Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

csütörtöki /fcáisxj )­Eszi, nem eszi, mást nem kap A dolog nemrégiben esett meg velem. Történt Vedig, hogy a vásárcsar­nokban a „Karancshús” Vállalat húsboltjában 20— 25 deka disznósajtot akar­tam vásárolni, mondván egy szép szelet sajtot ké­rek. Egy magas fekete ha­jú fiatalember szolgált ki, s a szelet sajt helyett a sajtnak a végét vágta le részemre. Mivel ezt nem fogadtam el, szó nélkül visszavette o sajtot és a pénzemet adta vissza ahelyett, hogy egy szelet sajtot levágott volna. Eszi, nem eszi, mást nem kap! Ezt követően bementem a Csemege ABC-be, ahol szintén kértem 25 deka disznósajtot. Az eladó elő­zékenyen megkérdezte, hogy egészben kérem-e vagy felszeletelve? En egészben kértem a 25 de­kát. Az eladó udvariasan felmutatta az egész sajtot s megjegyezte, hogy ez a sajt, sajnos, egy kicsit sza­Szerkesztőségi postánk az utóbbi időben, örvendete­sen megszaporodott. Egyéni panaszok, javaslatok mel­lett, sokan azért ragadnak tollat, hogy véleményt nyilvánítsanak közéletünk, társadalompolitikánk idő szerű kérdéseiről. Leveleink növekvő száma késztet arra bennünket, hogy azokat a megszokottnál bővebb terjedelemben ismertessük. Tesszük ezt akkor is, ha tudjuk, hogy az egyéni hangvétel nem mindenki véleményével egyezik. Már megint egy új hivatal ? lonnás, s így inkább a hú­sosabb, felszeletelt disz­nósajtot ajánlja. Lám, így is lehet, így kell kereskedni, a vevők igényeit kulturáltan kielé­gíteni. Ügy vélem, a két kiszolgálómódot össze sem lehet hasonlítani. Ahogy mondják, zongo­rázni lehetne a különbsé­get. Mucsi Lajos Salgótarján Mi, kistermelők csalódtunk a kormányban Kéréssel és bizalommal fordulok önök­höz a magam és a többi kistermelő tár­sam nevében. En soha, semmiféle párt­nak tagja nem voltam, de ezután sem óhajtok lenni. Ebbe, a mostani rendszer­be helyeztük bizalmunkat. Gondoltuk, hogy vége a kommunizmusnak, minden másképp alakul. Sajnos, nem így történt. Csalódtunk! Ne szidjuk a régit, mk'rt egy lépést sem tettünk előbbre, sőt, tejben fürdünk, vajhegyek és húshalmok vannak nálunk. Vajon Magyarországon kívül, me­lyik volt szocialista állam tudja még ezt elmondani? Egy évvel ezelőtt a jugoszlá- vok, a határon minden élelmiszert felvá­sároltak volna, de leállították. A szovje­tek tíz Magyarország élelmét felvásárol­nák, de nincs, aki üzletet kössön velük. Én a kormányt tiszteletben tartom, hi.sz nagyapám azt mondta; ha a kormány kukoricaszárból van, akkor is meg kell hajolni előtte, de amit az utóbbi időben művelnek velünk, ezzel nem tudok egyet érteni. A termelőnek végleg elvették a kedvét a. termeléstől. Amikor egy mázsa tápért ezerötszáz forintot fizetünk, akkor a ser­tés kilóját hatvan forintért veszik át tő­lünk. Hogy merik kétszázötven forintért az üzletekben eladni? Ez nekünk magas, vagy nem tudunk számolni? A tejről csak annyit, mivel sok volt, fel­emelték huszonkét forintra, másnap le­vették huszonegyre. Ennél az akciónál, két olyan ütést kapott a termelő, amitől a padlóra került. Először, felemelték a táp árát, mivel a tej árát nem bírták növelni, a felvásárlási árat csökkentették. Csak­hogy ennek már lesz visszavágója is. Most dobja be a termelő a törölközőt. Ha a miniszter, vagy a képviselő urak így képzelik eh akkor a termelőnek is más lesz a véleménye. Ugyanis, az embernek a feje nem csak azért van, az ingnyak fel ne csússzon rajta, hanem, hogy gon­dolkozzon is. Most azt mondják, a ter­melő vágassa le a tehenét, de arra már nem terjed ki a figyelmük, hogy hol, mert a vágóhíd nem veszi ár az állato­kat. Ha netán mégis beveszi, abban sincs köszönet. Egy alkalommal a tévében, az egyik . darabban Kabos László játszotta a dok­tort. Odaállt a beteg ágya fölé és fente a kést. A beteg rémülten nézte, egyszer­esek megszólalt; Doktor úr, hiszen ma­ga nem érti a szakmáját . . . Mire Kabos így válaszolt: Na és, a többi sem érti, mégis csinálja. Tisztelet a kivételnek, de az Országházban is vannak olyan dok­torok, hogy ha azok műtik a beteget, akkor az belehal Már majdnem ott tartunk, mint a Rá­kosi időben. Egyszer parasztaszony meg­simogatta Rákosit. A szomszédja pedig azt kérdezte tőle; miért csináltad? A kö­vetkezőket válaszolta: azt néztem, hogy van-e bőr a pofáján? Visszatérve Kabos- ra; ha ő műtött volna, akkor csak egy beteg halála lett volna a következmény. A mos­tani műtétnél viszont sok lesz. Ha nem lesz élelem, akkor jön az igazi káosz, ami egyet jelent a rákos daganattal. Ek­kor viszont nincs tovább. Fábián György Örhalom önnek teljesen igaza van abban, ha nem lesz élelem, akkor jön az igazi ká­osz. A korm*ány szerint drágán termel mezőgazdaságunk, emiatt nem verseny- képes a tőkés országokban. A mára ki­alakult tej- és húsfelesleg okát a többi között azzal magyarázzák, hogy össze­omlott a KGST-piac, nincs dollárjuk, ami­ért vásárolni tudnának. Csak előbbiek­kel indokolni a mai helyzetet nem volna igaz dolog. Ugyanis, az anti világban - szocialista építés — kialakult jelentős bel­földi fogyasztás, mára az erőteljes sze­gényedés, a hatalmas infláció miatt na­gyon visszazuhant. Ennek meglétét bizo­nyára ön is tapasztalta, a gyér forgalmú üzletekben. A jelenlegi állapotból való helyes kiutat ugyah sokféleképpen ma­gyarázzák, csupán a kézzelfogható, a követendő, és a messze mutató példák hiányoznak. (Szerk. megjegyzése) M ég alig vagyunk túl azokon a sokkhatásokon, amiket a február 11-ei, 112-ei parlamenti ülés láttán, a tévé előtt elszenvedtünk, máris újabb ért bennünket, mert befejezett tényként közölték velünk, hogy létre- I jött a köztársasági megbízotti hivatal. Hiszen már az sem volt felemelő látvány, hogy a képviselőink most is, mint mindig, többet tartózkodtak a parlamenti folyosókon, mint a munka­helyükön, a kényelmes karosszékekben. Ezt már lassan meg kell szoknunk. Az a fontos, hogy szavazni azért bejönnek az elnök erélyes felszólítására, és legtöbb esetben az előterjesztett határozati javaslatok nagy többségének esetében, meg­nyomják az IGEN gombot. Nem hiszem, hogy sok olyan állampolgár él hazánkban, aki indokoltnak tartaná a köztársasági hivatal felállítását. Ha ugyan jól értelmezem, a parla­ment megszavazta, hogy nyolc régióban fog működni a hivatal. Lesz majd egy törzsszervezet (ez olyan „csúcsféle") lesz, egy három megyét magába foglaló hivatal, ez két-két osztállyal fog működni. Lesz egy ellenőrző és lesz egy ha­tósági ügyekkel foglalkozó osztály, de lesznek még a megyékben területi hiva­tali vezetők is. Az ismertetés szerint, az a hivatal csak részben veszi át a volt megyei ta­nács funkcióit, hiszen az akkor három megyében foglalkoztatott 640 tanácsi dol­gozó helyett, mindössze száz fővel kívánja megoldani sokrétű feladatait, ezeR- nek a felsorolására én, egyszerű állampolgár nem is próbálok vállalkozni. Ezek közül leginkább az lepett meg, hogy a helyi önkormányzati szervek ezután a saját területi üléseken készült jegyzőkönyveket, kötelesek lesznek az uj hivatal­nak nyolc napon belül megküldeni, hogy azok jogászai, azokat áttanulmányoz zák,’ kiszűrjék az oda nem kívánatos részeket. Amennyiben a megállapításokkal kapcsolatosan kifogásuk van az önkormányzati szerveknek, módjukban all akar az alkotmánybírósághoz is fordulni. A parlament, a nyolc régió felállítására, potom 850 millió forintot szavazott meg, ebből a mi régiónkra 107 millió forint jut. Ennek az összegnek a 60 szá­zaléka majd a bérek kifizetésére kerül. A köztársasági hivatal vezetőjét, dr. Petrik Jánost, főleg balassagyarmati lakosok ismerik, miután ott volt hosszú ideig, a Balassagyarmati Városi Tanács vb-titkára. Az Üj Nógrád (nagyon helyesen), egyik számában bemutatta nekünk a mi régiónk vezetőjét, megismerhettük előéletét, életútjának alakulását. Az újságíró­riporter neki feltett kérdése, kérdőmondatként hangzott ugyan el, de ezt kije­lentő mondatban is meg lehetett volna fogalmazni. Idézem: ..Sokan azt tartják, hogy a köztársasági megbízotti hivatal létrehozásával, egy központból irányí­tott szervezetet ültettek az önkormányzatok nyakára". Skultéty úr ígéri ugyan, hogy ez nem így lesz, és ennek ellenkezőjét majd az előttünk álló hónapok igazolni fogják. Nem igen lehet megérteni, hogy ha az új hivatal nen, föléren­delt szervezete lesz az önkormányzatoknak, miért kell felülvizsgálatra megkül­deniük a testületi üléseiken készült jegyzőkönyveket? Miért kerülnek ki fontos ügyek döntései az önkormányzatok hatásköréből? Biztató, hogy dr. Skultéty úr, a munkatársait igen döntő szempontok alap­ján választotta ki. Bizonyára ügyelni fog arra, hogy Nógrád megye területi hi­vatalának vezetője, akinek a pártjához való szoros, közismert a kötődése, ne akadályozza meg a demokrácia pártatlan kibontakoztatását, és valóban elkerül­hető legyen a senki által nem kívánt anarchia. Mivel közéletünk iránt érdeklődő (és az egészséges kibontakozást segítő) ember vagyok, szeretném megkérdezni az illetékeseket, hogy az új hivatal fel­állítása most a legfontosabb feladatunk? Miért? Hiszen alig pár hónapja, hogy megbíztuk nagy felelősséggel és teljes bizalommal a helyhatósági hivatalok vezetőit, akik az eltelt rövid idő alatt is bizonyították tevékenységükkel alkal­masságukat. Nem lesz majd a két szervezeti munka között párhuzamosság? Felesleges üresjárat? Netán, nem jól választottunk, amikor a helyi önkormány­zatba olyan köztiszteletben álló valamikori kétkezi, de ma már diplomával ren­delkező vezetőket választottunk? Mivel nem ismerjük dr. Skultéty urat, így nincs is okunk kételkedni jó­szándékában. Bizonyára a sokrétű feladatai közül, nem utolsó sorba fogja állí­tani, a ma még bányákban dolgozó, helyi és környékbeli emberek sorsának, munkájának a biztonságát. Addig ugyanis, amíg választási lehetőség volt a munkahelyek közül, és nem sokan törekedtek a föld alatti munka elnyeréséhez, ma sokuknak fő vágya, hogy holnap is és holnapután is, a bányában dolgoz­hassanak. Nem az ő hibájuk, hogy az ország lakosságának jó része már ma is fázik, rosszul, vagy alig fűtött lakásokban fagyoskodik. Sajnos, az import szén nagvon drága, legyen az német, akár dél-afrikai, jugoszláv, vagy bármelyik országból való. Majd ha dr. Skultéty úr, nemcsak mint nyaraló állampolgár jön el Mátra- almásra. hanem most már felelős vezetőként, és meg fogja ismerni a munka- padoknál, s a szántóföldeken dolgozó nógrádi embereket, tapasztalni fogja, hogy azok az intézkedések végrehajtásában, így az anarchia elkerülésében is, mint mindig, most is példamutatóak. Kelemen Józsefné • ' Salgótarján, Idegér Boldogok lehetnek a szegények is Egyre jobban kedvelem a parlamenti közvetíté­seket. Igyekszem még a napi. sétáimat is lerövidí­teni a héten azokon a na­pokon, amikor a televízió egyenesben közvetíti a törvényalkotás menetét. — A február 12-ei nap biztos megmarad emléke­zetemben: az, amikor a fegyvereladás ügyét tár­gyalták. Ez már igazi gye­rekkori emlékeket idézett fel bennem, amikor Deb­recenben hetente kétszer — nem hétfőn és kedden, hanem szerdán és szom­baton — kijártunk a zsi- bogóra. Ott történtek az új és használt áruk gaz­dacseréi, az alkudozások. Nem emlékszem viszont egyetlen olyan esetre sem, amikor zsarolások tör­téntek volna az eladó és vevő között, de főleg olyanra nem, hogy a két fél közötti alkudozások ár­tottak volna akár egy egész nemzetnek. A régi zsibogóban általában tisz­tességes alku folyt. Az el­ső engedett az általa ki­szabott árból, a vevő meg­emelte az árat addig, amíg közös nevezőre nem jutottak. A televízió délután 4—J óra körül fejezte be a tu­dósítást. A nagy alkuban a kö­zel háromszáz képviselő­nek eszébe se jutott, hogy rajtuk kívül még több mint tízmillió magyar él hazánkban, ötmillió a kör­nyező és távoli új hazá­ban, akikkel lélekben együtt kell lennünk. Az ország házát teljesen saját pártérdekeiknek jegyében sajátitotlák ki, ahol a né­zők milliói előtt igyekez­tek minél jobban lejáratni magukat. Ezt. * nem kívá­nom részletezni. hiszen nem diktatúrában élünk, bár a képviselők széle­sebb látókörrel rendelke­ző tagjai szerint nem is a demokratikus jogállam­ban. A televízió első hírei ben bejelentették, hogy két forinttal csökkentik a benzin literenkénti árát. Na, gondolhatta a sze­mélykocsisok azon cso­port] a, akik eddig még nem kényszerültek autó­juk eladására: hát mégis értünk van ez a kormány! Gondol ránk az ÁFOR- kutaknál, ha már az a magyarellenes több millió magyar kileste a titkot, hogy tévedésből játék­fegyverek helyéit igazikat adtak el. Szóval, a benzin árá­nak csökkentését bejelen­tették, majd illedelmesen megvárták a késő estét, amikor már a legszegé­nyebbek zöme álomra hajtja a fejét, és akkor már együtt jelentették be a benzinár-csökkenéssel a gázolaj és háztartási tü­zelőolaj árának emelését is. Mellesleg jegyzem meg. hogy olajkályhájuk ma olyanoknak is van, akik­nek már nincsen televí­ziójuk. Gázolaj azokba az autókba kell általában, melyek a szegényebbekéi örülhet tehát a Rózsa­dombhoz hasonló körül­mények között élő autós réteg a neki adományo­zott földi jónak újra, de boldogok lehetnek a sze­gények is, mert a Biblia szerint övék a mennyek­nek országa. Mező Sándor OLVASÓIN K ÍR JÁK

Next

/
Oldalképek
Tartalom