Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-03 / 77. szám
6 Iti-L-láTFI SZÜLETÉSNAPI 1991- ÁPRILIS 3., SZERDA IÍÜWI r ■■ SZÜLETÉSNAPI KORKÉRDÉSÜNK Mire emlékszik a legszívesebben Születésnapunk alkalmából kérdést intéztünk a lapot kiadó iroda és a szerkesztőség munkatársaihoz: mire emlékeznek az eltelt egy esztendő eseményeiből? A válasz nem volt könnyű, hiszen a röpke tizenkét hónap alatt sokkal több történt, mint a megelőző két és fél évtized alatt, amióta ^Nógrád megyének napilapja van. Munkatársaink azonban ez alkalommal is legyűrték a nehézségeket, és igyekeztek lelkiismeretük szerinti, pontos választ fogalmazni, komoly vagy humoros formában, ki-ki szellemi-érzelmi habitusa szerint. A megyei iroda dolgozóinak vallomása Az Új Nógrád szerkesztőség munkatársainak válasza Balázs József ügyeletes riporter a telexanyagokat válogatja András Sándor főkönyvelő: Új fiú vagyok... Bábel Istvánné telefon- központos: A fizetésemelésre, s arra. hogy azóta a napi teendőim a többszörösére növekedtek. Bácskai Károly terjesztő: Az AS—B megjelenése az újságpiacon új színt, új struktúrát hozott, amely leginkább az olvasóknak kedvez. Biró Lászlóné takarítónő: Minden jó volt, de szeretném, ha ezután még jobb lenne. Bozó Árpádné bér- és munkaügyi előadó: A sok-sok fáradtságos és kimerítő munkára emlékszem. Szeretném már végre kipihenni magam, és azóta is várom ezt az alkalmat. Bucsek Jánosné telefon- központos: Olyan meleg hangú, csodálatos összejövetelben évek óta nem volt részem, mint az elmúlt sajtónapon. Dániel Lászlóné értékkönyvelő: Maradjon a hivatali számítógép és az én titkom. Mostanában többet vagyok vele, mint a családommal. Dúzs Attila pénztáros: Hát, én még alig melegedtem meg... De szeretem ezt a tüzet. Földi Józsefné hirdetési csoportvezető: Hirdetési bevételeink szépen alakultak. Csak a folytatás is ilyen legyen! Gólyán Dezső hirdetés- szervező: Sokat hirdető partnereinkre, akiknek az Isten és a pénztárcájuk tartsa meg jó szokásaikat. Király Mihályné, a kiadó titkárnője: Mint egy jó diszpécser, mindenre és mindenkire figyelő, embert pótló feladatokat kaptam. Kulcsár József irodavezető: Az elmúlt tavaszra: akkor a hajam is több volt és az sem ősz. Most már tudom, hogy megérte. Olyan történt, mint még soha a kiadóban: nyereséggel zártuk az évet. Nagy Józsefné hirdetésfelvevő: Számomra az a legfontosabb, hogy megbecsült, hasznos tagja lehetek a Springer cégnek, amiből — remélem — az Új Nógrád is profitál. Nemesné H. Borbála hirdetési adminisztrátor: Annak örülök, hogy elfogadott a Springer— s nem lettem másodszor is munkanélküli. Vanó Ildikó hirdetési adminisztrátor: Az emberek nekem árulják el legelőbb titkaikat. (Én gépelem össze a B—13 üzeneteket.!.) Velenczei Ferencné vezető könyvelő: Gyakori a reggeltől estig való munka, megfűszerezve alkalmanként ünnep- vagy vasárnappal is. Andó T. József kézbesítő: Mindenre. Csak a jót tudom mondani... Balás Róbert újságíró: Nem dőlt még össze a sipeki Balás- kúria. Balázs József újságíró: Nekem ez az év egy unikum volt! És most nem a Zwackra gondolok... Csatai Erzsébet újságíró: Sorolhatnám a riportokat, portrékat, néhanapi veszekedéseket, netán letolásokat. De minek? Mindenre emlékszem, ami klassz volt, és semmire, ami rossz. Dudellai Ildikó újságíró: Arra, hogy már nem csak Pásztón ismernek... Kelemen Gábor főszerkesztő-helyettes: Hogy van már vagy nyolc biztosító társaság. Bár egyes kollégáim ellen még egyiknél sem tudtam rizikó biztosítást kötni... Kolaj László újságíró: Miközben Martini mellett számlálgatom a korábbihoz képest jócskán megemelt fizetésemet, hirtelen belém nyilai a felismerés: csak jó lóra tettünk! Kovács Imréné, a szerkesztőség titkárnője: Leginkább arra emlékszem, amikor főnökeim közölték velem: szükség van rám — pedig bőven elértem a nyugdíj- korhatárt —, s mindazt anyagiakkal is bebizonyították. Kovács Lászlóné gépírónő: A hirtelen változás számos kellemes meglepetést hozott. A fő: minden olyan jó lett. Gotyár Mária gépírónő: Új időszakot kezdtünk, de problémáim megmaradtak. Megoldásukhoz a cégtől rengeteg támogatást kaptam. Mihalik Júlia újságíró: Nyitva felejtett kapunak talán még soha nem örültem úgy, mint a híres „hermetikusan” zárt bujáki Honvéd üdülőnél, és tálán soha nem ért még akkora meglepetés, mint ugyanitt, amikor ugyanezt a kaput valaki kívülről ránk zárta. Nádasdi Andrea tervező- szerkesztő: Azt a napot, amikor elkezdtem dolgozni az Új Nóg- rádnál, sohasem felejtem fel. Sajnálom, hogy egy időre meg kell válnom az általam szeretett kollektívától, de örömteli kárpótlásban lesz részem. Babát várok. Rigó Tibor fotóriporter: Nagy meglepődéssel és örömmel hallottam az elmúlt hónapban irodavezetőnk bejelentését: a lap történetében először, nyereséggel zártuk az elmúlt esztendőt. R. Tóth Sándor fotóriportergyakornok: Én igazából még nem is emlékszem... Annak viszont örülök, hogy a MUOSZ újságíró-iskoláján tanulhatok. Sánta János újságíró: Nyíregyházáról jöttem, s azonnal befogadtak: én voltam a szerkesztőségi Mikulás. Sólymos László újságíró: Arra, hogy olvassák írásaimat! Először csak telefonálgattak, kérték, foglalkozzam mással, ne velük, majd —, mivel nem hallgattam az okos szóra — kicsit „megneveltek”. Erre viszont már nem szívesen emlékszem. Hogy kikről is van szó? Hát persze, hogy az „itt a piros, hol a piros” című egyoldalú játék neves művelőiről... Sulyok László főszerkesztő: A legnagyszerűbbnek munkatársaim áldozatkész, odaadó munkáját tartom. A kolompot felkötöttem, remélem, szépen csengő hang lesz belőle. Szabados Lajosné gépírónő: Arra, hogy én írom az újságot. Az újságírók ugyanis csak diktálják. Szabó Gy. Sándor újságíró: Arra az éjszakára emlékszem a legszívesebben, amikor az Új Nógrád első száma lekerült a nyomdagépről. Aztán a segítség- nyújtás örömére, amikor a bizalommal hozzám forduló olvasó gondján enyhíteni tudtam. Sziklavári Andrásné takarítónő: Annak örülök, hogy nyugdíj mellett dolgozhatom. Rámfér a kiegészítés. Szilágyi Norbert újságíró: A Rabvallomásokra szíveseit gondolok. Tudom már, miket kell mondani, ha a túloldalon leszek. T. Pataki László főmunkatárs: Örülök, hogy megéltük. Ozsvárt Tamás újságíró: Csak a szépre emlékezem... Tóth Elemér szerkesztő: Nem érek rá emlékezni, mert állandóan olvasok. De -— leszámítva a bajokat — emlékezetes volt az egész év. Tóth Lajos tervező- szerkesztő: Minden napra, amikor kezembe veszek egy küllemre is jól sikerült példányszámot. (Ez sokszor okoz örömet, de néha bosszúságot is.) Vaskor István szerkesztő: Megismerhettem a Springer hamburgi központját, s láthattam, milyen is a világ legnagyobb kupinegyede, aSt. Pauli... S majd elfelejtettem: felépült végre a házunk. Venesz Károly újságíró: A nagy átalakulás évében nem tudtam rájönni, kinek, mikor és mit higgyek. Salgótarjánban a Palócz Imre téri hirdetőtábláinkon azok olvashatják lapunkat, akiknek nem jut Pénze rá' Fotó: Rigó Balás Róbert sportriporter Kovács Zsuzsa gépírónak diktálja a beérkezett labdarúgó-mérkőzések eredményeit. [ A MAGUNK TÜKRE 1 Tóth Lajos tervező-szerkesztő a hirdetésoldalt állítja össze
