Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-18 / 64. szám
4 nEFnnu LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ POSTÁNKBÓL Egy egészségügyis védelmében Az Új Nógrád március 2-i számában megdöbbenéssel olvastam azt a cikket, melyet valaki vitrio- los tollal írt meg, alaptalanul rágalmazva a VI-os orvosi körzetben dolgozó nővért. Igaz, hogy egy beteg embernek sok mjndent el lehet nézni, hiszen az ingerlékenyebb, könnyen kijön a sodrából, mint az egészséges. Az viszont, aki ezeket a sorokat írta, nem lehet annyira beteg, hiszen nem a maga bajával volt elfoglalva, hanem tudatosan ártani akart, tekintélyt rombolni. Rosszindulatát aláhúzza az is, hogy a névtelenség homályába burkolózva írta meg fullánkos sorait. Arról miért nem ír az illető, hogy amikor a rendelési idő hivatalosan 14 órakor letelik, a doktornő és a nővér még 17 órakor is megtalálható a rendelőben. Aki akarja, az láthatja, hogy a nővér már fél nyolckor járja a körzetét, viszi az injekciókat a cukorbetegeknek, vagy azoknak, akik ágyhoz vannak kötve. Pedig ez is munkaidő előtt van, hóban, sárban viszi a betegeknek a megkönnyebbülést jelentő injekciókat. Nem kívánom a cikkírónak, hogy ő is várja majd a nővért ágyhoz kötve, mint oly sokan mások. Örüljön, hogy ma még nem ilyen beteg, és van kedve az orvosi váróteremben tereferére. Közel kétezer ember tartozik a körzethez, és nagyon sokan reméljük, hogy ennek a halk szavú, türelmes nővérnek, aki a hivatása magaslatán áll, nem vette el a kedvét a méltatlanul elszenvedett sérelem, és továbbra is marad a Bocsánat, nővérke! Önt, szándékom ellenére megbántottam. Bocsánatát kérem! Hitelt adtam U. Gy. panaszának, aki állítólag felnagyítva mondta el az általa tapasztaltakat. Azt nyilván ö sem tudhatta, hogy azért késett, mert rendelés előtt már betegnél volt. S mint kiderült, a jelzett nagyszámú beteg igazán ritkán található közvetlenül nyitás után. Apropó, nyitás. Talán talál majd elfogadható megoldást a város egészségüggyel foglalkozó vezérkara, hogy a rendelésre váró betegek ne a parkban, az utcán gyülekezzenek, ha valami miatt mégis késne a rendelés megkezdése, hanem a rendelő előtti váróban várjanak sorukra! Engem pedig megnyugtattak a jelenlévő egészségügyi dolgozók, hogy a betegek igazán nincsenek kitéve az orvosok, ápolónők és asszisztensek kénye-kedvének. Arról is tudomást szereztem, mióta ott dolgozik, különösebb baj. nézeteltérés nem volt ön és a betegek között. Nem is lehetett, hiszoly halk szavú és finom modorú, hogy az már csodálnivaló! Mások megerősítettek abban is, igazán gyengéd, és körültekintően foglalkozik a betegekkel. Pedig nem lehet könnyű dolga, hiszen egy személyben látja el az asszisztensi és ápolónői feladatokat is. Persze nemcsak az otthon fekvő betegek türelmetlenek, és kívánnak néha talán a kelleténél is többet. Mi rendelésre várók sem vagyunk ám angyalok! Ezért is fordulhat elő olykor-olykor, hogy túllépjük a tűréshatárt, megsértjük az emberi tisztesség alapvető normáit... Én.ettől a jövőben óvakodni fogok! Sánta János Színházi esték Szécsényben Az idei színházi évadban most első alkalommal vendégszerepeit Szécsényben az egri Gárdonyi Géza Színház. Hogy a város színházlátogató publikuma a szívébe zárta a társulatot, mi sem bizonyítja jobban, mint a telt ház és az előadás végén a hosszan tartó taps. Tetszett az előadás. A siker megérdemelt volt. Halasi Imre rendező mindvégig győzte ötletekkel, amelyek egységes játékstíluson belül maradtak. Gazdag humorral, ízléses mó- kázással átszőtt jó ritmusú, professzionista előadást láttunk. Réti Árpád a szórakozott tanárt, a kispolgári életre berendezkedett, a férj házi rabszolgasorsába beletörődött személyt hitelesen alakította. A darab egyik kulcsfigurája Rettegi Fridolin. A hazai színházi deszkákon nem kisebb színészek, mint Rátkai Márton, Bilicsi Tivadar játszották évekig nagy sikerrel. M. Horváth József, ahogy mondani szokták, testre kapta ezt a szerepet. Remekül komédiázott, gesztikulált, fetrengett, mindig megtalálta a legjobb, a leghatásosabb kifejezési módot. Egyszer magabiztos, öntelt szín- igazgató. máskor összetört, magába roskadt, szinte a szőnyeg alatt kúszik a szégyentől. Ribár Éva határozott, rideg, de nem vitte túlzásba a zsarnok feleség jellemrajzát. A kedves és bájos Sárossy Kinga a kissé naiv feleséget formálta meg. A férj szerepét alakító Faraghó András, a cselédet játszó Bókái Mária otthon érezte magát a szerepben. Tetszett a többi színész játéka is. Langmár András díszlete és Harák Judit jelmezei szervesen illeszkedtek a darabhoz. — szenográdi— Köz-lapok Nógrádban? Lapok jönnek, lapok mennek, s csak a változás örök. Ám újabban a sok ismétlődést látva — talán ez sincs egészen így. Örök talán mégis a hit és az akarat, s még hasznos is, ha nem más ellen irányul, ha felméri önmagát és lehetőségeit, ha gazdagítani akar valamit — nem megszüntetni.' Ilyen törekvés volt tapasztalható azon a minapi pártközi megbeszélésen, amelyet Salgótarjánban a volt ferences rendházban tartott három párt vezetése. Ezek az összejövetelek immár rendszeresek, minden hónap első szerdáján találkoznak a magyar demokraták, a kisgazdák és a kereszténydemokraták. Ilyenkor sorra veszik teendőiket — most legutóbb, amint erről mi is hírt adtunk, egy közös sajtótermék kiadásának körülményeiről tárgyaltak. Mi, a profi „sajtónagyhatalom” (MTI, rádió stb.) jelenlévő-meghívott képviselői néha bizony kevéssé értettük azt, amiről szóltak többen is, hogy ugyanis ,,nem párt lap lesz a közös kiadvány, ám elkötelezett" ! Pártok adják ki, elkötelezett is — mégsem pártlap ? Az elkötelezettség a szellemiségnek szól, amelyet az említett mai pártok képviselnek — a kisgazda és polgári szempontoknak - ideáknak, a keresztény-keresztyén világnézetnek. Elsősorban az igényes olvasókra számítanak, olyanokra, akik főként az említett szellemiséget keresik a különféle sajtótermékekben. Hát, van ilyen igény! S úgy tűnik, van erő is a kivitelezésre. A tervezett lap, amely időszaki kiadványa lenne a három párt szellemi vezérkarának és a pártokat körülvevő szimpatizánsoknak, szakembereknek, végeredményben máris sok mindennel rendelkezik, ami feltétlenül szükséges. Van olcsó papírja (lehetősége), van a Focus Kisszövetkezet rétsági nyomdaüzemének jóvoltából rendes nyomdai háttere, vannak újságíró szakemberek, akik a lap szerkezeti és külalaki tervét elkészítik, s akik a tartalmát is felügyelik az igényesség oldaláról stb. Máris láthatóan van több tervezett állandó rovata (cserkészeti élet például) kiterjedt, s persze szinte kizárólag nem hivatásos írói gárdája mindenütt a megyében. Terjesztésével is önmaguk törődnek. Rétságtól visszafelé haladva (ahol nyomják) terítik a lapot, amely havonta vagy kéthetenként jelenik majd meg. Hirdetésszervezéssel és -terjesztéssel valamennyi alapszervezetük és maguk az egyházak is foglalkoznak, hiszen mint mondták —a lap nem pártlap „abban a régi értelemben”, hanem főként világnézeti megyei pászta. Terjesztése, pártolása a mindenhol meglévő hívői élenjárók által nem ütközik az egyház politikamentes, politikától és pártoktól egyforma távolságot tartani szándékozó magatartásával. Legfeljebb a pénz lehet majd kevés. Mert valóban sokba kerül egy lap a mai világban. A leghálásabb téma most is a lap nevének megválasztása volt, ehhez szólt mindenki a legszívesebben. Az ideiglenes cím (javaslatok) között egy különösen tetszett: Köz-lapok. Mit mondhatnék? Jó utat az élet köz-terein! (T. Pataki) rrt ////»✓ / T urokepesseg Szegényedő világunkban a türelmetlenség szépen nő. Az elmúlt években sem voltunk toleránsabbak egymással, de most legalább van „alibi” is a vállvonogatásra, a fanyalgás- ra, a nemtörődömségre. Ajtócsapkodás a munkahelyen, otthon, kiabálással tarkítva. Legvégső megoldás pedig a válás. Ilyen helyzetben különösen jó olyat olvasni egy politikusról, akinek élete létbizonytalansággal, zaklatással volt tarkított, hogy házasságukat mindez nem viselte meg, sőt: „Olyan szolidaritás alakult ki közöttünk, amilyen csak azok között jöhet létre, akik ekkora nyomás alatt élnek” — mondja-. Úgy tartják, a nehézségek vagy jobban összehozzák, vagy elválasztják egymástól a házastársakat. Nekik sikerült együtt maradni. G. É. MR. SZPIDI GONZÁLESZ Amikor még nagyon szigorúan megnézték és megmondták, hogy a nyugati tánczene előadásformái és képviselői, sztárjai közül melyik szerepelhet a Magyar Rádió műsoraiban, hány alkalommal, mennyi időt kap, hogy a mindig, mindenütt és mindenben megbúvó fellazítás a lehető legkevesebb aktivitást fejthesse ki, illetve, hogy a magyar tánczene is kellő súllyal, akár mindig jelen lehessen — ami természetesen érthető -—, Pat Boone dalait gyakran lehetett hallani a hazai adókon, különösen a lassú számokat. Pedig Pat Boone a rock and roll korszak énekese, méghozzá ugyanolyan tipikus ^ énekese mint Elvis Presley. Őt viszont egyáltalán nem kedvelhették még harminc évvel ezelőtt sem a Kossuth, sem a Petőfi zenei szerkesztői. Csak meg kell hallgatni a két előadó néhány számát, nyomban halljuk, amit unos-untalan és kötelességsze- rűen ismételgetnek a lexikonok és a méltatok. Hogy tudniillik az 1934-ben _ született (Charles Eugene) Pat Boone, akinek a GONG most adta ki tizenhat slágerét „A sikeres kislemezek gyűjteménye” című sorozatból, mindenben ellentéte Elvisnek. Jó modorú, kedves, előzékeny, udvarias, mindig kifogástalanul öltözködik, diplomája van angolból és szépkiejtésből, a családja mindennél előbbrevaló számára és hogy Bing Crosbytól s egy kicsit Frank Sinatrától tanult stílusával, jellegzetesen fehér crooner énekével példamutatóan .sikerült a rock and rollból kiirtania minden néger színt, ám ezzel kitűnően fogyaszthatóvá tette azt az addig finnyáskodó és utálkozó fehérek számára. De itt álljunk meg. Lássuk inkább — amennyire a hely engedi —, miért jó Pat Boone-t hallgatni? Lehet-e még ma is tanulni tőle, illetve abból a produceri (stb.) munkából, amit tehetségén keresztül érezni, hallani enged? Persze, hogyne — azért kellemes hallgatni, mert a SzerelmesPOPSAROK levelek a homokban, a Majdnem elvesztettem az eszem, a (talán) Katona levele a kedveséhez, a Haza megyek, az Édes hold, az Áprilisi szerelem mind-mind kedves-mélabús emlékeket idéznek fel, és ez kiszakít a jelen jármaiból, és ha csak percekre is — ez jó. Biztosan megütötte a szemüket az imént a crooner szó. Azt jelenti: sanzonénekes. De ha egy popénekesre — különösen ma — ezt rámondják, nem dicséretképp teszik. Krúner Pat Boone ezen a lemezen például az Áprilisi szerelem, vagy a Ne feledd, hogy az enyém vagy című felvételekben. És ugyanez az énekes mennyire, de mennyire más, mikor az ajtaján kopogtató őrült kis csajról énekel. A kontraszt miatt igazán érdekes a dal. Boone mosolygósán, tartózkodóan, de ritmikusan énekel, igazán drive-ban, mindent beleadva, húzóan a zenekar és a kórus dolgozik. így lesz érdekes a szám, ezért kell odafigyelni rá. Ugyanez van a Miért, babám, miért esetében is. Az itt Gospel Boogie címet kapott dalban — másutt mindenütt ez a címe: A mennyekben mindenki csodálatosan érzi,majd magát—egyforma lendülettel, energiával zenél és énekel szólista és kíséret. Felkerült az LP-re Pat Boone hattyúdala, az egyébként nagyszerű, csak még címében is egy kicsit elcsépelt „Szpidi Gonzá- lesz”, akit hiába hív felesége, nem megy haza a kocsmából, hogy kivigye a szemetet, hogy tetőt, falat, tévét megjavítson, és hogy megnézze kölykezni készülő kutyáját. A Bemardine? Nos, ez nincs a válogatásban. Meglehet, hogy csak hatalmas világsiker volt annak idején — meg a film idején —, de a toplisták említésre méltó pozícióiba nem került. Kedves lemez a Pat Booné. Ha nincs még tőle semmije, ám ön mindig vágyott rá, akkor most itt az alkalom, megéri azt az összeget, amit a CF olyan szemérmesen tud eltakarni. Vass Imre Könyvszerető gyarmatiak A balassagyarmati Madách Imre Könyvtárban jelenleg nyolcvanháromezer kötet könyv közül válogathatnak a kölcsönzők. A beiratkozott olvasók száma egyre gyarapodik, hiszen a könyvek, folyóiratok és hangzódokumentumok óriási áremelkedése miatt egyre kevesebben tudják megvásárolni ezeket. Jelenleg mintegy négyezer-ötszáz beiratkozott tagja van az Ipoly-parti város bibliotékájának, ahol felvételeink készültek. — Fotó: Rigó Tibor — Zsebnaptár VI-os körzetben, végzi munkáját, amit már hosszú hónapok óta egyedül lát el — holott ezt a munkát két nővérre méretezték. Nagy Zoltánná Salgótarján
