Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

4 li'njT7WI LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 8., PÉNTEK Egy furcsa vélemény, közszemlén A 21-es számú fő közle­kedési út mentén a tájéko­zódást segítő táblákat, valaki(k) rajztáblának nézte. Először erre gondol­tam és sajnáltam szegényt, hogy senki nem volt a kör­nyezetében, aki tudva pik- tomán hajlamairól egy pingálóhely felé irányítot­ta volna, de legalábbis bemutatja őt egy rajz­táblának. Ám továbbhaladva a 21- esen, egy újabb „deko­rált”, eltévedést segítő tábla. Mindkét esetben módszeresen csak a szlo­vák nyelvű feliratok lettek eltüntetve. Nem kívánok most ilyen gyermeteg dolog nemzet­közi-politikai oldalára ki­térni. Tudom, hogy nem feltétlenül ettől hűvösebb a viszony északi szomszé­dunkkal az ideálistól. Ám az a közönséges turista, aki életében először jár erre, s ne adj’ isten este, nem a híres magyar ven­déglátás példájaként fogja emlegetni a művet, ha emiatt téved el. —horifot— Spanyol vendég Nógrádban A közösségfejlesztők egyesü­lete vendégeként hazánkban tartózkodik Josefina Fernandez I. Barrera, a katalán népjóléti mi­nisztérium munkatársa. A barcelonai vendéget a szociá­lis és jóléti szolgálatok, az egye­sületek és önkéntes szervezetek munkája érdekli, illetve ezen té­makörökben tart előadást és esz­mecserét. Ennek keretében a spa­nyol vendég szombaton Salgótar­jánba látogat, ahol délelőtt 10 óra­kor az ifjúsági információs irodá­ban papokkal és népművelőkkel találkozik és folytat eszmecserét a szociális munka spanyolországi és magyarországi tapasztalatai­ról. Kora délután ellátogat Holló­kőre, a világörökség falujába, majd ezután a szécsényi kollé­giumban találkozik a faluszerve­zők tanfolyamának hallgatóival. Előadást tart számukra, melynek témája a szociális-népjóléti szol­gálatok megszervezésének és működtetésének spanyolországi tapasztalatai, valamint az ottani önkéntes szervezetek, egyesüle­tek és körök alakulása lesz. Kész Hawaii! Lila-fehér színekben Nem, kedves olvasóit, néni a focicsapatról van szó és még csak nem is kell Újpestre utazniuk, hogy az Aranypálma Miniszépségszalon lila­fehér székeiben elnyújtózva frissé varázsolják Önöket boszorkányos ügyességű tündérkedves hölgyek. Miközben tégelyből fehér kulihiászt mázolnak arcukra, s a kondicio­nálóterem lila-fehér gépein fárasztják tagjaikat a minibár lila-fehér pultja hűsítő nedűvel várja Önöket. Ha mindezzel megvoltak, jöhet egy röpke szusszanásnyi nap nélküli napsütés az álombéli sziget, álombéli (arany)pálmái alatt. A karikás szemek, sápadt orcák és rusnya zsírpárnák kárhozatra ítéltettek. Vége a mosogatástól töredezett körmök korszakának! Itt a műköröm! (Ezután a férfiak mosogatnak.) Azt mondják, ma már mindez luxus? Pedig nem kell messzi tájakra utazniuk, elég betérniük a balassagyarmati Vas-udvarba. És vallják be őszintén, nem üdítőbb társ egy ápolt feleség? Nem kellemesebb partner egy keménykötésű, sörhas nélküli férj? Miért tartjuk a , felsőbb tízezer” kiváltságának a szépséget és egész­séget? Tudom: nincs idő, nincs pénz. De ne feledjék, mindennek ára van! Hogy is szól a fáma? ,A szépségért meg kell szenvedni.” Ez igaz, de van igazabb is: ,,Valamit valamiért." — Talán egy pirospozsgás asszonykáért, feszes fenekéért a férfiak is elnéznek egy hideg vacsorát, s átmenetileg felmosatlan követ. Bizonyára a nők sem zsémbelődnének, mint amikor férjeik „ egyéb okok” miatt mar adóznak el hétköznapi estéken. Mozgásszegény életmódunkat, ápolatlan, elhanyagolt testünket az­zal palástoltuk:,Nincs lehetőségünk. Bezzeg Pesten..." Hát íme itt van. Ez azonban nem reklám. Csupán , fogyasztói” jó vélemény. Mert lássuk be, maszekjaink, bolt- és butiktulajdonosaink nagy részének szolgálatkészsége még nem érte el a nyugati kiskereskedők szintjét. Van, ahol köszönés helyett fogak közt elmorzsolt „tssk” az ügyfél iránt megnyilvánuló egyetlen mozzanat. És ezek után ne érezze feszélyezve magát az ember! Örömömre szolgál, hogy találunk ellenpéldát: egy felüdítő szigetet morgás napjainkban. Ahol jól érezhetjük magunkat, ahová bármikor betévedhetünk akárcsak egy kedves szóért, biztató mosolyért is. Fülöp Sz. Tiszta környezet — szebb élet Egészségkárosító a kipufogógáz Rendszeresen ellenőriztesse a szervizben kocsijának kipufogógázát. Miért? A rosz- szul beállított motor (gyújtás és karburátor) nemcsak több benzint fogyaszt, hanem fo­kozza a kipufogógázban a káros anyagok mennyiségét is. Napjainkban az autók kipu­fogógázai igen súlyosan szennyezik a környezetet. Ha mindannyian hozzájárulunk — ezt az óriási szennyezést döntő mértékben csökkenthet- jük. Mi a teendő? Az autószerelő a gyújtás és a karburátor szabályozásával kedvezően tudja befolyásolni a kipufogógáz ártalmas anya­gainak arányát. Ha minden vezető ellenőrizteti kocsijá­nak kipufogógázát, s azt igyekszik a lehető legalacso­nyabb szinten tartani, a sok „kevésből” összejön a tekinté­lyes „nagy”, s így a környezet szennyezésének jelentős csök­kentése. És még valami: ha a motor optimálisan égeti el az üzemanyagot, sokkal keveseb­bet is fogyaszt—azonos telje­sítmény mellett! Városi közszolgáltatók Életreform klub Pásztó. Az alkoholellenes klub 70 ezer forintos keretösszegből látta el feladatát. Tavaly júliusban megállapodást kötött a műve­lődési központban lévő klubbal és azóta együttműködnek Életre­form klub néven. A képviselő-testület úgy határozott, az alkohol- ellenes klub 70 ezer forintos támogatását véglegesen biztosítja a művelődési központnak az Életreform klub fenntartásához. ’M Ellentmondásos érdekvédelem ... azaz rendeződik-e a bányásznyugdíjasok szénvitája? Esztelen éhezés A mértéktelen táplálkozás­ból eredő elhízás legalább annyira veszélyes, mint a hiú­ságból folytatott, eltúlzott fo­gyókúra. Ez utóbbi az aneroxia nervosa betegségbe csaphat át, mely mind több gondot okoz világszerte (főként pedig az Egyesült Államokban). Kivált­képp a kamaszlányok közt lett divatos a beteges éhezés, a mind valószínűtlenebb karcsú­ságra való törekvés. A „so­ványkórban” szenvedők közül azután már csak minden harma­dikat lehet igazán meggyógyí­tani, tíz százalékuk kínkeserves hónapok után meg is hal. A másik gyakran előforduló táplálkozási rendellenesség a bulémia, amely szintén a túl­zásba vitt radikális fogyókúra — önhánytatás, túlzott tested­zés, vízhajtó vagy nyugtatósze­rek szedése — következtében alakul ki. A bulémiások közül sokan belátják, hogy állapotuk kóros, de szégyellik betegségü­ket, és nem fordulnak orvos­hoz. Az aneroxiások ellenben nem ismerik fel, milyen kárt okoznak maguknak azáltal, hogy felborítják a szervezet kényes kémiai egyensúlyát. Képünkön szomorú példáját láthatjuk az esztelen éhezés­nek, illetve koplalásnak. A csont és bőr leány tragédiája akkor kezdődött, amikor radi­kális fogyókúrába kezdett, hogy a vékony fotómodellek- hez legyen hasonlatos. Néhány év alatt 61 kilóról 32 kilóra „sikerült” csökkentenie a test­súlyát, ekkor szállították kór­házba, ahol alig tudták meg­menteni az életnek. Végül is túlélte a szörnyű fogyókúrát, s 53 kilóra „állították be” az orvosok a testsúlyát. Ő már biztosan nem fog belefogni egy újbóli esztelen éhezésbe. Bál a toronyért Pásztó. A gamesz egyik felada­ta volt a város- és községgazdál­kodás. A közterület-felügyeletet Geczkó János és Fehér Béla látta el A szervezet megszüntetésével mindkettőjük munkaviszonyát felmondták. A felmondási idő leteltével az. önkormányzat fel­Az Új Nógrád 1991. február 2-i számában megjelent a ,,Bá­nyásznyugdíjasok kontra bánya- vállalat" című írást, illetve ripor­tot olvasva jutottam arra az elha­tározásra, hogy nem lehet figyel­men kívül hagyni a Nógrádi Szén­bányák- szakszervezeti bizottság titkárának (egyben a bányász­nyugdíjasok érdekvédelmi szerve vezetője) nyilatkozatában fellel­hető ellentmondásokat. Mert Molnár Tiboron és Jóházi Zoltánon túl több mint tizenhá­romezer bányászcsalád szénellá­tásáról van szó! Akarom — nem akarom A nyilatkozat első mondatában a szakszervezeti titkár állítja: szeretné, ha minél előbb tisztá­zódna a szénjárandóság témája. A tények, sajnos nem igazolták, il­letve nem igazolják óhaját. Isme­retes, hogy többszöri ígéret ellenére több mint kilenchavi várakozás után kezdték el a bá­nyásznyugdíjasok szénjárandó­ságának kiutalását. Nagyon so­kan év végén kapták meg utalvá­nyukat, illetve pénzükét, a bekö­vetkezett és a peres vitát kiváltó szénáremelést figyelmen kívül hagyva. További lényeges ,momentum, hogy az elsőfokú tárgyalás után a vállalat képviselője kifejtette, hogy a nyugdíjasok igényét mun­kaviszonnyal össze nem függő számolja a szakfeladatot. Az út­tisztítás, csúszásmentesítés, sze­métártalmatlanítás, szociális sze­métszállítás és a strandi parkoló kezelése a jövőben a városi köz- szolgáltató vállalat (a régi város­gazdálkodási és kereskedelmi üzem) feladata lesz. kérdésnek tekinti és így a mun­kaügyi döntőbizottságot illetékte­lennek tartja. Ezek után milyen lehet az érdekvédelem? Olyan­amilyen! Védelem — nem védelem A nyilatkozat további részében olvasható: „Természetesen védem érdekeiket.” Szándéka méltá­nyolható, csak az a baj, hogy nem hihető. Ugyanis az előbb említett nyilvánvaló felelőtlen ügyintézés és kijelentés ellen nem lépett fel, holott ehhez törvényes lehetősé­gei léteznek. Egyetértése nélkül a szóban forgó kérdésben nem szü­lethetett volna döntés. Védelem­ről beszél, az ügy ennek ellenére mégis bíróságra került. Netán úgy védelmez, hogy közben szolgálja a gazdaságvezetést? Hogyan lehet ezt kommentálni? Bölcs volt a vállalat döntőbizottsága, amikor első fokon a nyugdíjasok javára döntött. Kár — nem kár Bonyolultabbá válik a nyilatko­zata további része, mely szerint: „Kéri a bíróságon, hogy Molnár Tibor ék ne foglalkozzanak a je­lenlegi dolgozók anyagi kárával! Azt később rendezni kívánja a vállalat." Hogyan van ez? Ne foglalkoz­zanak a dolgozók kárával? Miért? Hiszen a másodfokú bíróság a nyugdíjasok számára kedvező ítéletéből következne, hogy az aktív dolgozókat is kevesebb érté­kű szénellátásban részesítették, tehát részükre is kártalanítás jár. No, de ez miért baj? Előbbi nyi­latkozatában már elismerte az aktív dolgozók kárát, kijelenti, hogy azt a vállalat rendezni kí­vánja. Akkor miért fellebbezett a vállalat a nyugdíjasok javára első fokon megítélt döntése ellen? Elismerem — nem ismerem Mindenekelőtt úgy vélem (amit napjainkban nagyon indo­koltnak tartok), hogy egy szak- szervezeti titkár egyet tehet: védi, képviseli és segíti a felperes nyugdíjasok és azon keresztül az aktív dolgozók érdekeit, a jogos szénjárandóság megítélése céljá­ból (is). , Amennyire biztatónak tűnik az aktív dolgozók anyagi kárának rendezésére irányuló kijelentése, annyira borúlátónak tartom a nyilatkozat befejező mondata szerint várható „hozzáállást" a nyugdíjasokat illetően, mely sze­rint: ezt az ügyet korántsem lehet egyértelműen eldönteni. De ké­rem, előbb a megértés, utána a kérdőjelezés. Arra gondolok, hogy nem a vállalatvezetés presz­tízsérdekeit kívánja-e védelmez­ni? Egyáltalán miért nem az első számú gazdaságvezető nyilatko­zik a felmerülő témában, hiszen annak pénzügyi vonzatúnak megoldásában a gazdaságveze­tésnek kötelessége lépéseket ten­ni. Valóságos érdekvédelmet! Ezekután mindenesetre egy dolgot eldöntöttem, mégpedig azt, hogy a vázolt ellentmondásos stílusból, illetve érdekvédelemből nem kérek! Ma a dolgozók és • nyugdíjasok valóságos érdekvé­delmét kell megvalósítani, amelyhez többek között nélkü­lözhetetlen az elvszerű kiállás és az emberek számára hátrányos koncepciók nélkülözése. Egy szakszervezeti bizottság titkára csakis így lehet és maradhat tag­sága előtt hiteles érdekvédelme­ző. Egyébiránt a Nógrádi Szénbá­nyák nehézségeire figyelemmel azon kijelentését, hogy „egyelőre nincs fontosabb számunkra, hogy legyen hol termelnünk és kenyeret keresni”, magam is alapvető, ter­mészetes igénynek tartom. Mi nyugdíjasok „csupán” élni kívá­nunk, de nem jogainkból kifor­gatva és nem szembeállítva az aktív dolgozókkal. Ezentúl nem tartom szeren­csésnek véleményét, mely szerint: „ ne szaporítsuk tovább fölöslegesen a gondokat.” Úgy véljük, hogy a vállalat bürokrati­kus packázása és indokolatlan fel­lebbezése tette a vitát tengeri herkenytyűvé. És még ezen túl is tudok kétéves várakozás után sorra került másodfokú tárgyalás­ról. Ki szaporította akkor itt fölös­legesen a gondokat?! Rappi József Ma már bizonyos, hogy össze­fogás nélkül nem menthető meg a diósjenői református templom toronyszerkezete. Ha elmarad a felújítás, az első tavaszi szélvihar elviszi — mondják a faluban. A számítások szerinti egymil­lió forintos költséget, ha nem is tudják előteremteni, a munkála­tok megkezdését minden bizony­nyal elősegíti annak a bálnak a bevétele, amelyet ifi. Hörömpő Gergely tiszteletes és református gyülekezete a helyi Szentgyörgyi István Művelődési Házzal közö­sen rendez február 16-án. A szervezők nem titkolt szán­déka (a bevétel nemes céljától eltekintve) az is, hogy a „refor­mátus bállal” hagyományt terem­tenek a Börzsöny lábánál. —Zs— Holioko — S/ccsgíiv

Next

/
Oldalképek
Tartalom