Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-25 / 70. szám

1991. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ C BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE j= Hangtompító dobok Németországba Ütemesen növeli nyugati exportját a Fütöber Bátonyterenyei Gyára, s az ez évre előirányzott 600 millió forintos árbevételének egynegyede külföldi értékesítésből származik. Az egyik legrégebbi exporttermék a tengerjáró hajók kéményére építendő hangtompító dob, melyből több százat szállítanak Németországba. Képünkön: Németh István csoportvezető és Szőnyi Csaba minősített hegesztő munkavégzés közben. Fotó: Gyurián Törpe vízműre pályáznak Lucfalva. A lakosság egészsé­ges ivóvízzel való ellátását törpe vízmű létesítésével szeretné megoldani az önkormányzat. Elképzelése megvalósításához pályázaton kívánja megsze­rezni a szükséges összeg egy részét. Harmincszázalékos bérfejlesztés Bátonyterenye. Az önkor­mányzat képviselő-testülete úgy döntött, hogy a nevelési-oktatási intézményeknek biztosítja az összbértömegre vetített 30 száza­lékos bérfejlesztést. Az elosztás elveként azt határozta meg, hogy 10 százalékot kimondottan diffe­renciáltan osszanak fel a dolgozók között, a munka színvonala és eredményessége figyelembevéte­lével. A további 20 százalék fel­osztásáról saját hatáskörben dön­tenek az intézmények. A bérfej­lesztés január elsejéig visszame­nőleg érvényes. Fonalvásár Bátonyterenye. Tekintettel a nagy sikerre, ismételten megrendezik a kedvezményes fonalvásárt. Az akciót holnap 9-től 16 óráig a Petőfi Sándor Művelődési Házban, 10-től 16 óráig a kisterenyei művelődési házban tartják. A pórul járt pékek esete a szűkmarkú „báróval” Addig jártak a báróhoz, míg póruljártak. — Egy vállalkozás első néhány hetének krónikáját zárhatná ez a mondat. A történet rövi­den a következő: a Salgótarjánban élő Bakos Gábor — sokan csak „rongyosbáró” néven ismerik — a múlt év decemberében Bátonyte- renyén pékséget nyitott, mely nemrégiben váratlanul bezárt. Nyolc dolgozója közül néhá- nyan a biztos állásukat hagyták ott ezért az üzemért. December 12-én munkába is álltak, azonban a „báró” január 15-ét írta be a mun­kakönyvükbe a munkaviszony első napjának. — Dolgoztunk, azt hittük, min­den rendben. Az volt furcsa, hogy zsebből, az éppen eladott kenyér árából fizetett — mondja a bátonyterenyei Berki Zefír, az egyik volt alkalmazott, aki áldja a szerencséjét. Ugyanis ő nem ma­radt munkanélkül: Taron van állá­sa, pék a tanult szakmája. Deák Tibor né szintén bátonyte­renyei. Férjével együtt ugyancsak Bakos Gáborhoz szegődött. —Mennyi volt a bérük? — A szerződés szerint 120 fo­rintos órabért kellett volna kap­nunk, de én például december 10- e és február 13-a (az utolsó mun­kanap) között mindössze három­szor háromezer, vagyis kilencezer forintot vettem át. Férjem a napi 24 órájából húszat a pékségben töltött. Sokszor már hajnali há­romkor kelt, hogy felmelegítse az előző napokban sütött kenyeret. __99 — Azt árusítottuk. Napi 21 mázsát készítettünk, az eladatlan mennyiség pedig csak gyűlt... Mit kaptunk mi ezért, ha nem fogyott el az áru! Mi voltunk a hibásak akkor is, ha a tészta szétrepedt a kemencében, amelyben nem volt elég gőz. — Hallottam, a munkaadójuk egy időben furcsa szokást vett fel. —Tőrhöz hasonló, hosszú pen­géjű kést kötött az oldalára, úgy járkált közöttünk. Nem tudom, mi a csodának csinálta ezt, de egysze­riben olyan mehetnékem tá­madt... Gyűltek a rossz tapaszta­lataink. Egy alkalommal Gabi bácsi nem tudott fizetni a férjem­nek, aki ezután kérte a munka­könyvét. Erre a főnök figyelmeztette: „Ha elmegy, úgy megveretem, hogy nem dolgozni, de lábra állni sem tud!" — Olyan ez az egész, mint egy rémtörténet —jegyzi meg a fiatal- asszony, aki szinte beleroppant abba, amit átélt. S így folytatja: — Pedig, ha Gabi bácsi egy kicsit is hozzáértő, fantasztikus sikert arat. Minden egyebe meg­volt hozzá: francia gépek, jó szak­emberek. Csak ne bánt volna úgy velünk! Még az utolsó napon is vádolt, amikor a pénzemet kértem tőle: „Loptál eleget, mit akarsz még?!" Deák Tibornak van állása, a fe­leségének nincs. Kénytelen mun­kanélküli- segélyért folyamodni. — Nem tudjuk fizetni az OTP- tartozásunkat, ha nem igényelem a járadékot. Azonban Bakos Gá­bor az ehhez szükséges kérelem reá vonatkozó részét nem hajlan­dó aláírni — panaszolja Deákné. Ha éhen döglünk, azt sem bánja. — Ezt mondta, mikor megkeres­tem, s hozzátette: azért, mert vol­tam olyan szemét, hogy feljelen­tettem a társadalombiztosítási igazgatóságon. Igen, volt olyan érzésem, hogy nem vagyunk beje­lentve, ezért mentem el oda. A hajukat tépték, ahogy megtud­ták... — Alapvető munkaügyi szabá­lytalanságok történtek — som­mázza a történteket Orosházi Gyula, a munkaügyi döntőbizott­ság elnöke, a bátonyterenyei pol­gármesteri hivatalban. — A hatá­rozatban felszólítom Bakos urat, rendezze a tartozását és a többit! Kérdés: él-e a kereset lehetőségé­vel, ugyanis a tárgyaláson nem jelent meg... Bakos Gábort mi is többször kerestük, hogy megszólaltassuk az ügyben. Azonban csak a felesé­gét találtuk meg, aki nem kívánt nyilatkozni, bár a vállalkozás az ő nevén fut. Mihalik Júlia Fogadónap Bátonyterenye. Romhányi Gyula jegyző március 27-én, 8-tól 12 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, 12 óra 30 perctől 16 óra 30 percig a nagybátonyi polgármesteri hi­vatalban tart fogadónapot. Menő társaság a Zagyvavölgye Kisterenye. Alighogy tavaly július elsejével megalakult, máris országos ismertségre tett szert a Zagyvavölgye Korlátolt ^Felelős­ségű Társaság. Tudniillik 10 ezer német katonasapka legyártására kapott megbízást, s a nem min­dennapi üzlet híre több országos lapban megjelent. Mi újság jelen­leg a jól menő kft. háza táján? — Igazán nincs okunk panaszra — válaszolta érdeklődésemre Tóth Kálmán igazgatóhelyettes, aki nem más, mint Tóth Károly ügyvezető igazgató édesapja. Amiből már könnyű kikövetkez­tetni: afféle családi vállalkozásról van szó. — Annyi a megrendelé­sünk, hogy nem győzzük teljesíte­ni. A német hadseregnek nem dol­gozik már a társaság, talán a máso­dik fél évre lesz újabb rendelés. A divatos farmerdzsekik is az utolsó szálig elfogytak raktárról. A mun­kavédelmi termékek és az ágyne­mű-garnitúrák, valamint a lepe­dők iránt ugyanakkor változatla­nul élénk a kereslet. — A bőr, műbőr, vászon alapa­nyagú munkavédelmi kesztyűk­ből 400—500 ezer darabot készí­tünk az idén, aszerint, miként bír­juk kapacitással — mondta Tóth Kálmán. — Előállítunk továbbá lábszárvédőket, húsipari köténye­ket, hegesztőkabátokat, térdvédő­ket. A megye valamennyi üzemét, gyárát mi látjuk el munkavédelmi eszközökkel, s három nagykeres­kedelmi vállalatnak szállítunk. A munkavédelmi kesztyűket hetven bedolgozó varrja. Az ágy­nemű-garnitúrákat, lepedőket Marinka Imréné: „Sehová sem mennék el innen’ viszont az áfésztól bérelt műhely­ben szabják, varrják, csomagolják az asszonyok és lányok. Harminc- ketten vannak, egy műszakban dolgoznak. — A Kistextől vásároljuk a krepp, pamut, damaszt alapanya­got — tájékoztatott az igazgatóhe­lyettes, útban a műhely felé. Eb­ben az évben 50 ezer garnitúrát indítunk útnak, ehhez jönnek a lepedők. Négy nagykereskedelmi vállalat és harminc áruház tarto­zik a vevői körbe, igényük megha­ladja a lehetőségünket. Korláto­zott számban itt, helyben is vásá­rolhatnak tőlünk ágynemű-garni­túrát és lepedőt, mintegy húsz százalékkal olcsóbban, mint az áruházban. Végigkövettük a gyártási mű­veletet, megcsodáltuk a legkülön­félébb színű és mintázatú termé­keket. Közben a varrónőkkel is szót váltottunk. — A BRG-ből jöttem ide — felelte kérdésemre Marinka Imréné, aki gomblyukazott. — Betanított munkás vagyok. Haza­viszem havonta a nyolcezer forin­tot. Sehová nem mennék el innen. A főnökhelyettestől még meg­tudtam: az idén 50 millió forint árbevételre és 2 milliós nyereség­re számítanak. Ettől csak jobb eredménnyel zárhatják az évet, amidőn az egy jól prosperáló kft.- hez illik. (kolaj)—(gyurián) Könnyebb már az iskolatáska, de... Márkháza. Ezen az oldalon beszámoltunk már a település is­kolásainak gondjáról. Története­sen arról, hogy korán kell kelniük a Salgótarjánból 6 óra 25 perckor induló iskolás járathoz, s miután 7 óra 15 perckor érkeznek Nagybár- kányra, háromnegyed órát tétlen­kednek a tanítás 8 órakor való megkezdéséig. Mindez azonban már a múlt. Tudniillik, a polgármesternek si­került elintéznie a Nógrád Volán­nál, hogy a korábbi 7 óra 50 perces járatot7 óra 20 perckor indítsák. A busz 8 óra után néhány perccel van az oktatási intézménynél, s így 8 óra 10 perckor kezdetét veheti az első óra. Lucáné Lénárt Agnes, megbízott igazgatónő elmondta, két szünet lerövidítésével pótol­ják a tízperces kiesést. A tanítás­nak 12 óra 30 perckor van vége, s tíz perc múlva az iskolásokat szál­lító járat már indulhat Márkházá- ra. A március 4-től érvényes új rend viszont csak azokra vonatkozik maradéktalanul, akiknek öt órá­juk van. Mert a hat órán át tanu­lóknak ma is gyalog kell hazautaz­niuk, mert a tanítás befejezésekor nincs busz. Megoldást jelenthet­ne, ha a sámsonházi Claudya Kft.- ből a nődolgozókat hazafuvarozó járat a tanulókat is felvenné. Gázcseretelepet létesítenek Nagybárkány. Az önkormány­zat idei fejlesztési elképzelései között gázcseretelep létesítése, a villanyhálózat bővítése, valamint a temetői út felújítása szerepel. Ezeken kívül telkek kialakítását, lakásépítést, illetve lakásépítési hitelek adását is tervezik. Minder­re mintegy 1,3 millió forint áll rendelkezésre. Eltűntnek nyilvánítva?... Mátraalmás. A tél közelgett, amikor a kis hegyi faluban eltűnt a 67 éves Gembiczki Gusztávné. Az eredménytelennek bizonyult ku­tatóakciók híre elcsendesedett, mire kitavaszodott. Mit végeztek eddig és hol tarta­nak a vizsgálatok ?—kérdé sünket a nyomozásban részt vevő Ka- zinczi József főhadnagyhoz intéz­tük, ki a következő választ adta: — Országos körözést indítot­tunk. Minden megyei kapitánysá­got értesítettünk az ügyről, s kér­tük a segítségüket. Ugyanakkor —, mivel felmerült az a gyanú, hogy Gembiczkiné valamiképpen elhagyta a megye területét — el­lenőriztük a kórházakat, szociális otthonokat is, az ország különbö­ző részein. — Bűncselekményre gyanak­szanak? — Eddig erre utaló körülményt nem találtunk, s a kérésünkre ér­kezett válaszok is kivétel nélkül nemlegesek. A nyomozást ter­mészetesen tovább végezzük. A főhadnagy úr elmondta azt is, hogy ez az eset az olyan bűnü­gyekhez tartozik, amelyek húsz év után évülnek el. A hozzátarto­zó ugyan öt év után kérheti a holttá nyilvánítást, de erre inkább a sür­gős vagyonrendezés miatt szokott sor kerülni. (mihalik) inznznu 5 Már kevésbé drága... Nagykeresztúr. A helybeliek nem is olyan régen nemcsak pa­naszkodtak „drága” áfészboltjuk miatt, hanem akik tehették, más helyeken szerezték be a szükséges cikkeket. A napokban azonban örömmel újságolták: az üzemelte­tő mérsékelte az árakat, s hozzá­tették, jó lenne, ha ez így is marad­na. Mozgóboltok viszik az árut Szorospatak, Szúpatak. Az üzemeltetők a múlt évben mind­két kistelepülésen bezárták az élelmiszerboltokat. Bátonytere­nye akkori tanácsa, illetve a jelen­legi önkormányzat a lehetőségek szerint gondoskodott a kereske­delmi ellátásról, s mozgóárusok viszik hetente a friss kenyeret, tejet és más áruféleségeket az ott élőknek, a többségben idős embe­reknek. Megépül a műút? Mátramindszent. Nincs pénz fejlesztésre, holott égetően szük­ség volna a Táncsics út kiépítésé­re. Az önkormányzat felvállalta, hogy kedvező ajánlat esetén fel­vesz egymillió forint hitelt, s ha a lakosság is besegít társadalmi munkával, akkor végre elkészül­het a 450 méteres műút. Nem kell a gyapjú Nagybárkány. Legalább fél­millió forinttal tartozik a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat a Kis-Zagyvavölgye Ter­melőszövetkezetnek, mivel a ta­valy átvett gyapjút a mai napig sem fizette ki. Legalább ugyani­lyen rossz hír, hogy a budapesti cégnek nem kell a tsz juhairól idén lenyírt két és fél tonna gyapjú, amely a moly beleesése után hasz­navehetetlenné válik. Elfogadják az idei költségvetést Bátonyterenye. Az önkor­mányzat képviselő-testülete már­cius 28-án, 15 órától a városháza tanácskozótermében tartja követ­kező ülését. A szervezeti és műkö­dési szabályzatnak megfelelően második fordulóban tárgyalják és elfogadják az idei költségvetést. Hasonlóképpen elfogadja a testü­let a II. negyedévi üléstervét. BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom