Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-22 / 93. szám
4 Íkí*ls/d»ni LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 22., HÉTFŐ BESZÉLŐ TÁRGYAK A „ NagyBorovszky” nyolcvanéves Updike ismét Pulitzer-díjat kapott Beverly, Massachusetts állam, USA: John Updike, a Nyúlcipö című regény világhírű szerzője a Nyúl sorozat legújabb kötetével, amelyért 1991. április 9-én Pulitzer- díjjal tüntették ki. A „Nyúl pihen’' a második Pulitzer- díjat hozta meg számára. A makói származású amerikai puclicista alapította díjat évente ítélik oda a legkimagaslóbb írói és újságírói teljesítményekért. Hogy a személyes akaraterő, a sokféle érdek, a hazaszeretet, a tehetség és a szervezőkészség (mintha csak a máról szólna a nóta) mi mindenre képes — arra éppen a,.Nagy Borovszky" szellemi atyja, maga Borovszky Samu élete és munkássága a példa. Nyolcvan évvel ezelőtt 1911- ben jelent meg egy országos, nagy sorozat részeként rendkívül rövid idő alatt elkészülve a Magyarország Vármegyéi és Városai — Nógrád Vármegye c. vaskos kötet, amelyet a sorozat részeként dr. Borovszky Samu szerkesztett. Az Országos Monográfia Társaság ajánlatát ugyanis alig valamivel előtte, 1909 végén tárgyalta és fogadta el a Nógrád megyei rendkívüli törvényhatósági közgyűlés. És rá nem egészen két év múlva készen volt a majd nyolcszáz oldalas munka Nógrád megyéről szinte a teljesség (korabeli szemlélettel) igényével. Persze, hogy voltak előzmények, amelyek segítették ezt a gyorsaságot, persze, hogy volt már némi tapasztalat, hiszen más megyék is megrendelték a kiadást — mégis, feltűnően jól szervezettnek tűnik még nyolcvan év elteltével is a megyéről szóló, máig szívesen és sokak által keresett-forgatott monográfia. amelyről azt írhatta (mármint magáról az-országos és minden megyét érintő vállalkozásról) maga dr. Jókai Mór: „Egy lelkes és bátor írói gárda óriási munkára vállalkozott. Megírja Magyarország történetét és jelenkorát vármegyénként, városonként, olyan kiterjedésben, Szolnok. Cigány nyelvet tanul a négy legtöbb cigány lakossal rendelkező Jász-Nagykun- Szolnok megyei település — Szolnok, Újszász, Mezőtúr és Öcsöd — tizenkét pedagógusa. A kezdeményezés dr. Kollár Józsefnek, a köztársasági megbízotti hivatal munkatársának nevéhez fűződik, aki levelet küldött a mintegy harmicezer cigány lakost számláló megye polgármestereinek, kérve, hogy segítsék az országosan is új kezdeményezés megvalósítását. olyan részletességgel, amimre nincs példa a gazdag külföldi irodalomban. Ez is legyen dicsősége Magyarországnak...” (A kötet újabbkori kiadásának előszavából. Idézi Praznovszky Mihály). Az előzmények között ott vannak a balassagyarmati Nagy Iván akkoriban kéziratban megtalálható munkái, még előtte a múlt századi első magyar nyelvű megyei monográfia, bocsári Mocsáry Antal nemzetes uramé, s éltek itt a megyében egészen kiváló úgynevezett amatőr kutatók is. Például Farkas Pál gimnáziumi tanár (Gyarmaton) vagy az ugyancsak Balassagyarmaton tanító Völgyi A. István, neves pedagógus, számos munka szerzője (lásd Balassagyarmat történetének hivatkozó jegyzékében), aki egyben a megyei tanító egyesület elnöke is volt. írtak ebbe a munkába nagyon ismert személyiségek éppúgy, mint megyei főjegyző, uradalmi erdőfelügyelő és sokan mások... Számos érdeket kellett egyeztetni, hiszen mint az éppen ötesztendős (1986-ban készült el a terve) újabb reprint kiadás előszava is megállapítja — tulajdonképpen üzleti vállalkozásról volt szó elsősorban. Ami nem ront le semmit a szellemi értékből, az összefogás és vállalkozás máig ható példájából, annak erejéből. Gondoljuk meg (miközben vegyük kézbe, ha lehet, magát a most nyolcvanéves művet), mit tudnánk ma már a megye történetéről, amelyet csak nagy erőfeszítéssel, egyéni kutatással lehetne valamelyest megismerni, vagy a megye századfordulós A tizenkét pedagógus minden hétfőn a megyeháza könyvtárában ismerkedik a cigány nyelvvel. A tanítás, a tanszerköltség, az utazás ingyenes. A tapasztalatok szerint azokat a nevelőket, akik beszélik a nyelvet, a cigányság körében nagyobb tisztelet övezi. Hatékonyabb lehet az iskolai oktatónevelő munka is, s a nyelv ismeretében a pedagógusoknak köny- nyebb megnyerniük a cigány gyermekeket az iskolai közösség számára. helyzetéről, a tizes évek előtti iparosodásról, a mezőgazdasági nagybirtokokról, a megye nevezetes családjairól, irodalmárainak, művészeinek, tudósainak képcsarnokáról? Mennyivel lenne a jelenlegi történelmi érdeklődésünknél is már-már kitapinthatat- lanul gyengébb az a szellemi-történeti érvelés, ami ma még akármilyen gyengén (nem volt divat a történelemismeret és most sem az!), de mégis csak érezhető. Egy- egy mai műhely, múzeumi baráti kör, honismereti kutatócsoport környékén vagy kortársaink között személy szerint. Éppen a nógrádi múzeum volt igazgatója, aki előszót írt az 1987- ben újra megjelent reprint kiadáshoz említi így ezt a jelenséget, rámutatva a mű értékeire ez által is: „...mindennapi gyakorlatunkból tudtuk, mennyire keresik még ma is ezt a testes munkát. Kisdiákok és nagydiákok egyaránt szívesen használják iskolai dolgozatok írásánál. Újságírók rendszeresen fordulnak adatokért lapjaihoz. Honismereti kutatók fontos adatbázisa a kötet. Történeti értékű fotói kedvelt reprodukciók a helytörténeti kiállításokon.” Való igaz, népszerűségét az is bizonyítja, hogy szinte soha sem magát a mű címét említik, hanem a sorozat hajdani elindítójának nevét mondják/mondjuk”... meg kell nézni ezt vagy azt a Borovszky- han.” Olyan ez, kissé profán hasonlattal, mintha azt mondanánk... meg kell nézni a Bibliában. De hát, valóságosan is az, ha a hozzáfor- dulás iránti bizalom felől nézzük a Gödöllő. Különös módon indult a házasságba szombaton két budapesti fiatal, a gödöllői repülőtér felett 1000 méter magasban egy AN típusú gép fedélzetén mondták ki a velük együtt szálló anyakönyvvezető előtt a boldoA filmben lehetőségem nyílt arra, hogy kettős szerepet játszani, amit a színházban nem lehet megtenni. Egyszerre voltam Ruy Bias és Don César de Bazan: a két figura úgy hasonlít egymáshoz, mintha ikertestvérek lennének. Hadakoznom kellett Pierre Brillon rendezővel, aki nem akarta, hogy kockára tegyem a testi épségemet. Megmakacsoltam magam: egyszer több mint egy órán keresztül álltam egy magas létra tetején, ahonnan kötélbe kapaszkodva kellett leugranom, áttörve egy üvegablakot. Voltaképpen csillárral kellett volna megcsinálnom, de akkor a lendület nem lett volna elég erőteljes. Brillon dublőrt hozatott; én viszont már a létra tetején álltam, és nem voltam hajlandó lejönni. A rendező erre félbeszakította a forgatást; sok értékes percet vesztegettünk el. Végül belenyugodott, hogy én hajtsam végre a mutatványt. Szintén ebben a filmben vált szokásommá, hogy nem próbáltam el a veszélyes vagy fizikailag nehéz jeleneteket. Don César szerepében a kengyel érintése nélkül dolgot. Mert majd’ minden pontján bízni lehet benne, ha nem is hibátlan munka, ha néhány pontján már a saját korában bizonytalankodott (néprajzi rész például) vagy más pontjait már régen túlhaladtuk ismeretekben, mármint hogy a szakemberek haladhatták túl! De hol vagyunk még ettől is, mert hitem, sőt tapasztalatom szerint nem forgatjuk eléggé, hogy elmondhassuk a korabeli kollégával (Losonc és Vidéke, ami először ellenezte, majd lelkesen támogatta, ugyan mi történhetett a pálfordulás előtt-között?) ,, Olvasás közben büszkeségtől dagad a keble nemcsak Nógrád fiainak, hanem a haza minden polgárának, midőn összegyűjtve látjuk az adatokat..." Nagy múltja van tehát, sőt dicsősége is Borovszky monográfiájának, s talán van, vagy inkább így — lesz jövője is neki. Vagy folytatása annak a sornak, amit m ég a „pártállamban" kezdett egy dr. Hütter Csaba nevű mezőgazdasági szakember, téeszelnök, majd miniszter (ma valahol, talán Gödöllőn él és dblgozik). Ezt is érdemes ma felidézni. Igazán nem gondolhatta a reprint kiadás előszavát (tanulmánnyal felérő) író dr. Praznovszky Mihály múzeumigazgató, hogy ilyen hamar- gyorsan és ilyen pontosan bekövetkezik, amit jósolt (nem ilyen célzattal persze). „Ismét a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet nagyvonalú támogatása tette lehetővé a kötet megjelenését. Az első közös kiadványunk Mocsáry Antal 1826-ban megjelent megyei monográfiájának újra megjelentetése volt..." Ha majd egyszer a jelenkorból is történelem lesz, a kései utódok gondoljanak arra, micsoda tett volt ez a szécsényiek részéről 1986-ban. Ok majd akkor már minden bizonnyal tudni fogják, hogy volt-e ennek a nemes gesztusnak folytatása. Mi most csak reménykedünk..." Ma sem mondhatunk többet. gító igent, majd miután egymás ujjára húzták a gyűrűket, a szó szoros értelmében fejest ugrottak az új közös életbe — ejtőernyővel. Bujdosó György és Zsillé Mária Anikó 20 éves sportolók a budapesti MÁV ejtőernyős klub tagjai. 7. Örvényben kellett nyeregbe szállnom (amit a gyakorlott lovasok könnyűszerrel megtesznek). A próbákon egyszer sem sikerült. De mikor azt hallom: „Felvétel indul”, azonnal könnyen megy. Rájöttem, hogy a forgatás közben olyasmire is képes vagyok, amit egyébként sohasem tudnék megcsinálni. Ezentúl mindig ehhez a módszerhez folyamodtam, ami nagyon meglepte a szakmabelieket. A Ruy Blasb'án majdnem megfulladtam. Egy zuhogón kellett átkelnem, hogy a túlsó parton szakítsak a királyné kedvenc virágából. Ilyen zuhogót csak Francia- országban, Tignes-ben találtunk, még a gát megépítése előtt. Hagynom kellett, hogy a kavargó víz elsodorjon, és egymás után háromszor esést is produkáltam. A víz fehéren tajtékozott, jéghideg volt és olyan heves sodrású, hogy senki sem hitte el, hogy rászánom magam. (Azonkívül utálom a hideg vizet.) Mivel tartottam magam ahhoz, hogy ilyesfajta jelenetet nem vagyok hajlandó elpróbálni, szerződtettek egy tűzoltót, akinek helyettem kellett volna próbálnia. Pécs. A világhírű pécsi porcelángyár alapítójának, Zsolnay Vilmosnak nevét vette fel a város kereskedelmi és vendéglátóipari szakiskolája, ahol az ősszel kezdődő új tanévtől szakközépiskolai szintű, integrált képzés kezdődik. A Zsolnay család leszármazottai- nak részvételével megtartott névadó ünnepségen Herold Gyula De mikor megpillantotta a víz dühödt, sodrását, kerek perec megtagadta a munkát. így hát próba nélkül forgattuk le a jelenetet. Úgy képzeltem, hogy a vízeséseken lábbal előre fogok lesiklani, nehogy széttörjem a koponyámat a sziklákon. Mivel azonban a forgatókönyvnek megfelelően az áramlattal szemben vetettem magam a vízbe, az első zuhanásnál már fejjel mentem előre. Örvénybe kerültem, lábbal felfelé beszorultam egy sziklarésbe. Senki sem tudta, hol vagyok. A kamera nyomomat vesztette. Az első dolgom az volt, hogy megforduljak. Először meglepődtem, hogy senki sem siet a segítségemre. Bár némaságra voltam ítélve, azért dühbe gurultam, sjoggal! Magamban mindennek elmondtam a stábot. Ez a harag mentett meg. Megsokszorozta az erőmet. A műszakiakat szidalmazva átbukdácsoltam a sziklákon, hogy kijussak a vízből. Mire észrevették, már a végkimerülés határán voltam. Megint visszazuhantam a résbe, több tonna víz zúgott a fejem felett. Ha valami egyszer sikerült, másodszor is mennie kell, gondoltam maigazgató emlékezett meg Zsolnay Vilmosról, aki sikeres kereskedőből szorgos munkával és kitartó tanulással az Osztrák—Magyar Monarchia múlt század végi legnagyobb kerámiagyárának vezetője lett, munkásságát a Bécsi és a Párizsi Világkiállításokon elért sikerek és a francia becsületrend koronázta meg. gamban. Kicsit megint kijjebb másztam a vízből. Kiáltásokat hallok „Ne húzzátok! Ne húzzá- tok! A nyakán v an a kötél. ’’Akkor veszem csak észre, hogy hurkot dobtak felém, s az valóban a nyakamra szorult. A víz nyomása és a látási nehézségek miatt nem vettem észre és nem is éreztem. Valóságos csoda. Megragadom a kötelet, kimászom a partra. Mindössze annyit érzek, hogy a víz jéghideg, s hogy magam is jéggé fagytam. Levetkőztetnek, átdörzsölnek, tömény szeszt adnak. Kérek egy cigarettát. Amint rágyújtok, az operatőr máris ordít. „Mondjátok meg Jeannot-nak, hogy vágjon neki újra, mert elmegy a nap!” Hegyszorosban voltunk, ahová csak rövid időre sütött be a nap. Háromszor veselkedtem neki, vigyázva, hogy a vízeséseknél mindig a lábam kerüljön előre. Este az egyik hegyi kocsmában megszólítottak: „Ezek a filmesek! Csak nem akarják velünk elhitetni, hogy maguk közül valaki megfürdik az Isere-ben?” Hitetlenül rázták a fejüket, mikor közöltem velük, hogy aznap délután már megetettem. Tignes azonban valóban vízbe fulladt. Naivan büntetésnek is hihetném, hiszen amilyen felfu- valkodott vagyok, úgy gondolom, hogy a végzet mindig bosszút áll azért, ha valami rossz történik velem. (Következik: Szexis lányt keresünk) Ragyogó lehetőség magánszemélyek, viszonteladók, kiskereskedők részére! A MARGARÉTA Csomagküldő Szolgálat megkezdte katalóguson kívüli értékesítési tevékenységét. Törülközők, harisnyák, zoknik, női-férfi fehérneműk, pólók ágyneműk, játékok, műszaki cikkek, babakocsik közül válogathat a helyszínen. Csak készpénzes vásárlókat szolgálunk ki! Cím: Budapest, III. Fehérítőgyár u. 2. Egy újabb lehetőség a MARGARÉTÁNÁL. (1065/SZ) T. Pataki László Cigányul tanuló pedagógusok Házasságkötés 1000 méter magasban Névadó kerámiagyáros JEAN MARAIS: Történetek az életemből
