Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

í tZB-nZEJ LÁTÓHATÁR 1991 MÁJUS 20. HÉTFŐ ZSEBNAPTÁR Galéria szóra POPSAROK FREDDY TÉNYLEG NAGYON BETEG Végeredményben csak sajnál­ni tudom, hogy magam mégsem voltam (vagyok) a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimnázium érdekeltje, ha továbbra is válasz­tott iskolámnak tekintem sok jó (tanuló-tanár együttműködés) ta­pasztalat után. Lehetnek ezzel mások is éppen így. Nagy Márta festőművész, rajztanár és az iskola vezetése nemrégiben körlevelet küdött szét. Abban körülbelül az állt, hogy iskolagalériát szeretnének létrehozni, s azokra számítanak akik így vagy úgy a Balassihoz kapcsolódjak. Erről talán nem értesültek azok, akik mint jóma­gam is, nem jártak oda, vagy nem tanítottak ott, tehát máris vannak sértődöttek, hogy őket „ugyan miért nem kérték fel a képaján­dékozásra?!’’ Nem csak elítélhető presztízs, hanem valami más is — a hasz­nálni akarás esetleg — megnyil­vánul ebben a jelenségben. Tehát sem furcsálkodni-, sem fanyalog­ni nem érdemes ezen. De ha egyszer a halassisoké a galéria! Elsők között volt Szabó Vladimir (több képpel), ugyanígy Tóth A. Pál, Róza Cecília, Pénzes Géza, Karmann János, Varga Csilla, Farkas András, Réti Zoltán (zsűrizett képei itt nyolcvanezer forint értékűek), Tibay András, dr. Kiss Tibor, maga Nagy Márta, Telek Zoltán, dr. Szabó Péter, Gáspár Aladár, egy Martos nevű festő képét ajándékba nem magától a művésztől kapta az iskola, hiszen Martos urat sors­társaival együtt negyvennégyben innen elhurcolták és megölték. Fotókkal járult a galériához Nagy Imre és Kovalcsik András, ugyancsak ajándékként kerültek Magyar egyházmegye formálódik Pünkösdi imanapok Komárnóban A szlovákiai Komáromban immár második alkalommal került sor a fel­vidéki magyar hívők pünkösdi talál­kozójára. A rendezvény célja: egy magyar egyházmegye, ezen belül a komáromi püspökség létrehozása. De miért is van szükségük a szlovákiai magyar hívőknek magyar egyházme­gyére? A helyzet érthetőbb lesz, ha össze­vetjük más országok gyakorlatával. Erdélyben például az ott élő magya­roknak négy egyházmegyéjük van. a jugoszláviai magyaroknak pedig ket­tő. Bulgáriában 25 ezer katolikusnak külön püspöke van. Szlovákiában a félmillió magyar katolikus négy egy­házmegyében él, szétszórtan, az egy­házmegyék perifériáján, a szó átvitt értelmében is. A négy egyházmegye: a rozsnyói, a kassai, a nagyszombati és a nyitrai. A múltban a magyar anyanyelvű hívők gyakran érezték magukat árváknak, ami az anyagi támogatás hiányán túl abban is meg­mutatkozott, hogy a magyar falvakba ritkán látogatott el a püspök. További gond, hogy 1950-től nincs magyar papképzés Szlovákiában. A főegy­házmegyében évente két magyar papot szenteltek, ebben az évben azonban egyet sem. A szlovák nyel­ven tanuló magyar papoknál a későb­biek során tapasztalható ennek a hátránya, szegényesebb a szókin­csünk, nehézkes a prédikációjuk, s a katekizmust sem tudják magyar nyel­ven tanítani. A református teológusok akik a prágai huszita fakultánson vé­geznek, speciális magyar képzést is kapnak. A püspöki imanapok azt szolgál­ják, hogy ez az áldatlan helyzet megváltozzék. Lendvay Tibor ide Horváth Endre grafikái és a szobrász Szederkényi Attila műve. A galéria azonban még tovább bővül, bővíthető. Első — nyitási — rendezvénye is nagy siker volt! Dr. Szabó Péter művészettörténész nyitotta meg. Pozsonyi Anna igazgató elismerő szavai után; jelen voltak a hagyományos Balassi-napok diák és felnőtt résztvevői, az ipolysági magyar nyelvű gimná­zium küldöttei, a Castellammare di Stabia (Olaszország) 24 tagú diákcsoportja, tanárkísérői. Ez. utóbbiak testvérkapcsolatban állnak a Balassival ugyanis. Szó, mi szó, — zsúfolásig megtelt a gimnázium nagy folyosója, ahol a galéria képei kaptak helyet. De szabad hely — mint fent — még bőven maradt. Magam elgondolkodtam azon, hogy mi indítja vajon minden korban mindig az embert, hogy egyetlen szóra képeket, műkin­cseket, . anyagiakat áldozzon, miközben másfelől meg mindun­talan arról hallani —, mennyire szétesett a közös lét. Mennyire megosztottak vagyunk és így tovább. A kettő nem két külön­böző dolog valószínűleg. Együvé tartozik. Egy ténybeliség kétféle megnyilvánulása. Éppen azért lehetnek sikerei az ilyen „egy szóra” körleveleknek, mert amaz igazság (a megosztottság) fáj a legjobban. Ilyenkor mindig bizo­nyítunk is. Mégsem igaz ez vagy amaz egészen. A mai diák, érettségi drukkban talán nem is látja ezt. Érdekes azonban, hogy később, évtizedek múlva körlevelet kapva — min­denre pontosan emlékszik. (T. Pataki) Babits Mihály halálának 50. évfor­dulója tiszteletére ünnepséget rende­zett szombaton Esztergomban a buda­pesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a helyi Balassa Bálint Múzeum és a Komá- rom-Esztergom megyei önkormány­zat. A városi szabadidőközpontban neves irodalomtörténészek emlékülé­sen méltatták a költő életének, mun­kásságának állomásait. Ezt követően Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Mú­Giovannaf Mocci, a Római Civilizáció Múzeumának restau­rátora vasállványon hasalva végzi az utolsó simításokat TOP TEN — A legjobb tíz Ápr. Máj. 9. 1. All right now — Free 8. 2. Valami változik majd — Chet Atkins + Mark Knöpfler — 3. Sajtból van a hold — Demjén Ferenc — 4. (Ionná make you sweat — C+C Music Factory 1. 5. Ugass, kutya! — Moby Dick — 6. Kislány, kezeket fel! — Szandi — 7. I'll be home — Pat Boone — 8. Repül a bálna — Republic — 9. Küszöbön túl — Tátrai Band 6. 10. Memphis. Tennessee — Old Boys * Mikor a múlt hónapban májusra meglepetést jósoltunk, honnan tudtuk volna, hogy ha lesz is, mekkora lesz. Hát nagy meglepe­tésben lett részünk! Először is, mert két nagy visszatérés történt. Cher visszajött a „Shoop-shoop Song”-gal jelenleg a 17. helyen van. Szandi már decemberben megjelent a Top Ten-ben (8.) a Kislány, kezeket fel! című dalá­val. Másik kettővel benn van a legjobb 20-ban, de ezzel a feldol­gozással februárban eltűnt. Most íme, a 6. helyen áll. A lista alsóbb pozícióiban van az Osszián, az Omen, a Clash, a Pa-dö-dö (Obladi-Oblada), Fats Domino, Chuck Berry (Maybelline), a Morálisa és Micheál Bolton. zeum főigazgatója megnyitotta a fel­újított Babits Emlékmúzeumot. Babits Mihály élete utolsó 17 esz­tendejének nyarait Esztergomban töltötte az Előhegyen álló kis házában, amelyet emlékmúzeummá nyilvání­tottak. Itt írta kiemelkedő műveinek egy részét, és vendégül látta a magyar szellemi élet jeles személyiségeit, akiknek névjegyét a tornác fala a Kolosszeumon 1991. április 24-én, amikor befejeződött az ókori Rómát ábrázoló, 200 négyzetméter területű, A pillanatnyilag még (mindig) beteg — vagy már lábadozó? — Freddy Mercuryv al az élen immáron huszadik születésnap­ját ünnepelheti a Queen. 1971 óta ugyanaz a fellálás, ugyanaz a stílus. Amikor az olasz rádiómagazin, a „105” riportere megkéri Mercuryt, mondjon valamit a hosszú életű, felhőtlen karrier titkáról, az énekes azt mondja, nem hiszi, hogy tényleg titokról van szó, de az biztos, hogy a tagok között jó a viszony, úgyhogy bármilyen nehézség jöhet bátran úton, koncereten, stúdióban, nem ijednek meg tőle, nem tudja kikezdeni őket. — Először is megállapodtunk, hogy mindenféle változást, újí­tást elfogadunk, semmi elől nem zárkózunk el — mondja az énekes, az együttes frontembere. Karosszékben ül, láthatóan fe­gyelmezi, tartja magát. De észre­venni, hogy beteg. Ha más nem, a szemei elárulják, hogy milyen állapotban lehet valójában. Sza­kállat hagyott, rövid haja van, arca kicsit teltebb. Jólszituált úriember benyomását keltené... és mintha megöregedett volna... És a tekintete. Abban van valami, ami nyugtalanító. Egy francia lap — nyilván továbbadva a szenzá­ciós hírt — kereken kimondta, hogy Mercury AIDS-beteg. De mellette rögtön ott volt a cáfolat más lapokban szerte mindenütt, hogy á, dehogyis: Freddy meg az AIDS? Ugyan kérem —. ez merő innuendo, ahogy a legújabb Queen LP címe is mondja, azaz rosszindulató találgatás, mesebeszéd, inszinuáció, ráfo- gás! Azóta gyógyul. A fent megkezdett gondolatot pedig így folytatja: — Ki tudja, kinek a hibája, egyáltalán hiba-e, hogy húsz éve alig változtunk valamiben is. Korban leginkább. Aztán: mind­annyiunk tehetsége közös. Egya­1929-ben épített gipszmakett restaurálása. A munkát tíz hónapon át végezte egy négytagú csoport. QUEEN ránt, csinálhat, kitalálhat bárki bármit a zenekar javára, olyat, ami jó, aminek hasznát látjuk, aminek hasznát élvezhetjük. Itt igazándiból nincs vezér, nincs hangadó, nincs mindenható és mindentudó, tehát olyan sincs, aki elnyomva vagy megfojtva érezné magát. Hiánytalanul él mindenki eredeti egyénisége, s ez kovácsol, ez tart össze minket. Barátok vagyunk. — Annyira, hogy például szó­rakozni is együtt járnak? — Persze. Méghozzá elég gyakran. Különösen az utóbbi időben, mert régebben mindegyi­künk egy kicsityobban akarta élni a saját életét. Mint magánembe­rek is jól kijövünk egymással. Mondjam azt, hogy jó család vagyunk? — Beszéljünk az új albumról. Csak a tizenhét lemez egyike, vagy úgy érzi, hogy esetleg a legjobb munkájuk eddig? — Azt hisszük, hogy az „Innuendo” valóban kitűnő, hosszú idő óta a legjobb leme­zünk. Semmit nem változtatnánk rajta. Ha nem tudná, ez fontos, mert egy előző lemezünkön szí­vesen másképp csinálnánk már ezt-azt. Az „Innuendo" mara­déktalanul tetszik, akárhányszor hallgatjuk is meg. Jó a struktúrá­ja, van pár jó ötlet benne, és úgy érezzük, <• hogy nehéztüzérségi zenének is eléggé heavy. — Melyik számot szeretik a legjobban? Tán csak nem az „lnnuendo”-ot, aminek soha sincs vége? — Hát azért van annak vége! Csak hét percig kell türelemmel lenni! Egyébként valóban veszé­lyes az ilyen hosszú dal. Nekünk tetszik. Ezért is kapta erről a címét az egész. Tudja, leginkább azért veszélyes, mert nem fér bele ennyi idő a rádióba. Egy­szerűen megállítja a műsort. Vagy el kell egy „normális” idő Az egyesülő félben lévő Európa kénytelen lesz előbb-utóbb össz­hangba hozni felsőoktatási politi­káját is. Addig azonban vannak kü­lönbségek az egyes országok kö­zött, hol miként kerülhetnek be a továbbtanulni vágyók az áhított in­tézményekbe. Alkalmazzák a numerus clausust Németországban, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában. Hollandiában általában az egyete­mek évről évre maguk határozzák meg a felvehető diákok számát, s ettől a szokástól csak rendkívüli helyzetben, a kormány utasítására térnek el. Nem egyforma szabályok szerint működik természetesen a különbö­ző országokban a numerus clausus. Görögországban minden egyetem­re vonatkozik, s évente állapítják meg a maximális létszámot. Portu­gáliában a felvételt kizárólag az érettségi bizonyítvány és a felvételi vizsgán elért-eredmény szabja meg. Németországban bizonyos karokra minden egyetemen az érdemjegyek atlaga alapján vesznek fel, s vannak főiskolák is, ahol további korláto­zások próbálják elejét venni a zsúfoltságnak. Írországban egyedül a bölcsész karokra igyekvők szá­míthatnak korlátlan felvételre: után úszatni, ahogy csinálják is. Akkor pedig meghalt. De bízunk, sőt biztosak vagyunk benne, hogy ugyanúgy fogadják majd az emberek mint annak idején a „Bohemian Rapsody”-t. Egyéb­ként a „The Show Must Go Ón” (Az előadásnak folytatódnia kell) tetszik a legjobban mindannyi­unknak. Minden jó benne van, ez a Queen. — Egy kicsit nagyon ismétlik magukat... — Na tessék! Az előbb még szinte örült, hogy a Queen alig változik ennyi idő alatt valamit. Ennek a titkáról kérdezett, most meg mintha a szemünkre kezde­né hányni ugyanazt? Nézze — talán félreértettem, ne haragud­jon, fáradt vagyok —, mi is tudjuk, bárki hallja, hogy a Queen mindig is eléggé eklekti­kus volt. A rajongók már egy ideje könyörögve kétrik, hadd hallják a jellegzetes Queen színe­ket, hangzást, harmóniákat újra. Ez a lemez a kedvük szerint való. — Tehát a rajongók ítélete fontos? — Természetesen! Ne viccel­jen már! Hát ki veszi meg a lemezt, ki hallgatja meg a szívé­vel?! Mielőtt elkezdjük a felvé­teleket, ezt a három kérdést tesz- szük fel; Mit akarunk üzenni, mondani a lemezzel? Hogyan adjuk elő a mondanivalónkat? Mit szólnak mindkettőhöz a ra­jongóink? Nem szabad elfelejte­nünk, hogy a közönségnek van egy határozott képe, véleménye rólunk, és hogy határozott dolgo­kat vár tőlünk — végül is! — Igaz-e, Freddy, hogy a többiek már turnéznának, de maga nem akar velük menni? — Igaz. Sem kedvem, sem erőm nincs most hangversenyez­ni. Nem bírok. Megvárom, hogy meggyógyuljak, és remélem, a többiek megértenek. Ford.: Vass Imre Olaszországban viszont csak az or­vosi egyetemeken érvényes a nu­merus clausus. Felvételi vizsgán adnak számot alkalmasságukról a diákok Dániá­ban: Franciaországban a nem-egye­temnek számító főiskolákon van ilyen próbatétel. A francia egyete­mekre szabadon beiratkozhat bárki, de a tanulmányi idő első szakasza után nehéz vizsgákkal rostálnak, s a második szakaszt csak azok kezdhetik meg, akik megállták a helyüket. A harmadik szakaszhoz pedig a professzorok támogató vé­leménye szükségeltetik. Angliában minden egyetem maga határozhatja meg a felvételi feltételeket, .általánosnak mondható azonban a versenyszerű kiválasz­tás. Spanyolországban nemcsak az e%yes egyetemek és főiskolák, de egyazon intézmény fakultásai között is nagyok a különbségek. Egyes szakokon igen nagy a ver­seny. Gyakorlatilag Belgium az egyet­len EK ország, ahol semmiféle megszorítás nincs. Luxemburg helyzete megint más: itt ugyanis egyetlen „igazi” egyetem sincs. Igaz, az ehelyett kínált tanfolya­mokra és előkészítőkre korlátozás nélkül bekerülhet bárki. Felújították az emlékmúzeumot Babits-ünnepség Esztergomban AZ OKORI ROMA MAKETTJE Bejutni az egyetemre Különböznek a szabályok Európa-szerte süss*

Next

/
Oldalképek
Tartalom