Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

1991. MÁJUS 18., SZOMBAT Vendéglátó óvoda c SALGÓTARJÁN ES KÖRNYÉKE A PALOCKER is igazodik... Privatizálás tisztázatlan tulajdonviszonyok között Zagyvaróna. Egy ideje szívesen lá­tott vendégek a helyi óvodában az iskolások és a felnőttek is. E gyermek­intézményben ugyanis igény szerint ebédet főznek, emellett lángost süt­nek, illetve adnak el. — Kényszerűség, és egyfajta bizo­nyítási vágy vitt rá bennünket erre a vállalkozásra — mondja Adámné Gál Zsuzsanna vezető óvónő. Idén ötven­hatezer forintból kellene megélnünk, s ez igen szűkös keret. Másrészt mi azt szeretnénk, ha az idejáró kisgyerme­kek semmit sem vennének észre abból, hogy az óvodákra most rosz- szabb világ jár. Számításaik szerint a lángos- és az ebédeladásból származó bevételük vetekedik a működésre kapott összeg­gel. S az sem mellékes, hogy a hely­beliek vevők a főztjükre, s az iskolá­sok sem unják a tízóraira vásárolt, frissen sült lángost. A nyár sem lesz náluk holt szezon: azt tervezik, hogy egy büfés fog besegíteni az árusításba. Az előprivatizációs törvény végrehajtása során a PALOC­KER, hanem is szakad szét atom­jaira, de teljesen megváltozik a vállalat arculata, jellege. Vajon az eddigi gyakorlat mennyire igazolja vissza az előzetes elkép­zeléseket? — kérdeztük Gecse István igazgatót. — A törvény megjelenése előtt száznyolc kisboltunkat szerződé­ses vállalkozóknak adtuk át. Ahogy ezek a szerződések meg­szűnnek, úgy kerülnek kalapács alá, azaz végleges magántulaj­donba. Jó lenne, ha a törvényt a kívánatos gyakorlathoz igazíta­nák, s megszűnne a sokféje értel­mezés lehetősége. A legnagyobb visszahúzó erőt a tulajdonviszo­nyok rendezetlensége jelenti. Jó, ha az említett száznyolc üzlet tíz százalékánál egyértelmű, hogy ki a tulajdonos. Ez a helyzet lassítja a folyamatot, rontja a hangulatot, képtelenné teszi annak felméré­sét, hogy a szerződések megszű­nését követő licitálásoknál kire lehet számítani. — Pedig a kormány jelentős pénzhez akart és akar jutni az eladásokból. — A vagyonügynökség 165 milliárddal számol. Ahogy én tudom, eddig csupán az előbbi összeg csekély része folyt be. A mai állapotokat jellemző rende­zetlen tulajdonviszonyok nem jók sem a bérlőnek, sem a válla­latnak, sem pedig az államnak. A bizonytalanság következtében a bérlők egy része nem úgy bánik a reá bízott bolttal, mintha az a sajátja lenne: lelakja, nem újítja fel stb. — Eddig a kisboltokról beszél­tünk. Milyen sors vár a tíz főnél több főt foglalkoztató ábécékre? — Huszonnégy ilyen nagybolt­ról van szó. Ezek a vállalat évi forgalmának hetven százalékát bonyolították le, a nyereségnek pedig a nyolcvan százalékát biztosították. Jelenleg mindegyik vállalkozásban, magánkereske­dőként, kft., vagy betéti társaság formájában működik, s bérleti díjat fizetnek az átadott eszközö­kért, a készletért stb. Ez az összeg azonban csupán arra elég, hogy a vállalat ne legyen veszteséges, fizetni tudja a fejlesztésre felvett hitel esedékes részét és a kisebb létszámú központi apparátust. — Milyen arányú ez a csökke­nés? — A kisboltok vállalkozásba kerülésével negyven fővel, majd a nagyboltok „maszekosodásá- val” ugyanannyival karcsúsodon a központ. Az év végére az itt dolgozók létszáma húsz főre mérséklődik. Ezzel egy időben megváltozik a szerepünk is: vagyonkezelő centrummá vá­lunk. — Az ön által szóvátett lassító tényezőket, az érvényes bérleti szerződések lejártát is figyelem­be véve, mikorra fejeződik be a PALÓCKER teljes privatizálása? — Az eddiginél nagyobb tempóval, két-három év múlva. Addigra a kisboltok teljesen magánkézben lesznek, az ábécék pedig egészen más, zárt rendszer­ben — részvénytársaságként vagy egyéb formában tevékeny­kednek. A rendező elv a minél nagyobb osztalék lesz. — Elismerve a vállalkozások szükségességét, a gazdaság élén­kítésében játszott szerepét, mégis mintha ismét a ló túlsó oldalán lennénk: mindenkiből vállalko­zót akarunk kreálni. — A vállalkozási szándékban nincs hiány. Az ehhez szükséges anyagi feltételek azonban sok­szor hiányoznak. S a perdöntő rátermettség sem lelhető fel mindenkinél. A vállalat vezető beosztású dolgozóinak ötven százaléka rendelkezik csak az eredményes vállalkozáshoz szük­séges kereskedői vénával, habi­tussal. A beosztottak pedig külö­nösen nehezen tudnak az új kínál­kozó lehetőségekhez igazodni. Vannak, akik dupla jövedelem ellenére is rangon alulinak tart­ják, hogy maszek alkalmazott­ként dolgozzanak, s inkább a munkanélküliséget választják. Pedig köztudott, ezt az állapotot* megsínyli az ember: elveszti régi ambícióját, devalválódnak a korábban megszerzett értékei. Nem tesz jót a kormány a hétezer forintos minimális kereset előírá­sával sem. A garancia szerintem a tisztességesen dolgozókat sújt­ja. Ugyanis a hanyagok, a mun­kanélküliek és a nyugdíjasok esetleg ugyanannyi jövedelem­hez jutnak, mint a jó munkát végző aktívak. Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy csök­ken a munkakedv, egyre keveseb­ben akarnak dolgozni... —- Miként oldják meg a lét­számleépítést? — Az új vállalkozási formák keretében .munkahelyeket bizto­sítunk, meghosszabbítjuk a fel­mondási időt, esetenként átvállal­juk a korkedvezménnyel járó fizetési kötelezettséget, de lesz­nek olyan dolgozók is, akik végkielégítésben részesülnek — fejezte be gondolatait Gecse Ist­ván. Venesz Károly Kép: Rigó T. SALGÓTARJÁN. Baglyasalja önkormányzati képviselője, Cser­háti József városi alpolgármester is szerszámot fogott az iskolai bejárat megépítésére szervezett társadalmi munkában. Fotó: Gyurkó P. / „Erik” már a vén diák... Óhaj Kaliforniából Helyszín: a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium IV. D. osz­tálya. Az arcokon még ott a mo­soly. Hiszen oly közeli még az esti szerenád, a ballagás, a barátok és szülők ölelése, a színpompás vi­rágtenger. De már érezni — a szá­mos csapdát rejtegető — írásbeli érettségi izgalmát, feszültségét is. Ezért aztán Papp Sándorné tanár­nő, a „dések”szigorú, de közked­velt osztályfőnöke, csak öt percet engedélyez a maturandusok „fag­gatására”. Tóth Krisztina első helyen a műszaki egyetem építészmérnöki karára jelentkezett: — Eredményeim alapján re­ménykedem a sikeres felvételi­ben. Véleményem szerint egyre kevesebb pálya, hivatás van, amely elzárt a nők elől. Mégis so­kunk számára kérdéses, hogy hol kapunk majd állást, ha mégsem vesznek fel bennünket. Gál Gabriella kicsit nyugod- tabbnak tűnik. Nem csoda, hiszen szeptembertől a váci zenekonzer­vatóriumban folytatja. Egy tisz­tességes érettségi bizonyítványt azért még szeretne elérni. Vadasi Zsuzsa a kecskeméti tanítóképzőbe felvételizik. Ha nem sikerülne, akkor a következő évben magyar—könyvtár szakra próbálkozik. Ennek ellenére így fogalmaz: — Úgy gondolom, hogy a hét­köznapi és az üzleti életre, a me­nedzseri munkára való felkészí­tésnek lesz egyre nagyobb szerepe az oktatásban. Györfi László a kertészeti egye­tem élelmiszer-ipari főiskolai karán próbálkozik. — Remélem, hogy elegendő tudásom, és nem kis szerencsém is lesz hozzá. Egy kérdés az órájára pillantó szigorú osztályfőnökhöz: —Hogy telt anégy év, és milye­nek voltak a gyerekek? — Bocsánat! Hölgyek és urak. Közvetlenül az érettségi előtt megilleti őket ez a titulus. Egyéb­ként szorgalmasak voltak. Igen jól viselkedtek. Sok örömöm telt bennük. * , Molnár György igazgató négy negyedik osztály jelenéről és jö­vőjéről beszélve, kevésbé derűlá­tó: —: A most érettségizők többsé­ge közepes képességű. Hatvan százalékuk jelentkezett egyetem­re és főiskolára. Legtöbben peda­gógusképző intézménybe. Bol­dog lennék, ha nem lenne igazam, de egyharmaduknak sincsen reá­lis reménye a bejutásra. Sajnos a tanulás rangja és a tudás becsülete alaposan visszaesett az utóbbi időben. Országosan is így van ez, összefüggésben a társadalmi fo­lyamatokkal. Hiszen a gyorsan gazdagodok nem éppen a több diplomások közül kerülnek ki. Ennek hatása a tanulóknál is meg­mutatkozik. Sokan már a kettessel is megelégszenek. Nagyon bízom abban, hogy ez a helyzet megvál­tozik. Ahogyan rangot kapott a vállalkozás, úgy újra elismerik majd a tudást is. Mert ez a két dolog összefügg! S ahhoz, hogy egy társadalmat megváltoztas­sunk, először az iskolát kell rend­be tenni. A tantárgyi gondolkodás helyett mindenekelőtt ÉLNI kell megtanítanunk a ránk bízott gye­rekeket. Reméljük, hogy lesz jó oktatási törvény, nemzeti alaptan­terv, egyértelműen megfogalma­zott követelmény- és vizsga- rendszer. De egyelőre abban is csak bízhatunk, hogy az önkor­mányzatok iskolafenntartó fela­datukhoz megfelelő anyagi garan­ciákat is kapnak... Szabó Gy. Sándor Inászó. Innen kivándorolt kali­forniai magyar családok pár éve busás összeg fejében megbíztak egy kutatót: derítse fel e ma már szinte teljesen kihalt kistelepülés múltját. Ä megbízott érdekes ada­tokra bukkant: egyebek közt kide­rítette, hogy Mátyás király ural­kodása idején kastélyok álltak ebben a festői szépségű völgyben. Lakói a fáma szerint kétes hírű hölgyek voltak... A negyvenes és hatvanas évek között a bányászat duzzasztotta fel a telepet. Ötven család alakí­totta ki itt az otthonát, s idejártak a kömyző, sőt a távolabbi falvakból is a családfők kenyérkeresetért. Nyolc aknát nyitottak, ahol jó A tárgyalások és a további egyeztetés folytatásával bízta meg a salgótarjáni képviselő-tes­tület az önkormányzatot a közte és a budapesti Dunaholding kö­zött születőben levő vállalkozási frigy megkötése érdekében. A téma körül sokkal hevesebb vita alakult ki, mint a testületi állás- foglalásból kiderül. A végső véle­mény az, hogy amelyik önkor­mányzatnak —, s a salgótarjáni ilyen—közel 200 milliós költség- vetési hiánya van, annak vállal­koznia kell. Felelősen, a város érdekében számos garanciát biz­tosítva kell megkötni a már emlí­tett vállalkozási szerződést is, amelynek most folynak az egyez­minőségű szenet bányásztak. Népboltja, kaszinója is volt a te­lepnek, ezenkívül saját orvossal büszkélkedhetett. A víznyeréssel azonban ko­moly gondjaik voltak a lakosok­nak, mert a bányászat miatt „el­szökött” a kutak vize. Váskán — rúdra akasztott vödrökben — vál­lon hordták a vizet Zagyváról és még távolabbi helyekről. Miután a bánya bezárt, Inászó lassan el­néptelenedett. Ma is csendes, csu­pán egy vadászházat, s a rendőr­ség oktatási célokra, szabadidős­rendezvényekre kialakított épüle­tét találja meg az idevetődő láto­gató. — m.j.— tető tárgyalásai az önkormányzat és a budapesti cég képviselői kö­zött. Az elképzelések szerint a Dunaholding adná a szellemi tő- < két és a pénzt, s az önkormányzat biztosítana irodát. A közös képvi­selet gazdasági társaságok szer­vezésével, hatékonyságvizsgálat­tal, pénzügyi tanácsadással, pri­vatizációs kérdésekkel, befekte­tési alapokkal foglalkozna többek között. Működési területe a me­gyehatárokon túl, az észak-ma­gyarországi régióra is kiterjedne. Ha a most folyó tárgyalások siker­rel zárulnak, akkor feltehetően már júniusban megkezdheti mun­káját a közös vállalkozás. Jókedvű végzősök — gondokkal. Kép: Rigó T. Folynak az egyeztető tárgyalások Önkormányzat—Dunaholding közös vállalkozás? Salgótarján és környéke Negyvenes variációk Mátraszele. Bizony jó lenne egy sebességkorlátozó tábla a falu Szék­völgy felőli bejáratához — indítvá­nyozták nemrégiben a helybeliek. Az fékezné a székvölgyi külszíni fejtés szénszállító teherautóit, me­lyek szerintük balesetveszélyesek. Á polgármesteri hivatal megkereste az ötlettel az illetékes szakhatósá­gokat, de nem sok sikerrel járt. A korlátozás természetesen mindenki­re vonatkozna, olyan tábla pedig jelenleg nincs, mely csak a teherau­tóknak írná elő a negyven kilomé­teres felső sebísséghatárt. Az ön- kormányzat nem mondott le az indítvány megvalósításáról: legu­tóbb levélben tudakolta a rendőr­ségtől, hogy tiltja-e a tábla kihelye­zését. Szolnokon a Nógrád táncegyüttes „Itt élsz ujjongva, sírva...” Nagy László gyönyörű szép sorait köl­csönözte legújabb műsora címéül a Nógrád táncegyüttes, amely pénte­ken utazott Szolnokra, a XV. orszá­gos néptáncfeszíiválra. A háromna­pos gála kitűnő alkalom lesz a szakmai megmérettetésre. Alpolgármesteri látogatás Detre Jenő Salgótarján alpolgár­mestere május 21 -én az 5. számú vá­lasztókerület (acélgyári lakótele­pek, Pintér-telep, Ponyi-telep stb.) gondjaival, problémáival ismerke­dik. A délelőtt folyamán bejárja a nagy választókerületet, este 17 órakor pedig a Kohász Művelődé­si Központ TIT-termében találkozik a választópolgárokkal. Mindkét programban részt vesznek a terület önkormányzati képviselői -*— dr. Bővíz László és dr. Kuti István — is. Megművelik az iskolakertet Szilaspogony. Az önkormányzat kezdeményezésére a helyi nyugdí­jasok — részben társadalmi munká­ban — hozták rendbe a község iskolakert néven ismert részét. Óvodai dolgozók igényeltek művel­hető területet, s a vezetés ezt a hejyet adja ki részükre. Munka Kazár. Indulhat a közhasznú munka a községben — mondták ennek szervezői a minap, miután megvásárolták a szükséges kelléke­ket a gumicsizmától a szerszámo­kig. Tennivaló is van bőven: kor­szerűsíteni kell a temetőkerítést, járdát kell építeni, s a mizserfai kultúrház tetőzete is javításra vár. Megéri ez a fajta foglalkoztatás az önkormányzatnak, hisz rendbe te­szik a közterületeket, s a felmerülő költségek hetven százalékát a megyei munkaügyi központ vissza­téríti. Kazárra tizenöt állástalant várnak, közülük pár napja ketten jelentek meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom