Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-25 / 70. szám
4 UEFnZBJ LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ Háromnapos ünnepségsorozat Huszonöt éves a Bolyai Huszonöt év alatt kilencvenöt osztályban több mint háromezer, diák szerzett érettségi bizonyítványt a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban. A negyedszázados évforduló méltó megünneplésére már most készülnek az iskola tanárai, tanulói, sőt az öregdiákok is. Vendégeket, egykori tanárokat és tanítványokat várnak a megyéből, az ország minden pontjáról, de még az országhatárokon túlról is. A május 9-től 11-ig tartó rendezvénysorozat első napjának délelőttjén a mai bolyaisok tudományos ülésszakokon előadásokat tartanak, érdekes kísérleteket mutatnak be, majd az ebéd „ledolgozására” sportprogram szerepel az „étlapon”. Rozgonyi István is ezen a délutánon várja főpróbára az iskolai kórus egykori • tagjait, az érdeklődő látogatók pedig iskolatörténeti kiállítást láthatnak a gimnázium aulájában. Május 10-én az Apolló Moziban fél tizenegykor kezdődik a jubileumi műsor, melynek vezérfonalát „a Bolyai örökség” szellemisége jelenti. Az ünnepségen részt vesznek a régi tanárok — köztük Fabulya László, az intézmény első igazgatója és Herold László volt igazgató —, fellépnek a Nóg- rád Táncegyüttes öregdiák táncosai, a mai és a volt bolyaisokból verbuválódott énekkar is. Nosztalgiaműsorok előadására kerül sor 14 órától az iskola aulájában, este pedig nagy barátságokra és lángoló szerelmekre emlékezve egykori osztálytársak adnak találkozót egymásnak. A harmadik napon a hagyományos ballagással búcsúznak a diákok a gimnáziumtól és az iskola 25. születésnapjának rendezvényeitől. Még egyszer a puccsról... Az 1991. március 20-i számunkban közreadott cikkünkkel kapcsolatban Morgenstern Ferenc, a karancslapujtői polgár- mester kérte véleményének leközlését. „iÓvodánkat valóban megbízott vezető óvónő irányítja, jelenleg a vezetőhelyettes, Rozgonyi Sándorné. Megbízatásának határidejét a vezető óvónő kinevezéséig jelölte meg a testület. Ez azért történhetett így, mert az 1991. január 11-én megtartott ülésen a 611991. (1.11.) sz. határozat alapján pályázatot írtunk ki az óvodai vezetői munkakör betöltésére.” A Művelődési Közlöny Szerkesztősége az 1991. január 15-én a hirdetést nem közölte, eddig csak az elmúlt évben kiírt pályázatok jelentek meg. — t. — Létszám- csökkentés az egri színházban Létszámcsökkentésre kényszerül az egri Gárdonyi Géza Színház a költségvetését szűkítő kormányzati és önkormányzati döntések következtében. A bemutatók és az előadások számának radikális csökkentése mellett, mintegy 35—40 társulati tag — szerződéses vagy folyamatos — munkaviszonyát is meg kell szüntetni: az elbocsátandók mintegy negyede színész. Az egri társulat a jelenlegi feltételek mellett nem képes vállalni a nyári szabadtéri előadásokat sem. Vagy viszi az egészet, vagy... Keresve se találhattunk volna érdekesebb embert Szandán mint Kiss Istvánt, aki a polgármesteri hivatalban karbantartóként tevékenykedik. Amikor neve szóba került, rögtön hozzáfűzték: hobbija a lótartás. — Nemrég még birkákkal foglalkoztam. Eljött az ideje az állatok értékesítésének. Akkor 1990. december elejét írtuk. Az olasz átvevő elkezdett válogatni az állatok között. Sehogysem tetszett nekem ez a magatartás. Azt gondoltam majdcsak abbahagyja. Ő azonban csak mondja: — Ez sem jó, az sem jó stb... Aztán egyszer csak végeszakadt a türelmemnek s azt mondtam neki: Meghitten a gazdival De jó a szabadban! — Vagy az egészet viszi, vagy nem kap egyet sem... Megütközve nézett rám. Valószínű látta az arcomon, hogy nem viccelek. Mivel továbbra is válogatni akart, beváltottam ígéretemet: egyet sem adtam el neki... Később úgy döntöttem, hogy új gazdát keresek a megmaradt állatoknak, a kapott pénzért pedig lovat veszek. A vevő Matinyi István, galga- gutai állattartó gazda személyében jelentkezett, aki korábban teheneket tartott, de időben megérezte, hogy baj lesz, így hát megszabadult tőlük, majd átállt a juhtenyésztésre. — A juhokat a bárányokkal együtt mind átvette, az értük járó összeget pedig beszámította a tőle vásárolt ló árába, — érzékelteti a váltással járó egyesség fontos momentumát, a Nyíregyházáról, pontosabban Fehértóról idekerült, illetve idenősült jókedélyű szakember. Ennek előtte, műkőkészítő kisiparosként is dolgozott. — Nem tudok meglenni állatok nélkül! Szeretetüket nagyapámtól örököltem, — veszi vissza a szót, majd kisvártatva így folytatta: — Vettem egy telket, ahol fedelet építettem a juhoknak. A termelőszövetkezettől béreltem egy hold lucemaföldet, hogy legyen mit adni az állatoknak — utal az indulásra, majd rátér a jelenre. — A juhhodályt átalakítottam. Két kanca, az egyik vemhes, és két kiscsikó talált védett helyre. — Nemcsak a kancák, hanem utódaik is igavonók utal testi felépítésükre. — Sok szabadidőt vesznek el, de nem sajnálom. Napi adagjuk, hat liter abrak, — zab és kukorica —. Reggel, este mindig megjáratom őket. A csikókat eladom, az anyát pedig fiatalabbra cserélem. Úgy számolok, hogy egy-egy választási csikóért 50— 70 ezer forintot kapok. Mit szól a váltáshoz a felesége? — Örült is meg nem is. A gyerekekkel viszont alig lehet bírni. Kiss István lovaival nemcsak saját gyerekeinek szerez igen kellemes, örömteli órákat, hanem az óvodásoknak is. Például, télen, amikor hó volt, lovas szánon körbe vitte őket a faluban. Akkor sem mondott nemet, amikor az apróságokat a farsangi bálra kellett fuvaroznia. — Passzióból tartom őket. Később lehet, hogy hasznosak lehetnek. Ki tudja ebben a zűrös, máról-holnapra gyorsan változó világban, mire számíthat holnap az ember? Mást se hallok mostanában, mint azt, hogy itt, meg ott szüntetik meg a munkahelyeket, kerülnek utcára az emberek. Ha netán úgy alakulna, még lehetek fuvaros is... Venesz Károly Alapítvány az ortopédiáért Salgótarján. Nógrád Megyei Ortopédiáért elnevezéssel alapítványt hozott létre dr. Palkonyay Gábor megyei ortopéd szakfőorvos, melyhez a megyei kórház csatlakozott. Célja, támogatókat szerezni, segítségükkel javítani a nógrádi ortopédiai betegek műtéti és konzervatív kezelési lehetőségeit, magas színvonalú ellátását. Az ortopédia a mozgásszervek gyógyításának tudománya. A mozgásszervi betegségek igen előkelő helyet foglalnak el a betegségek és a táppénzes napok statisztikájában. Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból az erős és rendszeres fizikai munkát végzők. Megyénk lakosainak többsége ide sorolható. Egy korszerűen felszerelt ortopédiai osztályon műtőben mamár számos olyan beavatkozással tudják gyógyítani a betegeket, melyek által betegségük időtartama, munkába állásuk ideje, a korábbi módszerekhez viszonyítva lényegesen lerövidül. Itt találkozik az ortopéd orvosok törekvése vállalati érdekekkel. A kuratórium vezetője, dr. Palkonyay Gábor. Az alapítvány induló vagyona, az általa adományozott 188 ezer forint értékű arthroscopos műszerkészletből és a kórház által felajánlott 280 ezer forintból áll. Az alapítók elsősorban az 1988 óta folytatott fedett (arthoscopos) izületi sebészet és térdprotézis-program szinten tartását, illetve fejlesztését kívánják megvalósítani. Ebből szeretnék fedezni a további terveikhez szükséges költségeket, például a csípőprotézis beültetésének elindítását és az iskolás korú gyerekek gerincfer- dülésszűrő programjának lebonyolítását. Ehhez korábban már beszerezték a korszerű nyugateurópai eszközöket, de jelenleg az egészségügy ismert szűkös anyagi lehetőségei között a megyei kórház saját erőforrásaiból a működtetés költségeit nem tudja fedezni. Évek óta szeretnék, ha a más szakmákat is — traumatológia, reumatológia, sebészet, — érintő gyógyászati segédeszköz-készítés és -ellátás megoldódna a megyeközpontban és betegeiknek nem kellene sokszor filléres dolgokért is Budapestre utazni. Ha az alapítvány megfelelő támogatókat talál, akkor ennek a kérdésnek a megoldásában is szeretnének részt venni. Az alapítók kérik, hogy a támogatók egyszeri, vagy rendszeres adományaikat az ÓTP megyei igazgatóságánál (379—98006) vezetett 11278—5 számú számlára juttassák el. Mindazoknak a lehetséges szponzoroknak, akik az alapítók szándékairól a fentieken kívül még részletesebben szeretnének tájékozódni, Palkonyay főorvos személyesen is szívesen áll a rendelkezésére. —Mihalik— Kazinczy-napok Kassán ,A nyelv-védelem szellemvédelem, embervédelem. Aki nyelvet bánt, embert sért” — Fábry Zoltánnak e gondolata jegyében zajlott le Kassán a 22. Kazinczy- nyelvművelő napok csütörtöktől szombatig tartó rendezvénysorozata. A Kazinczy-napok fő szervezője a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága, de ugyancsak képviseltette magát ezen a kulturális eseményen a CSEMADOK, valamint a Magyarok Világszövetsége. A , Miért szeretem anyanyelve met?,, című pályázat kiírói között az anyanyelvi társaság és a világ- szövetség mellett a Pozsonyi Hét című hetilap is szerepelt. A kassai rendezvényen megjelent Taba Lajos pozsonyi magyar konzul. Tanáréknál is kevés a pénz (főleg, ha Balassagyarmaton laknak) De őket nem ez érdekli elsősorban. Dolgozni szeremének. Tanítani, nevelni. Hittel, szabad hazában szabad polgárokat. Szabadon. Politikai, társadalmi, gazdasági nyomások nélkül. Negyven év megaláztatása, megalkuvásai, kényszerű hazugságai után. Mert ez a dolguk. Ám úgy tűnik, ez ismét nem ilyen egyszerű. Az ideológiai nyomást most gazdasági szorítás váltotta fel. Víz, villany, lakbér, tej, kenyér, közlekedés és sorolhatnánk milyen cikkek és szolgáltatások ára nőtt drasztikusan az idén. Ezeket meg kell fizetni. Miből? A pedagógusoknak a többi értelmiségi ágazathoz képest való több éves bérlemaradását csökkentendő (mert azt ne felejtsük el, hogy diplomás szakemberekről van szó, akik a jövőt építik) tavaly december 12-én több,szakszervezet 42 százalékos béremelésért tüntetett. Az Országgyűlés december 30-án 30 százalékos mértékű emelést fogadott el, s emelt törvénnyé. Sok helyen — így Balassagyarmaton is — ebből a pénzből még semmit sem láttak a pedagógusok! Sokan most megkérdik: ha már éveken, évtizedeken át annyit tűrtek, nyeltek, zokszó nélkül, miért nem tudják kivárni azt a néhány hónapot, míg a szabadon választott önkormányzatnak lesz pénze nem szabadon választott pedagógusaira. A költségvetési vitában többször elhangzott, hogy a szenátorok megértik, hogy a tanárok „jobb közérzettel tanítanának”, ha megkapnák a 20 százalék bérautomatizmust, de cserébe ők is értsék meg, hogy nincsen rá pénz. Úgy tűnik ez a csere nem sikerül, a pedagógusok ezt nem akarják megérteni. Vajon miért? Talán azért, mert a 20 százalékos automatizmus nem a közérzetjavításhoz szükséges, hanem a túléléshez, az egyik naptól, egyik héttől a másikig való vegetáláshoz? (E sorok írója ekkor 8 ezer forintos bruttó alapfizetésére gondol és nincsen kedve válaszolni.) Talán arról van szó, hogy „föl- heccelt és (,..)hitegetett polgártársaink’ ’ hittek az Országgyűlésnek és most várják a 30 százalékos fizetésemelést? Talán arról, hogy emlékeznek arra, hogy ez az eredmény hosszú tárgyalások végén született kompromisszum volt, amely után nem akarnak helyi szinten újabb kompromisszumokat kötni? Talán azt olvasták minden újságban, azt hallották rádióban, tévében, hogy béremelésükre a keret „adva van”, 10 százalékot címzett támogatásként kap az önkormányzat, a 20 százalék pedig jelen van az egyes intézmények normatív támogatásában? Talán éppen ezért nehezen hiszik el/értik meg, hogy nincsen fedezet fizetésük emelésére? Talán az a fajta érvelés, mely szerint az oktatás nagyon fontos és fejlesztése szükséges lenne. Ha nem kellene sürgősen másra fordítani a meglévő anyagi eszközöket, ismerősen hangzik sokuk számára? Ki tudja. Mindenesetre úgy látszik, nem akarják megérteni „a szellem e törpe sziszifuszai”, hogy nincs rájuk pénz. Pénzük tehát nincs, de önérzetük annál inkább lehet. És nem szeretnek olyat olvasni magukról, hogy ők „fölhecceit és hitegetett polgártársak”, sem azt hallani, hogy bábuk, melyeket sötét politikai szándékai szerint dróton rángat egy törpe kisebbség. Amit természetesen ők sem látnak. Még azt az egyszerű tételt sem értik meg, hogy „ a nincsből nem lehet adni”. Sokan azt mondják közülük: csalódtak, mást vártak. Nem elsősorban több pénzt, hanem más szemléletet, hogy végre felnőttnek tekinti őket a hatalom, hogy az iskolavárosban, mely város értelmiségének többségét a pedagógusok alkotják, az oktatásügy politikai képviselete erőteljesebb lesz. Azt várták, hogy a szakmaipedagógiai szempontokat nem előzik meg gazdasági megfontolások, vagy ha mégis, akkor az önkormányzat, a MI Önkormányzatunk ezt csak szégyenlős bocsánatkérések közepette helyezi kilátásba, csak ideiglenesen csorbítva a még ki nem vívott, már ismét elvesztett intézményi autonómiát. E sorok írója megpróbált választ keresni arra a kérdésre, honnan, milyen gyökerekből táplálkozhat az a rossz közérzet, túlzott érzékenység, az indulatoknak olyan soha nem látott áradása, melyet maga körül lát. „Magas színvonalú oktatási rendszer nem lehetséges magas színvonalon képzett és önmaguk spontán vagy szervezett továbbképzésére elegendő szabad idővel rendelkező, megfelelő feltételek között dolgozó, a színvonalas teljesítményre érdekeik által is sarkallt, kiegyensúlyozott, szuverén egyéniségű (...) pedagógusok nélkül’' — idézik keserűen legnagyobb kormánypártunk programját, de hasonló gondolatokat a szabad demokraták írásaiban is olvashatnak. De térjünk vissza Balassagyarmatra. Az önkormányzat sincsen könnyű helyzetben. Rangsorolnia kell elvégzendő feladatait, tudva azt, hogy mindenre nem jut pénze. Nagy a felelőssége. Az érdekvédelmi szervezetek akkor járnak el helyesen, he nem ellenséget látnak az önkormányzatban, hanem felelősségükből vállalnak részt. Ha segíteni akarják a testületet nehéz terheik viselésében. A közös felelős gondolkodás jelenthet kiutat a nehéz helyzetből. Az, ha társat és nem ellenséget látunk vitapartnerünkben, ha megpróbáljuk elfogadni a másik fél érvrendszerét is. Bölcs és megfontolt kompromisszumokra és nem harcias szónoklatokra van szüksége városunknak ebben az esetben is. Az írás végén —• kilépve a hűvös harmadik személyből — cikkíró személyessé válik és bevallja, hogy véget érni nem akaró tárgyalások és egyeztetések után, ahol féligazságokkal bombázzák egymást a felek (piros sarok ön- kormányzat, kék sarok szakszervezet) gyakran jutnak eszébe Babits sorai, melyek sokaknak talán csacskának és naivnak tűnnek, számára viszont csak ez a megoldás kicsi és nagy kérdéseinkre egyaránt: „Ki a bűnös, ne kérjük,/ ültessünk virágot,/ szeressük és megértsük/ az egész világot”/ Testvérek! Önkormányzatban, szakszervezetekben, tantestületekben, osztályokban: Ültessünk virágot! Hodossi Sándor
