Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-21 / 44. szám
/-------------------------------------------------------------------------------„Benzinbetyár" a 46-os úton heves'y HÍRLAP ló Híradó ez... Igen, amolyan betyárféle kalandor az öreg. De stíl- szerűbben útonállónak is nevezhetnök, mivel néha reggeltől estig áll ő, mindig ugyanott, az út menten, és kunyerál. A Mezőtúr és Törökszentmik- lós közötti tanyák egyikében éldegél, s ha jobb dolga nem akad, élösködik az út forgalmán. Persze nem bánt ő senkit, csak integet a kezével, hadonászik, míg valamelyik naiv és jólelkű pilóta le nem lassít mellette. S akkor elérkezik az az ő pillanata: mint a labda, odapattan az ablakhoz, ,,felveszi” leg- szánnivalobb arcát, a soksok év alatt begyakorolt hangon megszólal: Nem tudna kérem, megsegíteni egy literkével? Csak ennyi a mutatvány, nélkülöz minden felesleges külsőséget, de tudj’ isten, aranyos. És olyan jól csinálja a haramiája, valahogy megesik az ejnber szíve rajta. Mert kétségtelen, van, akinél bejön — persze mindenkinél csak egyetlen egyszer —, különben is, „csecsemők" mindig lesznek, akik először kószálnak ezen a vidéken. Ha pedig nem jön össze, az sem baj, legalább telik az idő. Tanyán ilyentájt úgy sincs sok dolga az emberfiának. De ha teszem azt, hogy egy végtelen napon , tiz „hintát’’ mégis csőbe húz ez a minden hájjal megkent aszfaltkalóz, hát busásan megszolgál a napi betevőért. Hogy a potyabenzinből valaha tankolt volna a kisöreg (mert állítólag van neki valami rozoga mopedje,) azt senki nem tudja. Azt pedig ne higgyék kérem, hogy én megvetem ezt a szerencsétlen ördögöt. Dehogy! Eszem ágában sincs ilyet tenni. Sőt, féltem a kelekótyát, nehogy egyszer valaki agyonverje mérgében, \ amiért korábban sikerült kibabrálnia vele. A végeláthatatlan, nagy magyar pusztaság még üresebb, még pusztább lenne ilyen út~ széli tréfacsinálók nélkül. — fécsi — Ha a m,i drága híradósaink olyan helyzetbe kerülnek, amikor a rutinjuk, vagy berögződéseik helyett csupán természetes, emberi valójukat kellene megmutatniuk — hát akkor a mi drága híradósaink egyszerűen begörcsölnek. Igv történt ez a hét végén, .amikor a Három kívánság című műsor bejuttatott egy kislányt a kamerák elé, nyolc előtt néhány perccel, főműsoridőben. A Kazincbarcikától nyolc kilométerre, egy kis bányász- faluban lakó leánynak az volt a kérése: hadd olvassa fel az ő félévi bizonyítványát ország-világ előtt. (Azon túl, hogy a gyerekben nagyfokú a szereplési vágy, másképp érthető is a buzgóság: Kazincbarcikától nyolc kilométerre, egy pár száz fős bényászfa- luban ugyan ki figyel oda arra, hogy magatartás ötös, szorgalom ötös, satöbbi...) Szóval nem Is a kislánynyal volt baj. Ö kért valamit, és a bácsik teljesí-' tették, mert ez a dolguk. Viszont a híradós bácsik — ez esetben- Tóth Károly — nincsenek hozzászokva, hogy egy gyerekkel beszélgessenek, akitől nem lehet durván megkérdezni, hogy: „Na mondja miből írta maga a szakdolgozatát...?” Egy gyerekkel való beszélgetés minimum őszinteséget, és jó szívet feltételez, mert ha ez nincs, azonnal kiütközik a hamisság. Főleg, ha egy tizenéves kislánytól azt kérdezi a híradós bácsi, hogy „hát te mit csinálnál másképp a Híradón belül...?” Kérem, ennek a kérdésnek történelmi jelentősége van. Mert jöhettek itt pártok és szakemberek az ötleteikkel, követelhették főszerkesztők és helyetteseik leváltását szakmai dilettantizmusukra • hivatkozva: a Híradó struktúrája örök. Aczél Endre óta itt le nem váltottak senkit, aki elment, saját önérzete miatt távozott. De most elhangzott ez a kérdés, s vele a sugalmazás, hogy lám, lám a hivatásosok elbírják viselni a kritikát. Nosza, mondd meg kislány, mit csinálnál; te itt másképp! A kérdés feltevése után senki nem kérdőjelezheti meg a stáb jószándékát: ők igenis hajlandók megfogadni az építő bírálatot. A gyerek persze valószínűleg már a kérdésből megérezte, hogy teljesen mindegy, mit válaszol, mi a véleménye: ez a Híradó tisztában van a saját 'feladatával, és azzal, hogy azt a lehető legtökéletesebben hajtja végre. Ügy hogy a gyerek mosolyogva azt válaszolta: minden így van jól, ahogy van. És visszautazott Kazincbarcika melletti bányászfalujába, az Övéi közé. (doros) Halálra rugdosta a nőt A most 36 éves Fehér Tiborról (Jánoshida, Csillag út 3. szám) még véletlenül sem lehet állítani, hogy makulátlan előéletű, hiszen eddig több mint hét évet töltött a rács mögött. Rablásért, súlyos testi sértésért, fajtalankodás miatt. Legutolsó büntetéséből 1988. augusztus 15_én feltételesen szabadult. A kinti élet, az alkalmi munkavállalás tavaly április 8-ig tartott. Ezen a napon temérdek italt eregetett le a torkán: így először tízszer fél deci konyakot, amelyet később négyszer fél konyakkal és két deci ke- verttel fejelt meg. Mondanom sem kell, erősen ittas állapotba került Já- noshidán. Már a bisztróban ajánlatot tett egy 54 éves nőnek, de az visszautasította. Fehérnek nem szegte kedvét a kudarc, megvárta az asszonyt, és vele ment a sportpálya irányába. Itt ismét felkérte szerelmeskedésre, és mivel a felelet újólag is nem volt, adott neki egy pofont. Az asszony látta, ennek fele sem tréfa, ezért szaladni kezdett, de Fehér pár lépés utón utolérte, a kabátjánál fogva hátrarántotta és ököllel az arcába vágott. A földre zuhanó áldozatát azután ott rúgta, ahol érte. Ezután a szerencsétlent levetkőztette, megerőszakolta, majd otthagyta. Az összevissza vert nő a boncolási jegyzőkönyv szerint a temérdek sérülésen kívül orrcsonttörést, sorozatos bordatörést, belső vérzéseket szenvedett. A szakvélemény szerint a brutalitások és a halál bekövetkezése között okozati összefüggés állapítható meg. Bár az idejében alkalmazott orvosi segítséggel életben maradás esélyeit nagy fokban lehetett volna növelni. Sajnos, ez nem követ-* kezett be és amikor reg. gél fél hétkor megtalálták, már órák óta halott volt. Ezt. az ügyet első fokon a J ász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr.' Ni'ku- la Valéria tanácsa tár gyalta, ahol Fehér Tibort halált okozó testi sértés és erőszakos közösülés bűntette miatt, halmazati büntetésül, mint többszörös visz- szaesőt nyolc évi fegyházra ítéltek. Az ítélet nem jogerős... D. Sz. 1VT Bombariadó az esküvőn Javában tartott az esküvő a Három Tölgyfa vendéglőben, amikor a násznép, az ifjú házasokkal együtt hanyatt-homlok rohanni kezdett a csípős hideg ég a!á. Bombariadó! Hát már itt is?... A helyszínre érkező rendőrök percek alatt kiderítették, hogy mindez szerencsébe, csak vaklárma volt. Ezután folytatódott az esküvő, de egészen más hangulatban, mindaddig, amíg a násznép viccesre nem fogva a történteket, megjegyezte: „Remélhetőleg az ifjú pár házassága robbanástól mentes lesz ” Nincs igazság a földön ! Függőben a szovjet laktanya ügye Mi ebben, azaz a címben olvasható megállapításban a különös? — kérdezhetné teljes joggal az olvasó, s ez esetben, nem lenne mit tenni, mint igazat adni a kérdezőnek. Hegedűs György is az igazságát keresi. s elmondása szerint, eddig jórészt eredménytelenül. Ez indította arra, hogy a múlt héten, szinte mindennap kiálljon a me- gvei bíróság elé, transzparensen követelve a törvény előtti egyenlőséget. — Elváltam, s a vagyonmegosztás már hat éve húzódik — indokolta meg egyszemélyes tüntetésének okát Hegedűs György. A cívódás. a családi ház miatt tört ki, amelynek értéke az eltelt időszak alatt természetesen megnövekedett. kilencszázezer forintról, egymillió-hétszázezer forintra emelkedett. Az inflációról nem tehetek, meg anu. sem, hogy iial év alatt sem született döntés. Végrehajtó jár a nyakamra, semmiféle úton nem tudok érvényt szerezni a jogaimnak. S hány, meg hány ember lehet, aki hasonlóképpen járt, de nem mer ide kiállni. Nekem sem kellemes, de mit tehetek ? — ön talán úgy véli, hogy nem élünk jogállamban ? — Nézze. írtam a köztársasági elnöknek is. a levél valami irodavezetőig jutott el. Visszaírtak, hogy ők megbíznak a parlament által választott legfelsőbb bíróságban. Én mégis úgy érzem. hogy büntetnek azért, mert dolgoztam. Egy darab szöget nem loptam a házhoz. Ha másért nem, már azért megérte a tüntetés, hogy másokkal ne tegyék ugyanazt, mint velem. —sárvári— A dombóvári szovjet laktanya valaha a Magyar Néphadseregé volt. Tóth Gyula nyugdíjas, egykori hivatásos, katona, aki ma az objektumot őrzi,, értékes információkkal szolgált az ügyben, hogy mely épületek készültek magyar kivitelezésben. tehát melyeket nem terhel kompenzáció. — 1950 októberében kerültem ide törzsparancsnoknak, a páncéltörő tüzérosztályhoz, akkor magyar laktanya volt ,ez az egész. Két alakulat volt itt, rajtunk kívül még egy tüzérezred. A parancsnoki épület akkor már állt, meg egy legénységi épület, azonkívül egy huszonnégy lakásos, és két tizenkét lakásos tiszti ház, valamint a kiszolgáló épületek —, a legénységi étkezde, az egészségügyi, kultúrhelyi- ségek, a garázsok —, mondta Tóth Gyula. 1952 tavaszán Kiskőrösre helyeztek át bennünket. A szovjetek 1956-ban vették át a laktanyát. A régi garázsokat lebontották, újakat építettek. Készült még egy legénységi épület, egy kul- t.úrház és két tiszti ház. * Az objektum, területén található még egy vízmű, melyet az orosz katonák építettek, és melynek értékét kompenzációként követelik. Az egyik kút negyven fokos termálvizét ad. az önkormányzat jól tudná hasznosítani. Hogy mi az, ami gyarapítani fogja a dombóvári polgárokat, az m.ég kérdéses, Egy bizonyos, a nekik juttatott értékekkel megfelelően fognak gazdálkodni. F. Kováts Biztonságban lesznek az újszülöttek Megesett, hogy az újszü- lőttnek a mentőautóban pecsételődött meg a sorsa, nem bírta ki a szállítást. Az okok a szállítás körülményeiben, feltételeiben keresendők. Ha például lélegeztetésre szorult a csecsemő, be kellett nyúlni az inkubátorba és annak levegője abban a pillanatban lehűlt. Mivel a szükséges meleget nem tudták biztosítani, ezért bebugyolálva vitték a csecsemőt. Holott a meztelen szállítás az optimális, mert így az orvos a testre pillantva azonnal észleli, ha a csecsemő állapotában változás történik. Olyan szállítóegység (felszerelt mentőautó) azonban csak egyetlen egy van az országban (Budapesten), amelyik megfelelne a kor követelményéinek, a súlyos állapotban levő csecsemő szállítását a legmagasabb színvonalon biztosítaná, Mivel egy ilyen autó és a benne levő felszerelés több mint ötmillió forintba kerül, a megyei kórház gyermek- osztályán nem is álmodtak arról, hogy ők is vásárolnak. Arról viszont igen, hogy valamilyen úton-módon mégis szerezni kellene. Az Országos Mentőszolgálat szolnoEgy kupac Trabant Néplap ki állomásának segítségével sikerült is. A mentőszolgálat átengedett erre a célra egy autót. Farkas Dénes, a gyermekosztály technikusa és a mentősök műszaki gárdája kialakított egy olyan inkubátort, amely a mentőautóba betehető, belőle kivehető, és ugyanakkor biztosítja azokat a feltételeket, amelyeket a korábbi szállítás nem. Útközben géppel lehet lélegeztetni a csecsemőt, tehát az inkubátorba nem kel! benyúlni. Az inkubátorban a gyerek meztelenül feküdhet, hiszen biztosítani tudják az állandó meleget. Olyan miotort szereltek ugyanis 02 autóba, amelynek feladata az elektromos ellátás, a fűtés, a ventillálás és a lélegeztetőgép működtetése. így körülbelül félmillió forintból oldották meg a csecsemők megfelelő szállítását. Ráadásul belátható időn belül —, ha a mentőknek lehetőségük nyílik a cserére — a régi Nysából Toyota autóba kerül át az egész szerkezet.-pé| » MEGYEI NAPILAP Hallottam, hogy akik bábáskodtak — anno —, a Trabant megszületésénél, most a halálát gyorsítandó, kidolgoztak egy olyan eljárást, amelynek során a karosszériát milliméteres darabokra aprítják, műanyagfaló baktériumok elé vetik, melyek aztán egy kupac biomasszát készítenek belőle. Az ugye természetes volt számunkra, hogy mi emberek porból vétettünk, tehát porrá is kell lennünk. Láthatjuk szemeinkkel mik vagyunk „por és hamu...”. No, de a Trabant? Sokan szidták, különböző sértő jelzőkkel illették. Volt aki szappanosdoboznak. papírjaguárnak titulálta. Arra azért kevesen gondoltak, hogy biomassza lesz belőle, holta után. Űgv tűnik, a természet — ősi törvénye szerint — a Trabantot is befogadta? —djk— m:zs m LAPSZEMLE
