Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
1991. ÁPRILIS 13., SZOMBAT nEFnnu 5 C SALGÓTARJÁN ES KORNYÉKÉ j Az önkormányzat levele a miniszterelnökhöz Salgótarján. Egy éve állnak üresen, kihasználatlanul a volt megyei és városi pártbizottság épületei, miközben állapotuk egyre romlik. A hasznosításukról született elképzelések nem valósulnak meg. Tavaly a régi tanácstestület — egyetértve az ellenzéki pártokkal — úgy döntött, hogy ezekben egészségügyi főiskolát és kollégiumot létesítenek. A kormány felruházta az épületek kezelői jogával a Népjóléti Minisztériumot, illetve az Orvostovábbképző Egyetemet. Ha minden jól ment volna, akkor már ez év szeptemberében a második felsőoktatási intézmény kezdhette volna munkáját Salgótarjánban. Az elmúlt hónapok történései', vagy inkább eseménytelensé- ge sejteni engedte, hogy az eredeti elképzelésekből nem lesz semmi! Az épületek hasznosításáról korábban zajlott tárgyalásokon a város képviselői bejelentették, ha nem valósulnak meg az eredeti elképzelések, akkor az épületeket visszakövetelik. Ennek szellemében fogalmazta meg január 22-i levelét Salgótarján polgármestere, amikor levelet írt Antall József miniszterelnöknek. Azóta történtek már tárgyalások az önkormányzat, a Népjóléti Minisztérium és az OTE képviselői között, de eredménytelenül. Legutóbb április 9-én találkoztak, s ott egyértelműen kiderült, nem létesül sem egészségügyi főiskola, sem kollégium. Helyettük orvostovábbképzést szeretnének megvalósítani és más gazdálkodó tevékenységet folytatni. Természetesen, az esetleges anyagi bevételből a salgótarjániak egy fityin- get sem látnának. Ez pedig az önkormányzat szempontjából — különösen amikor kínzó pénzügyi gondokkal küzd, gondolok itt mintegy 400 milliós hiányra — megengedhetetlen. Ezért döntött úgy a testület egy hét eleji ülésén, hogy felhatalmazza a polgármestert, levélben forduljon a miniszterelnökhöz, és a város nevében követelje vissza mindkét épület tulajdonjogát. —Szgy— C—5-ös tabla helyett Palinczás-dülő Hársas-dűlő, Körté-völgy, Cseres-dűlő, Aranygödör... Minden dűlő, völgy nevéhez egy-egy név tapad. Őrzik a települések múltját. A téesztagosítások, a hatalmas táblák elmosták az évszázados, szájról szájra terjedő és ezáltal változó neveket. így lett a szépen hangzó Palinczás-dűlőből C—5- ös tábla, vagy az Aranygödörből C—2-es terület. Ez elég is volt a traktorosnak. Ezekben a napokban az Állami Földrajzi Névbizottság megbízására a Kartográfiai Vállalat szakemberei dolgoznak Nógrád megyében. Földmérők, térképészek és nyelvészek készítenek földmérési alap-, turista- és topográfiai térképet. Munkájuk során pontosítják a régi dűlő- és völgyneveket is. Ehhez mindenhol bevonják a községi önkormányzatok vezetőit és értékes segítséget kapnak azoktól az idős emberektől, akik még emlékeznek községük földrajzi neveire. Képünkön: Munkában a térképész Sóshartyánban. Mellette jobbról a község polgármestere, és akik segítenek a falu öregjei: Cseman Sándor és Sirkó Béla. Kép: Gyurién. Az üzletek a salgótarjáni főtéren köttetnek. Az elegánsan öltözött barna bőrű fiatalember megkéri az egyik ismeretlen srácot egy szívességre, kölcsönözzön számára videokazettát. Az ismeretlenség nem gond. A megszólított sem gondol semmi rosszra. A téren nem illik gyanakodni. A téren hiszékenység és demokrácia uralkodik. A kazettakölcsönzés e sajátos módjáról ez év januárjában szerzett először tudomást a rendőrség, s azóta sokadik alkalommal jutott kazettához a még ismeretlen csaló. A főleg kalandfilmeket kedvelő, s a hiszékenységre alapozó Krimikrónika elkövetőt először egy rászedett ifjú jelentette fel a rendőrségen, amikor rádöbbent arra, hogy akinek a kérésére kikölcsönözte a videokazettát, az nem vitte vissza, s az üzlet bírósággal fenyegeti a szívességet tevőt. A legközelebbi téri találkozón pedig, amikor a csaló semmiféle kazettára nem akart emlékezni, sőt, alapos veréssel fenyegette meg a szerencsétlen károsultat, a gyerek akkor határozta el, hogy a rendőrséghez fordul. Uj távlatok Székvölgypusztán Az apró, mintegy negyven lelket számláló települést a bányászat hívta életre hajdan, s annak megszűnése csaknem elnéptele- nítette a hatvanas években. Nemcsak a fiatalok mondtak búcsút ennek a helynek: a jobb életkörülmények reményében sokan áttelepültek innen Bárnába, néhányan Mátraszelén, Kazáron alakították ki otthonukat. Megszűnt az iskola, veszteségre hivatkozva bezárták az egyetlen élelmiszerboltot. A csend egyre inkább rátelepedett a pusztára. Az ingázás monotóniája, a rendkívül tönkrement bekötőúton való gyaloglás napjaik meghatározójává vált. Mára csupán azok maradtak meg Székvölgyön, akik már nem lázadoznak e sajátos életforma ellen. A tizenhat család, pontosabban töredék család végleg itt kíván meghúzódni. Kevesen hitték közülük, hogy egy napon más, új távlatok nyílnak a település előtt. Eljött ez az idő is az év elején, s meghozta a bányát. Külszíni fejtést nyitottak, melynek szénva- gyona jelentős, az elkövetkező években fontos szerepe lesz a pusztán. A lakosok kezdetben egyáltalán nem lelkesedtek a bányászkodás újjászületéséért. Szép völgyük bombakráterhez hasonlóvá vált, a szállítóautók dübörgését nehezen viselték a csendhez szokott emberek. Úgy tűnik, most mintha jobban elviselnék a közeli „holdbéli” táj látványát és a zajt. Főleg azóta, hogy a szénbányák jóvoltából megépült a makadámút, melynek folytatása várható. Tóth Lászlóné, a telep legfiatalabb asszonya bizakodik, hogy óvodás és iskolás gyermekeiért bejön ide a busz. — Eddig ugyanis a rossz útviszonyokra hivatkozva utasította vissza a Volán a kérésünket — magyarázza, miközben a legkisebb, tizenöt hónapos kisfia lépéseit vigyázza az asszonyok karéjában, akik a mozgóárushoz jöttek ki kenyérért. Anyósa, Tóth Andrásné is köztük van, akit jól ismernek a szomszéd falvakban is. Hogy miért? — Tizenhárom gyereket szültem, kilenc él, de csak a legidősebb és a legfiatalabb maradt Székvölgyön, a többi szétszéledt. Tizennyolc unokám van már — mondja büszke mosollyal a kis termetű, fejkendős nagymama. Dévai Istvánná — szintén az idősebbek közé tartozik — a szomszédjának, Tankó Bamáné- nak is vásárolt az árusnál. Egy házban külön háztartást vezet a két asszony. Tankóné nyolcvanhat esztendejével a rangidős a pusztán. Hóna alatt a friss kenyérrel hazafelé ballag Petik Józsefné is. Az ő nagy bánata, hogy munkanélküli, korábban a közeli fatelepen dolgozott, s most a férje nyugdíjából éldegélnek kettecskén. Kertet se nagyon művelhetnek, mert a vaddisznók megdézsmálják a termést. Kása Gézáné kapuja nyitva áll az idegenek előtt: finom kávéillat szűrődik ki a kis konyhából, ahol megfőtt már a sztrapacska. Jó szívvel kínálja a messziről betoppant bányászt. Aztán fényképekről bemutatja a két fiát, unokáit. Magáról csupán annyit mond: — Negyvenhét esztendeje jöttünk ide, de már 14 éve egyedül lakom. De jól vagyok, csak az erőm fogyatkozott meg kicsit. Egyetlen utca tíz-egynéhány házában, mint egy különös nagy család, pergetik napjaikat a nők, férfiak. Tóthék négy aprósága itt a jövő „nemzedéke”. Mire ők felnőnek, talán valóság lesz az, amit dr. Domonkos Imre, Kazár és Székvölgypuszta polgármestere óvatos elképzelésként körvona- láz: — Szeretném, ha hosszú életű lenne ez a telep, megőrizve szépségét. Egy munkásskanzent álmodtam ide... Hogy valóság lesz- e, elsősorban azon múlik, elő tud- juk-e teremteni a fedezetét. Tárgyalásokat kezdtünk már ez ügyben, ígértek is segítséget. Nagy örömömre szolgálna, ha legalább elindíthatnám... Mihalik Júlia S All már a ház... Kishartyán. Magányosan, elhagyatottan áll magában a januárban elkészült orvosi rendelő és szolgálati lakás. Bár megtörtént a műszaki átadás, mind ez idáig egyetlen beteg sem látogathatott az egészségügyi intézménybe. Vízgondok akadályozzák, hogy végre betölthesse feladatát a drága pénzen épített orvosi rendelő. A kiásott kutat elöntötte a talajiszap, s ezért a víz — bár biológiailag a Köjál alkalmasnak találta — használhatatlan. Ezért aztán perben állnak a kútásóval és gondjuk megoldására új céget, vállalkozót keresnek. Az önkormányzat azt szeretné, ha április végére mindenképpen megoldanák ezt a problémát. Pedig tud mézesmázosan is beszélni. Egy-egy téri „üzletkötésre” mindig ugyanazzal a taxival megy. Miután megkömyékez- te a gyanútlan fiatalt, van akitől egy, van akitől több kazetta ki- kölcsönzését kéri. Nagyon szépen megköszöni a szívességet és leteszi a nagyesküt: határidőre visszaviszi. Természetesen esze ágában sincs beváltani ígéretét. Egy-egy kazetta négy-ötezer forint. A piacon feléért megválik tőle, de még így is jó üzletet csinál. A rendőrség dolgozik. Meg van az elképzelése az elkövető kilétéről. Szeretne minél előbb véget vetni a főtéri kazettakölcsönzés e fura módszerének. Cikkünk nyomán... Mentőöv a nyugdíjas parkgondozónak „Józsi bácsi és az emlékei” • címmel fényképes írás jelent meg lapunk április hatodiki számában, az ötödik oldalon a zagyvarónai iskola előtti szép park ápolásának gondjairól. Angyal József, az öreg salgótarjáni parkgondozó panaszkodott, az idén már nem tartanak igényt a munkájára, nincs ugyanis rá keret. Sorvad, pusztul a parkocska. Fölverte a gaz. Pedig művelné ő még pénz nélkül is, de a kerti szerszámokat elvitték tőle — mondta. Amikor egyszer mégis bement a városgazdálkodáshoz szerszámért, mert már nem bírta a szeme a gondozatlan sövényt, szégyenszemre nem kapott. Nincs rá pénz, volt az elutasító válasz. Dr. Kovács József, salgótarjáni önkormányzati képviselő hozzánk intézett levelében arról ad hírt, szeretné kimozdítani a holtpontról az ügyet. Az április 10-én keltezett leveléből idézünk: „A cikk alapján meggyőződtem arról, hogy olyan közérdekű kérdésről van szó, amely támogatásra érdemes. Úgy döntöttem, hogy a rendelkezésemre álló, egyébként szerény összegíT~képviselői alapból harmincezer forintot a vállalat számlájára átutaltatok a parkgondozó munkabérének és a fenntartás minimális költségeinek fedezetéül. Remélem, hogy a városgazdálkodási vállalat támogatásával, az ott élő lakosság közreműködésével és egyetértésével a park további sorsa—a korábban ott elhelyezett szoborral együtt — megnyugtató módon rendeződik” — zárja sorait a képviselő. A magunk részéről sok ilyen lelkiismeretes parkgondozót, és a város sorsát szívén viselő önkormányzati képviselőt kívánunk magunknak, mindnyájunk érdekében! (sánta) Salgótarján és környéke Telefonigények Bárna. A polgármesteri hivatal dolgozói a telefonigényeket mérték fel a napokban a községben. Tervezik ugyanis egy crossbarközpont kialakítását, mely ezt a falut, illetve Kazárt és Mátrasze- lét látná el. Hogy hol épül majd meg, erről a továbbiakban fognak dönteni az illetékesek. A bámaiak közül mintegy harmincán szeretnének telefont. Önállóan Mátraszele. Az állami gondozásból kikerülők önálló életkezdéséhez kívánt segítséget nyújtani a megyei gyermek- é.< ifjúság- védelmi intézet a községben kialakított úgynevezett lakásotthonnal. Az ízlésesen berendezett, jól felszerelt szobákba eddig nyolc lány költözött be, s fokozatosan/ érkeznek a további lakók. A férőhelyek száma tizennégy. Szociális étkeztetés Karancskeszi. Fokozatosan emelkedik a szociális étkeztetést igénylők száma a községben. Jelenleg hatvannégy helybelinek főznek az óvoda konyháján, az ebéd széthordásában tiszteletdíjas gondozónők is részt vesznek. Báthory tér Salgótarján. A Vörös Hadsereg út és a Zrínyi Miklós út által határolt területet, az eddig névtelen teret Báthory Istvánról fogják elnevezni. Erről döntött a napokban a salgótarjáni önkormányzat. A szóban forgó téren áll az egykori salgótarjáni szobrász, Bóna Kovács Károly Báthory Istvánt ábrázoló egész alakos kőszobra. Ez a megyeszékhely legrégebbi köztéri alkotása. Restaurálását több alkalommal kezdeményezte a Tájak—Korok—Múzeumok Egyesület városi klubja, azonban a megvalósítás különböző okok miatt mindeddig elmaradt. Az egyesület kitartó kezdeményezése mostanra beérik. Május 11-én ünnepséget szerveznek Báthory István erdélyi fejedelemmé választásának 420. és lengyel királlyá koronázásának 415. évfordulója tiszteletére. Erre az alkalomra szeretnék meghívni Lengyelország budapesti nagykövetét. Ekkor kapja meg nevét a tér, emléktáblát helyeznek el és föltesznek egy zománcozott utcanévtáblát. Szó van arról is, hogy még ebben az évben sor kerülhet a Báthory- szobor restaurálására. Leszűkült szerepkör Vizslás. Miként lehetne jobban kihasználni a község jól felszerelt, korszerű művelődési házát? A kérdés megválaszolása mind gyakrabban merül fel a különböző fórumokon. A mozit ugyanis már megszüntették, klubszerű foglalkozásra pedig nincs különösebb igény. A művelődési ház szerepe így a különböző iskolai és egyéb rendezvényekre szűkült le. Ezeken kívül van még a könyvtár, mely épp változás előtt áll: új tiszteletdíjas vezetője lesz a közeljövőben. A puszta legidősebb és a legfiatalabb lakója Fotó: Gyurién Tibor
