Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-29 / 74. szám
1991. MÁRCIUS 29., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP /i'ftZf 7777/ 3 Az „újraelhelyezkedés” buktatói Péter és a tehenek Nem jó most a parasztnak... Petor Péter: Itt vagyok egyszál magam, meg a teheneim... Sajnálatos tény, hogy a munkanélküliek számának növekedésével szinte szinkronban egy ellentétes tendencia is jelentkezik: egyre kevesebb a gazdálkodó szervek által bejelentett betöltetlen állás: a növekvő munkaerő-kínálat csökkenő keresettel találkozik. Ebben a helyzetben az sem vigasz, hogy a bejelentett „üres” álláshelyek száma mindig is kevesebb volt, mint a valóságosan betöltetlen állások száma, különösen a szellemi foglalkozásúak esetében. A munkáltató korábban biztos volt benne, most meg még mindig bízik abban, hogy saját erejéből és főleg „köreiből” tudja biztosítani a szükséges utánpótlást, ami elsősorban a régebbi (újabb) protekcionizmus (jótékonykodás) beidegződésének következménye: „Hátha valaki ideszól, hogy »X«-t, »Z«-t fel kell venni, netán egy »friss« munka nélküli jó ismerőst (barátot, rokont stb.) el kell helyezni”. Salgótarján városban — a közelmúltbeli adatok szerint — mintegy 300 főre tehető a szellemi foglalkozású munkanélküliek száma. Az összes munkanélküli számára 235 munkahelyet kínáltak a munkáltatók, ebből minimális volt a szellemi foglalkozásúak számára bejelentett munkahelyek száma, írd és mond, összesen 7, azaz hét fő. A „magamfajtát” ez a tény idegesíti. Mert elgondolkodik: mi lenne vele, ha felmondanának neki. No, nem teljesen váratlanul, hiszen az átszervezések korát éljük, de azért mégis. Meg még akkor is, ha a munkahely vezetője a közelmúltban — egy éve sincs talán — azt nyilatkozta, hogy „a szakapparátus szétzilálása nem lehet célja senkinek sem". Megnyugtató volt. Mert, teszem azt, aki mondta, az már nem is főnök. Igaz, egyetlen új munkahelyi vezető sem akarja szétza- vami az apparátust, főleg nem a jó szakembereket, de azért mindenkit nem lehet „megtartani”, ha tételezem: az új apparátus csak fele lesz a réginek. A kiválasztás soha nem is volt könnyű feladat, s ehhez idő és megfontoltság kell. Csak ez a bizonytalanság sem O. K. Pláne, hogy a bizonytalanságban lévő ember türelme kevesebb, toleranciája véges. De mit tehet? Azon túl, hogy legfeljebb otthon az asztalra csap, leken egyet a gyereknek, kiordítja magát a meccsen, s ha ez sem segít, frusztrál tovább, netán ideggondozóba kerül, vagy infarktust kap. Mondják: a „magamfajta szakember” pályázhat is. Megteheti, hiszen majd minden napilapban hetente legalább egy pályázati kiírás testre szabottnak tűnik számára is. Az már egy más kérdés, hogy „ab óvó” más testére szabták. Mert ez (is) előfordul, (nem is) ritkán. Ha az ember nem tart ettől, s már nem hiszi, hogy működnek még a régi mechanizmusok, megírja és beadja a pályázatát. A pályázati kiírásban jobb helyeken „beleírják”, hogy azt meddig és ki fogja elbírálni, valamint, hogy milyen elvárásokat támasztanak a pályázóval szemben, mit tudnak neki adni, s hogy a benyújtott pályázatot bizalmasan kezelik, azt természetesen az elbírálás után visszaküldik stb. Más helyen mindezt nem írják bele, — ami eleve gyanús — és aztán legfeljebb az újságból tudja meg az ember, hogy a kiírt állást már be is töltötték. Még rosszabb esetben másoktól tudja meg, persze nem az illetékesektől, hogy nem felelt meg a követelményeknek, no nem, amelyeket kiírtak, hanem azoknak, amelyeket meg sem hirdettek. Ezek bizonyára olyan kritériumok voltak, amelyeket nem akartak nagydobra verni. (Álláspont helyett pártállás[pont], nyelvtudás helyett nyelvtehetség, alkalmazkodóképesség helyett vakság, süketség, némaság stb). Szóval a pályázó ilyenkor mégis csak arra kényszerül, mer gondolni: ezt az állást más testére szabták eleve. És tovább gondolkodhat azon, hogy milyen is nálunk a kiválasztás rendszere. Hogy vajon mennyire szubjektív ott, ahol még ki sem írnák pályázatot. A naiv pályázó még arra is gondol, hogy sok helyen talán nem is ismerik a kiválasztás máig legkorszerűbb rendszerét: a felvételi vizsgát, amely már a háború előtti magyar közigazgatásban is használatos módszer volt. Pedig talán ismerik is ezt a munkáltatók, csak éppen nem alkalmazzák. Az ugyanis — a pályázati rendszerrel kombinálva — (még) objektív paramétereket is adna a döntést hozónak. A vizsga keretében ugyanis a pályázóknak a leendő munkakörhöz hasonló feladatokat kell megoldaniok, amelyből következtetni lehet a pályához szükséges alkalmasság meglétére. Több jelentkező esetén ez versenyvizsga jelleget is ölthet, de ezt már nem részletezem, mert még megtetszik valakinek és zavarba jönne, hogy nem dönthet kénye-kedve szerint, vagy ahogy „súgták” neki. Dr. Baráthi Ottó Bokor. A hosszú portán takaros, frissen pucolt ház, vele átel- lenben az istálló, melette két nagy szénakazal, kicsit távolabb kuko- ricagóré. Petor Péter családjával Herencsényben lakik, s itt a szülői háznál kezdett másfél éve tehéntartásba. Két-három naponta ruccan haza a családhoz. Közben szinte minden idejét lekötik az állatok. Reggel fél hatkor kezdi: almozás, etetés, fejés, ház körüli munkák, takarmányozás... el is húzódik az egész munka este tízig. Ezért érthető, hogy a heren- csényi 13 kilométer is nagy távolság egy ilyen nap után. Meg aztán az erősödő szakáll is nem a módi, inkább a kényelmesség miatt növekszik. Péter az istállóban serénykedik. Villázza a tehenek alól a trágyát. Tiszta alomnak szalmát szór alájuk. Takarmányt vet az etetővályúba, aztán szusszanásra odül a szélére. — Lakatosként dolgoztam a Pásztói Állami Gazdaságban amikor éreztem, hogy engem is fenyeget az utcára kerülés: otthagytam az egészet. Lemondtunk a kocsikiutalásról, fölvettem az újrakezdési kölcsönt és beleöltem az egészet a tehenekbe. Azért „beleölés” ez, s nem mondom hogy vállalkozás, mert nem vagyok biztos a sikerbe. Még akkor se bízom az eredményekbe, ha dolgozok látástól vakulásig. Apámmal alakítottuk át a régi, öreg hidlásos istállót. Vettünk hat fejős tehenet, van egy vemhes üsző, úgy vigyázok rá mint a szemem világára. Az állomány gyarapodott egy bikaborjúval és szaporodott két 9 hónapos kisborjú- val. Naponta 60 liter tejet hurci- golok a tejcsamokba. Nem panaszképpen mondom, itt vagyok egyszál magam az iparosból lett paraszt, s senki felém se néz. Nem ad tanácsot, ötletet a gazdálkodással kapcsolatban. Nincs érdek- védelem. Ha csak mi Krátki Gyurikával nem alkotunk itt a faluban egy kétszemélyest. O birkákkal dolgozik. Többet van kint az akol környékén, mint otthon. Mi szoktunk néha beszélgetni. Meg apám szól néha mit és hogyan kéne. Hiszen ha eredményesek vagyunk esetleg megirigyelnek, bár ettől nem kell félnünk. Ha meg belebukunk akkor a kutya se törődik velünk. Ami jó és biztos, hogy az állatok téli takarmányozása biztosítva lesz. A Gyurikával béreltünk Bujákban egy 50 hektárnyi területet, ahol majd takarmánynak való terem. Itt van ez a hat falu a környékünkön. Bokof, Kutasó, Cser- hátszentiván, Alsó-, Felsőtold és Garáb. Szerintem megérne egy tejpalackozót létrehozni. Pillanatnyilag lehet bármilyen jó minőségű a tej, csak 14,40-et adnak érte. A teheneket—erre biztatnak — adjuk el bagóért, amikor benne van minden pénzünk. Még fiatal vagyok, erős. Csinálom míg lehet. Ha nem jönne össze a tehenekkel: hat ökörrel sem kezdek még egyszer ilyen vállalkozásba. Betörések Pásztori és környékén Törtek-zúztak a tolvajok Nincs pihenőnapja a pásztói rendőröknek, hiszen a bűnözők hét végén is „dolgoznak”. Március 22- én, pénteken éjjel két pásztói és két mátraverebélyi lakos vörösréz huzalokat próbált eltulajdonítani a Szigma kisszövetkezet Fö út 66. szám alatti épületéből. Az éjjeliőr azonban felfedezte a illetéktelen látogatókat, és értesítette a közeli rendőrőrsöt. így a betörőket tetten érték, és őrizetbe vették. Baranyi Lászlóné, jobbágyi lakos is kellemetlen emléket őriz a március 22-éről 23-ára virradó éjszakáról. Amíg ő rokonait látogatta meg, a betörők hátsó ajtó befeszítésével behatoltak házába és elvitték a videót, színes tévét, arany ékszereket, ruhaneműket. De ez sem volt elég. A tolvajok összetörték a lakás berendezési tárgyait is, így a keletkezett kár összege meghaladja a kétszázezer forintot. Ugyanezen a hét végén a palotási művelődési ház asztalosműhelyéből szerszámokat loptak ismeretlen tettesek, mintegy százezer forint értékben, a pásztói Stromfeld-udvarban pedig egy parkoló 1500-as Ladából szerelték ki elegáns szakszerűséggel a műszerfalat és a magnós rádiót. FESTIK A TOJÁSOKAT Megkezdték a hímes tojások festését Rimócon a lányok. Az ünnep előtti napokon készítik el a pirosra, kékre, sárgára és zöldre festett tojásokat, melyekre libatollal viaszból különféle palóc motívumokat festenek rá. A cifra tojásokat húsvéthétfőn a locsolkodó fiúknak ajándékozzák. Képeinken Laczkó Mónika, Percze Piroska, Mócsány Angéla és Kiss Zsuzsanna tanulja a tojásfestés mesterségét Vincze Ferenctől. —Rigó Tibor felvételei — Az ön- kormányzat terveiből Cserhátszentiván. A községi önkormányzati képviselő-testület nyilvános ülésen elfogadta az idei év költségvetését. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére az állampolgárok részéről felmerült igények legfontosabbjait szeretnék megvalósítani. Ezek közé tartozik a csapadékvíz-elvezető árkok, csatornák rendbetétele. Emlékpark kialakítását tervezik társadalmi munkában, s ide emlékoszlopot tervez a faluból elszármazó Sándor Olivér. A temetőu- tat új kőburkolattal fogják ellátni. A zsidótemető körbekerítésére 50 ezer forintot tettek félre. Megszűnt az eddigi gázcseretelep ezért is tartják fontosnak egy mini-gázcseretelep létesítését. Megérett a felújításra a művelődési ház tetőszigetelése. Mindezekhez a munkálatokhoz az anyagiak mellett nagy szükség lesz a lakók segítő támogatására és munkájára. Lesz-e víz? Mátraszőlős a pásztói önkormányzat segítségével pályázatot nyújtott be, hogy az ivóvizet a falu széléig tudják vezetni. Ez 10 millió forintos költséget jelent, aminek a felét saját pénzből különítették el e célra, á másik ötmillióhoz kellene a pályázati „győzelem”. Ebben még nem született döntés. Szécsényi Szó Megjelent a Szécsényi Szó című városi, közéleti lap legújabb száma. A szokottnál nagyobb terjedelemben szerkesztett kiadványban számos közéleti információt olvashatnak Szécsényről és környékéről, valamint portrékat népszerű közéleti emberekről, s megtalálható az újságban a már megszokott rejtvény is.________ Polgárőrséget szerveznek Sóshartyán. Önként jelentkezés alapján ebben a községben is megszervezik a polgárőrséget. A bűnözési hullám ugyanis a jelek szerint elérte ezt a települést is: egészen mostanáig egyetlen betörés sem volt itt, a napokban viszont ismeretlen személyek behatoltak a bisztróba, s alaposan „megvámolták” az élelmiszerkészletet. Nógrádi Panoráma Már kapható az üzleti, idegen- forgalmi és szórakoztató magazin március-áprilisi összevont száma. A lap tartalmas összeállítást közöl Nógrád megye üzleti életének híreiből. Adós, ha nem fizetsz — megverlek — címmel jegyzetet közöl, amelynek szerzője megírja: teljes a káosz a gazdasági életben, legalábbis ami a fizetési rendet illeti. Már az a veszély fenyegette az autósport rajongóit, hogy az idén elmarad a Salgó rali. A MOGÜRT és a versenyzők az autósok érdekében a zsebükbe nyúltak és így április 20—21-én is megtartható a népszerű verseny. Erről ad hírt az Ha április, akkor Salgó rali című írás. A Húsvétoló rovatban színes összeállítást olvashatunk az ünnep néphagyományairól, szokásairól, ismertetőt a nagyhét liturgiájáról.
