Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

1991. FEBRUÁR 8., PÉNTEK 5 C BALASSAGYARMATES KÖRZETE j Jól jegyzik a topplistán Balassagyarmat. VeIko vies Mihály a város legfrissebb sikerembe­re. Vállalkozását mindössze három héttel ezelőtt kezdte, és mára minden előzetes várakozását felülmúló üzleti sikerrel büszkélked­het. Nem kft. ügyvezető igazgatója, nem gmk, mégcsak nem is rész­vénytársaság vezetője ő. Egyszerű magángazdálkodó, aki házi tejet árul Hétvezér utcai lakásának garázsában kialakított parányi „tejcsarnokában”. Velkovics Mihály szügyi szárma­zású, édesapjától tanulta az állattar­tást. A balassagyarmati dohánybe­váltó üzem vezetője volt nyolc éven keresztül, egészen 1986 novembe­réig. Akkor határozott úgy, hogy a jövőben szarvasmarhatartással ke­resi a kenyerét. A város határában lévő Újkóvá- ron vett istállót, s gondozta, fejte teheneit. Négy esztendőn keresztül adta el a tejet a tejipari vállalatnak. A múlt esztendő májusában fogal­mazódott meg benne: „maszek tej- boltot kell nyitni!" Nem sokat teketóriázott, az ezzel kapcsolatos intéznivalók után ja­nuár elején megnyitotta házi tejki- mérőjét. Az első héten bizony-bi­zony mindennap megmaradt tej, de aztán, ahogy híre ment a városban, hosszú sorokban várakoztak a vá­sárlók. Ma, napi 280 liter tejet fej le tizenkét tehéntől a gazda, s ezt né­hány óra alatt elkapkodják az embe­rek. A vásárlók kilencven százalé­eleget tenni, hiszen vannak, akik tíz litert vinnének egyszerre... Balassagyarmat házi tej- kimérőjében 3,8—4,0 százalékos zsírtartalmú tejet kínálnak — 22 forintért. A tulajdonos elmondotta: ha néhány héten belül abbamarad ez ka, elmondásuk szerint, házi tejen nőtt fel, s akik megszokták a friss tejet, azoknak az üzletben kapható már nem több, mint póttej. Velkovics Mihály felesége, Má­ria asszony szolgálja ki a vásárló­kat. Nem tudnak minden igénynek az országos tejcirkusz, ő is a bolti áron kínálja majd a valódi, hamisí­tatlan hazai tejet. És biztos benne, hogy ő mindig nyerő lesz a város­ban. Hiszen ő valódi tejet kínál... — szilágyi — fotó: szi(g)nó Érsekvadkert.' Jól jegyzik a topplistán az Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetet, amelyet nem csak szűkebb pát­riánkban ismernek, hanem Buda­pesten a XIII. kerületben, az ott található kirendeltségükön ke­resztül. A hét egységet magába foglaló pénzgyűjtő és kölcsönt adó kol­lektíva egyik irigylésre méltó jel­lemzője, hogy az idesereglett szakemberek, a takarékszövetke­zetek közötti vetélkedésben a leg­magasabb egy főre eső pénzfor­galmat érik el. Elég csak a múlt évi ötmillió-négyszázkilencven- ezer forint nyereségre utalni. —Mi húzódik meg az előbb em­lített tisztes nyereség mögött, mit kedvelnek, mit részesítenek előnyben az ide betérő ügyfelek? — A rpúlt évben százhuszon- kétmilliós forgalmat értünk el, melyből hatvankétmilliót a buda­pesti kirendeltség dolgozói gyűj­töttek össze — summázza a ma­gunk után hagyott esztendő leg­fontosabb tényét Csernák János, az igazgatóság elnöke, aki 1967- től pénzügyi szakemberként, 1987-től pedig vezetőként tevé­kenykedik. — Bevételeink 95 százalékát a kölcsön, a tartós be­tétek, a kamatok, a lakásalapka­matok teszik ki. A legstabilabb bevételt továbbra is a betétek — takarék, látra szóló — biztosítják. Önkormányzatok képviselő-testületeinek tagjai Bércéi. Polgármester: Nán­dori Ferenc. Képviselő: Bene­dek Mihály, Benyó Béláné, Blaskó Ignác, Dobrocsi Lajos, Dobrocsi Lajos (Baross utca), Homolya József, Mravik Ist­ván, Mohácsi Lászlóné, Simák Ferenc. Galgaguta. Polgármester: Hornok Sándor. Képviselők: Balazsovics Pál, Bágyon László, Gyürky Tibor, Hornyák Endre, Hugyecz Jánosné, Menczer Sándor, Menczer Sándorné. Becske. Polgármester: Man­ga Kálmán. Képviselők: Strihó Istvánné, Szalatnyai Zoltánné, Bóta Ferenc, Földvári László, Serfőző Elemér, Laczjtó Zoltán, Paróczai László. Ma még csak álom, de... Keresztény iskola Balassagyarmat. Az ötlet nem mai keletű. Már a rendszerváltás pillanatában felmerült annak igénye, hogy a városban keresztény általános iskolát kellene létrehozni. Az is meglepő volt, hogy a lakosság különböző fórumokon mennyire szorgalmazta ezt a lehetőséget. Persze, ennek történelmi hagyományai vannak. A háború előtt minden számottevő felekezetnek meg­volt a saját egyházi iskolája, melyek kölcsönösen tiszteletben tartották egymást. Ez az oka, hogy olyan nagy erővel tört fel az igény egy ilyen iskola mellett. A Szalézi-templom két tiszteletese az ügy iránti alázattal, ám nagy kitartással fáradoznak e nemes cél eléréséért. A kereszténydemokrata országgyűlési képviselő szintén elkötelezettje ennek a rokonszen­ves elképzelésnek. A pártok többsége is nyitott e kezdeményezés iránt, és az önkormányzat is vizsgál­ja az egyházi vagyon visszaadásának lehetőségét. Mégis nyugtalan vagyok. Mint annyi humánus és jó gondolat, félek ez is elvész a bürokrácia útvesztő­jében. Pedig nem csodáról van szó, csak arról, hogy a Rákóczi iskola legyen (újra) az egyház tulajdona. Kapja meg azt az anyagi támogatást, melyet más iskolák is megkapnak, és az egyház gondoskodna működéséről. Nagyon sok kiváló pedagógus van, kikhez közel áll a keresztényi szellem, és missziót teljesítve tanítanának az oktatási intézményben. A probléma inkább ott van, hogy az igények való­színű nagyobbak lennének, mint az iskola befogadó- képessége. De ennek megoldását bízzuk a papságra. Most az a fontos, hogy szeptemberre az iskola be­induljon. Ugyanakkor nagyon szimpatikus elképze­lést hallottam Kovács Gábor képviselő úrtól, egy beszélgetésünk alkalmával. A katonai kollégium a volt megyeházán rövidesen megszűnik. Csodálatos lenne itt egy egyházi tanító­képzőt működtetni, melynek gyakorló iskolája a Rákóczi lehetne. Gyarmaton az ötvenes években volt tanítóképző, tehát bizonyos hagyományokkal ren­delkezik a város. Itt képezhetnének tanítókat az egyházi iskolák részére. Biztos vagyok benne, hogy az egyház megkeresné a Nyugaton lévő rendtársait, és ehhez anyagi segítséget is nyújtanának. Ez az egész ügy, mely a merész gyarmati álmodo­zók vágya, oly sokat jelentene városunknak, hogy fel kellene karolni. Aki itt él, tudja, Gyarmat a történel­me során nem riadt vissza a nagy tettektől, ezt histó­riája is bizonyítja, és képes olyan előremutató, nagy cselekedetekre, melyek méltán nyerik el az emberek elismerését. Ez a feladat pont ilyen. Soós Géza Behajtható hátralékok Bizonyítékként csak annyit, hogy 1990-ben a betét emelkedése a kamatokkal együtt 33 millióval volt nagyobb, mint egy évvel azelőtt. Miért kedvelik ezt a for­mát? Mert bármikor hozzájuthat­nak a szükséges pénzükhöz. Az értékpapírok közül a letéti és a pénztári jegyet kedvelik ügyfe­leink. Jelenleg 7 milliót képvisel­nek. A budapesti 1,8, a romhányi 1,2, a rétsági pedig 1,5 millióval részesedik az előbb említett összegből. — Folytassuk a kölcsönkérési kedvvel. — Növekszik. Tavaly az év elején 163 millióval tartoztak a kölcsönkérők, az év végére felug­rott 188 millióra. Mielőtt rákér­dezne, közlöm az okát is: Igazga­tósági döntés alapján nem emel­tük fel a vállalkozóknak nyújtott hitelkamat nagyságát. Lényegé­ben ugyanannyi volt, mint amennyit a fogyasztási hitelek után kellett fizetni — utal üzlet- politikájuk eme fontos elemére az elnök. — Nem tudom, minek tulajdo­nítsam az előbbit: egy gesztusnak, vagy egy jól felfogott, hosszú tá­vot befogó és később érezhető, előnyös üzletpolitikának? Ha jól következtetek, akkor az önök által nyújtott egyenlő kamatfeltétel megtérül a kölcsönt vevők fizetési készségében. — A hátralékosok döntő több­sége — a 930 ezer forintból 750 ezer forintig — a budapesti kiren­deltségünknél találhatók. A fenn­maradó összegen osztozkodik a többi hat kirendeltség. Közülük az érsekvadkertiek hátraléka 60 ezer forintot tesz ki. Dejtáron né­gyezret, Tereskén pedig csupán kétezer forintot képvisel a behajt­ható hátralék összege, amely adódhat netán feledékenységből, esetleg átmeneti fizetésképtelen­ségből, vagy másból — érzékelte­ti a lehetséges okokat Csernák János. — Mivel az előbbi számok egyértelműen bizonyítják, hogy az idesereglett szakemberek jogo­san lehetnek büszkék eredménye­ikre és szaktudásukra, vajon ér- zik-e hozzáértésük kézzelfogható előnyét? — A dolgozók 70—80 százalé­ka teljesítménye alapján jut havi keresetéhez. Mivel tavaly októ­berben többé-kevésbé ismertük az elérhető nyereség nagyságát, ennek ismeretében 23 százalék­kal növeltük a béreket. Ezenkívül decemberben egyszeri jutalom­ként kaptak ismét pénzt az arra érdemesek — bizonyítja az igaz­gatóság elnöke, hogy érdemes fáradozni, kezdeményezni, pél­daszerűen cselekedni. V. K. „Kamu az egész...” i ...fogad bennünket ezekkel a szavakkal a Galgamenti Áfész, galgagutai vadátvevő telepének vezetője, a jól megtermett, már az első pillanatokban nyílt, szókimondó Orgoványi László, amikor a televízió­ban látottak és hallottak alapján arról érdeklődünk: vannak-e értékesí­tési gondjaik és szándékukban áll-e a felvásárlási ár csökkentése? — Jöjjenek velem — invitál a hűtőkamrába, amely teljesen üres. Magyarázatként hozzáfűzi, hogy az itt tárolt lőtt vadat tegnap elszállí­tották. — A Mavad, mert ennek a megbízásából vásárolom fel a va­dászzsákmányt, a felvásárlási árakat nem változtatta meg, nem csök­kentette. Amire ön hivatkozik a tévé alapján, az a Vadex. Lehet, hogy a beharangozott árcsökkentéssel valakit, vagy valakiket meg akartak etetni... A hűtőkamrában tavaly, átmenetileg negyvenhatezer-nyolcszázhar- mincnégy kiló lőtt vad — szarvas, vaddisznó, muflon és őz — került be, illetve később elszállításra. Januárban 2517 kilogramm volt az átvett vadhús mennyisége, szemben az előző évi 5217 kilogrammal. Ebből is láthatja, hogy kamu az egész, ami a felvásárlási ár csökken­tése körül kialakult... — hangsúlyozza a telepvezető. Az ide betérő vadászok döntően szarvast és vaddisznót hoznak átvé­telre. A három vadásztársaság — Mémosz, Vörös Csillag (Bércéi) és a Rákóczi (Romhány) — közül a Mémosz-beliek vallhatják magukénak a vadban leggazdagabb területet. Még jóformán be sem fejeztük a beszélgetést, három férfiből álló, jó kedélyű társaság nyitotta ránk az ajtót. Mint régi, kellemes ismerősök, üdvözölték egymást, nem tagadva meg jókedélyüket, évődtek, ha szük­ség volt rá, akkor ugratták egymást. Ennek a kellemes hangulatnak a felkínált őz átvételének sürgetése vetett véget. (A képen Túri Tamás vadász által felkínált őz látható, mellette Orgoványi László.) Fotó: Rigó BALASSAGYARMAT ÉS KÖRZETE Üzemvásárlás? Balassagyarmat. A Balassagyar­mati Autóipari Szolgáltató Kisvállalat vezetői, továbbá az újra érzékeny, vál­lalkozásra hajlamos, kockázatot is vál­laló társaik foglalkoznak azzal a gon­dolattal, hogy a privatizálás során megvásárolják üzemüket. A VOFA Szervező-Tanácsadó Kft. tanulmánya alapján egyelőre kft.-ben gondolkodnak. Az előzetes közvéle­mény-kutatás során az itt dolgozó hat­vanhat fő közül harminc százalékuk jelezte magántulajdonosi szándékát. Az induláshoz szükséges pénzt, eg­zisztenciahitelből kívánják előterem­teni, amennyiben jobb lehetőség nem kínálkozik számukra. A vagyonügynökségtől érkező út­baigazító papír kézhezvétele után erő­teljesebbé válik a célhoz vezető véle­ményeket, álláspontokat tisztázó, el­képzeléseket ütköztető előkészítő munka. Önkéntes polgárőrség Becske. Február elsején tizenegyen jöuek össze, akik közül tízen aláírták, hogy részt vesznek a megszervezendő önkéntes polgárőrségben. A vállalko­zó tíz fő egyúttal szervezési csoport­ként folytatta tevékenységét. Pénteken — ma — kerül sor az alakuló közgyű­lésre, amelyre hatvan főt hívtak meg. Amennyiben a megjelentek deklarál­ják megalakulásukat, akkor szövetség formájában látják el önként vállalt, la­kóhelyük javát szolgáló feladatukat. Török után olasz Balassagyarmat. Az idén, a külföl­di megrendelők képviselői közül az elsők között a török átvevő jelentkezett a balassagyarmati kábelgyárban. Alapos ellenőrzés után elégedetten átvette az ötvenmillió forint értéket képviselő szabadvezetékeket. Még jóformán be sem tette maga után a gyár kapuját, máris megjelent az olasz cég helyi átvevője. Akárcsak elődje, ő sem talált sem­milyen hibát, pedig nem fukarkodott alaposságával. Százmillió forint érté­kű szabadvezeték kiszállításának te­remtett zöld utat. Egyébként ezt a ter­méket előállító üzem, az éves árbevétel 50—60 százalékát biztosítja. A zavartalan átvétellel kap­csolatban Császár Ferenc, az üzem vezetője megjegyezte:—Mi nem szok­tuk meg, hogy kifogásolják termékein­ket, igaz, a vevőink sem... Nemes gesztus Balassagyarmat. Amikor először láttam, dörzsöltem a szemem. Jól látok, van ilyen? Amikor másodszor és so­kadszor ismétlődött meg, úgy döntöttem, közreadom. Gyarmaton, a Lenin-lakó­telep élelmiszerüzletének pénztárosai, az idős emberek áruval megrakott bevásárló­kosarát segítenek odavinni a pulthoz, átpakolni, mi több: a lépcsőn is leviszik. Tudom, az idős embe­reknek a vágtató inflációval arányosan egyre kevesebb kerül a kosárba. Mégis, ez a nemes gesztus meghatott. így is lehet kereskedni. Sőt, hadd legyek telhetetlen: utánozha­tó is! Cfi C* S w ígj S|l 1 K íí mtaarnnm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom