Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-22 / 93. szám
1991. ÁPRILIS 22., HÉTFŐ r BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE KISBÁRKÁNY. Bo/.o Béláné üvegházában kinyílt a trópusokon honos óriás datura virága. A termetes növény ágain jókora fehér tölcsérhez hasonlítható ez a „virágcsoda”, melynek már sok nézője akadt. kép: (Gyurkó P.) Nagytakarítás Bátonyterenye. Szépül, csino- sodik a település: szombaton kezdődött és vasárnapig tart a tisztasági és lomtalanítási akció. A polgármesteri hivatal által szervezett közösségi megmozdulás eredményei máris észlelhetők, egyre kevesebb a szemét és a lim-lom, hála a tavaszi nagytakarításban részt vevő lakosságnak és a gazdasági szervezetek dolgozóinak. Felajánlás Mátraverebély. A helyi asz- szonykör tagjai felajánlották, hogy társadalmi munkában felújítják a bővítés alatt álló orvosi rendelőhöz tartozó szolgálati lakást. A helyiségek, a nyílászárók festését, a kisebb javításokat a napokban már el is végezték. Olvasónk kérdezte... Levelet kaptunk Szpisák Gyula, Nagybárkány, Petőfi út 49. szám alatti olvasónktól. A levélíró méltatlankodását fejezte ki, hogy már a távoli Mátraalmást is bekapcsolták az országos és nemzetközi távhívóhálózatba, ezzel szemben náluk, a Salgótarjántól csak I8 kilométerre lévő településükön még mindig csak kurblis telefonon lehel kommunikálni. Hétköznap délután 4 órától, továbbá szombaton és vasárnap azonban ezeket a készülékeket sem tudják használni. Holott községükben adott a központ épülete, két vastag villamos kábelt is kihúztak, tehát viszonylag egyszerű volna a crossbar-rendszert kiépíteni. A kis-zagyva- völgyi lakók nevében kérdezi: mikor lesz. az ő falvaikban is crossbartelefon? Érdeklődésünkre Lőrinc: Zoltán, a Nógrád Megyei Távközlési Üzem vezetője elmondta: több fejlesztési programot dolgoztak ki, ám még nincs döntés, hogy melyiket valósítják meg. Salgótarján és Nagybárkány között ki kell építeni a vezetéket, melynek költsége 20— 25 millió forintra tehető. Egyébként téves az. az állítás, hogy a községben rendelkezésre áll a telefonközpont épülete, s a szükséges kábel sincs lefektetve. Ezek figyelembevételével két-három év múlva lehetséges crossbar-telefon Nagybárkányban és a környező településeken. Verebélyi titkok nyomában Inkább a kedvéért, mint a hasznáért SÁMSONHÁZA. Juhász Jánosné ráérősen üldögél afaluszéli domb tövében. A nap éppen idetüz, a jóleső meleg átjárja, szinte elbá- gyasztja az asszonyt. A ház körüli munkát, az állatok etetését, a tehenek fejését már elvégezte, a húsz liter tejet is elvitte a csarnokba. Most a juhokat őrzi, s kőiben pihenget egy kicsit. — Egyszer kaptunk ajándékba egy bárányt, felneveltük, s a kis jószág úgy megkedveltette magát, hogy vettünk mellé másikat. így szaporodtak lassacskán—mondja Juhász- né, miközben a szemét rajta tartja a legelésző birkákon. Tizenkét éve a kannatömítést készítő helyi üzemben dolgozik, férje a pásztói malomba jár. Négy unokája közül Dianát említi, aki sokat sündörög nagyanyja körül. A kislány bohókás kedvében egyszer elkezdte keresztelni a bárányokat. Nagyanyja, nagyapja is belement a játékba, s azóta minden állatot néven szólítanak... — Hadd teljen benne öröme — jegyzi meg mosolyogva a nagymama, s hozzáteszi: —Úgyse sok hasznot látunk mi ebből. A húsra akad vevő, de a gyapjú nem kell, ezért nem duz- zasztjuk fel a nyájat, megelégszünk a kicsivel. Hazafelé készül. Maradhatna még, ha nem várnák olyan nagyon otthon. A teheneket még ezután hajtja ki a mezőre. m.j. Fotó: Gyurkó Kevés az olyan ember Mátrave- rebélyben, aki nem ismeri Verebélyi Andrást, a volt hadifoglyot, a nyugdíjas pedagógust, a honismereti kutatót, a templomi orgo- nást, a szenvedélyes, gyűjtőt, a nyugdíjasklub vezetőjét. Tősgyökeres helybeli az idős férfi, büszkén említi üknagyapját, aki bíró volt Verebélyben. Mindezek érzékeltetik, az ebben a faluban oly gyakori név egy tapasztalatokban gazdag, sokoldalú egyéniséget rejt. András bácsi szívesen mesél arról, amit élete több mint hét évtizede alatt látott, hallott, csak legyen hallgatósága. A helybeli ifjak többsége az ő elbeszéléséből tudja azt is, hogy a híres betyárt, Vidróczki Mártont a közelben, mégpedig a Zagyva partján érte utói a végzete... — Egy itteni betyártársa küldte a másvilágra. — mondja Verebélyi András. — Meg is énekelték, talán ismerik a nótát. Hogy miért ölték meg? Annyit tudok: azért jött ide, hogy leszámoljon Almási Edmunddal, a helyi földbirtokossal, akinek épp a kanászával gyűlt meg a baja. De egy bizonyos Pintér nevű verebélyi agyonütötte. Hátulról fejszével támadt rá... Beszélték akkoriban, hogy mintha fétékenységből tette volna. Ellenben lehet, ez utóbbi csak pletyka volt... A korabeli lapok írtak a gyilkosságról. Verebélyi András máig megőrizte az erről szóló cikket, amit egy egri újságból ollózott ki. • A Nagy Iván megyei honismereti pályázatokon 1981 óta minden évben indult. írt már a község történetéről, a lakodalmas szokásokról, a malomkalácssütésről, sőt a tűzoltóságról is. A díjakat, a jutalmakat elfelejti megemlíteni, pedig lenne miről beszámolnia. Csupán annyit jegyez meg: — Talán jó lesz ez a pályázati „gyűjtemény" az utókornak. — Hozzáteszi még: — Hamarosan kiegészül egy újabb darabbal, ugyanis most a törökverő Hunyadi János élete foglalkoztat. Tudja, másoknak is feltűnt, miért építettek ide ilyen nagy templomot, amit az aachenivel együtt emlegetnek. Hát utánanéztem, s megtudtam, Vereb Péter erdélyi vajda fogadalomból nagyobbította háromhajósra a korábbi épületet, hogy legyen elegendő helyük a zarándokoknak, akiket Szentkút vonzott. Az ő negyedik fiáról, Hunyadiról mindenképpen bővíteni akarom az ismereteimet. Más témában is kutakodik: tervez valamit a világháborús hősökkel, de hogy mit. azt meglepetésnek szánja. Mást is rejteget a tarsolyában, de erről szintén titokzatosan mindössze annyit árul el: -hadifogságáról van szó. pontosabban ennek emlékeiről. Az egyik „becses” dokumentum arról a tizenhat hónapról nem más, mint egy négyjegyű szám: 1278. — Az Auschwitz közeli lágerben ez volt a „fedőneve". Tizenhárom éve egyedül él, meghalt a felesége. Egyedül, de nem magányosan. Két lánya, két unokája van, s ott a mintegy negyven tagot számláló nyugdíjasklub, ahol elmondja lebilinese- lően érdekes, hiteles történeteit. Kár lenne nem meghal Igatni egyet is ezekből. Mihalik Fotó: Gyurkó Eszi, nem eszi... avagy: privatizáció magyar módra Bevallom, gyermekkoromban nem szereltem a levest. Szigorú apám azonban úgy vélte, kell a folyadék a fejlődő szervezetnek, s a közös ebédeken, miközben én fitymálgattam az ételi, következetesen rám szólt:,.Eszed, nem eszed, nem kapsz mást"! Az intelem minden esetben hatott, durcáskodva bár, de kikanalaztam a levest, hogy utána mást is kapjak: húst, és az ennél is jobban kedvelt süteményt. Ez a gyermekkori emlék jutott a: eszembe a hátonyterenyei képviselő-testület legutóbbi ütésén. A NÓGRADKER Kereskedelmi Vállalat részvénytársasággá történő átalakításáról volt szó, pontosabban: a képviselő-testületnek az rt.-ben való részvételéről. Tudniillik a helybeli házépítőik boltja a vállalat kezelésében van, privatizáció esetén viszont a földingatlan az önkormányzaté. Ebből következően ki kellett kérni a testület véleményét, hogy akar-e a részvénytársaság résztulajdonosa lenni, avagy sem? Csakhogy a 7681 négyzetméter alapterületű földingatlan mindössze két és fél millió forint javasolt értékkel szerepelt a tervezetben. Több képviselő) méltatlanul alacsonynak nevezte ilyen áron ,,elkótyavetyélni" a belterületen lévő, kiváló adottságokkal rendelkező) ingatlant, s öt-hatmillió forintra taksálták annak értékét. Javasolták, értékeljék újra a földterületet, s majdan emeljék az önkormányzatnak a részvénytársaságban való részesedését legalább másfél százalékra, a tervezett 0,7 százalékkal szemben. Erre megszólalt a NÓGRADKER meghívott igazgatója, mondván: az újabb felértékelés horribilis összegbe kerülne. Különben is az AM ETA Ingatlanforgalmi és Kereskedelmi Kft.-vei és független könyvszakértővel végeztették el a vagyonrészek értékelését, s az Állami Vagyonügynökség azt elfogadta. Hiába is kezdeményeznének újabb felértékelést, amely netán kiderítené, a kérdéses ingatlan valóban öt-hatmillió forintot ér, a vagyonügynökség az új árat egyetlen tollvonással megsemmisíthetné. Mert a mindenható szervezet, akárcsak a szigorú apa, makacsul ragaszkodik a véleményéhez, legyen az bármilyen is. Akkor ne lépjen be a testület a részvénytársaságba, hangzott az újabb felvetés, mire a NÓGRADKER igazgatója kapásból azt válaszolta: a: rt. ettől függetlenül megalakul! A: átalakulást ugyanis nem lehet hátráltatni, sőt az önkormányzat ebben az esetben elveszti a házépítők holtjához tartozó földterületet, melynek birtoklási joga a vagyonügynökségre száll. Tehát a szervezet döntése megmásíthatatlan, s a képviselő-testület ..eszi, nem eszi, nem kap mást!" A honatyák másodszorra áldásukat adták a részvénytársaságban való részvételre. Lenyelték a ,fekete levest", hogy majdan mást is kaphasson az önkormányzat: ne essen el a reménybeli osztaléktól, az évi mintegy 250 ezer forinttól. Szóval így privatizálnak manapság hazánkban. De téved az, aki azt hiszi: kizárólag Bátonyterenyén történhetett meg ez a ,,méltánytalanság". Hasonló eljárásra számíthatnak más önkormányzatok is. És eszik, nem eszik... Kolaj László Egy darabka trópus h’t-uunn 5 Bátonyterenye és környéke Kiépítik a vízvezetéket Szúpatak. Eldőlt a kérdés: a pic inyke községben is lesz vezetékes víz. Bátonyterenye idei költségvetésében 1 millió forintot különítettek el a közműves vízellátással kapcsolatos előkészítő munkára. A szakemberek most azt mérlegelik, hogy Szentkút, vagy a csengerházi trafóállomás felől volna-e olcsóbb a vezeték- rendszert kiépíteni. Maradnak a régiek Nemti. Új helyi adókat nem vetnek ki az idén a településen. Így döntött nemrégiben a képviselő-testület, s ennek értelmében a lakosoknak a szokásos gépjármű, föld-, ház-, illetve építményadót kell befizetniük. Az önkormányzat ezekből származó bevétele ebben az évben mintegy 200 ezer forint lesz. Jönnek a losonci baptisták Lucfalva. A helyi és a losonci baptista gyülekezet kapcsolata már sokéves múltra tekint vissza, melynek jegyében rendszeresen találkoznak a települések lakói. Legközelebb — május elején — a losonciak látogatnak Lucfalvára, köztük a gyülekezet lelkésze és fiatalok is. Számvetés és tervezés Szuha. Falugyűlést tartottak nemrégiben a településen, melynek keretében áttekintették az elmúlt évi legfontosabb feladatok végrehajtását, valamint az idei tennivalókat. Az utóbbiak közül az egyik legjelentősebb az iskola korszerűsítése, továbbá az orvosi rendelőhöz a vizesblokk megépítése. Veszélyben a jövő Ménkes. Szüneteltetik a szénmezők feltárását célzó bányafolyosók mélyítését a Nógrádi Szénbányák egyetlen mélyművelésű aknájában, s az idén már csak frontelőkészítő vágatokat hajtanak ki. Az intézkedés a költségekkel való takarékosságot szolgálja, ám így veszélybe kerül az itteni bányászkodás jövője, mert nem lesznek leművelhető szénmezők. Földben a napraforgó Nagybárkány. A Kis-Zagy- vavölgye Termelőszövetkezetben a hét végén befejezték a napraforgó vetését. Összesen 300 hektáron juttatták a földbe a mezőgazdasági üzem számára legfontosabb ipari növényt, amely a múlt évben 2 tonnás átlagterméssel fizetett. Fogadónap Bátonyterenye. Romhányi Gyula jegyző április 24-én 8-tól 12 óráig a nagybátonyi városházán, 13-tól 16 óra 30 percig a kis- terenyei ügyfélszolgálati irodán tart fogadónapot.
