Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

1991. ÁPRILIS 3., SZERDA C RÉTSÁG ÉS KÖRZETE 5 „Megéltem már ennél nagyobb borzalmakat is...” Altsach Ignác a közelmúlt­ban még tiszteletdíjas pol­gármestere volt Szendehely­nek. A legutóbbi önkor­mányzati testületi ülésen vi­szont azt szavazták meg a képviselők, hogy 1991. ápri­lis 1-jétől (tehát húsvét hétfő­jétől) a község polgármeste­re főállású legyen. És hogy ez nem valami időzített áprilisi tréfa előzetese volt, bizonyít­ja: úgy is lön. A polgármes­ter ma már főfoglalkozásban végzi teendőit, a „megye csücskének” buszmegállójá­tól macskaugrásnyira lévő kicsinyke hivatalban. A feladatok növekedtek meg Fotós kollégámmal először be sem tud engedni minket, mert épp iratrendezés folyik. Meg aztán lap­zárta van á helyi újság, a Szendehe­lyi Hírek szerkesztőségében, ami ugyanebben a házacskában találha­tó. — Mi tette szükségessé a főállású polgármesteri állás betöltését — érdeklődünk elsőként —, amikor az önkormányzatok pénztárcája elég szűkös? — Az bizony lehet. De a felada­tok már egyáltalán nem szűkösek, munka, feladat van bőven. Először is: egészséges ivóvizet kell adni a községnek. A kivitelezési munkákat a Duna menti Regionális Vízmű végzi. Aztán itt van a szendehelyi iskola tetőtér-beépítése, ami ugyancsak nagy falat, hiszen 262 négyzetméteres területről van szó. Ebben helyet kap nemzetiségi nyel­vi tanterem és könyvtár, valamint több kiszolgáló-helyiség. 164 gyer­mek gondjai oldódnak meg ezzel, csak a nemzetiségi könyvtár állo­mánya mintegy 8000 kötet! És ne feledkezzünk meg az iskolai torna­teremről sem. — Ehhez persze a költségvetésük nem elegendő... — Nem bizony. Ezért nyújtottunk be pályázatokat is. A 24,8 milliós tervezett költségvetés zöme, 18,3 millió működési célra megy, a mara­dékból jut fejlesztésre kb. hatmillió. Nem épp Dárius kincse ilyen árak mellett... És a feladatok ezzel nem merül­nek ki. Még szerencse, hogy egy összetartó település a miénk. „A kislányom elsírta magát...” — Hogyan fogadták a családban a hírt? Örültek, vagy bánkódtak inkább? — Három gyermekem van. Egy tízéves és egy hároméves kislány, valamint egy ötéves fiú. Ezt csak azért mondom el, mert mindennél beszédesebb, hogy a hír hallatán a tízéves lányom elsírta magát. És nem éppen az örömtől! De azt már látja, hogy ennél többet ezután sem leszek otthon... — Hol dolgozott korábban? — Tizenegy évet a váci mentőál­lomáson mentőtisztként. — Akkor nagyobb borzalmakat is átélt már... — Lehet így is mondani. Meg úgy is, hogy a szakmámnál maradtam. Az önkormányzat munkáját a tör­vény minden betegsége ellenére vé­gezni kell. És minél jobban, ez mindannyiunk érdeke! — A már említetteken kívül biz­tos van valami nagy munka, amit szeretne véghez vinni. Van valami megvalósítandó álma? — Az én álmaim egy része már megvalósult. Most nem kisebb munka folyik a faluban, mint egy falutévé szervezése, ami óriási fela­dat. Már 32 lakás van a parabola- rendszerrel behálózva, s a további nyolcvan lakásban készülünk ugyanerre. A műholdas programok vételi lehetőségén túl lenne egy saját programunk is, helyi hírekkel. A mi tévénk. Műholdas programok közül ötöt tudnánk majd fogni a saját programon kívül. — Ki finanszírozná ezt? — A szendehelyiek. Akikről majd’ elfelejtettem, hogy nem csak összetartó, hanem elég tőkeerős emberek is. Sokat ugyan nem keres­nek, de van egy titkuk: meg tudják fogni a pénzt! Ez a tévés dolog kö­rülbelül 11 ezer forint lenne laká­sonként. — Működik itt egy gazdaegyesü­let is... — Igen, ennek az elnöki tisztét is én látom el. Eredetileg a málnater­melők érdekképviseletére szerve­ződött, de ma már túlnőtt azon. 47 taggal kezdtük, ma 85-en vagyunk! Foglalkozunk a kisállattenyésztés­sel is, a nyúlás szakcsoport is már lassan működni fog. Visszatérve a málnára: megint nem fizetnek túl minket. 20—30 forintos lé- és 40— 50 forintos hűtőházi gurulós mál­naár mellett — amire reálisan szá­mítani lehet — nem lehet meggaz­dagodni. De nem is ez a cél. Enni legyen mit... Még nem szabad elfeledkezni az akcióinkról sem. Húsz-harminc szá­zalékos megtakarítást eredményez­tek a burgonya-, hagyma- és sze- mestakarmány-akcióink, amire sokan jelentkeztek. Szendehelyi Hírek Ennek a szervezésében, írásában is ott található a polgármester neve. Elég szokatlan (még), hogy egy néhány százas településnek helyi újságja legyen — de itt van. Aprán­ként szedték össze hozzá a techni­kát, a szövegszerkesztő programot, de ha annak idején nem mentek volna utána, nagyobb lapokat sem alakíthattak volna meg pusztán ka­rosszékben ülve. Egy hónap alatt meg minden faluban történnek olyan! események, amit érdemes olvasni az embereknek, s megőrizni a házi archívumok mélyén. Van még egy érdekessége: kétnyelvű! Néme­tül is olvasható — mivel nemzetisé­gi faluról van szó. Bevallom, ezzel már nehéz vetekedni... Már búcsúzáshoz készülődünk, de még mindig akad miről beszá­molnia Altsach Ignácnak. Például, hogy felnőtt- és tinédzsertánccso- port is alakult, s tovább működik a felnőtt- és gyermekkórus. Ennyi minden ellenére még min­dig az a véleménye a helyi polgár­mesternek, hogy igenis lehet a na­gyoknak, a makroszintnek igazi példával szolgálni. Meg kell valósí­tani az embereknél a szellemi rendszerváltást. Néhol még a nem szellemi is tart... Balázs József Fotó: Szilágyi Norbert Ismétlés a (lopni) tudás anyja... Bolti betörők Felsöpetényben . Akadna valahol e kicsiny és sokak szerint rosszul, egész­ségtelenül táplálkozó ország­ban olyan igaz magyar, kinek ne futna össze szájában a nyál, ha a „lángolt kolbász” kifeje­zést csak meghallja is? Vagy tudna-e rezzenéstelen, póker­arccal ülni a helyén, ha cse- megeszalámis madzagot húz­nának el az orra előtt? Ha ráa­dásul az .édességet sem veti meg desszertként, s szeret egy szál cigarettát elszívni ezen étkek után, az már csakugyan hamisítatlan magyar. Mit neki elhízásról, infarktusveszély­ről, koleszterinszintről, meg hasonló csacskaságokról pa­polás! Pedig ezek a veszélyek mind együtt leselkednek arra, aki a fent említetteket mind egyet­len éjszakán szerezte be magá­nak, hogy kedélyesen hátra­dőlve a maga (vagy felesége, netán férje) által elkészített lakoma után elszívja cigijét. Ha azon a bizonyos éjszakán az illető netán Felsőpetény- ben, a 160. Számú Áfész-bolt- ban járt volna és százszázalé­kos leértékelés keretében (magyarul: betörés útján) ju­tott volna hozzá ezekhez, bi­zony, egyéb veszély is leselke­dik erre az emberre. Vagy tán arra számít, hogy jól felhizlalja magát, mert úgysem kalóriadús a börtön­koszt? Ki tudja? Annyi bizo­nyos egyelőre, hogy egy már­ciusi éjszakán valaki(k) behatolt(ak) az üzletbe hátul­ról — előzőleg „gondosan” lekapcsolták a villanyt — és a szalámiból, cigiből, lángolt kolbászból és csokinyúlból mintegy 180 ezres zsákmányt mondhattak magukénak. A később arra járó rendőr- járőrnek az tűnt fel, hogy az üzlet nincs előírásszerűén ki­világítva. Később a többi is feltűnt, s mivel egy napja vol­tak nyitva az előző leltár óta, viszonylag gyorsan ment a kárbecslés is. Kétes értékű népszerűség­nek örvend a felsőpetényi ve­gyesbolt. Mint Koczur Fe- rencné boltvezető elpanaszol­ta, tavaly nyáron is bezúzták a kirakatot, akkor elölről men­tek be lopni — most hátulról támadtak. Jövőre maximum az oldalfalat bonthatják meg. Onnan még nem próbálkoz­tak. Eddig... B. J. Megújul az iskolaépület Pusztaberkiben megkezdődött a régi, már romosodé iskolaépület felújítása. Az épület állagának javításán most a Berki Gmk. dolgo­zik, mintegy 2—3 hét múlva készülnek el a külső helyreállítással. A végleges birtokbavétel azonban még arrébb van... Szólni mertek — bánhatják Ki a tejet szereti — szokjon rá a vízre? Legalábbis Nőtincsen ilyen „divat” járja mostanság. Történt ugyanis, hogy a váci tejipar szállítójának elapadt a teje. Pontosabban: a szállítmá­nyok zöme rövidebbre „sikere­dett” 5—6 literrel alkalmanként — s mert a boltos ezt szóvá merte tenni, most egész Nőtincs bánja. A fiatalember ugyanis úgy ha­tározott —, hogy kerülővel és későn viszi a faluba a tejipar ter­mékeit. Az önkormányzati hivatalba is hiába mentek az emberek panasz­kodni. A polgármester mégsem szállíthat a tejes helyett! De előbb-utóbb nem várnak a vevők a délutáni tejre. Várakozás helyett „csak” írnak. Hivatalos levelet, hivatalos helyre — tejhiányostul, kerü­lőstül rögzítve a tényeket. Mert szerintük is nem a tejesnek áll a világ... Vetnek a „Mezeje” mezején Az időjárás nem fogadta a kegyeibe a földeken szorgoskodókat Romhány környékén sem. A „Rákóczi Mezeje” Mgtsz-ben épp a tavaszi árpa vetésével foglalatoskodtak, összesen mintegy nyolc­vanhektáros területre vetik ezt a gabonafélét. Eredetileg egyhetesre tervezték ezt a munkát, mely a hideg és az eső miatt csak egy kicsit csúszott. Kis falu — nagy gond Pusztaberki. Nem kell nagy településnek lenni ahhoz, hogy a munkanélküliség szele elérjen egy-egy falut, sőt ahhoz sem, hogy szinte végigsöpörjön rajta. Pusztaberkiben még kétszázan sem laknak, mégis tíz felett van azoknak a száma, akik sehol sem találnak maguknak munka- lehetőséget. Közülük most hármat köz­munkásként alkalmaz az önkor­mányzat. Február 1-től decem­ber 31-ig egy főt, ideiglenesen — két hónap időtartamra — két főt tudnak ellátni munkával. Feladatuk elsősorban a szemét- tároló rendbentartása, közterü­letrendezés és a vízelvezető árok ásása lesz. Sajnos, olyanok is vannak a településen, akik az elmúlt há­rom esztendőben nem dolgoztak 18 hónapot, ezért a munkanélkü­li-segélyre nem jogosultak... RÉTSÁG ÉS KÖRZETE Közmeghallgatás után világosság Borsosberény. A legutóbbi közmeghallgatás eredménye­képpen hamarosan hat új lámpatestet szerelnek fel a községben az eddig este sötét­ségbe burkolózó területekre. Főleg a Kossuth úton és a Béke út—Sallai út sarkán akadnak homályos pontok Berényben. Közel kétmillió forint útfel­újításra is jut majd: a Rákóczi, valamint a temető felé vezető út korszerűsítése szerepel a tervekben. Bútorkiállítás a kultúrházban Nézsa. Április 2-ától 13-áig látogathatják a község kultúr- házában a bútorkiállítást, mely egyben vásár is, tehát ami megtetszik, ahhoz hozzá is juthatnak az érdeklődők. Nyitvatartási ideje 8-tól 16 óráig. Az etnikumnak gyűjtenek Elmúlt szerdai rétsági olda­lunkon többen reklamáltak a „Szendehelynek gyűjtöget­nek” című cikk miatt a köz­ségből — mondván: a szende­helyiek nem szorulnak gyűj­tésre, ők takarékos emberek. Nos, hogy mégis nekik gyűj­tenek (s a gyűjtésbe még a Máltai Szeretetszolgálat is be­kapcsolódott), az tény. Erre a nagyszámú etnikum miatt van szükség — mely a helyi önkor­mányzat költségvetéséből is támogatást élvez, csak az a pénz nem elegendő. Véradás az iskolában Rétság. A helyi Vöröske­reszt „jóvoltából” április 4- én, csütörtökön ismét benépe­sül a tavaszi álmát alvó általá­nos iskola. Véradásra kerül sor 10 és 17 óra között, s idevárják nemcsak Rétságról, hanem a környező települések területé­ről is a donorokat. Vizet n Osagárdnak! Április végére készül el vár­hatóan Osagárd vízellátási ter­ve. A mindössze 402 lakost számláló település vízhá­lózata majd ezt követően épül ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom