Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

1991. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ C BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE D= Egy hír nyomában Miért szűnik meg a kannás tejbegyűjtés? BÁTONYTERENYE—PÁSZTÓ. Miként segíthetne a bátonyte- renyei önkormányzat a tehenesgazdákon? — A kérdés a pásztói tejüzem azon intézkedése kapcsán merült fel, mely szerint április elsejétől megszünteti a kannás tejbeszállítást. A polgármesteri hivatal összehívta a tehenesgazdákat, s felajánlotta számukra: árusítsanak a vásárcsarnokban! A kezdeményezést örömmel fo­gadták a kistermelők, s várhatóan májustól megkezdődik az érté­kesítés. A téma kapcsán megkerestük Széplaki Zoltánt, a pásztói tej­üzem igazgatóját, aki többek közt elmondta: az átvételi és beszállí­tási rendszerük változtatása ter­mészetesen nemcsak a bátonyte- renyei, hanem a többi gazdát is érinti. Hogy miért került sor erre és konkrétan mit jelent, az igazga­tó az alábbiakat válaszolta: — A gyorsan változó viszo­nyok és az egész tejvertikum átér­tékelése teszi szükségessé az in­tézkedést. A tejüzem csakis a ter­melői nyerstej-szabványnak és a rendelet előírásainak megfelelő minőségben tudja a tejet feldol­gozásra átvenni. A kannás beszál­lításnál nincs lehetőség a tejgyűj­tőben történő hűtve tárolásra, s így előfordulhat minőségromlás. Az üzemi átvételtől viszont nem zárkóznak el a szakemberek, mivel így a minőség ellenőrizhe­tő. Valamint javasolták az érintet­teknek, hogy a legközelebbi tej­gyűjtővel vegyék fel a kapcsola­tot, illetve, hogy tejszövetkezetbe tömörülve létesítsenek tejgyűjtőt. Széplaki Zoltán az üzem önálló gazdálkodásra való áttéréséről, s az ezt nehezítő körülményekről is tájékoztatott: — Folyamatosan dolgozunk egy megfelelő érdekeltségi rend­szer kialakításán, s azon, hogy a Közép-magyarországi Tejipari Vállalattól leváltan, a privatizá­ció eszközével teremtsük meg az önállóság feltételeit. Tevékeny­ségünket .csakis a vertikum teljes­sé tételével tudjuk piacgazdasági alapokra helyezni. A privatizációt jelenleg lassítja a vagyonfelosztás és a vállalati vagyonügynökségi felmérés, amely június 30-ig fejeződik be. Külföldi tőke bevonásáról is elő­rehaladott tárgyalások folynak, de megállapodás még nem szüle­tett. —Mihalik— Julianna és a mindszenti baba Kevés mátramindszenti fiatal ismeri a hajdan híres helyi népvi­seletet. Nem így Tajti Julianna, aki már megszámlálhatatlanul sokszor adta rá a maga vásárolta babákra a csipkével, bodorral díszített féketőt, az inget, a mel­lényt, ingvállat, az alsószoknyá­kat, a felsőszoknyát, a csipkézett, zsebes kötényt. — Ezt hordták régen a me­nyecskék — mondja az idős nő, aki menyecske babájával már népművészeti kiállításon is szere­pelt, sőt első díjat nyert. Nemcsak a faluban ismerik a munkáját, mert a híre már messzire eljutott. Most is várják néhányan, hogy eleget tegyen a kívánságuknak, csakhogy másra is van gondja: szab és varr a helybelieknek, így egészíti ki a kevéske nyugdíját. (m. j.)—(gy. t.) „Hadjárat” a varjak ellen Kisterenye. A rendkívüli mennyiségben elszaporodott varjúnépség ellen „hadjárat” készül. A helybeliek ugyanis panaszkodnak, hogy a madár­sereg egyre lármásabb, zavar­ja a nyugalmukat. Ezért a bá- tonyterenyei polgármesteri hivatal megszervezi a kilövé­süket, melyre valószínűleg áprilisban kerül sor. „Pékségből nem lehet meggazdagodni” Bátonyíerenye. Mondják, a tele­pülésen az Oláh-pékségben sütik a legfinomabb kenyeret. Meglehet, ámbár jómagam még nem ettem belőle, arra viszont szívesen vállal­koztam fotós kollégámmal, hogy meglátogassuk az Oláh János és Tsa Sütő Betéti Társaságot. A főnök kellemes modorú, szívé­lyes fiatalember, aki nem bánta, ha írunk a tavaly júliusban indított vál­lalkozásukról, de megkért: szigo­rúan tárgyilagos hangvételű legyen a cikk! Tudniillik nem szereti a di­cséretet. Számára az a legnagyobb elismerés, ha a lakosság újra és újra megveszi a kenyerüket. — Szegeden végeztem az élelmi szer ipari főiskolát — válaszok érdeklődésemre. — Korábban megyei sütőipari vállalatnál dolgoz­tam, de nem kerestem annyit, hogy tisztességesen eltartsam az időköz­ben öttagúra gyarapodott családo­mat. Muszáj volt lépni. A felesé­.gemmel, aki ugyanolyan diplomá­val rendelkezik, mint én, felvettük a 400 ezer forintos újrakezdési támo­gatást, s belevágtunk. Egy bolt raktárhelyiségét alakí­tották át sütőüzemmé. Két műszak­ban négy pék dolgozik. Mindannyi- uk kiváló szakember, ráadásul rend­kívül megbízhatóak. Igaz, itt nem lehet otthonmaradni, mert a me­grendelő várja az árut. A főnök tehát követel, de fizet is: a pékek másfélszer annyit keresnek, mint a megszüntetett bátonyterenyei ke­nyérgyárban. — Tizenöt boltnak szállítunk — folytatta Oláh János. — Az igények­hez igazodva, napi 15—20 mázsa kenyeret sütünk .Első és legfonto­sabb: a minőség, a vásárlónak nem szabad csalódnia! Különben elpár­tol tőlünk, s becsukhatjuk a sütödét. Megvallom, nem félek a konkuren­ciától, sem a tönkremenéstől, Jól kell csinálni és jót! — ez a lényeg. Az apró pékségben patikatiszta­ság uralkodik.’Reggel 9 óra tájban, amikor ott jártunk. Oláh Jánoson kívül csak két nődolgozó tartózko­dott a miniüzemben. A pékek dél­után és éjszaka sütnek, s a boltok nyitására már a kerekeken guruló polcokon sorakoznak a fényes héjú, ingerlőén gömbölyded, étvágyger­jesztőén illatozó veknik. — Nem panaszkodhatom, megta­láltam a számításomat — mondta a tulajdonos. — De ne gondolja senki, hogy máris millióim vannak, külön­ben is pékségből nem lehet meggaz­dagodni. Ez idáig egyetlen forintot sem vettem ki a vállalkozásból. Holott kellene a pénz fejlesztésre, mert igény van a péksütemények iránt. Csak hát a hitel után fizetendő 35 százalékos kamatot ellensúlyozó jövedelmezőséget képtelenség üz­letágunkban megtermelni. kolaj—gyurián Táncház minden szombaton Mátramindszent. A község­ben szinte nincs közösségi élet, ezért hozták létre a táncházat. Czank Vincéné, az általános isko­la gazdasági vezetője elmondta, hogy az ötlet kedvező fogadtatás­ra talált, s már az első összejöve­telre sokan eljöttek. A későbbiek­ben a hagyománnyal is foglalkoz­ni akarnak, ezért a zenés, táncos délutánokon a régi szokásokat ismerő időseket, valamint a cite- rázni tudókat is meghívják. Hátha kedvet kapnak a fiatalok... így aztán remény van rá, hogy csak kialakul a közösségi élet a falu­ban, s az ifjak tartalmasabban tölthetik a szabad idejüket. Gyerünk a Saciba! Bátonyterenye, Népköztársa­ság út 49. Itt található a Saci aján­dékbolt. Nem egészen egy éve fogadja a vásárlókat a parányi, mindössze hét és fél négyzetmé­ter alapterületű üzlet, ám ilyen rövid idő alatt is már népszerűvé vált. Járnak ide kispénzű diákok és tehetősebb felnőttek egyaránt. Sőt, még Hatvanból is érkeznek vevők, olyannyira ritkaságszám­ba menő árut is kínál a mindenkor készséges és udvarias eladó. Győrffyné Demkó Sarolta an­nak tudja be boltja sikerét, hogy a legolcsóbbak egész Bátonytere- nyén. Mindenkor nagykereske­delmi vállalattól és korlátolt fele­lősségű társaságtól szerzik be az illatszereket, kozmetikumokat, édességeket, dohányárukat, por­celánokat, bőröveket, táskákat, bizsukat, egyéb ajándékokat, aprócikkeket, s így nem rakódik azokra a közvetítő haszna. Óriási a keletje a barna színű kerámiák­nak, melyekhez hasonló egész megyénkben nem kapható. A helybeliek egymás közt már csak úgy fogalmaznak, haaz aján­dékboltba indulnak: „Megyek a Saciba”. Igen, ide még az is betér, akinek nincs pénze, s mindössze beszélgetni akar. A Saciban a jó szó sohasem hiánycikk! Fotó: Gyurián Vigyázz, mert jön a vonat! Kisterenye. Sajnos, igen gya­kori tárnája a napilapoknak a vas­úti baleset, és mind gyakrabban éppen a közúti—vasúti kereszte­ződések területén fordul elő tra­gédia. Általános tapasztalat, hogy amíg a vasúti biztosítóberendezé­sek, illetve sorompók hibájából mostanában szinte alig fordul elő veszélyhelyzet, addig az emberi felelőtlenség, a rosszul értelme­zett bátorság mind gyakrabban vezet csonkulásos, illetve halálos sérülésekhez. Képünk a közelmúltban ké­szült. A télutó még havas, csúszós útviszonyai sem rettentették vissza az egyik járókelőt attól, hogy a' kisterenyei — egyébként közismerten veszélyes! — átjáró­ban a sorompót „lazán” meg­emelve, a beérkező budapesti gyorsvonat előtt szaladjon át. Most éppen sikerült: a vonat pillanatokkal később átrobögott mögötte. Emberi sérülés nem tör­tént. Ám a vonat akkor sem tudott volna ilyen rövid távolságon megállni, ha az illető netán meg­csúszik és a sínek között esik el. Akkor pedig „első oldalas” új­sághír — és újabb családi tragé­dia. Az oka pedig számtalan elő­zőhöz hasonlóan: felelőtlenség, meggondolatlanság! Megéri?! G. Szűcs László Fotó: Kupka Edit HEJzmuj 5 BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE Tej­tizenhatért! Szuha. Végh Lászlóék Kossuth út 53. szám alatti portájának kerí­tésén tábla hirdeti: 16 forintért adják a tej literjét! Az ifjú tehe- nesgazda két hete kezdett akcióját nagy tetszéssel fogadták a helybe­liek, s nincs annyi tej, amennyit meg ne vennének. Egyelőre vi­szont csak négy tehenet fejnek, de hamarosan leborjadzik további három, s így a mostani mennyiség kétszerese, 60—70 liter is gazdá­ra találhat naponta, példátlanul olcsón. Véghék túrót, tejfelt, va­jat is szándékoznak árusítani, ha­sonlóképpen méltányos áron. Fedél már van... Mátraalmás. A kistelepülésen is nagyon várják már a Nemtiben felépített crossbar-telefonköz­pont üzembe hely ezését, melynek hamarosan eljön az ideje. Erre utal, hogy a napokban új nyilvá­nos telefonfülkét helyeztek el a régi mellé, ahonnan már „csak” a készülék hiányzik. Bóbita és & többiek Kisterenye. Kulturális gálára készül a 3. számú általános iskola Bóbita hagyományőrző csoport­ja, mely népdalok, népi játékok gyűjtésével, előadásával már ko­rábban is elnyerte a helybeliek elismerését. Szintén a hagyo­mányőrzésnek szentelik idejüket a háztartási szakkör tagjai. Ők régi recepteket, szokásokat kutat­nak és jegyeznek fel, szoros kapcsolatot tartva az idősek klub­jával. A bábjátékok sem marad­nak ki a sorból. Erre a sokak által kedvelt foglalatosságra a Játsszunk együtt! elnevezésű szakkörben nyílik lehetőségük a gyerekeknek. Mennyi az adóbevétel? Dorogháza. Új adókkal nem kívánja terhelni idén a lakosokat a helyi önkormányzat. A régit, vagyis a háztáji és a kisegítő gaz­daságok jövedelemadóját kell befizetniük, melynek összértéke mintegy 280 ezer forint. Fogadónap NAGYBÁTONY. Orosz Tamás alpolgár­mester március 20-án, 14- től 16 óra 30 percig a nagybátonyi polgármes­teri hivatalban tart foga­dónapot. i — mondta Oláh János vállalkozó «

Next

/
Oldalképek
Tartalom