Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-15 / 87. szám
4 un-nuzj LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ „Kiszolgáltatott a művelődési központ” Kényszerű változások a színházi programban A BOROTVA ÉLE —AC/DC POPSAROK Ha egy színházi bérlettulajdonos manapság a József Attila Művelődési Központtól kap értesítést, akkor abban szinte biztos, hogy műsorváltozásról esik szó. Mivel magyarázható a már-már követhetetlenül sok cserebere? — kérdeztük Kojnok Nándort, az intézmény — színházi ügyekben illetékes — munkatársát. — Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni hűséges nézőinktől, akik az általunk meghirdetett bérletsorozatok előadásaira kíváncsiak és képesek anyagi áldozatra is egy-egy remélt színházi élmény kedvéért. Számunkra is nagyon kellemetlenek a kényszerű változások, mert akarva-aka- ratlanul rontják hitelünket, presztízsünket. Sajnos, azonban keveset tudunk tenni ellenük, hisz — mint minden más művelődési központ — mi is kiszolgáltatottak vagyunk a színházaknak. Főleg az úgynevezett nagy neveket felvonultató társulatok csak magas áron vállalják a vidéki vendégszereplést. így kénytelenek vagyunk viszonylag drágábban adni a jegyeket, de ily módon sem tudjuk valamennyi költségünket fedezni. El kell fogadnunk a színházak által diktált időpontokat, s ráadásul semmilyen szerződési garancia nincs a kezünkben azok betartatására. —Milyen konkrét okokra vezethetők vissza a sűrű programváltozások? — Gyakorlatilag ahány eset, annyiféle indoka van. Például a székesfehérváriak nagy érdeklődéssel várt Pendragon-legenda feldolgozása az ősszel két alkalommal is Esztergályos Cecília veszprémi — azaz „anyaszínház- beli” — váratlan elfoglaltsága miatt maradt el. Az a gyanúnk, hogy egyébként sincs felhőtlen kapcsolat a két dunántúli város színháza között. A tavaszi bérlet- sorozat két „slágerét” viszont a Madách Kamara Hoppá Rézimi, illetve a Nyitott házasság című produkciója jelentette volna. Az előszerződést jó kapcsolatok révén kötöttük meg. Az időközben bekövetkezett egyetlen személy- csere elég volt arra, hogy egyeztetési nehézségekre hivatkozva lemondják először az egyik, majd a másik előadást is. Ugyanis, amíg a fővárosban telt ház előtt megy egy sikeres darab, addig nem szívesen mozdulnak vele vidékre. — Mi került ezek helyett a József Attila bérletprogramjába? — Egyrészt a tavaly őszről elmaradt (!) Nóra, másrészt a szólóelőadásnak tervezett Harapós férj. Még szerencse, hogy a Szabin nők elrablásával, illetve a Naftalinnal nem volt, illetve nincs probléma. F aluszervez'ók diplomával Az elmúlt napokban Salgótarjánban diplomakiosztó ünnepséggel zárult a faluszervezők tanfolyamának program- sorozata. A . kétnapos rendezvény szakmai záróprogramjában a falu jövőjében érdekelt pártok képviselői rövid vitaindító előadásokban fejtették ki elképzeléseiket a falufejlesztésről, területfejlesztésről, valamint az agrárpol itikáról. Az ezt követő vita után dr. Bárlaky Pál és dr. Böhm Antal kandidátusok — a téma kiváló ismerői és kutatói — álltak a hallgatók kérdéseinek össztüzébe: a helyi társadalom esélyeiről, az önkormányzatokkal való szö- vetségről-együttműködésről, a művelődés és kultúra szerepéről a települések jövőjének tükrében. Kérdés számtalan! A válasz? Egy bizonyos: a falu sorsa továbbra sem látszik megoldottnak. Számtalan alapvető kérdésre ma még nincs elfogadható válasz. „Felülről” nem várhatók csodák, vagyis marad a „magad uram, ha szolgád nincsen...” Közösségalakításban, szemléletátadásban — a faluszervezők megpróbálják! —ZZs— Műszaki magazin felsőfokon T echnika-riport: ez évben hatszor Technika-riport címmel új színes, rendkívül igényes kiállítású lapot üdvözölhetünk. A Technika-riport beköszöntőjét Bottka Sándor, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese írta, ismertetve az új szaklapot, amely ez évben hat alkalommal, jövőre pedig havonta jelenik meg. Az elnökhelyettes köszöntőjét kéréssel kezdi: szeretné, ha a lap bemutatná azt a korszakváltást, ami a fejlett ipari országokban mintegy két évtizede kezdődött, s amely nyomán számos, rohamosan korszerűsödő technológia jött és jön létre. Érzékeltesse a lap azt az átmenetet, amely a nehéziparra alapozott gazdaságból, a nagy szellemi munkatartalmú munkatechnológiák, termékek és szolgáltatások gazdaságába vezet. Haris Tamás kiadóigazgató és dr. Presztolánszky Lajos főszerkesztő, a lap hetedik oldalán az osztrák alapítóhoz — a bécsi Verlag Technik Report GmbH — fűződő tízéves munkakapcsolatról szól, illetve a nemzetközi szerkesztőségi csapat magas színvonalú szakmai munkájáról biztosít. A hatvannégy oldalas szaklap állandó rovatai: TRB-hírmaga- zin, vezetéselmélet, gazdaság, találkozások, interjúk, szakvásárok, rendezvények, automatizálás, méréstechnika, bemutatjuk..., adattárolás, számítástechnika, elektronika és termékmagazin. — Milyen műsorok várhatók még a színházi évad végéig? — Örömmel mondom, május 29-re sikerült „megszerezni” Somerset Maugham Örökké téged! című, a közelmúltban bemutatott vígjátékát egy „toborzott társulat” előadásában. A főszereplők között van többek között Fehér Anna és Bajor Imre — a Szomszédokból —, Tahi Tóth László és Pécsi Ildikó is, aki azonban halmozza a szerepeket, hisz Gyarmati István zenéjéhez szövegeket írt, sőt ő rendezte is a darabot. A színésznő Radó Denise ezúttal a koreográfiát tervezte. A Pódium sorozatban hátravan még a Moór Mariann—Hegedűs D. Géza páros és a Balázs Péter— Tahi Tóth László kettős fellépése április 19-én, illetve május 9-én. A szezont június 23-án, Haumann Péter—Mikó István Micsoda kabaréjával zárjuk. Reméljük, egyik programot sem kell elhalasztani vagy mással felcserélni. 0 — Körvanalazódik-e már az őszi program? — Részben. Egyelőre a Mikroszkóp Színpaddal van biztosnak látszó megállapodásunk egy öt előadásból álló — Antal Imre, Árkus József, Gálvölgyi János. Sas József és a Markos—Nádas duó fémjelezte — sorozatra. — csébé — Biztosításunk garancia — Ez nem újjászületés és nem visszatérés. A közönség (és a kedvéért a sajtó is) imádja így látni a dolgokat. Nem erről van szó. A kerék az forog, forog, nem áll meg — magyarázza Angus Young Franck Brignandynak, aki türelmesen várt, míg az interjúkérők között lassan sorra kerülhetett. O maga nem szól: hadd beszéljen az AC/DC gitárosa. Talán még mindig a többiek kérdéseire válaszol megállíthatatlanul, vagy kényszer fogta el, hogy jól kibeszélje magát. Úgy látszik, a franciáknak ez most megfelel. — Jó dolgok akkor születnek, ha minden szépen, annak rendje és módja szerint összejön. Ha nem, akkor nincsenek jó dolgok. Passz. Kész. Ennyi az egész. Nekünk évekig nem bírt összejönni semmi jó. Ha nem voltunk stúdióban, turnéztunk. Ha nem turnéztunk, stúdióban voltunk és éppen azon munkálkodtunk, hogy valami jót összehozzunk, mikor abba kellett hagynunk, mert újabb turnéra indultunk. ’88. szeptemberében körülbelül a milliomodik turnénak lett vége. Azt mondtuk, oké, most ne új hangversenyeket írjunk alá, hanem egy szép hosszú pihenőt, hogy rendesen magunkra zárhassuk a stúdió ajtaját. Vagy pedig fogadjuk el, hogy — koncert ide, koncert oda — lassan elfelejtenek. Néhány hónap múlva már egy új LP számait írtuk. 1990 februárjában kész volt minden, már csak fel kellett (volna) venni. No, de ki lesz a producer? Mert mi nem értünk a produceri teendőkhöz. Ez gyenge pontunk, be kell vallani. A beszélgetésekben legtöbbször Bruce Fairbairn nevét említette mindenki. Márciusban megkerestük, felkértük, legyen a producerünk. Azt mondta, kész örömmel, és két hónappal később dobozba tettük az utolsó nótát is. Azelőtt féltünk a producerektől, mert mindegyik meg szerette volna változtatni az AC/DC-t, és ennek mi ellenálltunk. Fairbairn az anyagot nézte, bennünket a szükségesnél többször nem háborgatott, vagy bántott. Szerintem a világon a legjobb rockproducer. A többiek is jók, de nem rockproducerek. Ez igen fontos. Valami hiányzik belőlük. Bruce-szal pihentető volt a munka. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy néha szinte lazítottunk. Azt mondta, neki az a lényeg, hogy úgy vegyük fel a számokat, ahogy azok nekünk a legjobban tetszenek. Régen dolgoztunk ilyen nagyszerű körülmények között. Ennek köszönhető, hogy fel-feltűnik a korai AC/ DC hangzás, a High Voltage hangzása, amikor még Bon Scott velünk volt és klubokban játszottunk. Itt bújkál, itt érződik az akkori idők biztonsága, melege, meghittsége. És van még valami a lemezen, amit eddig, nem is tudom, igazán játszottunk-e valaha. A blues. Lehet, Csapott egyet a Moby Dick az Old Boyson, Demjén, valamint a Moho Sapiens tartja múlt hónapi helyét. Cliff Richard a születésnapi lemezalbumáról került lssan fel a 15. helyre azzal a rock’n’rollal, melynek címe A lány nem tehet róla. Ez még márciusban volt. Elég szépet zuhant, mert most a 23. Prince eltűnt. Viszont mások két dallal is szerepelnek: Szandit hogy ezután jobban fogjuk ezt a stílust szeretni? Beszéltünk róla. Mindenesetre érzem, hogy engem nagyon megfogott, megragadott Muddy Waters, Little Richard, vagy Chuck Berry. Egyébként ő a kedvenc gitárosom. A németek megkérdezték az előbb, miért épp ,A borona éle" (The Razor’s Edge) a lemez címe. Részint, mert Bruce ezt jóváhagyta, részint pedig mert egyszer a sivatag fölött gyönyörű, békés, napsütéses időben, csúnya, fekete felhőcsíkot láttam a kék égen, a látóhatár szélén. Nagy hatással volt rám. Alig hittem a szememnek. Vannak ilyen alattomos fekete felhőcsíkok a világban másutt is. És az ember sokszor alig hisz a szemének. Vass Imre és Demjént említettük márciusban, de a húszban van egy újabb ZZ Top és Pat Boone az I’ll be home-mal a Why baby why mellett. Hadd mondjuk még el, hogy szépen jön felfelé Faragó Judy István neve kezdőbetűivel, az F. J. I.-vel, egy jó gitárszámmal, de aztán csönd, mert májusra nem marad meglepetés. TOP TEN —A legjobb tíz Márc. Apr. 3. 1 .Ugass, kutya!—Moby Dick 2. 2.Mindig ugyanúgy—Demjén Ferenc (remix) 9. 3.Boogie Nights — Vili to Power 8. 4.Lovething—ZZTop 7. 5 .A rozsda készen áll — Omen 1. 6.Memphis, Tennessee—Old Boys — 7.Gonna make you sweat—C+C Music Factory — 8.Valami változik majd—Chet Atkins + M. Knöpfler — 9.All right now—Free 10. 10.Angyalbőrben minden kicsit más—Moho Sapiens MHH JEAN MARAIS: Történetek az életemből* 1. A tündérjáték elkezdődött Az álságos helyzetek, a hazugságok jóval a születésem előtti időkre nyúlnak vissza: Louise Schnell, a nagynéném Elzászból származott. Több fivére és nővére volt. Nővérei közül csak hármat ismertem: Eugénie-t, Madeleine - t és Joséphine-t. Luise férjhez ment Modeste Vassord-hoz és három gyermeke született: Albert, Madeleine és Marie-Aline. Modeste hazárdjátékos volt. A pénz kifolyt a kezéből. Joséphine férje Henri Bezon volt, egy kedves, szorgos, becsületes ember, aki hamarosan igazgató lett munkahelyén, A Gondviselés nevű részvénytársaságnál. Mivel gyermekük nem született, Joséphine és Henri nevelték föl Marie-Aline-t, Louise legkisebb gyermekét. Marie-Ali- ne-ból Henriette lett és kisvártatva Bezon kisasszonyt már Vas- sord kisasszonynak hívták: kezdődtek a fonákságok. A hamis Henriette Bezon hozzáment Alfred Villain-Marais- hoz, aki az Alfred Marais nevet viselte. Alfred állatorvosnak készült. Henriette egy zárdában nevelkedett, apáca akart lenni. Henri Bezon erőszakolta ki a házasságot, majd nem sokkal később cukorbetegségben meghalt. Alfred * A francia film, színpad világhírű művésze nagy sikerű könyvben összegezte életútját. A vaskos kötet a Gondolat kiadásában rövidesen megjelenik. Ebből közlünk részleteket. Cherbourgban telepedett le Hen- riette-el. Joséphine néni is hozzájuk költözött. Henriette-nek három gyermeke született: 1909- ben Henri, 1911 -ben Madeleine és 1913. december 13-án jómagam, Jean. Visszás helyzet: anyám látni sem akart. Madeleine lánya néhány nappal korábban halt meg, s ő ismét lányt szeretett volna. Hazugság voltam; el kellett volna tűnnöm. Louise nagyanyám elhagyta a férjét, és azontúl ő is nővérével és leányával élt. Cherbourgról nem sok emlékem maradt. Nagy, kissé szomorú hangulatot árasztó házra emlékszem, a falakat borító, kordovánbőrt utánzó papírtapétákra, egy kovácsműhelyre... A tőszomszédságunkban valóban egy kovács háza állott, annak az udvarán játszottunk a testvéremmel. Még ma is az orromban érzem az égett szaru szagát. Ott volt még egy hintaló, egy gyerekautomobil, Eugéne keresztapa ajándéka (az igazi keresztapám nem ő volt, hanem a bátyám). A háza előtt az Yvette tér, amely gyermekszemmel nézve óriásinak tűnt, (számunkra tiltott terület volt), a Rou- le-hegy, ez a kis szürke domb, amelyet képzeletem titokzatossá varázsolt. Emlékezetem felcsillant még néhány üvegcserepet egy sivár tengerparton; felrémlik előttem sötétkék, inggaléros bársonyöltönyöm, az összes hozzá tartozó cécóval: hajsütő pörkölte fürtjeimmel, megégett füleimmel, meg a sétapálcával, amelyet kétméterenként elpotyogtattam... És Á hogy feledhetném anyám zsémbelését, amikor Pearl White- ot mentünk megnézni a mozgóképszínházban? A hivatásom iránti vonzódás minden bizonnyal akkor ébredt bennem. Szerelmes voltam a makulátlan szőkeségű Pearl Whi- te-ba. Arról ábrándoztam, hogy ugyanaz lesz a foglalkozásom, mint neki. Újra eljátszottam a New York rejtelmeit, gyermekszobám méreteihez igazítva: partnereim a Pearl White nevet viselő babáim, valamint ólomkatonáim voltak. A cherbourgiak szemében anyám volt a „párizsi nő”. Noha nem festette magát túlzottan, már ez a kevés is sértette az ízlésüket. Botrányosnak találták a legújabb divat szerint készült ruháit, magas sarkú cipőit, parfümjeit — sőt még azt is, hogy rendszeresen fürdette a gyerekeit. Ezekre a dolgokra persze én már nem emlékszem, anyám mesélt róluk nekem meg a bátyámnak. 1914 és 1918 között az összes létező gyermekbetegséget elkaptam: a szamárköhögést, a kanyarót, a skarlátot, a fülgyulladást, a hörghurutot és mindennek tetejébe még a spanyolnáthát is. Ezt a betegséget azért hívták „spanyolnáthának”, hogy ne kelljen kimondani a pestis szót, ami pánikba ejtette volna a lakosságot. Az orvosok már lemondtak rólam: tükröt tartottak a szám elé, hogy lélegzem-e még. Anyám követelte, hogy adjanak be nekem valamilyen oltást. „Az megölné” — vélte az orvos. „Ha már mindenképpen meg kell halnia, hát magam adom be neki azt az oltást” — válaszolta anyám. Kicsikarta az orvostól a receptet és beoltott. Vállalta a felelősséget. Testhőmérsékletem 41 fokról 36 fokra zuhant le. „Megöltem” — zokogott anyám. „Megmentette az életét” — felelte az orvos. Azért mondom el ezt az epizódot, hogy megvilágítsam anyám jellemét. Ez az asszony valóban élt-halt a gyermekeiért. Mesélt nekem arról a pokoli utazásról is, amikor Cherbourg- ból Le Havre-ba vitt engem, hogy megvizsgáltasson egy fülspecialistával. Háború volt, amikor úgyszólván kilátástalan kocsit szerezni. Anyám szigorú volt és igazságos, gyöngéd és zord, jó kedélyű és komoly, elegáns és szép, szebb, mint Pearl White. Apámat, aki 1914-ben bevonult katonának, nem nagyon ismertem. Ötéves voltam, amikor hazatért. Anyám elbeszélése szerint éppen egy bernáthegyi kutya hátán lovagoltam, amikor belépett. „Apád le akart szedni róla, mire te azt mondtad: »Ki ez a hülye bácsi, aki nem hagy játszani?« Érre adott neked egy pofont. Akkor döntöttem úgy, hogy elmegyek, veled és Henrivel együtt. Magunkkal vittük a nagy- nénémet és a nagyanyádat is.” Anyám ünnepi fényt akart adni a szakításnak. Elutazásunk napján kivilágította az egész házat. Az én szememben az a dráma operai díszelőadás volt. A tündérjáték egy Párizs felé robogó vasúti kocsiban folytatódott. (Következik: Kicsaptak az iskolából.)
