Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-16 / 113. szám
4 UEFIZrZJ LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK film Cserkészek és úttörők paradicsoma Farkasokkal táncoló „Négy éve foglalkoztatott bennünket ez a film. Mindenki azt mondta: ezt nem lehet megcsinálni, ezt nem tudjátok megcsinálni. És mégis!” (Jim Wilson) „Akárcsak a családom, indián testvéreim sem fogják soha elfelejteni ezt az estét. Nagyon fontos, hogy ez egy olyan indián tilm, amit maguk az indiánok is elfogadnak, akárcsak a Kis- nagyembert. Lehet, hogy nem ez a legfontosabb politikai esemény a világban, de nekünk amerikaiaknak, igen —, ez a legfontosabb!” (Kevin Costner) Hölgyeim és Uraim! Emlékeznek még az Esőemberre? Emlékeznek még arra, hogy az elmúlt években — tetszik, vagy nem tetszik — ez volt az a film, amelyre még azok az emberek is ellátogattak, akik csak évtizedenként egyszer, a legindokoltabb esetben járnak moziba? Emlékeznek még arra, hogy ez a produkció volt A FILM? Tegyük hozzá rögtön: joggal és megérdemelten! De! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei Oscar-díj kiosztáson volt egy FILM, amelyet a lehetséges tizenkét díjból héttel jutalmazott a feddhetetlen zsűri! De ezt bizonyára önök- is nagyon jól tudják, hiszen végre-valahára megtekinthettük mi, magyar emberek is a világ legnagyobb filmünnepét a televízió képernyőjén. így aztán. önök. akik minden bizonnyal nemcsakhogy figyelemmel kísérték e felejthetetlen élményt, hanem elraktározták memóriájuk legbiztosabb zugában, mindenre nagyon pontosan emlékeznek. Legyünk őszinték: ez valóban felejthetetlen és utánozhatatlan. Hogy miért? Talán nem kellene bensőséges titkaimat megosztanom önökkel, de mivel régi barátok vagyunk, megteszem. E sorok írója, megközelítőleg — bocsássák meg nekem, ha tévedek — az elmúlt évtizedben megközelítőleg ezer filmet látott. Ezen, nem hétköznapi tény birtokában állítom: a Farkasokkal táncoló olyan film, melyet egészen egyszerűen nem tud elfelejteni a néző. Ugyanis, nem lehet elfelejteni! Ha ezen sorok írója minden tapasztalata és élménye birtokában valósággal kitámolygott a közel háromórás filmopusz után a moziból, s közel negyedóráig fogalma sem volt, hol jár, hogyan jár, merre jár, mit csinál, akkor nem, engedtessék meg, lehet mást mondani: ez a produkció valóban káprázatos, gyönyörű, csodálatos, nagyszerű, elragadó, felejthetetlen, utánozhatatlan. Nem, nem. Kedves Olvasóim, most ne válaszolják azt, hogy csupa szuperlativuszban értékelem ezen alkotást! Mert, ha önök így gondolják, nagyon nagyot tévednek. Egyetlen dolog miatt: véletlenül nem látták még a Farkasokkal táncolót. Csak ez lehet az oka, semmi más. Ha megtekintik A FILM-et —, melyet, köztünk legyen szólva, nem lehet kihagyni senkinek sem, akit valamelyest is érdekel, no nem csak a film. hanem a kultúra és a művészet — önök is egyetértenek velem: az utóbbi évek — ha nem az évtized — kimagaslóan legjobb filmjét láttuk. Mondhat bárki bármit, de ha ezen alkotást ön nem nézi meg —, nem ámulja és csodálkozza végig — akkor ön szégyenkezhet. Egyszerű oknál fogva: elmulasztotta a Farkasokkal táncolót. A lelkiismeretével önnek kell elszámolnia. Szilágyi Norbert Varázslatos három óra Forgatókönyv: Michael Blake Operatőr; Dean Sjepilep Zene: John Barry Főszereplők: Kevin Costner, Mary McDonnell, Graham Greene Producer: Jim Wilson Rendező: Kevin Costner Amerikai szinkronizált Forgalmazza: Saturnus Film Kezdetben volt Csillebérc. Aztán megélpült a gyerkek, az úttörők városa, paradicsoma, Zánka. Az eredeti, igazságos, ugyanakkor magasztosnak hitt és elfogadott elvek szerint mindkét helyre csak a legkiválóbbak juthattak (volna) el. Néhány év után kezdett nyilvánvalóvá válni, a gyakorlat egyre távolodik az elmélettől. Két évvel ezelőtt még az úttörőké volt mindkét bázis. Tavaly már a Magyarországra menekültek egy részének adott ideiglenes otthont. De mi lesz a sorsa az idei nyáron? A Zánkai Gyermeküdülő Centrum ezen a nyáron minden fiatal előtt kinyitja a kapuit. Felkereshetik az úttörők, cserkészek, egyházi szervezetek ifjúsági korcsoportjai, hazaiak és külföldiek egyaránt. Már eddig is sokan jelentkeztek a nyári táborokba. Az idei esztendő első különvonata is elindult hétfőn Zánkára. Az előszezon június 15-ig tart, a főszezon pedig a vakáció végéig. Különböző szaktáborok is várják az érdeklődő gyerekeket. Nyelvi, sport-, számítástechnikai, videós, valamint turisztikai csoportok speciális képzésben részesülhetnek a kellemesnek ígérkező nyaralás közben. (sánta) Kutyák a parkban A kutyákat lehet szeretni, lehet utálni, de az emberek nagy része egyfajta társnak fogadja el őket. A kutyatartók természetesen ragaszkodnak hozzájuk, az ellenpárt pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy korlátozza szabad mozgásában az ebek társadalmának pedigré- vel rendelkező fajtiszta, vagy akár korcs tagjait. Salgótarjánban a Lőwy Sándor úton található KRESZ-park a kutyasétáltatók egyik törzshelye. Ez eddig még nem is gond. A problémák ott kezdődnek, hogy sokan szájkosár és póráz nélkül engedik szaladgálni kedvencüket, ami számos összeütközésre ad alkalmat. A KRESZ-parkot ugyanis óvodások és iskolások is használják. Ha nem is minden esetben a közelekedési ismeretek .gyarapítása céljából, hanem futásra, kocogásra, testmozgásra. Ezt a tevékenységet a szabadon engedett kutyák már több alkalommal „megvétózták”. Arról nem is beszélve, hogy a lakásból a park füvére leengedett ebek természeti szükségleteiket a parkban végzik, ugyanabban a fűben, ahol a futásban, játékban kimelegedett, elfáradt gyermekek elnyúlnak. Az ott lakók több alkalommal rászóltak már a kutyasétáltatókra és ezeknek nemegyszer hangos szóváltás lett a vége. A környékbeliek maguk végzik a park virágainak gondozását, locsolását, gyomtalanítását és nem szívesen veszik, hogy munkájuk gyümölcsét nemegyszer pillanatok alatt teszik tönkre a szabadon engedett kutyák, A környék lakói még régebben beadvánnyal fordultak az akkori Hazafias Népfront illetékeseihez, akik kérdésükre azt a választ adták, hogy a parkban tiltó tábla nélkül is tilos a kutyák sétáltatása. Ez azonban csak egy jogszabály. —Sólymos— ' Csütörtököt mondtunk Mottó: „Hajavulni látod a dolgokat, akkor valami felett elsik- lottál.” (Murphy törvénykönyvéből) Olcsó lesz tömegközelekedé- sünk? Talán. Jelenleg dúl az ádáz vita arról, engedélyezzék-e Salgótarjánban a magánhelyijáratok üzemeltetését. Négy vállalkozó szellemű tarjáni polgár vett egyelőre két buszt, azzal a szándékkal, hogy a város teljes hosszában 10 (azaz TÍZ) magyar forintért utaztatja a tömegközlekedni vágyókat. Nagyon kíváncsi leszek a hétfői napra, amikor megütköznek az engedélyük felett döntőkkel és a Volánnal. Nekem mindenesetre megérne egy tízest mondjuk a Camping-telep— Bányagépgyár szakasz beutazása. Már csak ezért is, mert ez a „kéjutazás" ma még 28 forintomat emészti fel. Honvédelem pizsamában? Nem elképzelhetetlen! Egyik ismerősöm beadta szoknyáját tiszt íttatni a Patyolatba. Még április 30-án. A munkát el is vállalták május 10-re (potom ötvenesért), majd a kérdéses napon közölték, hogy nézegessen csak be nyugodtan, MAJD elkészül az a szoknya. Nos, még e sorok írásakor (szerda reggel) sem végeztek a tisztogató hadművelettel! Nem vagyok egy vallásos egyén, de most imádkozom. Nehogy valakinek eszébe jusson a nagy átalakítás közepette, hogy a Patyolattal tisztíttassák a Magyar Honvédség ruháit. Mert akkor megeshet, hogy mindig épp az lesz szolgálatban, akinek van kéznél tiszta egyenruhája. Akinek nincs, röhög a markába, és pihen. Ha senkinek se lesz makulátlan (mondhatnám: patyolattiszta) angyalbőr a birtokában, parancsnokaik előtt két alternatíva áll majd. Vagy védtelen marad sokat szenvedett hazánk, vagy pizsamában néznek faskasszemet az esetleges ellenséggel. Pizsamás parancsnokok irányítása mellett. Szép kilátások... Lottózzon az önkormányzat! Megvették már az e hetit? Ugye, meg? A polgármesterek is? Meg a jegyzők? Mert ez most létkérdés! Mert ez a kilátásban lévő százötvenmillió bizony sok helyen jó szolgálatot tenne, a településeken is. Salgótarjánban jelenleg nem aszfaltoznak a Besztercén, nem lesz szökőkút a Palócz Imre téren, és ha mindent felsorolnék, amire nincsen pénz, ki kellene adni egy különszámot. Szerintem megtelne. Ha önkormányzat nyerné az ötöst, épülhetne a településen 143 méter járda, vagy megoldhatóvá válna a közlekedés, vagy az alapellátás. Lenne orvos, meg friss kenyér. De most már hiába. Ha nem vették meg az e hetit... Valami felett elsiklottam. No, nem azért, mert javulni látom a dolgokat. Egyszerűen azért, mert a hely kevés a hibáknak. És minden héten hajbakapok önmagámmal, mint Szilaspogony és Cered, hogy miről írjak, miről ne. Sőt, néha az is előfordul, hogy javulnak a dolgok. De mint tudjuk, a dolgok csak azért javulnak, hogy utána el tudjanak romlani... Balázs József Palóc világ Kísértetek Eleven hit a világon, hogy a lélek tovább él a test halála után is. A nép számtalan történetet mesél a hazajáró halottakról, ezek azonban nem tévesztendők össze a kísértetekkel. A kísértetek a nagy bűnnel terhelt halottak lelkei, melyek nyugtalanul bo- lyonganak házakban, udvarokban, de még a határban is. Csak akkor tűnnek el végleg, ha leve- zeklik bűnüket. Kik a legnagyobb bűnösök a nép szerint? Az öngyilkosok, az akasztott emberek és azok, akik a közösség ellen vétettek. Lelkűk megjelenhet állatalakban, emberalakban, vagy bolygó fényként. Esetenként egyáltalán nem láthatók, csak szokatlan zajok formájában rémisztgetik az embereket. Megjelenésükkor a „Minden lélek dicséri az Urat” — mondással riaszthatok el. A hiedelemmondák közül a kísértettörténetek a legélőbbek, a legszuggesztíveb- ben előadottak. Kérem, hallgassanak meg egy kísértethistóriát, melyet Herencsényben hallottam Keresztúri Istvánnétól. A történet nem szokványos, a népmesék világához közelít. Élt mifelénk egy kereskedő a feleségével, a lányával meg János nevű szolgájával. Hiába volt azonban jómódú a kereskedő, a halál neki sem kegyelmezett: meghalt. Drága kriptába tették, de bűnös volt, hát minden este hazajárt kísérteni. A stelázsin csörgette az edényeket, nem hagyta a háziakat aludni. Egyszer ráunt a ténsasszony a sok csörgésre, ijesztgetésre. Azt mondja a szolgájának: — János, mit lehetne tenni? — Ténsasszonykám, én megszabadítom magukat a bajtól, ha ad nekem háromszáz pengőt, meg csináltat egy koporsót. Mit tehetett egyebet az asszony, teljesítette a szolgája kérését. János betette a koporsót a kriptába, este belefeküdt. Várt éjfélig. Mikor a ténsuram szelleme lerúgta a koporsó tetejét, János is lerúgta. Mikor a ténsuram szelleme felemelkedett, János is fölkelt. — János, hogy kerülsz te ide? — Meghaltam, ténsuram. — Hát akkor menjünk együtt, mert az idő halad. Megriasztgat- juk az asszonyokat, aztán elintézzük, amiért haza kell járnom. A ténsuram szelleme kicsúszott a kulcslyukon, de bizony Jánosnak ki kellett nyitni a kriptaajtót. — János, te nem vagy meghalva. — Meg vagyok én halva, ténsuram, csak nem vagyok még nagyon kiapadva. Otthon elkezdték a nagy csörgést. A stelázsiról le az edényeket, föl az edényeket. Amit a ténsuram lelökött, az fölment vissza magától, de amit János lelökött, az nem ment vissza. —- János, János, te nem vagy meghalva. — Meg vagyok én halva, de még frissen, hát kemények a kezeim. — Akkor kövess engem, János, megmutatom, miért kell nékem hazajárnom! A kamra sarkába mentek, ahol egy hatalmas kő feküdt. A ténsuram csak megérintette, megle- gyintette és elcsúszott a helyéről. Egy hordó tűnt eléjük tele pénzzel. — János, ezt a sok pénzt mind a szegényektől csaltam el, azért nyugtalan a lelkem. Ahogy a szellem visszahúzta a követ, azt mondja János: — Tartson velem, ténsuram, most én mutatom meg. miért kell hazajárnom! Az udvar egyik sarkában ásni, kapálni kezdett. Előszedte a háromszáz pengőt, amit előtte való este rejtett el. —János, János, néked ásó meg kapa kell, te még nem vagy meghalva. — Meg vagyok én halva, csak még nem vagyok kiapadva. — János, siessünk, mert mindjárt itt a hajnal! János csak húzta-halasztotta az időt. mert neki nem akaródzott visszamenni a kriptába. Egyszer csak megszólalt a kakas, és a ténsuram szelleme eltűnt. Mondja János reggel a téns- asszonynak: — Jöjjön csak, ténsasszony, megmutatom, miért kellett a maga urának hazajárni! Alig bírták elhúzni a követ. Kiszedték a hordóból a sok pénzt, aztáivszétosztották a szegényeknek. Ténsuram nem háborgatta őket többet. Csak egyszer jelent meg Jánosnak. — János, ugye megmondtam, hogy még nem vagy meghalva? De nagyon köszönöm, amit értem tettél. Azóta megnyugodott a lelkem, nem kell többet hazajárnom. Nagy Zoltán MAGYARORSZÁG Készülő bélyegek i Az idei évben a jelentős belpolitikai események közül is kiemelkedik az augusztusi pápalátogatás, valamint a Széchenyi születésének 200. évfordulójára való megemlékezés. Ebből az alkalomból Vagyóczky Károly grafikusművész a posta felkérésére már készíti a bélyegterveket, melyek a jeles események alkalmával kerülnek forgalomba.
