Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-23 / 94. szám
4 luzr-nzEj LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 23., KEDD POPSAROK JÖN FATS DOMINO! Április elején, egyik este, a tévé kettőn Albert Györgyi elbeszélgetett Frenreisz Károllyal, s egyszer csak megkérdezte tőle, mit gondol, hány éves korig lehet a rock zenét játszani. Hatvan-, hetvenéves korig? Frenreisz nem lepődött meg — talán mert ezt oly sokszor megszokták kérdezni —, elmosolyodott és azt mondta, nem tudja, mert azok közül, akik a (pop-rock) zenét igazán komolyan vették, nincs még egy sem — például hetvenéves. Azt hiszem, Albert Györgyi elsősorban az úgynevezett beat(zene)nemzedék muzsikusaira gondolt, de átfogóan vonatkozhatott kérdése az egész rock and roll generációra is. Mégha így nézzük, akkor sincs senki köztük hetvenesztendős. Ifj. Antoine Domino, akinek a művészneve Fats, magyarul Kövér, vagy Dagi Domino, és aki — ha minden jól megy — május 4- én, szombaton este nyolc órakor ad hangversenyt a Budapest Sportcsarnokban, immár hatvanhárom éves. Reménykedjünk, hogy megmutatja azt is —jobban mint 1984-ben szegény Chuck Berrynek sikerült —, hogy „öreg” zenész nem vén zenész, sugallja- nak bármit eredeti, vagy sztereotip riporteri kérdések. Domino New Orleans-ban született. Apját — állítólag nagyszerű hegedűs volt — lefoglalták a népes család, a kilenc gyerek és a feleség eltartásának gondjai, így Verett nagybácsi vette pártfogásába a kis Antoine-t, aki igen korán komolyan kezdett érdeklődni a muzsika iránt. Egyik unokatestvére zongoráját hozták el neki, és ezután a fiúcskát csak nagyon nehezen lehetett elszakítani a hangszertől. Tízéves korában játszott először nyilvánosan egy klubban, ahol Verett mutatta be. A nagybácsi fáradhatatlanul adta tovább a zongoraleckéket a gyereknek és fáradhatatlanul járta vele azokat a helyeket, ahová beengedték őket. így teltek a hónapok, az évek, s a kamaszfiú Antoine egyszercsak már gyámkodó kísérő nélkül kezdett megjelenni a bárokban és klubokban. Nappal egy kárpitosüzemben dolgozott mint hordár. Egy alkalommal matracköteg esett a kezére, s jó ideig nem zongorázhatott. Mikor a kötéseket levették, rémülten vette észre, hogy az ujjai alig mozognak úgy a billentyűkön, ahogy kellene. Hónapokig „edzett”, gyakorolt, míg végre ismét a régi volt a játéka. A bajok nem szűntek meg, sőt! Egy-egy hétnél hosszabb időt nem töltött semmilyen zenekarban, ami befogadta, mert képtelen volt elsősorban zeneileg, a stílust tekintve alkalmazkodni. Teljesen újra kell mindent kezdeni, gondolta, és először is feleségül vette régi nagy szerelmét Rosemaryt, aztán nem kis szervezői munkával megalakította saját zenekarát, és komponálni kezdett. így talált rá Dave Bartholomew, a mindenes zenész, aki elkezdte egyengetni a kövér zongorista fiatalember útját. 1949-ben megjelent Fats Domino első, komolyabb érdeklődéssel fogadott lemeze, A kövér ember (The Fat Man), egy blues. Domino rhytm and blues zenésznek mondja magát, de különösen az ötvenes évek második felétől kereskedelmibb stílust és hangzást választott, és a csúcsra így jutott fel, ennek köszönheti világhírnevét. Istenigazából nem az a szenzációs, amit a zongorán csinál, hanem az éneke, az előadásmódja, az, ahogy a zenekart mozgatja. A legtöbb, mindenki által ismert számában elsősorban bugi- zik, és a lemezeken keresztül is szugerálja az embert, állandóan mosolyog, nevet ránk, és úgy érezzük, mindig ránk néz, és csakis miránk, és egyre csak azt mondja, bármit énekel is, legalább mosolyogj, érezd jól magad, legyen jó kedved, mint nekem, jaj de jó ez a zene, de jó ez a ritmus. Gyere velem. Fats Domino ismertebb számai: Blueberry Hill, Tengernyi szerelem, Kansas City, Már megint a szívem, Jambalaya, Kösz, megvagyok, Hallom, hogy kopogsz, New Orleans-ba megyek, Pá-pá, babám, Lépkedek, Sally klassz öreg csaj volt, Egyszer majd leszek valaki, Hadd fújjon mindenfelől a szél, Szervusz, Josephine... stb., stb. Vass Imre Japán és magyar művészek kiállítása Tokió. Japán és magyar művészek közös részvételével nyílt grafikai kiállítás a Nagano környéki Kamijamada városkában. Forgács András tokiói nagykövet nyitotta meg a kiállítást, amely a Japán— Magyar Baráti Társaság felkarolásával jöhetett létre. Két hétig tart nyitva a város kultúr- centrumában a hét magyar művész kiállítása. Kamijamada hétezer lakosú japán kisváros, fürdői viszon évente 800 ezer turistát csalogatnak ide. Mint az a magyar— japán együttműködésben gyakorta történik, baráti szálakon keresztül szövődtek ez esetben is a szorosabb kapcsolatok. Mizser Pál szobrászművész hozta össze Kamijamada és Verőce polgármesterét, úgyhogy idővel testvérvárosi kapcsolatok és szorosabb idegenforgalmi, gazdasági együttműködés is kialakulhat a két település között. Életvéd'ó vonalak Egy brit cég olyan figyelmeztető rendszert fejlesztett ki, amely vezetés közben állandóan tanáccsal látja el az autóst a szükséges követési távolság nagyságáról. Mindezt fénykibocsátó diódákkal a szélvédőn jelenítik meg, horizontális fénycsíkok formájában. Amint a vezető növeli a sebességet, és a féktávolsága csökken, a vonal egyre feljebb megy á szélvédőn, s kritikus helyzetben figyelmezteti a vezetőt a lassításra. A készülék beprogramozható esős, jeges útviszonyokra is. A módszer egyetlen hátránya, hogy egyelőre csak sík terepen alkalmazható, viszont nagyon olcsón beszerelhető. * Kiszely Gyusziká- V * nak Nagykeresztúrba! 11. születésnapod alkalmából sok örömet és boldogságot V A kívánunk: anyu, apu, mama, apa. 44444444444t JEAN MARAIS: Történetek az életemből 8. Szexis lányt keresünk A felsősök hálóterme című filmet forgatom; azért beszélek róla, mert itt találkoztam Jeanne Mo- reau-val, aki egy kisebb szerepet játszott. Megjelenése és tehetsége egyaránt igen megkapott. Megkérdezem tőle, milyen színházi szerepről álmodik. „Elisát szeretném eljátszani a Pygmalionban.” Megígérem, hogy a kedvéért megrendezem a darabot. Albert Willemetz azt javasolja, társuljunk a Bouffes-Parisiens színházzal. Én leszek a színház művészeti vezetője. Már csak a kabalából is Jean egyik darabjával akarom indítani igazgatói működésemet. Felkértem Jeanne Moreau-t, hogy játssza el a Szfinxet a Pokolgépben; rögtön utána következik majd a Pygmalion. Jocaste szerepére Elvire Popes- cót szerződtetem. Jean neki írta a szerepet, de abban az időben nem akarta elvállalni. Ötven előadást hirdetnek meg: kétszerannyi lesz belőle. Elvire és Jeanne csodálatosan játszik. Bérard iránti tiszteletből átvettem a díszleteit. Magam rendezem a darabot. Elvire sokkal nehézkesebben beszél, mint ahogy azt a szerep megkívánja. Felhívom erre a figyelmét. — Asszt hisszed? — kérdi. — Ez a meggyőződésem. Ezért felejted el a szöveget. Próbáld Jean Cocteau szövegét mondani, majd meglátod, mennyivel könnyebb. Megpróbálja. „Sszent igassz” mondja. Az előadásokon Elviret minden belépőjénél megtapsolják, engem soha. Egyik nap, mikor a színpadra indulok, látom, hogy a műszakiak tapsolni kezdenek, mire a nézőtéren is kitör a taps. Fülig pirulok a szégyentől. A jelenetem után megkérem a műszakiakat, hogy ezt ne tegyék többé. „Azt válaszolják: „Elvire kért meg, hogy tapsoljunk, mikor bemegy; igazságtalannak találtuk, hogy nálad ne tapsoljunk.” Ez eszembe juttatja legnagyobb színházi csalódásomat. Említettem, hogy A rettenetes szülök Ambassadeurs színházbéli előadásán minden be- és kilépésem nyíltszíni tapsot váltott ki. Erre nagyon büszke voltam. Egészen addig, amíg karácsony napján néhány fiatalember nem zörgetett az öltözőm ajtaján: „Jöttünk az újévi borravalóért”. — „Maguk meg kicsodák?” — „A tapsolók.” Capgras úr, az igazgatóm ügyesen intézte a dolgokat! Mekkora kiábrándulás! Milyen groteszk helyzet! Még nekem kell fizetnem a klakőrjeimet... A Szfinx szerepe káprázatosán szép és pontos stílusban íródott. Úgy vezeti a színésznőt, aki játssza, mintha sínen haladna. Próbáltam rávenni Jeanne-t, hogy legyen tartózkodó, visszafogott. O viszont saját személyiségét is bele akarta vinni a szerepbe. Hasztalan küzdöttem vele. A főpróba után egy hónappal azt mondta, igazam van. De akkor már késő volt: más vágányra került, a sajátjára, s ezen már nem tudott változtatni. Ennek ellenére nagyszerűen játszott. Hívnak a Louise de Vilmorin regényéből készült Julietta forga-, tására. Imádtam a könyvet; a repülőgépen olvastam, és olyan hangosan nevettem, hogy az utasok hátrafordultak, és meglepődve tapasztalták, hogy egymagám vagyok. Örömmel elfogadom a szerepet. Mikor elolvasom a forgató- könyvet, elmegy a kedvem a nevetéstől. Az adaptációt író hölgy meg akarta szolgálni a bérét, és mindent fölforgatott! Elmegyek Marc Allégret-hez, hogy megmondjam neki, mégsem veszek részt a forgatásban. Kérdi, miért nem. Felolvasok neki néhány részletet a könyvből. A jelenlévők dőlnek a kacagástól. „Ezért nem akarok részt venni. Minden, ami mulatságos, kimarad a maguk forgatókönyvéből.” Tudakolják, nem ismerek-e más forgatókönyvírót, mivel Louise éppen nem elérhető. Felhívom Jeant, abban a reményben, hogy rááll a dologra. Ehelyett ajánl egy fiatal, tehetséges újságírót, név szerint Roger Vadimot. Az ajánlat kapóra jön: Vadim Marc Allégret barátja. Nincs Juliettánk. Egy tizenöt esztendős lányra lenne szükség, aki egyszerre „szexis” és tiszta jelenség. Hasztalan kutatunk. Mames Sam megemlítem a problémánkat George-nak, aki nálam lakik. Azt feleli, hogy a Match címlapján látott egy fiatal lányt, aki éppen olyan, mint akit mi keresünk. Egyik este elmegyünk a Lido premierjére. A közönség két műsorszám között táncol. „Nézd csak, szól George, az ott a lány a Matchból.” Megpillantom Vadimot egy másik asztalnál, odarontok hozzá: „Nézd, ott van Julietta!” Mutatom neki a gyereklányt. — Ő a feleségem, Brigitte-nek hívják. — Tudod jól, hogy mindenütt Juliettát keressük. Ä feleségedre pontosan illik a szerep, és te még csak meg sem említed! — Mert a feleségemről van szó. Különben is, már mindenféleképpen elkéstünk. Marc ma délután leszerződtette Dany Robint. Beszélek Marckal. Talán még nem késő? De, már késő, viszont megígéri, hogy ad neki szerepet a következő filmjében, A jövő csillagaiban. A fiatal lányt Brigitte Bardot-nak hívják. Következik: Mint egy olcsó ponyvaregény DIÁK—PANORAMA Finnországban jártunk Kevés gyereknek adatik meg, hogy egy hétig képviselje iskoláját, városát, családját Finnországban, Vantaa városában. Kettőnknek ez sikerült. Gálné Kun Mária tanárnővel március 26-án hármasban indultunk egy izgalmas repülőútra. Vendéglátóink meleg szeretettel, virággal fogadtak, érdekesebbnél érdekesebb programmal vártak minket. Megismerkedhettünk Helsinki nevezetességeivel, Vantaa város polgármesterével. Meglátogattuk a zeneiskolát, a Heuré- kát (tudományos és fantasztikus központ). Jártunk az oktatási tevékenység hivatalában és a planetáriumban. Megcsodáltuk Porvoo ősi városát. Külön élmény volt, hogy a hús- vétot finn családi körben töltöttük. Bepillantást nyertünk húsvéti szokásaikba és megízleltük ételeiket. Gyorsan elrepültek a napok. Reméljük, hogy ez a hét nemcsak maradandó emlék lesz, hanem tartós barátság. Ökrös Dóra, Boda Róbert St. Kodály Zoltán Ált. Iskola Külföldi turné Március 23—24-én iskolánk több mint 40 tagú leány kara is részt vett azon a kórusfesztiválon, amelyet a csehszlovákiai Besztercebányán rendeztek meg. Zongorán Deák András kísért, karigazgató Radnai Zsuzsanna tanárnő volt. Hosszú, fáradságos próbák előzték meg a külföldi fellépésünket, de megérte, hiszen szép eseménye volt a Madách Gimnáziumnak. Szlovák vendéglátóink emlékezetessé akarták tenni e két napot azzal is, hogy egy tátrai kirándulásra vittekbennünket, ahol a csúcsokon még hófoltok voltak, de már szirmot bontott a lila színű sáfrányvirág. Szeretnénk jövőre is eljönni ide. Király Krisztina I. B. Salgótarján A költészet napján A balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnáziumban a hagyományokhoz híven, idén is megünnepeltük a költészet napját. Az igen színvonalas műsort az ének-zene tagozatos I. D. osztály készítette, Hodosi Sándor tanár úr segítségével. Előadásukban a különböző korok költészetét ismertették egészen napjainkig, kellőképpen fűszerezve a zenével. Bemutatták, hogy a költészet szépsége nemcsak a művészien megszerkesztett jelzőkben rejlik, hanem fontos szerepe van a magyar nyelv zeneiségének is. Rámutattak, hogy napjainkban a versek világa rendkívüli módon ösz- szefonódott a könnyűzenével, így a mindennapi embert önkéntelenül hatalmába keríti a költészet. Utalásként hallhattuk az AD Stúdió Első szerelem című dalának szövegét. Befejezésként iskolánk tanulójának, Boros Katalinnak verseiből kaptunk ízelítőt. Ozsvárt Kinga Megyeri Gabriella A Rákócziból jelentjük Salgótarján. Április 13-án megyénkben is megrendezésre került a TIT Hevesy György kémiai verseny megyei fordulója. A Salgótarjánban lebonyolított felmérésen huszonöt hetedikes és huszonöt nyolcadikos mérte össze tudását. A mi iskolánkból tíz hetedikes és tíz nyolcadikos volt jelen a megmérettetésen, amely tíz órakor kezdődött az adatlapok kitöltésével. Érdekessége volt e versenynek, hogy a feladatlapokra nem a nevünket, hanem egy jeligét kellett ráírni. Kakuk Erika Fölvidítja szürke hétköznapjainkat, hogy megünnepeljük osztályunkban a névnapokat. A gyerekek háromszoros hurrával és az egész osztály által aláírt könyvvel teszik feledhetetlenné mindenki számára ezt a napot. Az osztályfőnök külön ajándéka, hogy az ünnepelt névnapján nem felel. Dupla öröm, ha egy héten több gyermeknek szerepel a naptáron a neve. Előkerülnek az általa hozott finomságok és üdítők, amivel megkínálja tanárait és osztálytársait. Reméljük, a későbbiek során is megmarad ez a szép és maradandó figyelmesség egymás iránt. Ponyi Borbála, Svecz Zoltán REJTVÉNY A vízszintes sorok helyes átrendezése után irodalmunk neves hősének neve lesz olvasható két függőleges sorban. Ez küldendő be május 3-ig. Legutóbbi fejtörőnk helyes megfejtése: CSIPKERÓZSIKA Könyvjutalmat nyertek: Farkas Tímea Litke, Tóth Hajnalka Salgótarján, Ifj. Kovács László Zagyvaróna. A könyveket postán juttatjuk el részetekre! Összeállította: Kovács Margit \
