Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
4 heuhieiJ LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 13., SZOMBAT Eladó a kastély Cserhátsurány. A helyi termelőszövetkezet tulajdonában lévő volt Jánosi- kastély a hozzá tartozó épületekkel együtt idegenforgalmi célokra új tulajdonost keres, aki felújítaná és rendbehozná. A kastély és a mellette található, fő épülethez kapcsolódó mellék- létesítmények 540 négyzetmétert foglalnak magukba. A hozzá tartozó kéthektárnyi területen pedig kisebb teniszpályát is ki lehet alakítani. Az épületkomplexum fel- értékelése után a nagyüzem vezetősége versenytárgyalást ír ki. Kábeltévé Mátraszelén Kábeltévé kiépítését tervezi a mátraszelei önkormányzat. Ezekben a napokban kapják meg az állampolgárok a hivatal felmérőlapját, amelyben nyilatkozatra kérik őket ebben a kérdésben. Az előzetes felmérések, beszélgetések alapján ígéretesen alakul a falusi kábeltévé ügye, bár az ebből fakadó anyagi terhek számos embert meggondolkodtatnak majd. A tervek szerint négy műholdas adás, valamint a Magyar Televízió egyes és kettes csatornájának vételére lesz lehetőség. Heves megyei példa alapján egy hetedik csatornát üresen hagynának, s ezzel meghagynák a lehetőséget a falutévé létrehozásának. Vagyonátírás Pásztó vagyonát, amely mindeddig állami tulajdonban volt, az országban az elsők között írták át hivatalosan is az önkormányzat tulajdonába. így gyakorlatilag — a föld kivételével — minden ingatlannal a képviselő-testület rendelkezik. Szülői segítséggel Dejtár. Az általános iskola biztonságos működéséhez az önkormányzat a költségvetésben garantálja azt a szükséges pénzt, amely magába foglalja a pedagógusok, valamint az iskolai egyéb alkalmazottak bérét és a dologi kiadásokat. Amit a gyerekek érdekében az előbbieken kívül valósijának meg, az a szülők segíségéhez, társadalmi munkájához kötődik. Ide sorolható például a teniszpálya építése, amelyhez a szükséges salakot már beszerezték. Az ellenértékét a szülők segítségével lebonyolított különböző rendezvények — bálok, tavaszi művészeti napok — bevételeiből és a pályázatok elnyeréséből teremtették elő. Ehhez párosul a termelőszövetkezet konkrét segítsége. A teniszpályát úgy alakítják ki, hogy többféle célra is alkalmas legyen. Akár harmincezer forint Cserháthaláp. Múlt héten a művelődési ház klubhelyiségéből hívatlan látogatók ellopták a fiatalok szórakozását szolgáló színes tévét. Az ismeretlen tettes ellen megtörtént a feljelentés eddig még nem hozott semmiféle eredményt. Az igazsághoz tartozik, a fiatalokat az idősebbek közül többen, és többször figyelmeztették arra, hogy gyenge lábakon álló vagyonbiztonság miatt távozásukkor a tévét tegyék az eddig is biztonságot nyújtó mozigépházba. Mivel nem hallgattak a jó szóra, harmincezer forintnyi kárt okoztak saját maguknak, s ki tudja meddig kell megelégedniök a fekete-fehér televízió nyújtotta szórakozási lehetőséggel. VISSZHANG(OK) ZSEBNAPTÁR Költők egy szekéren Nézem a televízió Stúdió ’91 című műsorában a Somlyó György- gyel készült interjút. Bevezetésként új könyvéről — a Párizsi kettősről — esik szó, meg arról, hogy lakásának égre nyíló erkélyéről a francia főváros hangulatát megidéző háztetőket látni. Magyar költő esetében kikerülhetetlen — pláne a líra ünnepe táján — a irodalom, s — minthogy ilyen korban élünk — a politika viszonya is. Nem lep meg, hogy Somlyó — Arany Jánosra hivatkozva — a költészetet „örökzöldnek”, tehát egyetemes értékűnek tartja az átmeneti sikerű politizáláshoz képest. Szegvári Katalin szájából azonban egy új — legalábbis számomra —, megdöbbentő információ is elhangzik. Eszerint az egyik lap Somlyó György kitüntetése kapcsán azon sajnálkozik, hogy a zászlórendben a lobogó nem sárga, mert akkor egyértelmű lenne, hogy ki és miért kapta az elismerést. He nem saját magam hallom e szavakat, senkinek el nem hiszem, hogy ilyen rosszízű, cinikus gondolat akár még meg'is foganhat valakinek a fejében 1991 tavaszán, egy demokratikusnak titulált jogállamban. De lehet, hogy ezt hívják szólás-. illetve sajtószabadságnak. Bár az inkriminált szöveg pontos lelőhelye a riportban nem neveztetik meg a forrásra vonatkoztatott jobboldali jelző kétségkívül találónak tetszik; Csak csodálható a költő higgadt, mértéktartó reagálása. Véleménye szerint ezzel a kijelentéssel neüi őt sértették, bélyegezték meg, hanem a köztársaságot, a zászlórendet. Úgy véli, nem neki van félnivalója, hanem a demokráciának, a nemzetnek. Kénytelen vagyok egyetérteni vele. *** Olvasom a 168 óra című hetilapban a Gyűlölt gazdagok című írást. Gyakorlatilag tíz szerzője van: nyolc telefonáló — a rádiós 168 óra adására reagálva —, Lugosi Viktória, aki összeállította a vélemény- csokrot és Kolosi Tamás szociológus. mint kommentátor. A telefonálók szavait a harag, a düh. az irigység uralja, de vannak „másként gondolkodók” is, akik elismerik az emberek közti nagy anyagi különbségeket, védelmükbe veszik azokat, akik tudásukkal, tehetségükkel szerezték vagyonukat. Bár e néhány észrevétel nem tekinthető reprezentatív mintának, az szinte biztos, hogy egy közvélemény-kutatás ugyanezt az arányt reprezentálná. Magyarországon nem szeretik, nehezen tűrik a gazdag embereket. A létminimum határán tengődő sokaságot már önmagában az a felvetés is ingerli, hogy akinek „csak” néhány tízmilliója van, az nem gazdag igazán, legfeljebb jómódú. Kolosi Tamás természetellenes állapotnak fogja fel a gazdasággal szembeni gyűlöletet, s — egyebek közt — a korábbi évtizedek egyen- dősdi propagandájával magyarázza. Azzal „vigasztal” bennünket, hogy sehol a világon nem lehet csak a teljesítményt és az igazság mércéjével mérni, s ha polgári társadalmat akarunk, akkor tolerálnunk kell a va- gyonosodás folyamatát is. A szociológus valóságalapú logikája aligha cáfolható, mégis félő. hogy felvilágosítói módszerekkel, rábeszéléssel nem sikerül változást elérni az idegenkedő szemléletben. Amíg a munkanélküliek az elszegé- nyedők száma gyarapszik, méghozzá gyors ütemben, nehéz lesz elfogadtatni, egy szűk réteg érvényesülését. jólétét. Majd ha a piacgazdaság akárcsak valami előnyét saját bőrükön is érzik az emberek, akkor kevésbé fognak törődni mások ugrásszerű meggazdagodásával, és jobban elfogadják természetes állapotnak az anyagi differenciálódást. Hallgatom a rádióban, a Gondo- Iat-jel-ben Fehér Ferenc filozófust, amint Lantos Gabriella kérdéseire válaszol. A riporter arra kíváncsi, hogy mivel magyarázható a boise- vizmus. mint „világcsinálási kísérlet" hosszú uralma és ennyire gyors kelet-európai bukása. Okos, érvelő gondolatok hangoznak el a racionalitásról, a modernizációról. az univerzalizmusról, s e kategóriák összefüggéseiről. Fehér Ferenc szakmájához, felkészültségéhez méltón teroetikus igénnyel elemzi a kommunisztikus társadalom hét évtizedes történetét a napi politika szintjén már csontig lerágott kérdéskör ezzel új megvilágításra kerül, objektívebb, indulatmentes mércével méretik meg, s igazolódik, hogy mily nagy szükség van praktikus értékrendíi korunkban is az elméleti megközelítésekre,. Engem a sok érdekes, elgondolkodtató felvetés szellemisége fogott meg igazán. Az a törekvés, hogy a történelmi múlt tapasztalatai tudatosan hasznosuljanak az aktuális kérdések megoldása során. Kísérlet az is, —- mondja Fehér Ferenc, amikor egyes embercsoportok elhatározzák, hogy tulajdonviszonyaikat — a privatizáció jelszavával — lebontják, átalakítják. De éppen a tanulságok birtokában reméli, hogy „ezt a második kísérletet nem lehet az alanyai iránti tökéletes érzéketlenséggel elvégezni”. Mit mondjak, rengetegen bízunk ugyanebben, akkor is, ha tudjuk, hogy a „társadalom — úgy, ahogyan .mi élünk, úgy ahogyan a mi kultúránk meg van szabva — soha nem lesz többé tökéletesen természetes, spontán tevékenységek gyümölcse. l)r. Csongrády Béla Az ,,irodalmi író" —- ahogy Ady nevezte — Mikszáth Kálmán nevét viselő és máris láthatóan azt továbhj dicsőségekre vivő salgótarjáni könyvkiadó igazgatójától tudom: kiadnak rövidesen két nagyszerű kötetet (akármilyen karcsút is). Az egyik magáról Mikszáthról szól, s valamiféle érdekes, hasznos lexikonja lesz a nagy palócnak, a másik talán még izgalmasabb (szellemiekben csakis), Madách Imre és Arany János kapcsolatáról szól. Hát éppen ideje volt felfedezni ezt a szeletet is, amit még nem taglal- lunk eleget. A dolognak igazi nagy története van, itt csak az érintésére van mód a jó hír közlésén kívül. Az bizonyos, hogy találkozásuk a magyar irodalom máig egyetlen és igazi világsikerét készítette elő. Egyáltalán lehetővé tette, hiszen, ha Aranyhoz nem jut el 1861-ben a Tragédia kézirata, ha nem ad kedvező választ — Madách feltett szándéka teljesül: tűzbe veti az egészet! Amiből ráadásul (rendes szokása szerint) egyetlen példányt őrzött maga a költő, s akkoriban éppen újra országos képviselő Madách Imre. Németh János és könyvkiadó tarjáni műhelye tehát újabb szellemi kalandokra készül — másokat is hasonlókra ösztönözve majd, hiszen e munka már most is tartalmazni fogja például a Veszprémbe elszármazott, de végeredményben nógrádi dr. Praznovszky Mihály egykori múzeumigazgató beleszövését kettejük kapcsolatába, levelezésébe. Micsoda hatvanegyes tavasz lehetett az is! Éppen 130 éve. Amikor Madách itthoni biztatásra (az új országgyűlésre indulva) táskájába gyömöszölte Az ember tragédiája kéziratát. S ott az alsóházban Beöthy Zsigmond és a nemzetiségiekért örökké kiálló Mocsáry Lajos között ülve mégsem erre hanem méltán nagy feltűnést keltő beszédjére gondolt. Amit el is mondott az osztrák birodalmi egységpolitika ezemégy- száz éves késéséről! A sohasem volt osztrák kultúrfölényről. ,,A magyar kultúra mindig felért az európai színvonallal". Az ország akkor figyelt fel rá, akkor lett híres a gyarmati képviselő, ezután jegyezték meg a nevét — holott a világhír nála és Aranynál volt szó szerint a tarsolyban. Jámbor Pál költő, katolikus pap. képviselő közvetített a mű és Arany János között, aki akkoriban (minő véletlenek, ahogy régen mondták ezt) költözött föl Pestre. Arany ha késett is az elolvasással, végül sürgetésre kézbevette, de letenni nem tudta! Majd engedéllyel javította, jó hírét maga is költötte, vitte, Madách a pályadíjat visszajuttatta, s a kiadás is gyorsan megvalósult. Ezután történt találkozásuk, amikor Arany Nógrádban meglátogatta Madá- chot, így jártak együtt Csesztvén, Sztregován, így kísérte el Madách a nála akkor mindenképpen híresebb költőt egy felvidéki fürdőhelyre — két költő utazott egy szekéren. S a most Salgótarjánban készülődő karcsú kötet is valami ilyen címen jelenik majd meg — áldja meg az isten a Mikszáth kiadó jó szokását. (T. Pataki) Megnyílt a Rákóczi-szoba Szécsényben Helyreállították a szécsényi ferences kolostor épületében lévő Rákóczi-szobát. A hagyomány szerint az 1705-ös szécsényi országgyűlés idején falai között imádkozott II. Rákóczi Ferenc. Történészek úgy tudják, hogy a vezérlő fejedelem már korábban is megfordult a kis kápolnában, miután gyermekkori nevelője, páter Bárkányi János Szécsényben volt ferences rendi barát. Szécsény történelmi Városközpontjának újabb nevezetessége Horváth Béláné, nyugdíjas lokálpatrióta kezdeményezésére vált újra megtekinthetővé. Az Országos Műemléki Felügyelőségen kívül helybéli vállalatok, szövetkezetek, megyei intézmények ’ és egyéni adakozók állták a mintegy kétmillió forintos költséget. .—--... . —— > Dobai Szabolcs-hangversenywl Balassagyarmat. A város- gazdag Zenei élete nem ritkán szolgál meglepetésekkel, csemegékkel. Ez történt nemrég Dobai Szabolcs hegedűestjén is. Az ifjú művész- . tanárjelölt dobbantott. Hangszerének olyan lehetőségeit szólaltatta meg fiatal korával összhangban lévő dinamikával, romantikával, melyeket tájainkon csak vendégművészektől hallhattunk korábban. ' Az Erdélyből áttelepült muzsikus kiváló alapokat kapott a híres ..kolozsvári iskolábarí” és ezeket az alapokat tehetsége, szorgalma- ragyogóan továbbfejlesztette virtuozitással, egyre igényesebb muzikalitással. Dobai hangversenyéről egyelőre még nem kritikát kell írni. dö jelenségének értékeire reagáló, figyelemfelhívó gondolatokat. Alázatos, ámde technikailag kifogástalan Bach-játéka és Mozart A-dúr versenyművének előadása kivételes zenei élményt jelentett. Mozart varázslatos világát így megidézni, ahogy ezt Dobai Szabolcs tette, az emberiművészi érettség igazi záloga. A témák melodikájának ezer arca, 4/ átvezetések hajlékony íve, a virtuóz futamok hangfüzére zengett, dalolt, élt a fiatal művész remek hegedűjén. Tanácsokkal, ötletekkel, javaslatokkal biztos bőven ellátják még Dobait tanárai, barátai, muzsikálását szerető kollégái. Mindezek szükségességét elismerve, úgy érzem, kivételes jelenség megnyilvánulásának tanújaként tiszta lelkiismerettel neveztem formálódó gyöngyszemnek virtuóz kollégánkat, aki a jótékony vállveregetésnél sok klasszissal többet érdemel, mert többet ad. Sokunk felelőssége van abban, tudunk-e mai viszonyaink között a gyöngyszem beéréséhez szükséges igazi kagylómelegsér get biztosítani Dobai művészete számára. Tegyünk meg mindent érte, magunkért. Németh János István Mézes csemegék Szécsényből Takács Béla a hetvenes évek közepén tanulta meg a mézeskalács-készítő szakmát. A szécsényi kisiparos azóta készíti a búcsúkban ismeretes szíveket, babákat, olvasókat és huszárokat, valamint a lakodalmas mézeskalácsokat. A szentkúti búcsúkban és szécsényi műhelyéből évente mintegy százezer édes csemegét vásárolnak meg. — Rigó Tibor képriportja —
