen más, mint egy szokványos műteremben. Magyarázatot Horváth József, a műterem vezetője ad: — A SOOTER’S kanadai— magyar vegyes vállalatnak ilyen műterme az országban mindössze húsz létezik — Salgótarjánban ez az első üzlete. Van még egy jó hírem is, a hálózat következő boltja Balassagyarmaton nyílik. — Mit nyújt a Sooter’s a: ide betérőknek? — Bár közhelynek hangzik, de szuperminőséget, kiváló kidolgozást. Színes filmeket egy órán belül hívunk elő, és nagyítunk. Az üzletünkben „kéznél van" a laboratórium, így a gyors munkának semmi akadálya. A beadott filmeket három különböző méretben dolgozzuk ki, a kedves vevő választhat, milyen méretet óhajt. Megölni a magyar mezőgazdaságot? Mind több azon érdeklődők száma, akik hitelesen szeretnék megismerni a nyugat-európai és az észak-amerikai mezőgazdaságot, a farmer típusú gazdálkodást,a nevezett régiók mezőgazdaságának legjellemzőbb sajátosságait, fejlődési tendenciáit. Tennék ezt azért is, hogy összehasonlítási alapjuk legyen a hazaival. Ebből az apropóból beszélgetünk dr. Vasas Joachim kandidátussal, a gödöllői egyetem agrártörténeti és szövetkezetelméleti tanszékének tanárával. — Úgy hírlik, az USA mező- gazdasága jól gépesített, alacsony élőmunka-felhasználású, de magas területigényű. — Valóban. Az Egyesült Államokban az 1980-as években 2,3 millió farmot tartottak nyilván. Átlagos területük meghaladta a 200 hektárt. A farmok 88 százaléka családi gazdaság, 10 százalékuk társtulajdon, kettő pedig részvénytársaság. A legdinamikusabban a legnagyobb területű gazdaságok fejlődnek. A családi farmok csaknem 30 százaléka erősen eladósodott. Ismert az a tény is, hogy a mező- gazdasági üzemek 10 százaléka (döntő mértékben a nagy üzemméretű gazdaságok) állítja elő az USA mezőgazdasági kínálatának kétharmadát. A farmergazdaságok háromnegyedéből a termelésnek csupán az egytizede származik. Pónimánia A kisgyerekek méregdrága őrülete a póni. A reklámban persze szépnek és drágának kiáltják ki. Utóbbi tökéletesen igaz. a csicsás állatka több száz forintot kóstál. Csaknem ezer forintért nézni lehet az össze nem illő színekkel kipin- gált műanyag vackot. Nem fejleszti a fantáziát, a kreatív készséget, hanem hozzájárul a tv és a video által kellőképpen elbutított, eligénytelenedett gyerek visszafejlődéséhez: bámulják mereven — slussz. „De gustibus non est disputan- dum" —azaz az ízléseken nem kell vitatkozni, merthogy különbözőek. Mint a pénztárcák vastagsága... G. E. A legutóbbi évtizedben tovább folytatódhat a gazdaságok szakosodása, termékfajták és földrajzi körzetek szerint. — Nálunk az utóbbi években egyre nagyobb gondot jelent egyes termékek túltermelése. Egyik évben a nagyobb jövedelem miatt mindenki például paprikát kíván termelni, máskor káposztát, aztán sorra nekiveselkednek málnát telepíteni, majd ribizlit. Csakhamar törvényszerűen jön a bukás. Szabolcsban almáskerteket számoltak fel. Szóval valami nincs rendben. Hogy oldják ezt meg odakint? —A túltermelés megakadályozása céljából (már csaknem hat évtizede) az amerikai kormányzat direkt módon beavatkozik a mezőgazdasági termelésbe, a kereslet élénkítését összekapcsolja a kínálat korlátozásával. Evégett az állam adókedvezményeket, jelentős támogatásokat ad a gazdálkodóknak, de kizárja a kedvezményekből azokat, akik nem vetik alá magukat a termelést korlátozó intézkedéseknek. A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint 1986-ban minden amerikai tejtermelő tehén 1400 dollár állami támogatást kapott. (Ez az összeg annak idején több volt, mint a világ lakossága felének egy főre jutó jövedelme.) Az adófizető amerikai polgároknak 1987 és 1989 között mintegy 50 milliárd dollárjába kerültek a különféle mezőgazdasági kölcsönök, támogatások és egyéb kifizetések. Csak az USA Mező- gazdasági Minisztériuma tavaly mintegy nyolcmilliárd dollárt fordított ártámogatásokra és a farmerek megsegítésére. A világ iparilag fejlett országainak saját mezőgazdaságuk különböző módon történő támogatása é vi 245 milliárd dollárba kerül. Az EGK közös mezőgazdasági politikája folyamatosan a piaci támogatásokra helyezi a hangsúlyt. A viszonylag kevés, de nagy területen és hatékonyan termelő nagybirtokosok, akik az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági termelésének 80 százalékát adják, szintén komoly anyagi támogatást élveznek. — Az eddig említett néhány sajátos vonásból is bizonyos kö- v étkeztetéseket, mértéktartó becsléseket meg lehet fogalmazni ai fejlett tőkés országok mezőgazdaságára, fejlődési perspektíváira vonatkozóan. — Ha még bekalkuláljuk az Eiurópai Gazdasági Közösség életiében minőségileg új helyzetet jelentő, 1993-ban életbe lépő elképzeléseket, amelyek lényege, szabad áramlást biztosítani a tagországok között az áruk, a beruházási javak, a munkaerő és a tőke s zámára, akkor ezek új kihívást jelentenek a világ és benne Kelet- Európa és hazánk számára is. Sánta János A közel kétszáz éves kastély épülete ad otthont a nógrádsápi óvodásoknak. Az épületet az elmúlt évben újították fel. A három szakképzett óvónő két csoportban 36 gyermekkel foglalkozik. Felvételünkön a legkisebbek foglalkozásába tekinthettünk be. — Gyurkófelv.— Egyet jelent a különléges minőséggel Ami pedig nem mellékes, olcsó árakkal dolgozunk. Pluszként ajándékfilmet adunk minden tekercs előhívásánál és nagyításánál, ahol minimum tizennyolc kép jó. Huszonnégy felvételt 498 forintért, harminchatot 598 forintért készítünk. A film előhívása a fenti árakbán benne van. És beszéljünk még egy másik szolgáltatásról... — Mégpedig? — Minden kedves megrendelőnket várja kitűnően felszerelt fotóműtermünk, ahol egy percen belül készítjük el az igazolvány- képeket. Természetesen a minőség itt is garantált. Igyekszünk gyorsan, megelégedésre dolgozni. a sűrű fillér elvét valljuk... Művészeti- kulturális díjak Budapest. Átadták a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége által adományozott Szakszervezeti Művészeti-Kulturális díjakat. A díjakat Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke adta át: Bertók László költőnek. Bihari Mihály politológusnak, Dobosy László múzeumigazgatónak, Földiák András népművelőnek, Hofi Géza színművésznek, Kiss György szobrász- és éremművésznek, König Róbert képgrafikusnak, Lengyel Nagy Anna szerkesztő-riporternek, Neuwirth Annamária táncpedagógusnak, Präger György szerkesztő-riporternek, Szálé László újságírónak. Tarján Tamás irodalomtörténésznek, Varga Lajos Márton szerkesztőnek, Vass Lajos karnagynak, A hét műtárgya című tévéműsor alkotóközösségének: Kemács Gabriellának, Fitz Péternek, Zsóka Zoltánnak, Neumer Erikának. Herczeg Lászlónak. Kígyós Lászlónak. Kútvölgyi Katalinnak és B. Farkas Tamásnak, továbbá az EDOSZ Központi Énekkarának. valamint a Mecseki Szénbányák Vállalat Koncert Fúvószenekarának.
