Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-25 / 70. szám

1991. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP HHramj 3 Tanácsok, kézikönyvek, előadások Hogyan építkezzünk takarékosan? Napjaink forráshiányos idősza­kában az információk jelentősége érthetően felértékelődött. Az elő­készítésnek, a felkészülésnek anyag-bér-szállítás árcsökkentő hatása egyre meghatározóbbá vá­lik. A takarékos építés.mindenkor a valós szükségletek kielégítését szolgálta. Mindez értelemsze­rűen nem zárja ki az ütemezett építés, a bővítés lehetőségeit. A szükségletek értelmes és jó köve­tése már az előkészítés során mérlegelendő, figyelembe veen­dő követelmény. Senki nem állíthatja magáról, hogy mindenhez ért, mert még a szakembereknek is újra és újra tanulniuk kell a szakmát, a megje­lenő új anyagok, szerkezetek, technológiák alkalmazása érde­kében. Az előtérbe kerülő önellá­tás mind nagyobb mértékben igényli a saját munkát, amely a munkakultúra szélesítését, az ismeretek bővítését, a munkavé­delmi követelmények és a mun­kafogások elsajátítását teszi szükségessé. A felsorolt igényeket közvetíti a gazdálkodó szervezeteknek, in­tézményeknek és a magánosok­nak az Építésügyi Tájékoztatási Központ Észak-magyarországi Információs és Kereskedelmi Iro­dája, amely ma már nemcsak saját kiadványait ajánlja, hanem hoz­záfordulóknak a ház, a lakás, a gazdaság körül felmerülhető va­lamennyi kérdésre igyekszik vá­laszt adni. Megállapodást kötöttünk a Magyar Szabványügyi Hivatal­lal, a Fővárosi Építőipari Üzem- gazdasági és Ügyviteltechnikai Irodával (FÜTI), a Műszaki Könyvkiadóval, a PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalattal a pénzügyi jogszabá­lyok, adótanácsadói szakköny­vek, költségvetési szervezetek szakkönyveinek területi forgal­mazására és a felhasználókhoz való közelítése céljából. E tevékenység keretében előtér­be került az önkormányzatok se­gítése. Az államháztartási reform kézikönyvsorozata, a belső ellen­őrzés módszertani füzetei, saját kiadásban az önkormányzatok­nak a terület felhasználásával és a helyi építési előírások megalko­tásával kapcsolatos feladatait taglaló kiadványok tartoznak ebbe a sorba. Az ÉTK ajánlott tervei kilencfé­le katalógusban, összesen 208 alaptervet és további 341 tervvál­tozatot tartalmaznak. A katalógu­sok immár tájegységi bontásban és a helyi jelleg kiemelése, elte- jesztése érdekében készülnek. A magánépítést segítő kiadványok körébe sorolhatók a „Magánépít­kezők kiskönyvtára” című soro­zat kötetei, amelyekből közel negyven áll az érdeklődők rende­lkezésére. Az „Új építési lxl” sorozat munkanemenként már több mint tíz kötetben nyújt bővebb ismer­tetést. Nélkülözhetetlen a „Ma­gánépítés A-tól Z-ig” négy köte­te, mely a szerkezetépítés, a szak­ipar, az épületgépészet és a villa­mos berendezések, valamint a külső létesítmények fontosabb anyagait, szerkezeteit kívánja rendszerbe foglalni. Új kiadása várható a „Beton- és habarcské­szítési ABC-nek”, a tűzvédelmi megbízottak kézikönyvének és korszerű padlófűtésnek. Előrelát­hatóan nagy érdeklődés fogadja majd szakmai körökben „Az épü­letszerkezettan és épületszerke­zetek tervezése, fejlődéstörténeti érdekességek az építési múltból” című köteteket. Az ÉTK munkatársa Miskol­con, a Petőfi út 5. és a Hunyadi út. 8. szám alatt állnak az észak-ma­gyarországi megyék — B.-A.-Z., Nógrád és Heves — lakosai szá­mára. Az önkormányzatoknál bizományosok közvetítik a lehe­tőségeket, míg Balassagyarma­ton, Salgótaijánban, Gyöngyö­sön, Egerben bázisirodák nyújta­nak szolgáltatásokat az érdeklő­dőknek. A közeli napokban mindhárom megyében külön tájékoztató előa­dásokra kerül sor a még takaréko­sabb, ugyanakkor a hagyományo­kat ápoló, környezetbarát építés elterjesztése érdekében. Dr. Horváth Béla irodavezető KÖTŐDÉSEK Aki ezután is „népművelő” marad... A közelmúltban Gyöngyöspatán rendeztek országos minősítést népdalkörök és zenekarok részére. Két Nógrád megyei csoport is részt vett ezen a megmérettetésen. Az eredmény önmagáért beszél: a pásztói Rozmaring népdalkör ezüst, a szurdokpüspöki asszonykó- rus arany minősítést kapott. A két közösség évek óta együtt dolgozik. Minden tagja kiemel­kedő művészi teljesítményt nyúj­tott Gyöngyöspatán. A sikerek egyik lelkes és szorgalmas kovácsolója Faludiné Molnár Gabriella, jelenleg munka nélkü­li „népművelő”. Bár két év óta nem Faludiné a vezetőjük, mun­kájukat tovább segíti. Vagy ne­vezzük inkább közösségszerve­zőnek, kulturális menedzsernek, animátomak? Vajon ki tudná megmondani a titulust ebben a régóta bizonytalanságba szorított szakmában? Mindenesetre azok közé tartozik, akik a szakértelem mellett elhivatottságot is éreznek munkájuk iránt. — Édesanyám erdélyi székely volt. Következetes, kemény jelle­me olyan, mint az ottani sziklák törhetetlensége. Még mindig fü­lembe cseng csodálatos hangja. Gyakran énekelt együtt Kovács Apollóniával. Apám halkszavú, szerény ember, mezőkövesdi matyó. Én már Egerben szület­tem, de szüleim korábbi élete nyitott könyv a számomra. A nép­hagyományok tiszteletét, az éneklés örömét már gyermek- lányként megismertem. Büszkén vallom és vállalom a kettősséget: anyám révén erdélyinek, apám útján palócnak érzem magam. Szegényen és szerényen éltünk. Továbbtanulásra nem volt remé­nyem. Elvégeztem a közgazdasá­gi szakközépiskolát és a techni­kumot is. De a számvitel száraz tudománya mellett megmarad a rengeteg örömet nyújtó énekkar, népi tánc, irodalmi színpad és a képzőművészeti kör. Akkor még hobbi volt az egész, de már erősö­dött bennem, hogy egy életre szó­ló elkötelezettség lesz ez szá­momra. Szerettem az embereket. Szerettem közöttük lenni. Érde­keltek gondjaik, problémáik. Közben ebből nekem is kiju­tott. Egy sikertelen házasság után egy újság szerkesztőségében is­merkedtem meg a mostani fér­jemmel. Két „hajótörött” találko­zott össze. Én is, ő is túl volt egy váláson. Egyedül nevelte két fiát, s én a kisfiámat. Védtelenek és sé­rülékenyek voltunk, ahogyan ilyenkor az emberek lenni szok­tak. Rájöttünk, hogy fontos kér­désekben hasonlóan gondolko­dunk, sok szál van, amely össze­köt bennünket. Hamarosan össze­házasodtunk. Egerből Pásztóra költöztünk. Ugyan szokatlan, de nem volt nehéz a váltás, hiszen Tittel Pál, Csohány Kálmán és Rajeczky Benjámin neve fémjel­zik a város kultúráját. A féljem egy pályázat útján került a pásztói városi művelődé­si központ élére. Én gyesen vol­tam akkor. Hallottam, hogy mű­ködik a házban egy nyugdíjas­klub. Ha volt egy kis időm, át­mentem hozzájuk. Sokat beszél­gettünk. Megnyíltak az ember­nek. Ontották magukból a szebb­nél szebb dalokat és történeteket, s én szorgalmasan jegyzeteltem, készítettem a hangfelvételeket. Drága kincsként kezeltem az anyagot. Mindig szerettem volna ezt a gyűjtött anyagot közkinccsé tenni. Ebből a szándékból, s talán ebből a nyugdíjasklubból erede- zik az 1984-ben megszületett Rozmaring népdalkor, s az egy évvel korábban létrejött Muzsla néptáncegyüttes. Soha nem felejtem el az első találkozást Rajeczky Benjámin­nal. Többedmagával dolgozott Pásztó történetén az Akadémia felkérésére. Kis írógépén akkor is ezzel kapcsolatos munkáját ko­pogtatta. Szeretetteljes bíztatása örök életre emlékem marad: hoz­za ide gyűjtését, szívesen belete­szem a várostörténeti anyagba zenei mellékletként... Talán az édesapámat tiszteltem úgy, mint ezt a szerény papot és nagy zene­tudóst. Már 1985-ben szerettünk volna szervezni templomi hangver­senyt. Nem tűrte a hivatal szelle­me. Templomi hangversenyt gye­rekeknek?! Ha ezt meg merik csi­nálni, fegyelmit kapnak... — in­tett bennünket az illetékes... Régi tagja vagyok a Csohány baráti körnek. Csohány Kálmán vallotta életében és művészetében, hogy kapaszkodj meg ebben a föld­ben... Megpróbálom megfogadni a nagy művész intelmét. Nagyon örültem a Kiváló nép­művelő címnek, de a hivatalos elismerésnél mindig jobban esett az egyszerű emberek dicsérő, köszönő szava. A szurdokpüspö­ki asszonykórussal régóta együtt dolgozunk. Amikor kapcsolatba kerültem velük, éppen vezető nél­kül halódott az együttes. 1984 októberében kimentem hozzájuk. Közösen daloltunk magunk örö­mére. S aztán kértek: „Gabika, jöjjön ki máskor is...” Több mint hat éve már ennek és azóta is tart ez a valóságos együtténeklés és nagyszerű emberi kapcsolat az együttes és vezetője között. Tavaly télen otthagytam a pásztói művelődési házat. Úgy éreztem, nem illettem a képbe. Nem értettem egyet azzal a szak­mai koncepcióval, vagy koncep­ciótlansággal, amelyet ott a ház vezetése csinál. Ennek ellenére a már említett együttesek munkájá­ban részt veszek, sőt terveim is vannak. Szurdokpüspökiben sze­retnénk egy népzenei tábort, amely a „gregoriántól a népdalig” mottóval a nagy zenetudósnak, Rajeczky Benjáminnak állítana méltó emléket. Eddig csak egy Rajeczky-emléknapra „futotta”, de annak sikere is jelzi egy népze­nei tábor életre hívásának lehető­ségét. Szabó Gy. Sándor Halálos ágyba bújás(ok) Konyha vállalkozásban Hollókő. A hollókői önkor­mányzat — nagyot és merészet gondolva — felbontotta az eddigi szerződését a szécsényi áfésszel, amely eddig az ételt szállította. Az viszont igaz, hogy Hollókőn továbbra is szükség van főzésre. Ezért az önkormányzat úgy dön­tött, hogy az öregek napközi ott­honához épült konyhát, amely eddig üresen állt, kiadták Kele­men Nándomé magánvállalkozó­nak. A konyhát üzemeltető Kele­menné vállalta az óvoda, az iskola és az öregek napközi otthonának ellátását, valamint ebédet ad a varroda dolgozóinak és a szociá­lis étkeztetésben részesülőknek. Mintakollekció Balassagyarmat. A jövő évre való felkészülés jegyében nyerte el végleges formáját az a 30—40 minta, illetve modell, amelyet a Balassagyarmati Finomkötött Részvénytársaságnál, a helyi technológusok és egy külső köz­reműködő segítségével, saját alapanyagaikból állítottak össze. A széles skálájú kollekció nem­csak átfogja, hanem jól visszatük­rözi a várható divatigényeket, és hozzájárul piaci versenyképessé­gük további fokozásához. (Folytatás az 1. oldalról) —Sajnos ezek az adatok szebb­re festik a valóságot, mint ami­lyen — világosít fel Magyari Ildikó, a Nógrád Megyei Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet vezető főorvosa. Nyilvánvaló, hogy az 59 férfihez 59 partner is tartozik, tehát reális képet csak akkor kapunk, ha a statisztikai adatokat néhányszor megszoroz­zuk. — Létezik valamilyen általá­nos tencencia arra nézve, kik kapják meg ezeket a betegsége­ket? —A nemi betegségek „beszer­zése” szorosan összefügg az élet­formával. Akik sűrűn váltogatják partnereiket, akik deviáns nemi életet élnek, gyakran megfordul­nak a rendelőben. Az utóbbi évekre jellemző, hogy már kamaszok, főleg 14— 15 éves lányok is jelentkeznek ilyen panaszokkal. Vannak akik sportot őznek az ágyba bújásból. Nemrégiben kérdeztem egy ti­zenéves betegünktől, hány fiúval feküdt le? „Hát számolom én?” — volt a válasz. Azt sem tudta megmondani tízen voltak-e vagy tizenöten. A nagy forgalmat lebonyolító hölgyekből már valóságos törzs­gárdánk verbuválódott. Egy ré­szük a legősibb mesterséget űzi, más részük — köztük középisko­lás fiatalok — szórakozásból csi­nálja. — A közhiedelem úgy tartja, az időjárás is befolyásolja a fer­tőzések gyakoriságát. — Igen, a jó idő, a tavasz min­dig több beteggel köszönt be, és a nyári szabadságokon lebonyolí­tott gyors „szerelmek” is meg­hozzák „eredményüket”. De egy enyhe tél is komoly veszélyfor­rást jelent. — Milyen úton/jutnak el a betegek a nemibeteg-gondozó- ba? — Részben önként jelentkez­nek, részben a körzeti orvos vagy más szakorvos küldi őket ide, ha felmerül a nemi betegség gyanú­ja. Ezenkívül munkavállalás és külföldi utazás előtt is végzünk kötelező szűréseket. — Gyakran előfordul, hogy más szakorvos hibás diagnózis­sal küld ide betegeket? — A nemi betegségek tünetei nagyon sok más betegség szind­rómáihoz hasonlítanak. Az or­vosnak kötelessége minden lehe­tőséget számba venni, és ha szük­séges, szűrésre küldeni a beteget. — Az AIDS megjelenése sem jelent visszatartó erőt? — Igazából az emberek nem veszik komolyan ezt a veszélyt sem. Nálunk már négy éve meg­van az anonim AIDS-szűrés lehe­tősége. A négy év alatt egyetlen páciens jelentkezett vizsgálatra. — Hány AIDS-es van Nógrád megyében? — Ha most megmondom a szá­mot, mindenki megnyugszik: ket­tő. De ez csupán azt jelenti, hogy náluk már manifesztálódott a fer­tőzés. Vírushordozó ember több száz is lehet, akik egészségesnek gondolva magukat, teijesztik a halálos kórt. A megyében elképesztően nagyarányú a homoszexualitás. Nemrégiben fedeztünk fel egy hatvantagú csoportot, köztük is lehet vírushordozó. — Hogyan lehet megtudni kiket fertőzött meg az, aki már kezelteti magát? —Ez jelenti az egyik fő problé­mánkat, ugyanis csak a páciensek „bevallásaira” támaszkodha­tunk. Márpedig gyakran előfor­dul, hogy nem mondják meg a partnerek nevét vagy hamis ada­tot közölnek. Volt már eset, hogy valaki bosszúból olyan ismerősét mondta be, akinek semmi köze nem volt a dologhoz. így a gyó­gyítómunka sem lehet eredmé­nyes, hiszen, ha nem ismerjük a fertőző forrást, a vele érintkezők újra és újra megbetegszenek. — Kezelhetőbb lenne ez a probléma, ha újra nyitnának a nyilvánosházak? — A szakember azt mondatja velem, inkább legyen ennek in­tézményesített rendszere, ahol a prostituáltakat ellenőrzik, mint ez a mostani, véletlenszerű gyakor­lat. Ma nem tudjuk kézben tartani azoknak a szűrését, akik ebből élnek. Szerintem a bordélyház­nak lenne létjogosultsága. — Hogyan lehetne elérni, hogy csökkenjen a nemi betegek száma? — Az egészség megőrzésének egyik módja a gumi óvszer hasz­nálata, a másik a tartós, megbíz­ható partnerkapcsolat. De a „visszaeső bűnösöket” leginkább az tartaná vissza, ha fizetniük kellene a kezelésért. Amíg ingyen gyógyítunk nem törődnek vele hányszor kell ide­jönniük. Ha minden az ő zsebükre menne, biztosan jobban meggon­dolnák kivel fekszenek le. (ozsvárt) Előbb a patak, majd az út... Bárna. Megkezdődött a patak­meder tisztítása a községben. Az önkormányzat egy nagybátonyi kft.-t bízott meg a munkával, amit 185 ezerért végeznek el az elkö­vetkezendő hetekben. * A dolog rendben is lenne, ha nem csúszott volna be mindjárt az elején egy kis probléma. Vagyis ha a hordalékot szállító teherautó nem változtatta vol­na — ragyogó időben — felis- merhetetlenül sárossá az utat. Hadd tegyem hozzá: nem csu­pán az autósok méltatlankod­tak emiatt. A csöpögő, fekete iszappal robogó jármű elől ugyanis leginkább a gyalogosok iparkodtak biztonságos helyre jutni. Rosszallásukat heves geszt ikulálás közepette tudtul is adták nemcsak egymásnak. Mellesleg a ■ balesetveszélyről sem ártana szót ejteni. Másnap aztán eleredt az eső, így a sár már nem volt olyan fel­tűnő. A polgármesteri hivatal illetékese pedig megnyugtatá­sul közölte: a munka végeztével gondoskodni kívánnak a szeny- nyezett szakasz letisztításáról, mert nem szeretnék, ha a nyá­ron a porfelleg miatt kellene bosszankodniuk a főút mellett lakóknak. (mihalik) Osztoszkodnak Cserhátsurány, Herencsény. A két község önkormányzata már kétszer is tárgyalt egymással az egykori közös vagyon elosztásá­ról, megegyezésre azonban ajnai napig nem jutottak. A pénzma­radványon már megosztoztak, de a kommunális értékek elosztását a képviselő-testületek polgár- mestereikre bízták. Segített a Műdékor Cserháthaláp. A helyben tevé­kenykedő Műdékor a szövetkezet anyagi lehetőségeinek megfele­lően eddig is támogatta a község különböző intézményeit. Az óvo ­dásoknak játékokkal kedvesked ­tek, a sportolóknak felszerelést vettek, pénzt adtak a különböző rendezvények — idősek, fiatalok — lebonyolításához Az önkor­mányzat tudja, hogy a mostani, nehéz gazdasági helyzetben, az erősödő központi elvonások miatt egyre kevesebb pénz marad a szövetkezetnél, de bízik abban, hogy az eddigi segítőkészség, ha kisebb mértékben is, de továbbra is megmarad. Átcsoporto­sítással Terény. Az iskoláskorú gyere­kek felső tagozatos tanulói Szan- dára járnak át. Részükre a kor­mány, központi költségvetésből személyenként 30 ezer forintot biztosított. Ez az összeg jóval alacsonyabb a valóságos kiadás­nál. Ugyanis a szandai iskola költ­ségvetésében egy tanuló tanítási és egyéb költsége egy évben 44 ezer forintba kerül. A két összeg közötti különbséget a terényi ön- kormányzatnak kell előteremte­ni. A rendőrkapitány fogadónapja A Nógrád Megyei Rendőr-főka­pitányság vezetője minden hónap első hetének hétfőjén 9—15 óráig fogadónapot tart az állampolgá­rok részére a főkapitányságon (Salgótarján, Rákóczi út 196.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom