Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
4 li'njT7WI LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 8., PÉNTEK Egy furcsa vélemény, közszemlén A 21-es számú fő közlekedési út mentén a tájékozódást segítő táblákat, valaki(k) rajztáblának nézte. Először erre gondoltam és sajnáltam szegényt, hogy senki nem volt a környezetében, aki tudva pik- tomán hajlamairól egy pingálóhely felé irányította volna, de legalábbis bemutatja őt egy rajztáblának. Ám továbbhaladva a 21- esen, egy újabb „dekorált”, eltévedést segítő tábla. Mindkét esetben módszeresen csak a szlovák nyelvű feliratok lettek eltüntetve. Nem kívánok most ilyen gyermeteg dolog nemzetközi-politikai oldalára kitérni. Tudom, hogy nem feltétlenül ettől hűvösebb a viszony északi szomszédunkkal az ideálistól. Ám az a közönséges turista, aki életében először jár erre, s ne adj’ isten este, nem a híres magyar vendéglátás példájaként fogja emlegetni a művet, ha emiatt téved el. —horifot— Spanyol vendég Nógrádban A közösségfejlesztők egyesülete vendégeként hazánkban tartózkodik Josefina Fernandez I. Barrera, a katalán népjóléti minisztérium munkatársa. A barcelonai vendéget a szociális és jóléti szolgálatok, az egyesületek és önkéntes szervezetek munkája érdekli, illetve ezen témakörökben tart előadást és eszmecserét. Ennek keretében a spanyol vendég szombaton Salgótarjánba látogat, ahol délelőtt 10 órakor az ifjúsági információs irodában papokkal és népművelőkkel találkozik és folytat eszmecserét a szociális munka spanyolországi és magyarországi tapasztalatairól. Kora délután ellátogat Hollókőre, a világörökség falujába, majd ezután a szécsényi kollégiumban találkozik a faluszervezők tanfolyamának hallgatóival. Előadást tart számukra, melynek témája a szociális-népjóléti szolgálatok megszervezésének és működtetésének spanyolországi tapasztalatai, valamint az ottani önkéntes szervezetek, egyesületek és körök alakulása lesz. Kész Hawaii! Lila-fehér színekben Nem, kedves olvasóit, néni a focicsapatról van szó és még csak nem is kell Újpestre utazniuk, hogy az Aranypálma Miniszépségszalon lilafehér székeiben elnyújtózva frissé varázsolják Önöket boszorkányos ügyességű tündérkedves hölgyek. Miközben tégelyből fehér kulihiászt mázolnak arcukra, s a kondicionálóterem lila-fehér gépein fárasztják tagjaikat a minibár lila-fehér pultja hűsítő nedűvel várja Önöket. Ha mindezzel megvoltak, jöhet egy röpke szusszanásnyi nap nélküli napsütés az álombéli sziget, álombéli (arany)pálmái alatt. A karikás szemek, sápadt orcák és rusnya zsírpárnák kárhozatra ítéltettek. Vége a mosogatástól töredezett körmök korszakának! Itt a műköröm! (Ezután a férfiak mosogatnak.) Azt mondják, ma már mindez luxus? Pedig nem kell messzi tájakra utazniuk, elég betérniük a balassagyarmati Vas-udvarba. És vallják be őszintén, nem üdítőbb társ egy ápolt feleség? Nem kellemesebb partner egy keménykötésű, sörhas nélküli férj? Miért tartjuk a , felsőbb tízezer” kiváltságának a szépséget és egészséget? Tudom: nincs idő, nincs pénz. De ne feledjék, mindennek ára van! Hogy is szól a fáma? ,A szépségért meg kell szenvedni.” Ez igaz, de van igazabb is: ,,Valamit valamiért." — Talán egy pirospozsgás asszonykáért, feszes fenekéért a férfiak is elnéznek egy hideg vacsorát, s átmenetileg felmosatlan követ. Bizonyára a nők sem zsémbelődnének, mint amikor férjeik „ egyéb okok” miatt mar adóznak el hétköznapi estéken. Mozgásszegény életmódunkat, ápolatlan, elhanyagolt testünket azzal palástoltuk:,Nincs lehetőségünk. Bezzeg Pesten..." Hát íme itt van. Ez azonban nem reklám. Csupán , fogyasztói” jó vélemény. Mert lássuk be, maszekjaink, bolt- és butiktulajdonosaink nagy részének szolgálatkészsége még nem érte el a nyugati kiskereskedők szintjét. Van, ahol köszönés helyett fogak közt elmorzsolt „tssk” az ügyfél iránt megnyilvánuló egyetlen mozzanat. És ezek után ne érezze feszélyezve magát az ember! Örömömre szolgál, hogy találunk ellenpéldát: egy felüdítő szigetet morgás napjainkban. Ahol jól érezhetjük magunkat, ahová bármikor betévedhetünk akárcsak egy kedves szóért, biztató mosolyért is. Fülöp Sz. Tiszta környezet — szebb élet Egészségkárosító a kipufogógáz Rendszeresen ellenőriztesse a szervizben kocsijának kipufogógázát. Miért? A rosz- szul beállított motor (gyújtás és karburátor) nemcsak több benzint fogyaszt, hanem fokozza a kipufogógázban a káros anyagok mennyiségét is. Napjainkban az autók kipufogógázai igen súlyosan szennyezik a környezetet. Ha mindannyian hozzájárulunk — ezt az óriási szennyezést döntő mértékben csökkenthet- jük. Mi a teendő? Az autószerelő a gyújtás és a karburátor szabályozásával kedvezően tudja befolyásolni a kipufogógáz ártalmas anyagainak arányát. Ha minden vezető ellenőrizteti kocsijának kipufogógázát, s azt igyekszik a lehető legalacsonyabb szinten tartani, a sok „kevésből” összejön a tekintélyes „nagy”, s így a környezet szennyezésének jelentős csökkentése. És még valami: ha a motor optimálisan égeti el az üzemanyagot, sokkal kevesebbet is fogyaszt—azonos teljesítmény mellett! Városi közszolgáltatók Életreform klub Pásztó. Az alkoholellenes klub 70 ezer forintos keretösszegből látta el feladatát. Tavaly júliusban megállapodást kötött a művelődési központban lévő klubbal és azóta együttműködnek Életreform klub néven. A képviselő-testület úgy határozott, az alkohol- ellenes klub 70 ezer forintos támogatását véglegesen biztosítja a művelődési központnak az Életreform klub fenntartásához. ’M Ellentmondásos érdekvédelem ... azaz rendeződik-e a bányásznyugdíjasok szénvitája? Esztelen éhezés A mértéktelen táplálkozásból eredő elhízás legalább annyira veszélyes, mint a hiúságból folytatott, eltúlzott fogyókúra. Ez utóbbi az aneroxia nervosa betegségbe csaphat át, mely mind több gondot okoz világszerte (főként pedig az Egyesült Államokban). Kiváltképp a kamaszlányok közt lett divatos a beteges éhezés, a mind valószínűtlenebb karcsúságra való törekvés. A „soványkórban” szenvedők közül azután már csak minden harmadikat lehet igazán meggyógyítani, tíz százalékuk kínkeserves hónapok után meg is hal. A másik gyakran előforduló táplálkozási rendellenesség a bulémia, amely szintén a túlzásba vitt radikális fogyókúra — önhánytatás, túlzott testedzés, vízhajtó vagy nyugtatószerek szedése — következtében alakul ki. A bulémiások közül sokan belátják, hogy állapotuk kóros, de szégyellik betegségüket, és nem fordulnak orvoshoz. Az aneroxiások ellenben nem ismerik fel, milyen kárt okoznak maguknak azáltal, hogy felborítják a szervezet kényes kémiai egyensúlyát. Képünkön szomorú példáját láthatjuk az esztelen éhezésnek, illetve koplalásnak. A csont és bőr leány tragédiája akkor kezdődött, amikor radikális fogyókúrába kezdett, hogy a vékony fotómodellek- hez legyen hasonlatos. Néhány év alatt 61 kilóról 32 kilóra „sikerült” csökkentenie a testsúlyát, ekkor szállították kórházba, ahol alig tudták megmenteni az életnek. Végül is túlélte a szörnyű fogyókúrát, s 53 kilóra „állították be” az orvosok a testsúlyát. Ő már biztosan nem fog belefogni egy újbóli esztelen éhezésbe. Bál a toronyért Pásztó. A gamesz egyik feladata volt a város- és községgazdálkodás. A közterület-felügyeletet Geczkó János és Fehér Béla látta el A szervezet megszüntetésével mindkettőjük munkaviszonyát felmondták. A felmondási idő leteltével az. önkormányzat felAz Új Nógrád 1991. február 2-i számában megjelent a ,,Bányásznyugdíjasok kontra bánya- vállalat" című írást, illetve riportot olvasva jutottam arra az elhatározásra, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a Nógrádi Szénbányák- szakszervezeti bizottság titkárának (egyben a bányásznyugdíjasok érdekvédelmi szerve vezetője) nyilatkozatában fellelhető ellentmondásokat. Mert Molnár Tiboron és Jóházi Zoltánon túl több mint tizenháromezer bányászcsalád szénellátásáról van szó! Akarom — nem akarom A nyilatkozat első mondatában a szakszervezeti titkár állítja: szeretné, ha minél előbb tisztázódna a szénjárandóság témája. A tények, sajnos nem igazolták, illetve nem igazolják óhaját. Ismeretes, hogy többszöri ígéret ellenére több mint kilenchavi várakozás után kezdték el a bányásznyugdíjasok szénjárandóságának kiutalását. Nagyon sokan év végén kapták meg utalványukat, illetve pénzükét, a bekövetkezett és a peres vitát kiváltó szénáremelést figyelmen kívül hagyva. További lényeges ,momentum, hogy az elsőfokú tárgyalás után a vállalat képviselője kifejtette, hogy a nyugdíjasok igényét munkaviszonnyal össze nem függő számolja a szakfeladatot. Az úttisztítás, csúszásmentesítés, szemétártalmatlanítás, szociális szemétszállítás és a strandi parkoló kezelése a jövőben a városi köz- szolgáltató vállalat (a régi városgazdálkodási és kereskedelmi üzem) feladata lesz. kérdésnek tekinti és így a munkaügyi döntőbizottságot illetéktelennek tartja. Ezek után milyen lehet az érdekvédelem? Olyanamilyen! Védelem — nem védelem A nyilatkozat további részében olvasható: „Természetesen védem érdekeiket.” Szándéka méltányolható, csak az a baj, hogy nem hihető. Ugyanis az előbb említett nyilvánvaló felelőtlen ügyintézés és kijelentés ellen nem lépett fel, holott ehhez törvényes lehetőségei léteznek. Egyetértése nélkül a szóban forgó kérdésben nem születhetett volna döntés. Védelemről beszél, az ügy ennek ellenére mégis bíróságra került. Netán úgy védelmez, hogy közben szolgálja a gazdaságvezetést? Hogyan lehet ezt kommentálni? Bölcs volt a vállalat döntőbizottsága, amikor első fokon a nyugdíjasok javára döntött. Kár — nem kár Bonyolultabbá válik a nyilatkozata további része, mely szerint: „Kéri a bíróságon, hogy Molnár Tibor ék ne foglalkozzanak a jelenlegi dolgozók anyagi kárával! Azt később rendezni kívánja a vállalat." Hogyan van ez? Ne foglalkozzanak a dolgozók kárával? Miért? Hiszen a másodfokú bíróság a nyugdíjasok számára kedvező ítéletéből következne, hogy az aktív dolgozókat is kevesebb értékű szénellátásban részesítették, tehát részükre is kártalanítás jár. No, de ez miért baj? Előbbi nyilatkozatában már elismerte az aktív dolgozók kárát, kijelenti, hogy azt a vállalat rendezni kívánja. Akkor miért fellebbezett a vállalat a nyugdíjasok javára első fokon megítélt döntése ellen? Elismerem — nem ismerem Mindenekelőtt úgy vélem (amit napjainkban nagyon indokoltnak tartok), hogy egy szak- szervezeti titkár egyet tehet: védi, képviseli és segíti a felperes nyugdíjasok és azon keresztül az aktív dolgozók érdekeit, a jogos szénjárandóság megítélése céljából (is). , Amennyire biztatónak tűnik az aktív dolgozók anyagi kárának rendezésére irányuló kijelentése, annyira borúlátónak tartom a nyilatkozat befejező mondata szerint várható „hozzáállást" a nyugdíjasokat illetően, mely szerint: ezt az ügyet korántsem lehet egyértelműen eldönteni. De kérem, előbb a megértés, utána a kérdőjelezés. Arra gondolok, hogy nem a vállalatvezetés presztízsérdekeit kívánja-e védelmezni? Egyáltalán miért nem az első számú gazdaságvezető nyilatkozik a felmerülő témában, hiszen annak pénzügyi vonzatúnak megoldásában a gazdaságvezetésnek kötelessége lépéseket tenni. Valóságos érdekvédelmet! Ezekután mindenesetre egy dolgot eldöntöttem, mégpedig azt, hogy a vázolt ellentmondásos stílusból, illetve érdekvédelemből nem kérek! Ma a dolgozók és • nyugdíjasok valóságos érdekvédelmét kell megvalósítani, amelyhez többek között nélkülözhetetlen az elvszerű kiállás és az emberek számára hátrányos koncepciók nélkülözése. Egy szakszervezeti bizottság titkára csakis így lehet és maradhat tagsága előtt hiteles érdekvédelmező. Egyébiránt a Nógrádi Szénbányák nehézségeire figyelemmel azon kijelentését, hogy „egyelőre nincs fontosabb számunkra, hogy legyen hol termelnünk és kenyeret keresni”, magam is alapvető, természetes igénynek tartom. Mi nyugdíjasok „csupán” élni kívánunk, de nem jogainkból kiforgatva és nem szembeállítva az aktív dolgozókkal. Ezentúl nem tartom szerencsésnek véleményét, mely szerint: „ ne szaporítsuk tovább fölöslegesen a gondokat.” Úgy véljük, hogy a vállalat bürokratikus packázása és indokolatlan fellebbezése tette a vitát tengeri herkenytyűvé. És még ezen túl is tudok kétéves várakozás után sorra került másodfokú tárgyalásról. Ki szaporította akkor itt fölöslegesen a gondokat?! Rappi József Ma már bizonyos, hogy összefogás nélkül nem menthető meg a diósjenői református templom toronyszerkezete. Ha elmarad a felújítás, az első tavaszi szélvihar elviszi — mondják a faluban. A számítások szerinti egymillió forintos költséget, ha nem is tudják előteremteni, a munkálatok megkezdését minden bizonynyal elősegíti annak a bálnak a bevétele, amelyet ifi. Hörömpő Gergely tiszteletes és református gyülekezete a helyi Szentgyörgyi István Művelődési Házzal közösen rendez február 16-án. A szervezők nem titkolt szándéka (a bevétel nemes céljától eltekintve) az is, hogy a „református bállal” hagyományt teremtenek a Börzsöny lábánál. —Zs— Holioko — S/ccsgíiv
