Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

/-------------------------------------------------------------------------------­„Benzinbetyár" a 46-os úton heves'y HÍRLAP ló Híradó ez... Igen, amolyan betyárféle kalandor az öreg. De stíl- szerűbben útonállónak is nevezhetnök, mivel néha reggeltől estig áll ő, min­dig ugyanott, az út men­ten, és kunyerál. A Me­zőtúr és Törökszentmik- lós közötti tanyák egyiké­ben éldegél, s ha jobb dol­ga nem akad, élösködik az út forgalmán. Persze nem bánt ő sen­kit, csak integet a kezé­vel, hadonászik, míg va­lamelyik naiv és jólelkű pilóta le nem lassít mel­lette. S akkor elérkezik az az ő pillanata: mint a labda, odapattan az ab­lakhoz, ,,felveszi” leg- szánnivalobb arcát, a sok­sok év alatt begyakorolt hangon megszólal: Nem tudna kérem, megsegíteni egy literkével? Csak ennyi a mutat­vány, nélkülöz minden felesleges külsőséget, de tudj’ isten, aranyos. És olyan jól csinálja a ha­ramiája, valahogy meg­esik az ejnber szíve rajta. Mert kétségtelen, van, aki­nél bejön — persze min­denkinél csak egyetlen egyszer —, különben is, „csecsemők" mindig lesz­nek, akik először kószál­nak ezen a vidéken. Ha pedig nem jön össze, az sem baj, legalább telik az idő. Tanyán ilyentájt úgy sincs sok dolga az em­berfiának. De ha teszem azt, hogy egy végtelen na­pon , tiz „hintát’’ mégis csőbe húz ez a minden hájjal megkent aszfalt­kalóz, hát busásan meg­szolgál a napi betevőért. Hogy a potyabenzinből valaha tankolt volna a kisöreg (mert állítólag van neki valami rozoga mopedje,) azt senki nem tudja. Azt pedig ne higgyék kérem, hogy én megvetem ezt a szerencsétlen ördö­göt. Dehogy! Eszem ágá­ban sincs ilyet tenni. Sőt, féltem a kelekótyát, ne­hogy egyszer valaki agyon­verje mérgében, \ amiért korábban sikerült kibab­rálnia vele. A végelátha­tatlan, nagy magyar pusz­taság még üresebb, még pusztább lenne ilyen út~ széli tréfacsinálók nélkül. — fécsi — Ha a m,i drága híradó­saink olyan helyzetbe ke­rülnek, amikor a rutinjuk, vagy berögződéseik he­lyett csupán természetes, emberi valójukat kellene megmutatniuk — hát ak­kor a mi drága híradósa­ink egyszerűen begörcsöl­nek. Igv történt ez a hét vé­gén, .amikor a Három kí­vánság című műsor bejutta­tott egy kislányt a kame­rák elé, nyolc előtt néhány perccel, főműsoridőben. A Kazincbarcikától nyolc ki­lométerre, egy kis bányász- faluban lakó leánynak az volt a kérése: hadd olvas­sa fel az ő félévi bizonyít­ványát ország-világ előtt. (Azon túl, hogy a gyerek­ben nagyfokú a szereplési vágy, másképp érthető is a buzgóság: Kazincbarciká­tól nyolc kilométerre, egy pár száz fős bényászfa- luban ugyan ki figyel oda arra, hogy magatartás ötös, szorgalom ötös, satöbbi...) Szóval nem Is a kislány­nyal volt baj. Ö kért va­lamit, és a bácsik teljesí-' tették, mert ez a dolguk. Viszont a híradós bácsik — ez esetben- Tóth Károly — nincsenek hozzászokva, hogy egy gyerekkel beszél­gessenek, akitől nem lehet durván megkérdezni, hogy: „Na mondja miből írta ma­ga a szakdolgoza­tát...?” Egy gyerekkel való beszélgetés minimum őszinteséget, és jó szívet feltételez, mert ha ez nincs, azonnal kiütközik a ha­misság. Főleg, ha egy ti­zenéves kislánytól azt kér­dezi a híradós bácsi, hogy „hát te mit csinálnál más­képp a Híradón belül...?” Kérem, ennek a kérdés­nek történelmi jelentősége van. Mert jöhettek itt pár­tok és szakemberek az öt­leteikkel, követelhették főszerkesztők és helyette­seik leváltását szakmai di­lettantizmusukra • hivat­kozva: a Híradó struktú­rája örök. Aczél Endre óta itt le nem váltottak sen­kit, aki elment, saját ön­érzete miatt távozott. De most elhangzott ez a kér­dés, s vele a sugalmazás, hogy lám, lám a hivatáso­sok elbírják viselni a kri­tikát. Nosza, mondd meg kislány, mit csinálnál; te itt másképp! A kérdés felte­vése után senki nem kér­dőjelezheti meg a stáb jó­szándékát: ők igenis haj­landók megfogadni az épí­tő bírálatot. A gyerek persze való­színűleg már a kérdésből megérezte, hogy teljesen mindegy, mit válaszol, mi a véleménye: ez a Híradó tisztában van a saját 'fel­adatával, és azzal, hogy azt a lehető legtökéleteseb­ben hajtja végre. Ügy hogy a gyerek mo­solyogva azt válaszolta: minden így van jól, ahogy van. És visszautazott Ka­zincbarcika melletti bá­nyászfalujába, az Övéi közé. (doros) Halálra rugdosta a nőt A most 36 éves Fehér Tiborról (Jánoshida, Csil­lag út 3. szám) még vélet­lenül sem lehet állítani, hogy makulátlan előéletű, hiszen eddig több mint hét évet töltött a rács mögött. Rablásért, súlyos testi sér­tésért, fajtalankodás mi­att. Legutolsó büntetésé­ből 1988. augusztus 15_én feltételesen szabadult. A kinti élet, az alkalmi mun­kavállalás tavaly április 8-ig tartott. Ezen a napon temérdek italt eregetett le a torkán: így először tíz­szer fél deci konyakot, amelyet később négyszer fél konyakkal és két deci ke- verttel fejelt meg. Mon­danom sem kell, erősen it­tas állapotba került Já- noshidán. Már a bisztró­ban ajánlatot tett egy 54 éves nőnek, de az vissza­utasította. Fehérnek nem szegte kedvét a kudarc, megvárta az asszonyt, és vele ment a sportpálya irányába. Itt ismét felkér­te szerelmeskedésre, és mivel a felelet újólag is nem volt, adott neki egy pofont. Az asszony látta, ennek fele sem tréfa, ezért szaladni kezdett, de Fehér pár lépés utón utolérte, a kabátjánál fogva hátrarán­totta és ököllel az arcába vágott. A földre zuhanó ál­dozatát azután ott rúgta, ahol érte. Ezután a sze­rencsétlent levetkőztette, megerőszakolta, majd ott­hagyta. Az összevissza vert nő a boncolási jegyző­könyv szerint a temérdek sérülésen kívül orrcsont­törést, sorozatos borda­törést, belső vérzéseket szenvedett. A szakvéle­mény szerint a brutalitások és a halál bekövetkezése között okozati összefüggés állapítható meg. Bár az idejében alkalmazott or­vosi segítséggel életben maradás esélyeit nagy fok­ban lehetett volna növel­ni. Sajnos, ez nem követ-* kezett be és amikor reg. gél fél hétkor megtalálták, már órák óta halott volt. Ezt. az ügyet első fokon a J ász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr.' Ni'ku- la Valéria tanácsa tár gyalta, ahol Fehér Tibort halált okozó testi sértés és erőszakos közösülés bűntette miatt, halmazati bünteté­sül, mint többszörös visz- szaesőt nyolc évi fegyházra ítéltek. Az ítélet nem jogerős... D. Sz. 1VT Bombariadó az esküvőn Javában tartott az esküvő a Három Tölgyfa vendéglő­ben, amikor a násznép, az ifjú házasokkal együtt ha­nyatt-homlok rohanni kez­dett a csípős hideg ég a!á. Bombariadó! Hát már itt is?... A helyszínre érkező rend­őrök percek alatt kiderítet­ték, hogy mindez szerencsé­be, csak vaklárma volt. Ez­után folytatódott az esküvő, de egészen más hangulat­ban, mindaddig, amíg a násznép viccesre nem fogva a történteket, megjegyezte: „Remélhetőleg az ifjú pár házassága robbanástól men­tes lesz ” Nincs igazság a földön ! Függőben a szovjet laktanya ügye Mi ebben, azaz a címben olvasható megállapításban a különös? — kérdezhetné teljes joggal az olvasó, s ez esetben, nem lenne mit tenni, mint igazat adni a kérdezőnek. Hegedűs György is az igazságát ke­resi. s elmondása szerint, eddig jórészt eredményte­lenül. Ez indította arra, hogy a múlt héten, szinte mindennap kiálljon a me- gvei bíróság elé, transzpa­rensen követelve a törvény előtti egyenlőséget. — Elváltam, s a vagyon­megosztás már hat éve hú­zódik — indokolta meg egyszemélyes tüntetésének okát Hegedűs György. A cívódás. a családi ház mi­att tört ki, amelynek érté­ke az eltelt időszak alatt természetesen megnöveke­dett. kilencszázezer fo­rintról, egymillió-hétszáz­ezer forintra emelkedett. Az inflációról nem tehetek, meg anu. sem, hogy iial év alatt sem született dön­tés. Végrehajtó jár a nya­kamra, semmiféle úton nem tudok érvényt szerez­ni a jogaimnak. S hány, meg hány ember lehet, aki hasonlóképpen járt, de nem mer ide kiállni. Nekem sem kellemes, de mit tehe­tek ? — ön talán úgy véli, hogy nem élünk jogállam­ban ? — Nézze. írtam a köztár­sasági elnöknek is. a levél valami irodavezetőig ju­tott el. Visszaírtak, hogy ők megbíznak a parlament által választott legfelsőbb bíróságban. Én mégis úgy érzem. hogy büntetnek azért, mert dolgoztam. Egy darab szöget nem loptam a házhoz. Ha másért nem, már azért megérte a tün­tetés, hogy másokkal ne tegyék ugyanazt, mint velem. —sárvári— A dombóvári szovjet laktanya valaha a Magyar Néphadseregé volt. Tóth Gyula nyugdíjas, egykori hivatásos, katona, aki ma az objektumot őrzi,, értékes információkkal szolgált az ügyben, hogy mely épüle­tek készültek magyar kivi­telezésben. tehát melyeket nem terhel kompenzáció. — 1950 októberében ke­rültem ide törzsparancs­noknak, a páncéltörő tüzér­osztályhoz, akkor magyar laktanya volt ,ez az egész. Két alakulat volt itt, raj­tunk kívül még egy tüzér­ezred. A parancsnoki épü­let akkor már állt, meg egy legénységi épület, azon­kívül egy huszonnégy la­kásos, és két tizenkét la­kásos tiszti ház, valamint a kiszolgáló épületek —, a legénységi étkezde, az egészségügyi, kultúrhelyi- ségek, a garázsok —, mond­ta Tóth Gyula. 1952 tava­szán Kiskőrösre helyeztek át bennünket. A szovjetek 1956-ban vették át a lak­tanyát. A régi garázsokat lebontották, újakat építet­tek. Készült még egy le­génységi épület, egy kul- t.úrház és két tiszti ház. * Az objektum, területén található még egy vízmű, melyet az orosz katonák építettek, és melynek érté­két kompenzációként kö­vetelik. Az egyik kút negy­ven fokos termálvizét ad. az önkormányzat jól tud­ná hasznosítani. Hogy mi az, ami gyara­pítani fogja a dombóvári polgárokat, az m.ég kérdé­ses, Egy bizonyos, a nekik juttatott értékekkel megfe­lelően fognak gazdálkodni. F. Kováts Biztonságban lesznek az újszülöttek Megesett, hogy az újszü- lőttnek a mentőautóban pe­csételődött meg a sorsa, nem bírta ki a szállítást. Az okok a szállítás körülményeiben, feltételeiben keresendők. Ha például lélegeztetésre szorult a csecsemő, be kellett nyúl­ni az inkubátorba és annak levegője abban a pillanat­ban lehűlt. Mivel a szüksé­ges meleget nem tudták biztosítani, ezért bebugyolál­va vitték a csecsemőt. Hol­ott a meztelen szállítás az optimális, mert így az or­vos a testre pillantva azon­nal észleli, ha a csecsemő állapotában változás törté­nik. Olyan szállítóegység (fel­szerelt mentőautó) azonban csak egyetlen egy van az országban (Budapesten), amelyik megfelelne a kor követelményéinek, a súlyos állapotban levő csecsemő szállítását a legmagasabb színvonalon biztosítaná, Mivel egy ilyen autó és a benne levő felszerelés több mint ötmillió forintba kerül, a megyei kórház gyermek- osztályán nem is álmodtak arról, hogy ők is vásárolnak. Arról viszont igen, hogy va­lamilyen úton-módon mégis szerezni kellene. Az Orszá­gos Mentőszolgálat szolno­Egy kupac Trabant Néplap ki állomásának segítségével sikerült is. A mentőszolgálat átengedett erre a célra egy autót. Farkas Dénes, a gyer­mekosztály technikusa és a mentősök műszaki gárdája kialakított egy olyan inku­bátort, amely a mentőautó­ba betehető, belőle kivehe­tő, és ugyanakkor biztosítja azokat a feltételeket, ame­lyeket a korábbi szállítás nem. Útközben géppel lehet lélegeztetni a csecsemőt, te­hát az inkubátorba nem kel! benyúlni. Az inkubátorban a gyerek meztelenül feküd­het, hiszen biztosítani tudják az állandó meleget. Olyan miotort szereltek ugyanis 02 autóba, amelynek feladata az elektromos ellátás, a fű­tés, a ventillálás és a léle­geztetőgép működtetése. így körülbelül félmillió fo­rintból oldották meg a cse­csemők megfelelő szállítá­sát. Ráadásul belátható időn belül —, ha a mentőknek lehetőségük nyílik a cserére — a régi Nysából Toyota autóba kerül át az egész szerkezet.-pé­| » MEGYEI NAPILAP Hallottam, hogy akik bábáskodtak — anno —, a Trabant megszületésénél, most a halálát gyorsítandó, kidolgoztak egy olyan eljárást, amelynek során a ka­rosszériát milliméteres darabokra aprítják, műanyag­faló baktériumok elé vetik, melyek aztán egy kupac biomasszát készítenek belőle. Az ugye természetes volt számunkra, hogy mi emberek porból vétettünk, tehát porrá is kell len­nünk. Láthatjuk szemeinkkel mik vagyunk „por és hamu...”. No, de a Trabant? Sokan szidták, külön­böző sértő jelzőkkel illették. Volt aki szappanosdoboz­nak. papírjaguárnak titulálta. Arra azért kevesen gon­doltak, hogy biomassza lesz belőle, holta után. Űgv tűnik, a természet — ősi törvénye szerint — a Trabantot is befogadta? —djk— m:zs m LAPSZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom