Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
1991. FEBRUÁR 8., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP i;t.üTT-r-i 3 Elbocsátás bosszúból? Ipolyvece Jegyző asszony kisgyerekkel, jó kedvvel (Folytatás az 1. oldalról) eddig is ketten voltunk, mert a most idehelyezett kolléganő korábban az időközben megszüntetett papírboltban árusított? Nagybakos Istvánná 1970. augusztus elsejétől dolgozott a volt Bányász Művelődési Ház könyvtárában. Az érettségi megszerzése után került ide, ez az első munkahelye. Egerben végezte el a tanárképző főiskola könyvtár-pedagógia szakát. A könyvtár munkáját 1977-től irányította, neki volt ott a legmagasabb szakmai képzettsége. Sokat tett azért, hogy az évek során ezerháromszázra gyarapodott a beiratkozott felnőtt olvasók száma, s a gyermekek is mind nagyobb számban látogatták a kultúra e birodalmát. Azt a birodalmat, amely jelenleg úgyszólván romokban hever! — A kft. igazgatójának felesleges hangoztatnia, hogy ennyi és ennyi milliót áldozott a bányakaszinóra. Cselekedeteit ugyanis kizárólág a befektetés és a pénzszerzés lehetőségének megteremtése motiválta. Azért építtette meg a faházat, hogy kocsma legyen benne. A Vörösmacska bárt szintén üzleti céllal boríttatta be piros színű tapétával. Az igazság az, hogy amióta a társáság megjelent a házban, azóta csakis a gazdaságról esett szó, a művelődés afféle szükséges rossznak számított! Csakhogy a kft. azért nem fizetett bérleti díjat, hogy a legfqntosabb művelődési tevékenységeket fenntartsa. Ezek közé tartozik a felnőttkönyvtár, amely július után csak októberben fogadhatta az olvasókat, s melynek könyvállományából több mint tízezer kötet ma is ott hever összekötözve az egyik emeleti helyiségben, mert hiányzanak a polcok. A gyermekkönyvtár nyáron bútorraktárnak szolgált. Szóval az a véleményem, véleményünk: a kft. iszonyatos kárt okozott a művelődési háznak és benne f a könyvtárnak! Belső vállalkozási formában Érsekvadkert. A Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet vezetősége a gazdálkodás hatékonysága és eredményessége érdekében az idén, belső vállalkozás keretében, önálló gazdálkodásra készteti az ágazatokat és a különböző termelési-gazdálkodási egységeket. Nem önálló jogi személyként, hanem a szövetkezet vezetése által megszabott bér- és létszám függvényében a piac szervezésétől az értékesítésig saját maguk oldják meg konkrét, azonnali és a távlatokat is szolgáló feladataikat. A bevezetésre kerülő módszer legfontosabb célja a piaci versenyképesség fokozása, illetve a mainál jóval nagyobb költségérzékenység. A szakmai vezetés elképzeléseit a vezetőség már jóváhagyta. Az i-re a pontot, a sorra kerülő közgyűlés teszi rá. Ennek megfelelően az év végén a dolgozók már nem a téesz egész nyereségéből részesednek, hanem az egyes ágazatok, üzemek, az általuk előteremtett eredmény alapján. Megkérdeztem Nagybakos Istvánnét: szerinte miért kapta másodszor is kézhez a munkakönyvét? — Egyértelműen személyes bosszúból! Egyébként számítottam rá. csak nem most, két héttel a munkaügyi döntőbizottság határozata után! Január 17-én, amikor lepecsételtük a könyvtárat, a szénbányavállalat szakszervezetének képviselője, Rákos József is hallotta, amint a kft. igazgatója kérdőre vont az önnek való nyilatkozásomért, s megfenyegetett: ennek következménye lesz! Minősíthetetlen hangon ordított velem, mondván: „takarodjak ki a könyvtárból”! Később a munkaügyi döntőbizottsági tárgyaláson, ahol társaim megbízásából egyedül képviseltem az elbocsátottakat, a fejemre olvasta: én vagyok az oka a tizennégy ember elküldésének, sőt annak is, hogy a kft. elesett jelentős üzletektől. Merthogy nyilatkozatommal rontottam a társaság hitelét, s ezáltal veszélyeztetem ' hetven ember sorsát! Előző elbocsátásom után visszadátumozott levélben fegyelmi eljárással fenyegetett meg, mert munkaszerződésem lejárta előtt nem gyűjtöttem be a könyveket az olvasóktól, így veszélyeztettem a könyvtár biztonságos működtetését. Holott a könyvtár működtetését felmondásomkor nem szabályozta az igazgató, továbbá a szakszervezeti tulajdonú könyvek leltározása a vállalati szakszervezeti bizottság hatáskörébe tartozik. Ha már a veszélyeztetettségnél tartunk, hadd mondjam el: a könyvtár ablakát kitörték, azon bárki ki- és bejárhatna, akárcsak a háznak gyakran éjszakára is nyitva hagyott ajtaján! Nagybakos Istvánnétól még megtudtam: természetesen ismét fellebbez a területi munkaügyi bíróságon. De nem is az ő személyes sorsa a lényeg, különben is bízik a megnyugtató megoldásban. sokkal inkább aggódik a könyvtárért. Azért az intézményért, melynek jó hír(Folytatás az 1. oldalról) áron, 50 kórházat lát el termékekkel, vállalva a telefonon és táviratban érkező rendelések teljesítését. Kicsi de mozgékony építőipari részlegünk is nyereséges. A felsorolt termelőtevékenységeket politikai-gazdasági kormánydöntéssel meg lehet szüntetni, amennyiben mások átvállalják ennek előállítását. A lényegről viszont egy pillanatra sem szabad megfeledkezni: szövetkezetünk 300 dolgozónak adott, ad, még most, biztos egzisztenciát, munkát és megélhetést. — Tudomásom szerint önök az anti világban —• szocializmus építése — a hosszú távú gondolkodás jegyében, megragadva az akkor kínálkozó lehetőséget, állami segítséggel és saját erő felhasználásával korszerűsítették tehenészeti telepüket. Mára viszont tej- és húsválság alakult ki. Miként érinti ez önöket? — A múlt az mindig biztos, a jövő viszont bizonytalan. Ezt figyelembe véve. kezdtünk hozzá a 35 millió forint értékű korszerűsítéshez. Abból indultunk ki hogy a lakosság tejfogyasztása életünk javulásával fokozatosan nő, tekintettel arra is, hogy e téren a nyugati országok lakói jóval előtnevén súlyos foltok estek. Márpedig „egy könyvtárat nemcsak az állománya, az épülete, a költségvetése tesz működőképessé, hanem az erkölcsi hitele is. Az erkölcsi hitel szándékos tönkretétele pedig nem kisebb pusztítás, mint könyvek, vagy épületek — vélt, vagy valós — elté- kozlása”. Érzik, tudják ezt az olvasók is, ezért gyűjtöttek össze félezer aláírást a polgármesterhez eljuttatott, a könyvtár eredeti működését szorgalmazó kérelmük megerősítésére. Nagy Mihály szívesen fogadta a kezdeményezést, s az önkormányzat nevében megerősítette: mindent megtesznek a könyvtár és a művelődési ház helyzetének rendezéséért! Ifjú Kálovits Géza, a Typo- Team ügyvezető igazgatója tagadta, hogy személyes bosszúból mondott fel a könyvtárvezetőnek. Azt sem ismerte el, hogy valaha megfenyegette. — Azért mondtam fel neki. mert így több mint 170 ezer forint takarítható meg évente — magyarázta „következetes" döntését. A tekepálya kezelője is ultimátumot kapott: vagy vegye bérbe a havi fizetésének megfelelően 10 ezer forintért a pályát, vagy mehet! Másfél hónap alatt mindössze 3110 forint volt a bevétel és ez kevés. Szóval szerkezetkorszerűsítést (?! — K. L.) hajtok végre, a költségek csökkentése érdekében. Ha Nagy- baikosné vállalja, hogy 170 ezer forinttal kevesebb bérért is vezeti a könyvtárat, nem bánom, dolgozzon. Balázs Ernő, a Nógrádi Szénbányák szb-titkára így fogalmazott: — Felháborító Nagybakos Istvánná elküldése, főleg az események ismeretében az. Igenis, ez személyes bosszú, a hatalommal való visszaélés, amely ellenszenvből fakad! Elfogadhatatlan ez az eljárás, s azon leszek, hogy rendeződjön a könyvtárvezető. a könyvtár, de az egész ház ügye. Addig is: a sakkjátszma folytatódik. tiii^c járnak, nem beszélve az ‘egészséges táplálkozásról Állítom, hogy nálunk ab- sz^út értelemben nincs tejfelesleg, hanem évről évre erőteljesen szegényedő la* ' kosság és csökkenő vásárlóerő van. Amikor a botcsinálta politikusok és a hozzájuk hasonló ágazati irányi tők a piacról beszélnek, elfeledkeznek arról, hogy itthon nincs sem kvázi, sem modellezett piac. Csak a termelő és a vevő áll egymással szemben. Mivel nincs vevő, akkor fogjuk vissza a termelést. — Netán arra az ágazati minisztériumi javaslatra gondol, hogy vágják ki, ritkítsák meg a termeld állatokat? — Igen.. Méghozzá elég jelentős mértékben. A tejipar által kért és biztosra vehető tejmennyiséget mi, 260 tehénnel is elő tudjuk állítani a jelenlegi 400 helyett. De nemcsak a tejnél, hanem a húsnál is vergődünk, magunkra vagyunk hagyatva. A Földművelésügyi Minisztérium által közölt, egy tehén kivágása után kapott 10 ezer forint állami támogatás, bizonyára enyhíti a riégytehe- nes gazdák gondját, de egyáltalán nem jelent megoldást a nagyüzemeknek. — Mit lehet tenni ebben a nehéz helyzetben? Nyolc óra előtt tíz perccel még viszonylag csendes az Ipolyvecei Polgármesteri Hivatal. A fiatal jegyző asz- szony, Katonáné Juhász Tünde még kis türelmet kér. Balassagyarmatot szeretné elérni telefonon, egyelőre reménytelenül. — Sok a munkája? — kérdezem, amikor leül velem szembe az iratoktól megrakott asztalhoz. — Munka? Mint a tenger! — mondja nevetve. Máris sejthető, hogy itt és most mégsem „csak” nehézségekről, gondok, bajok áradatáról fogok hallani. — Hány fiatal jegyző asz- szony lehet a megyében? — Nem tudom pontosan, sok nemigen. — Balassagyarmatiként, hogy’ került éppen Ipolyve- cére? — Ügy, hogy a városi polgármesteri hivatalnak nem kellettem! — Keserűen hangzik. Mi történt? — Volt munkahelyemen, a Balassagyarmati Családi Intézetnél majdhogynem teljes létszámleépítés történt. Igv aztán a nyáron még munkanélküli voltam. A „nagy változások” után beadtam pályázatomat a városi polgármesteri hivatalhoz. Előadónak is elmentem volna! Kicsi fiam van, érthetően nem az volt a legnagyobb vágyam, hogy naponta vidékre járjak dolgozni. Államigazgatási főiskolát végeztem, méltán reménykedtem. Ezzel együtt nem kellettem. A polgármester úr aláírásával kaptam meg az elutasítást. — Akkor ránézett a térképre. .. — Hát, ha nem is a térképre, de a jegyzői álláshirdetésekre igen. Eljöttem megnézni a falut, beszélgettem a polgármester úrral... Itt szeretettel vártak. — AlkalmazKodni. Vagy visszafogjuk a termelést és bízunk abban, hogy egy-két év múlva megszületik a racionális megoldás, vagy a drasztikusabb megoldást választjuk, aminek következtében visszasüllyedünk olyan szintre, ahonnan néhány évtizede elindultunk. Az on-* nan való visszatérés nagyon sok költséggel és nehéz munkával lehetséges. — Vannak, akiket felháborít a minisztériumnak az az álláspontja, hogy a kedvezőtlen adottságú térségben levő termelőszövetkezetek termelési, gazdálkodási gondjainak a megoldása nem az ágazat feladata. Mi az ön véleménye? — A minisztérium álláspontjával értek egyet. A probléma megoldása kettős feladatot jelent. Az egyik szakmai, amit nekünk szakembereknek kell megoldani, a másik társadalmi, ameny- nyiben utcára kerülnek a nagyüzemek dolgozói. Ez utóbbi tisztességes, emberséges, kulturált rendezése valóban meghaladja a tárca lehetőségét, komplexen kell kezelni. — Árulja el, hogy az állam, milyen mélyen kotorászott a gazdaság pénztárcájában 1990-ben, és különböző címeken mennyit vett ki belőle? — Elnyerte a pályázatot. Nem ijedt meg a szokatlan feladatoktól? — Volt egy-két, csak félig átaludt éjszakám, már csak azért is, mert tudtam, mit vállalok. _ ??? —- A férjem is jegyző. Dej- táron. — A fiuk is jegyző lesz? (Erre is csak nevetés a válasz.) — Mondjon valamit Ipoly- vécéről! — Hát, először is, Balassagyarmatot két órája nem tudom elérni telefonon. Mi lenne itt, ha sürgősen mentő kellene? Legnagyobb gondunk mégis a víz. Katasztrofális a helyzet, nyáron szá- razak a csapok. Ha ezt hosz- szú távra meg akarnánk oldani, többe kerülne tizenöt- millió forintnál. Az egész költségvetésünk nincs ennyi. Így aztán csak egy rövid távú megoldásban gondolkodhatunk. Vagyis maradt a törpe vízmű kútjának mélyítése. — Aztán van itt még valami, szívetmelengető terv. A falu már régóta szeretné, s most döntés is született róla: emlékművet állítunk az első, és a második világháború helyi áldozatainak. Amit lehet, megoldunk társadalmi munkában. Az ígéretek szerint szinte mindenkire számíthatunk! Igaz viszont, hogy a falu két lelkésze nélkül nem nagyon mertünk volna belevágni. — Mert „aki múltját becsüli, lesz annak jövője”? — Igen! Azt hiszem a kegyeleten túl ez a közös szándék is benne van. — És otthon? Ki a „főjegyző”? — Természetesen a férjem. Már csak azért is, mert így az ő dolga lesz a legnehezebb, a családi költségvetés elkészítése. Végszóra megcsendül a telefon. Balassagyarmat a vonalban. — Az elvonás az agrárolló szétnyílásával kezdődik, amikor a termeléshez felhasznált ipari anyagok árai lényegesen nagyobb mértékben nőnek, mint a felvásárlási árak. A második fázis a nyereségen való osztozkodás, ennek formája és nagysága. Például az adófizetés az azért nem érintett kedvezőtlenül bennünket, mert nem volt eredményünk. Társadalom- biztosításra viszont 16 milliót fizettünk be. Ehhez kell számolni még a dolgozók egyéb terheit — személyi jövedelemadó stb. —- is. Hihetetlen nagy elvonást képvisel a bankkamat. Tavaly 190 milliós termelési érték és egymillió 136 ezer forint nyereség mellett 7 millió kamatot fizettünk. Előtte való évben 4 millió 320 ezret, azt megelőzően pedig 2 millió 800 ezret. Az állami támogatás megvonása 5—6, az aszálykár pedig 8— 10 millióval rövidített meg bennünket. Ilyen minősíthetetlen elvonások mellett sikerült talpon maradnunk, megőriztük működőképességünket, és szerény 16 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre. — Mit ígér az idei esztendő? — Látványos fejlesztésre, az eredmények javítására nincs lehetőségünk, csupán az 1990-ben elért szerény sikerek megismétlésére vállalkozhatunk — zárta gondolatait Percze József. Venesz Károly Pályázat a vágóhídra Pásztó. A kényszervágás és a kobzott állatok feldolgozása mellett a bérvágás is engedélyezett volt a városi vágóhídon, ahol négy ember dolgozott. A kényszervágott állatok kimérése a hatósági húsboltban történt. A helyiségért a gamesz 8000 forint bérleti díjat fizetett havonta. A vágóhíd és a húsbolt fenntartása mintegy 700 ezer forintos kiadást jelentett a városnak évente. Azért a múlt idő, mert a testület a vágóhidat és a húsboltot is megszüntette február elsejével. A vágóhíd hasznosítására két pályázat érkezett, ezekről március 31-ig dönt az önkormányzat. Nógrádkövesd válni akar Bércéi. A helyi termelő- szövetkezet Nógrádkövesden élő tagjai, nyugdíjasai el akarnak válni a berceliek- től. Az erre irányuló előkészítő közgyűlésen a megjelentek 75 százaléka a különválás mellett döntött, mondván: jobban boldogulunk, jobban ki tudjuk használni a kisszervezeteknek nyújtott állami kedvezményeket, ha magunk alakítjuk sorsunkat. A törvény ^zerint kiválásukra csak akkor kerülhet sor, ha a termelőszövetkezet közgyűlésén kétharmados egyetértő többséget nyernek el. A nógrádkövesdiek a tagság egynegyedét képviselik. Kisebb létszámú lesz a bölcsödé A nagyoroszi önkormányzatnak súlyos anyagi nehézséget okoz a bölcsckie fenntartása. A településnek ugyan szüksége van az intézményre, de az egy gyermekre jutó évi költség meghaladja a százezer forintot. A képviselő-testület ezért a február 1-i ülésén úgy döntött, hogy az eredetileg 30 fős bölcsőde létszámát 20 főre csökkenti. Ezt a valós, gyermekszám úgysem haládja még — és a 14 alkalmazott. helyett csak ‘ 9 dolgozót foglalkoztat. Az öt dolgozó már megkapta munkakönyvét, akiknek tudtak, új munkalehetőséget ajánlottak fel. Ezzel az intézkedéssel csökkent az intézményre fordítandó összeg és felszabadult egy épületrész, melynek hasznosítása bevételt jelenthet az önkormányzatnak. D legifjabb TESZ-stervezet Barna. A volt nőbizottság „romjain” megalakult a község TESZ-szervezete, taglétszáma meghaladja a harminc főt. Már a munkatervüket is elkészítették és megválasztották a vezetőséget. Első rendezvényüket — pótszilvesztert — ma, pénteken tartják. Fogadónap a honvédségnél Keller Mihály alezredes, a Nógrád Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka február 11-én, hétfőn 8.00 órától 16.00 óráig tart fogadónapot a parancsnokság épületében. (Salgótarján, Ady Endre út 3/c.) Kolaj László Tehénirtás — kivágás visszafogás7 Sz. Z. Zs.