Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
1991. FEBRUAR 23., SZOMBAT C SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE D PálJálvára kerül? Ingyenkonyhás huzavona Acélgyári dinasztia sarja Fenyeget a munkanélküliség réme?!... Akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy Salgótarjánban is egyre gyarapodik a segítségre szorulók, a fedélnélküliek, a szegények száma. Olyan embereké, akik ilyen, vagy olyan ok miatt, de az élet perifériájára szorultak. Egy felmérés szerint mintegy hétszáz ember vár valamilyen segítségre. A többi között, ezért is döntő az ingyenkonyha megteremtése. Ez olyan lehetőség, hogy akinek másra nem telik, legalább ily módon kapjon egy tál meleg ételt. Jó szándékú elgondolásokból nincs hiány. Először a forgácsi kultúrotthont szemelték-ki illetékesek e célra. A terv anyagiak híján kútba esett. Pedig segít a Vöröskereszt is. Olasz élelmiszer-adományból egy hete átadtak az önkormányzatnak napi hatvan fő részére — a hét hat A megyeszékhelyen egy egész városrészt — Baglyasalját — érinti a vezetékes gáz küszöbönálló bevezetése. Az előkészületek már megtörténtek, az ott lakó családok mintegy hatvanöt, hetven százaléka vállalta a gerincvezeték megépítésével kapcsolatos költségeket. A gáz bekötése a Petőfi, a Frankel Leó, az Erkel ésé'á Szamuely utcát érinti, de gáz fűti majd a kenyérgyár ott lévő üzemének kemencéit is. Ok oroszlán- részt vállalnak a megvalósításban, ugyanis a vasúti sínek alatt napjára számolva — tizenhét hétre elegendő élelmiszert. Olyan dúsított levesport, fagyasztott, szárított marhahúst, amelyet a megadott adagban csak fel kell vízzel főzni. A legújabb elgondolások szerint, első lépésként, most a bányagépgyári kultúrotthon ad otthont az ingyenkonyhának. Pillanatnyilag festenek, várják a TIGÁZ-t, és ha a KÖJÁL megadja a szükséges engedélyeket, jövő hét végén, vagy legkésőbb március első napjaiban indulhat a konyha. A szükséges személyzetet az önkormányzat biztosítja. < Ez a pillanatnyi lehetőség. Egy fogas kérdés marad. A távolságot miként sikerül áthidalniuk azoknak, akik, mondjuk a Besztercéről, a Kemerovóról, vagy csak a városközpontból szeretnének eljutni oda? vállalták a gázcsövek átvezetésének költségeit. Március első napjára a városrész önkormányzati képviselője gyűlést hívott össze, ahol az érintett családokkal részletesen megvitatják a tennivalókat. Ott lesznek a tervezők, a kivitelezők, az önkormányzat műszaki osztályának és az OTP-nek képviselői is. Ezen az összejövetelen szeretnék megalakítani hivatalosan is a gáztársulást, hogy a nyarat követő fűtési szezonra már gázzal lehessen főzni és melegíteni a lakásokban. Vilcsek László beleszületett az acélgyári közegbe. Az édesapja, annak valamennyi testvére, a rokonság szinte minden egyes tagja a gyárban dolgozott, vagy dolgozik, így aztán kissé fölöslegesnek is tűnik a kérdés, mi köti Vilcsek Lászlót ma, 1991-ben ehhez a nagy közösséghez? — Ha meggondolom, tulajdonképpen minden. Apám tizenkét éves korától járt ide, több mint negyven évet húzott le a hengerlői pácoló- ban. A nyugdíj előtti öt-hat évet töltötte a rendészeten. Amikor már a kezében volt a nyugdíjaspapír, akkor sem pihent, minden áldott nap bejárt a gyárba. Akár volt dolga, akár nem. Egyszerűen nem tudott otthon maradni. Mi sem volt természetesebb, mint az, hogy gyermekkoromban engem is gyakran kézen fogott és hozott be ide a mindig hangos, zúgó, zakatoló, általa szentnek tartott gyárba. így történt, hogy Vilcsek László számára egy csöppet sem volt kétséges, hogy egyetlen munkahely létezhet számára, az pedig csakis az SKÜ lehet. Villanyszerelő-tanuló lett. Amikor fölszabadult, volt szakmunkás, művezető, főművezető, jelenleg a villamosközpontban elektrikus. — Büszke vagyok arra, hogy a fiam is az én szakmámat választotta, ugyancsak itt az acélgyárban villanyszerelő. — A régi, állandónak tűnő acélgyár most valahogy „indulóban” van, sok az újfajta elképzelés, terv, hogy egyáltalán talpon tudjanak maradni. Sokat hallani az acélipar válságáról, ott van a szomorú ózdi, diósgyőri példa. Mi a véleménye ezekről a dolgokról? — Elgondolkodtató. Föllazult körülöttünk minden, nem csak a gyárban, de az egész országban is. Mindezek ellenére bizakodó vagyok, hiszen egy acélgyár mégsem omolhat össze, egyik napról a másikra. Közelebb van a negyven év, mint a harminc, amit már eddig itt töltöttem. Elmehettem volna már többször is. Nem a gyávaság, vagy a megszokás tartott vissza, hanem Következő összeállításunkban: Mi lesz a karancsberényi pártházzal? Gazda az önkormányzat Kormányrendelet értelmében január elsejétől az egészségügyi alapellátás megoldása mindenütt az önkormányzatok hatáskörébe került, így történt ez Salgótarjánban is. Á héten Cserháti József alpolgármester és dr. Reichard Jenő, a megyei kórház igazgatója folytatott tárgyalásokat az átadás-átvétel ügyében. Nem kevesebb mint húsz felnőtt- és tíz gyermekorvosi rendelő további sorsáról van szó. Eddig ugyanis a kórház felügyelete és hatásköre volt a mérvadó, most a fenntartás, az egészségügyi személyzet fizetése az önkormányzat dolga lett. Ez mintegy ötvenmillió forintot tesz ki, amit a városi költségvetésnek a társadalom- biztosítás átutal. Az átállás csöndben és látványosság nélkül magtörtént, sokat segített az önkormányzat egészségügyi és szociális bizottsága az előkészítésben és a kórház sem gördített akadályokat a javasolt megoldásokat illetően. Jelenleg az ügyelet is megoldott, viszont jó fél év múlva a mostani ügyeleti rendszert szükséges lesz átszervezni. Gázosügy Vendég Suomiból A finnek szigorúan ragaszkodnak a magyar rokonsághoz. Úgy tartják, ennek a két kis népnek, Európa közepén és északi részén valamiként össze kell tartania, hisz az ősi időkben egy helyről indultunk egykoron... Ezekkel a gondolatokkal érkezett a ftnnórszági Vantaaból Liisa Lotta Nurmela, az egyik ottani iskola tanítónője. A vendéglátó, a Kodály Zoliin Általános Iskola meghívásának'tett eleget két tanítványával együtt. Amikor beszélgettünk, a vendéglátó iskolában éppen ünnepség volt, ennek tiszteletére Liisa Lotta felvette eredeti finn népviseleti ruháját, amit már nyolc éve visel különleges alkalmakkor. — Közép-finnországi viselet, nagyon szeretem — mondja. — Ruovesiből való, amely az ország egyik legszebb része, a tavak területe. Liisa Lotta huszonöt esztendeje tanít tíz-, tizenegy éves gyerekeket, hisz Finnországban hétéves korban kezdődik az első osztály. — Először jár Magyarországon? — Igen. De emlékeim vannak régebbről, mert a szüleim annak idején jártak Magyarországon. Ma is őrzöm azt a kis népviseletes babát, amit innen hoztak. Salgótarjánról már sok mindent tudok, hisz az én iskolám diákjai, és a salgótarjáni gyerekek között évek óta állandó a levelezés, sőt, rendszeresek a látogatások is. Ennek köszönhető, hogy én is itt vagyok. — Hogy tetszik a város? — A központja nagyon modem, ami pedig külön megkapott, csodálatos a környéke, a várromok, a várost övező hegyek. — További programok? — Felsorolni is sok. Jártunk Egerben, ami azért volt érdekes, mert Finnországban nincsenek ilyen régi történelmi városok. Vendégeskedtünk a kemerovói piros iskolában, részt vettünk finn—magyar esten, bemutatkoztunk a polgármesternél, ma pedig farsangi bálra vagyunk hivatalosak. Az külön öröm, hogy családoknál lakunk, így egy kicsit bepillanthatunk a magyar családok életébe. — Elérkezett a búcsúzás pillanata, holnap indulnak haza. Milyen érzésekkel szállnak repülőgépre? — Visszük a barátság üzenetét, reméljük, még sok évig megmarad. Ami engem érint, máris úgy érzem, hogy visszavágyom, remélem eljövök még egyszer Salgótarjánba. talán a hűség. Most pillanatnyilag talán senki nem tudja, hogyan is lesz tovább. Mégiscsak háromezer ember kenyeréről van szó. Meg persze ezeknek a családjáról. — Többször esett róla szó — talán a felhajtás is nagy volt körülötte —, hogy lenne magánvállalkozó, aki szőröstül-bőröstül megvenné az egész gyárat... — Ezt nem tartom komoly dolognak. Hallottam, hogy hivatalosan is felértékelték az itt lévő vagyont, a milliárdokat pedig mellényzsebből kifizetni nemigen lehet. Ez egy fészernél, netán valamilyen csarnoknál még elmegy, de egy acélgyárnál nem. Egy műhelyt el tudok képzelni, hogy megveszi valaki, de itt meg kell állni. — Már több mint elképzelés, hogy az olasz ILVA részvénytársaságot alapítva résztulajdonosa lesz a hengerműnek, ami megint csak újdonság. — Erről sok a szóbeszéd, arról meg főként, hogy az ILVA-nak miért ötvenegy százalékos a részvételi aránya. A hengerműbe szállnak be, amibe sok milliót invesztált a gyár, ahol eladható terméket csinálnak. Ez volt a fejlesztés középpontjában, a gyár többi része meg szép lassan tönkrement. Az embernek fáj a szíve, amikor hallja, hogy a sósav-regenerálóban a víz még csak át sem folyt a csöveken, máris gépeket telepítettek le oda. Megvették a mikrohengerlőt sok millióért, azóta is áll. A hengermű sorsa egyenesben van, de felvetődik a kérdés, mi lesz a többivel? Ennek a gyárnak az volt az erőssége, hogy egyik rész baj esetén kihúzta a másikat a „csávából”. A legnagyobb gond, hogy bizonytalanok az emberek, senki nem tud semmit, a munkanélküliség réme minket is elért. Ott van a gyárkapuban. — Maga szakember, miként látja a saját jövőjét? —.Nézze, én elektrikus vagyok. Villamos energiára, az azt irányító központra mindig szükség lesz. Ez a gyár szíve, e nélkül megáll az élet. Szakember mindig kell, lehet, hogy az nem én leszek persze. Ötvenhárom éves vagyok, mihez kezdenék másutt. Nem csoda, ha azt mondom, innen szeretnék nyugdíjba menni. De olyan gyárat szeretnék, ami biztos jövőt ad, ne rettegjünk attól, hogy valamelyik nap közük, nincs szükség a munkára... Valahogy elvesztettük a munka, a munkahely becsületét, biztonságát. Valamikor még a rendőr is azt nézte a személyiben először, van-e és hol munkahelye? Most meg? Hol vagyunk már ettől. A fiam huszonnyolc éves. Mi lesz, ha őt küldik el, mondjuk, egy hét vagy egy hónap múlva? Elmegy munkanélkülinek?... A testet és a lelket is gyógyítja Szemérmesen hallgattunk arról a sok ezer emberről, akinek valamely okból szüksége van baleset, vagy súlyos betegség után az egészséget helyre hozó gyógytornára. Ijedten fordítjuk el a fejünket, ha nehezen járó, bicegő, netán béna kezű embertársunkat megpillantjuk. Dr. Végh Györgyné gyógytornász szerint naponta nyolcvan, száz beteg keresi fel a salgótarjáni rendelőintézet tornatermét, hogy ott a szakemberek segítségére legyenek a testi-lelki bajok leküzdésében. — Hogyan lesz valaki gyógytornász? — Kell hozzá némi családi indíttatás, volt súlyos beteg a családomban, továbbá szükséges a mozgás szeretete, érdeklődés az emberek gondja, baja iránt. Érettségi után először képesítés nélkül dolgoztam, ugyanis akkor csak kétévenként volt felvételi. Aztán a budapesti gyógytomászképző szakiskola hallgatója lettem. A többi ment a maga útján. — Ott jött rá, hogy ez a magának való pálya? — Nem, mert én már úgy mentem oda, hogy kizárólag ezt akarom csinálni. Viszont az ember ott ismeri meg a nehezét. Emberekkel foglalkozunk, méghozzá beteg emberekkel. Akik türelmetlenek, nemegyszer elkeseredettek, a tűrőképességük időnként csekély, bizalmatlanok. Aki testileg megsérül, azt először lelkileg kell talpraállítani. — Vannak látványos sikerek? — Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, keveset tehetünk. Aztán ez a pillanat elmúlik, és megint a bizakodás kerekedik felül. Vannak örömteli dolgok is. Volt egy gépkocsivezető betegünk, akit baleset ért, megbénult a karja. Két év megfeszített munkájával elértük, hogy meggyógyult és ma megint a volán mögött ül. — Ez mesterség, vagy hivatás? — Az én számomra hivatás. Megtanítani az embereket arra, hogy súlyos betegség, vagy baleset után ne érezzék magukat kevesebbnek, hanem azzal a lehetőséggel, ami megmaradt számukra, próbáljanak meg teljes emberi életet élni. Ez pedig nem kevés. im-my 5 SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Tanácskozik az önkormányzat Salgótarján. Február 25-én, hétfőn délután kétórai kezdettel tanácskozik a város önkormányzatának képviselő-testülete. A tét nagy, ez alkalommal döntenek a városi képviselők az 1991-es év gazdasági programjáról, a tervről és a költségvetésről. Megvitatják a helyi autóbusz-közlekedés díjának megállapításával kapcsolatos rendelettervezetet, valamint egyéb más, Salgótarján egészét érintő kérdésben határoznak. Önálló rendőri irodát terveznek Karancskeszi. Önálló rendőri irodát kíván kialakítani a helyi önkormányzat a közbiztonság erősítésére. Átalakítandó helyiségük van erre a célra, szolgálati lakással rendelkeznek, s a volt megyei tanácstól támogatást is kaptak tervük megvalósítására. Megnyílt az olcsó áruk boltja Mátraterenye. Homokterenye településrészen a lakosok örömére olcsó áruk boltjával üzletel az önkormányzat. A volt tűzoltószertárat alakíttatta át erre a célra, amit már korábban is bérbe adtak, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért nyitotta meg az egységet, mintegy 650 ezer forint értékű indulókészlettel. Első a fűtés és a víz * Etes. Nehéz helyzetben nehéz feladatra vállalkoztak a település önkormányzatának képviselői — jegyezték meg a nemrégiben megtartott közmeghallgatáson a helybeliek. Van már elfogadott költségvetése a képviselő-testületnek, csak győzzék a tennivalókat, melyeket így rangsoroltak: mielőbb meg kell oldani az orvosi rendelő, s az iskola egyes helyiségei fűtésének korszerűsítését, az iskola külső tatarozását, s nem utolsósorban a víztársulat megszervezését. A kérdések és hozzászólások többnyire a víz köré csoportosultak. Meglepően sokan támogatták a társulat megalakítását, sőt arra is figyelmeztettek, a szennyvízelvezetést szintén meg kell valósítani. Ezeket a véleményeket egy hamarosan indítandó felmérés eredményével kívánják megerősíteni. Vásároljon az önkormányzat hóekét —javasolták egyesek, s a hóeltakarításhoz segítségüket is felajánlották. A sportegyesület tagjai pedig ígérték: felújítják az, orvosi rendelő tetőzetét.
