Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
MAGAZIN 1991. FEBRUÁR 16., SZOMBAT Schubert Évával, születésnap után Egy nem régi szombat reggel a Napraforgó című tv-műsor egyik vezetője Schubert Éva volt. Szerencsés választás! A színésznőt érzékenysége és műveltsége, humora és életkö- zelisége valósággal predesztinálja az ilyenfajta munkára. Schubert Éva, amikor beszélgetünk, megkérdi tőlem: hallottam-e azt a rádióműsort január elején, amely róla szólt? Nem, sajnos, nem hallottam, ő is sajnálja, abban minden lényeges dologról szó esett, ami az élete, hiszen születésnap! adás volt. (Hölgyeknél, régi szabály, nem illik megmondani az évszámot, de Schubert Éva vállalja, elébe megy a kérdésnek, igen, ami a születésnapokat illeti, ez volt a hatvanadik.) És a műsort követően sok telefont, még több levelet kapott, egy egyetemi tanár még latin könyvet is. küldött a művésznőnek, annyira tetszett neki, hogy — mint ez az adásból kiderült — Éva nemcsak tanult latint a gimnáziumban, de meg is tanulta, és szereti is a nyelvet. Sok évtizednyi vígszínházi tagság után utolsó „aktív” éveit a Vidám Színpadon töltötte, onnan ment öt évvel ezelőtt nyugdíjba. Nem küldték, ment, fájdalom és szomorúság nélkül, mert sok mindennel nem tudott egyetérteni, ami a Ré- vay utcában történt, mert egyik-másik produkció — köztük olyanok is, amelyekben szerepet osztottak rá — adatta maradt annak az íz- lésméroének, amelyet vállalni akar és tud. Elvben tehát ráér Schubert Éva öt esztendeje, hiszen nyugdíjas, miért ne vállalhatna hát műsorvezetést a tv-ben, ha felkérik t*á? A valóság azonban másképp fest, alaposan át kell böngésznie a naptárát minden újabb felkérésnél jut-e még hely rá, tud-e még időt szorítani — annyi az elfoglaltsága. Ha valaki, hát Schubert Éva bizonyosan nem az az alkat, akinél a nyugdíj nyugalmat is jelent. Most mindenesetre több időt tud szentelni, mint valaha. annak a tevékenységének, amit rendkívül szeret, mert érzi, tudja, hogy tökéletesen rászabott: a pedagógiának. — Három helyen tanítok — mondja a művésznő —, legrégebben a zeneművészeti főiskolán, mégpedig színészmesterséget az énekeseknek. Előttem Fodor Tamás, a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője (akii jelenleg országgyűlési képviselő is) látta el ezt a feladatot, őt megelőzően a feledhetetlen (bár tartok tőle, hogy sokak által máris méltatlanul elfeledett) Egri István. Nagyon szeretem ezt a munkát, márcsak azért is, mert legalább úgy szeretem a zenét, mint a növendékeim. Ugyancsak a muzsikával függ össze másik tanítási területem: a Rock Színház stúdiós növendékeit is tanítom, 16—17 éves lányokat, fiúkat, akik még nem is statisztálnak, csak ezután lépnek majd színpadra. A harmadik hely pedig, ahol tanítok, magániskola. Gór Nagy Mária Színi tanodája, amely ugyancsak jó néhány éve működik már. Nemrégiben színészként is felfedezett egy új terrénumot. Minthogy több nyelNagy emberek ■ kis történetek Edison, a híres amerikai feltaláló agg korában már majdnem egészen megsike- tült. Egyik • barátja megkérdezte tőle, miért nem próbálkozik meg egy elektromos hallókészülék feltalálásával. — Túl sok a dolgom — felelte Edison. — Általában az emberek sok időt pazarolnak arra, hogy mások beszédét hallgassák. Ha volna egy ilyen hallókészülékem, a feleségem egész nap csak velem akarna beszélni! * Balzac, az ismert író egy alkalommal 20 ezer frankot akart kölcsönvenni egy bankban. — Ekkora összeghez kezesre van szükség — mondja a tisztviselő. — Kezesre? Honnan vegyek én ilyet? — Hát nincs egyetlen jó barátja sem? — Egy van — válaszol Balzac —, de most ő nem tud eljönni, mert éppen javítják a cipőjét! * Demokritosz görög bölcstől megkérdezték, miért választott magának olyan kicsi feleséget. A filozófus így válaszolt: — Mindig azt hallottam, hogy két rossz közül a kisebbet kell választani... * Erancoise Sagan francia Írónő egy igen életvidám ismerősétől idézte a következő, tréfának szánt megjegyzést: — Ha este tízkor nem fekszem az ágyban, akkor hazamegyek. * Eleanor Roosevelt az Egyesült Államok egykori elnökének felesége maga bonyolította le vásárlásait. Egy alkalommal az egyik washingtoni áruház kiszolgáló- nője megszólította: — Bocsánat, asszonyom, nem mondták még önnek, hogy nagyon hasonlít az elnök feleségére? — Dehogynem. Gyakran még az elnök is összetéveszt vele! * Tristan Bemard francia humoristának egy titkos drámaíró a készülő művéről kezdett beszélni: — Mester — mondta —, most nagy fába vágom a fejszémet. — Az nem baj — szakította félbe a humorista —. csak rajta ne csípjék falopáson ! * Bemard Shaw-tól, a világhírű angol írótól az egyik direktorhoz ajánlást kért egy eléggé közepes képességű színész. Shaw a következő levélkével bocsátotta el prote- zsáltját: „Figyelmébe ajánlom H. W. urat. Kitűnően játssza Hamletet, Rómeót, a fuvolát és a biliárdot. A biliárdot a legjobban..." Válaszúton a magyar műsorszórás Az állami támogatások megszűnése, illetve jelentős csökkenése miatt a magyar műsorszórás állapotának romlása fokozatosam gyorsul. A Magyar Műsorszói-ó Vállalat ma már gyakorlatilag a nélkülözhetetlen tartalékait éli fel. Ha a vállalat továbbra sem jut hozzá a szinten tartáshoz és a fejlesztéhez szükséges forrásokhoz az rövidesen a szolgáltatás ellehetetlenüléséhez vezet. A problémák halmozódásával pedig végső soron az országos rádió- és televíziószolgáltatás léte és jövője forog kockán, igaz ezen intézmények működési gondjai nem pusztán a sugárzási díjak emelkedésével magyarázhatók. A műsorszórás minőségének szinten tartására, az elöregedett berendezések cseréjére, valamint a szükséges bővítésekre az 1991 — 1993. közötti időszakban 4.3 milliárd forint fejlesztési forrásra lenne szükség. Változatlan gazdálkodási feltételek mellett viszont csak 1.9 milliárd forinttal lehet számolni. A vállalat szerint ezt egy olyan egységes piaci tarifarendszer érvényesítésével lehetne növelni, amelv valamennyi szolgáltatásra — így az állami, közszolgálati műsorokra is — kiterjed Ebben az esetben ugyanis a fejlesztési forráshiány 1991 és 1993. között az ötödére csökkenhetne anélkül, hogv a költségvetés terhei növekednének. ven beszél, — németül például kitűnően — a hazánkban működő német színház, is időről időre felkéri szereplésre. Nem minden rendező tud játszani, és nem minden színész tud rendezni, ám olykor együtt van a kettő. Schubert Évának olyan az alkata, egész egyénisége, hogy előbb-utóbb találkoznia kellett azzal — a rendezéssel — is, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy a színész a szerepét játsiz- sza, a rendező az egész darabot. Berényi Gábor,“ régi kedves pályatársa, a budapesti Játékszín igazgatója kérdezte meg először Schubert Évát: volna-e kedve rendezni? Természetesen igennel válaszolt, és azután már csak meg kellett beszólni, hogy mi lesz a bemutatkozó rendezése. Heltai Jenő bűbájos mesejátékában, a Szépek szépében állapodtak meg, és külön öröm volt a rendezőnő számára, hogy a díszleteket és jelmezeket a saját — képzőművészeti főiskolát végzett — leánya, Verebes Dorka (foglalkozására nézve: festő-restaurátor) tervezte. Azóta Schubert Éva túl van már a második rendezésén, ez ismét egy tüneményes Heltai Jenő-játék volt, talán a legszebb mind közül, A néma levente. Schubert Évának nem volt könnyű ifjúsága. A felszabadulás után (igaztalan) politikai üldöztetésben volt része a családnak, ennek egyebek közt elszegényedés is volt a következménye. Abba kellett hagyni a zongoratanulást. Az egyebemre — latin—francia—művészet- történet szakra jelentkezett — politikai okokból nem vették fel. Később a pályám is érték csalódások, sok neki y való szerep elment mellette. Mégis boldog, kiegyensúlyozott lény, ez sugárzik belőle: ezért jó tanárnak is. színésznek is, rendezőnek is. Barabás Tamás A száznegyedik A jelenleg 104 elemet tartalmazó periódusos rendszer legutolsó tagját nemrégiben rutherfordiumról unnilquad- rlumra keresztelték át, ezzel Rutherford, a Nobel-di- jas angol fizikus kikerült az Einsteint, Curie-t, Fermit és másokat magába foglaló előkelő társaságból, akikről elemet neveztek el. A névadók skálája rendkívül széles. Ilyenek például a bolygók — uránium, neptunium, plutonium, cérium, palládium. Már csak az a kérdés, mi is ez az unnilquadrium? Ez pontosan száznégy latinul, némi rövidítéssel: un (1) nil (0) quad (4). Ilyen alapon, ha meglesz a 111. elem, va lószínüleg unununiumnak fogják hívni. Tobzódó alvilági?) A bűnözés katasztrofális méreteket ölt Magyarországon. Tobzódik az alvilág. A becsületes emberek hatalmas tábora még tétlenül szorongva, de egyre fokozódó gyűlölettel nézi ténykedésüket: a gátlástalan rablásokat, a fékevesztett garázdálkodásokat, a szenvtelen gyilkosságokat. Számukra már semmi sem szent, Miskolcon berontanak a hősök temetőjébe, megtapossák a katonasírokat, összeborogatják a síremlékeket. No, nem politikai meggyőződés vezeti őket! Válogatás nélkül meggyalázzák elhunyt dédszüleinket, nagyszüleinket, és a hazánkban elesett idegen kiskatonékat. Micsoda ördögi erő munkálkodik a porladó emberi testek fölött táncoló csodahadban! Még élő. szüléinkké! sem kíméletesebbek. Budapesten hazafelé tart egy nyugdíjas asszony a korai szürkületben. Az ABC-áruházból jön. Szatyrában kenyér, kefir, tea és vaj. Már nyitja az ódon főbejárati ajtót, mikor öt fiatal körülfogja. Mindegyiken szegecsekkel kivert fekete bőrkabát, csak ennyit lát belőlük. Az egyik szegecses ráförmed: — No, te vén boszorkány, ide a pénztárcád, mert meghalsz. Az idős asszony nem ijed meg, jó szóval csitítja a bandavezért: — Édes fiam, húsz forintom maradt, azt szívesen odaadom — és már kotorász is a pénztárcájában. — Gúnyolódsz velünk? No, hát ezért megszentelünk! És odarikkant a haverjainak: — Elő a szerszámokkal! Röhögve vizelik le az asszonyt, aki a nagyanyjuk lehetne, aztán elillannak. A szerencsétlen áldozatot sírógörcs fogja el. Egy darabig meredten áll, majd a falnak támaszkodva vánszorog a lakása felé. Salgótarjánban a legkisebb gyermekeknek sem kegyelmeznek. Betörnek az óvodába, ahol törnek-zúznak. Csatatér marad utánuk: darabokra szakított apró asztalok és székek, letépett szekrényajtók, a falból kirángatott fogasok, szétszórt, megtépett gyermekjátékok. Miért tették? Mit vétettek nekik az ártatlan gyermekek? Miért ingerelhette őket az apró bútorok és színes játékok látványa? A televízióban nyilatkozik egy férfi. Kreol bőrű, göndör hajú. Az aggodalom ráncai hiányoznak a homlokáról. Magabiztos hangon, mosolygós arccal válaszol a riporter kérdéseire. Minden szavából érződik, hogy nem fél a jövőtől. Pedig bűnöző a javából, egy negyventagú szervezett banda tagja. Bűntársai szíriaiak, cigányok és mások. Még két rendőr is van a díszes kompániájában. Esztergomban kerültek horogra. Egész halom fegyvert koboztak el tőlük. Egy vendéglőst fenyegettek meg, havi ötvenezret követeltek tőle. Miért olyan magabiztosak a bűnözők? Miért olyan fölényes a hangjuk? Hatvanban a vasútállomáson várakozik egy középkorú . férfi. Csomagokkal megpakolva fáradtan áll a sínek mellett. Várja a csatlakozást a téli estén, hogy végre hazajusson, csa- Iád ja körében megpihenjen. Hirtelen azonban két idegen tornyosul előtte. Egy behemót szakállas, meg egy könnyebb fajsúlyú cingár. Nem kell nekik a magányosan álldogáló utas pénze, ők csak ütni akarnak. Mocskolódó szavak kíséretében öklözésbe kezd a behemót. majd fejjel az ártatlan ember mellébe ront. Még folytatná eszeveszett vagdalkozá- sát, de valaki rendőrért kiált. Erre elkotródik a két garázda. Akármelyikünk állhatott volna ott a sínek mellett. És ha nem mi. akkor az apánk, a testvérünk vagy a gyermekünk. Ki garantálja ma biztonságunkat? A salgótarjáni piacon ezredszer megy az Itt a piros, hol a piros, hiába a számtalan ígérgetés, hogy végre móresre tanítják ezeket a dögkeselyűket. Kartondobozon forgatja a kezét két füstösképű, s körülöttük szinte védőgyűrűt alkotnak a haverjaik. Ügy látszik, még mindig akad palimadár, aki bedől átlátszó csalásuknak. Ha nem akadna, nem űznék rablójátékukat a dermesztő hidegben. Szaladok a piac irodájára. hogy hívjam a rendőrséget. A telefonálás után szót váltok a főnöknővel. Elpanaszolja, hogy halálosan megfenyegették a dögkeselyűk. — Hasba szúrunk, ha macerálsz bennünket! — ígv szólta vészt jósló figyelmeztetés. A főnökasszonynak jogos a félelme, hiszen elszánt banditákkal áll szemben, akik semmi aljasságtól nem riadnak vissza, és úgy érzik mostanában, hogy övék a világ. Meddig marad még az övék? Az erőtlen jogrendszerrel, a gyenge közbiztonsággal csak a kedvükben járunk. Sokan pa- naszolják el nekem, hogy a kormány és a parlament negyed- és ötödrangú kérdésekkel foglalkozik ahelyett, hogy a legégetőbb ügyeket tárgyalná. Mindenképpen a legfontosabb feladatok egyike lenne a bűnözés rohamos terjedésének megfékezése. Ügy tűnik, hogy az önkormányzatoknak kell kézbe venni ezt az ügyet. Helyenként a falvak népe már megmozdult, önvédelmi csoportok megszervezésével vissza tudták szorítani az alvilágot. Jó lenne, ha a városok mielőbb követnék a példájukat. Nagy Zoltán Böröndi Lajos: ÉRINTÉSEK Nem tudom, készült-e műszer mérni az örömnek, a gyönyörűségnek azt a fokát, amit az érintés, a másik megérintése szerez. Vannak, akik egy egész életet élnek le egymás mellett, s sosem érezték, hogy mit jelent, ha véletlenül, látszatra véletlenül megérintik azt, akit szeretnek. Ss az szó nélkül csak rájuk néz, és visszasimogat. Vagy csak fölsu- gár2ik a szeme. Vagy csak a bőrével válaszol. Létezik az érintésnek is nyelve. Szótározhatatlan szavakkal, a gyönyörűség mélységeivel. S ma. amikor minden összeomlik körülöttünk, az érintés alázata megmarad. Mert simogatásban nem lehet sérteni. Mert a simogatás sebezhe- teilen. S az apró simogatások hidjain talán még a szavakig is el lehet botorkálni. S az érintések még megmenthetnek bennünket. Mert eredendően jók. Mert képtelenek rosszat közvetíteni. Csak szereletet. Csak vágyakozást. Csak hitet. Es ennek vagyunk ma leginkább szegényei. Vannak kézfogások is. Simák, udvariasak, jelentéktelenek. Es vannak egy pillanattal tovább tartóak. Ez utóbbiak a köszönés igazi formái. Ezek az emberhez méltónk. Azt az örömöt közvetítik, amit a másik megpillantása jelent. És vannak ölelések. Vállon felejtett kezek. Eölvillanások Meg mosolyok. Lélekemelő egymásra mosolygások. Ezektől színesebb a világ. Elviselhetőbb. A színésznő portréi*
