Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

4 UEFnzm LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Vállalkozók bálja A tervek szerint ezentúl évente megrendezik a vállalkozók bálját, s a bevételt a Nemzeti Alapítvány javára fordítják — tájékoztatták kedden az MTI-t az alapítvány szervezői. Az ideit Zwack Péter védnökségével február 16-án a Pesti Vigadóban rendezik meg először e — az információ szerint hagyományteremtő — vigalmat. Kovácsmühely cigányoknak Kovácsüzemet szervez a cso- bánkai önkormányzat a kenyér nélkül maradt helyi cigányok számára. A település lakóinak egynegyede cigány, akik közül sokan még nem felejtették el az ősi mesterséget, a szegkovácso­lást, és más finom kovácsmunkát. Magyar Napenergia Társaság A környezetbarát és a megújuló energiforrások hazai hasznosítá­sának elősegítésére megalakult a Magyar Napenergia Társaság. A társaság tudományos egyesület, amely feladatának tekinti a nape­nergia, a biomassza-energia, a geothermikus energia és a széle­nergia hasznosítására vonatkozó műszaki-tudományos informá­ciók terjesztését. Magyar nemzetiségi színházfesztivál Elkészült a III. magyar nemzeti­ségi színházfesztivál programja. A május 30. és június 4. között le­bonyolítandó rendezvényen négy ország — a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaság, Jugoszlávia, Románia, valamint a Szovjetunió — tíz magyar társulata lép a zsűri, illetve a közönség elé. Az elő­adások színhelye Északkelet-Ma- gyarország hat városa: Kisvárda, Mátészalka, Miskolc, Nyíregyhá­za, Vásárosnamény és Záhony lesz. Tévé élvezet térhatással A német üzletek a napokban kezdik el árusítani öt pfennig hí­ján 3 márkáért a különleges tv- szemüvegeket: ha minden igaz, rajtuk keresztül március elején egyes tv-műsorok három dimen­zióban lesznek élvezhetők. 15 millió szemüveget már legyártot­tak. A televíziós képet két külön­böző, az emberi szem számára érzékelhetetlen perspektívában sugározzák ki, amit aztán a sár­gás-zöld, illetve ibolyaszínű műanyag lemezből készült sze­müveg rendez térbeli látvánnyá. // Urszemét-takarítás Szovjetunió. Az arhangelszki terület egyes térségeiben renge­teg „űrszemét” halmozódott fel az utóbbi évtizedek során. Ide hullanak vissza a Pleszeck kilö­vőállomásról felbocsátott rakéták első lépcsői. Az „űrszemét” elta­karítását a kilövőállomás alkal­mazottai végzik. Az értékes alap­anyagokat tartalmazó szerkezete­ket elszállítják és újra feldolgoz­zák. A kilövőállomás vezetőinek azt is meg kell fontolniuk, milyen anyagi kártérítést fizessenek a veszélyeztetett terület lakosságá­nak. film ei Fanatikus fegyveres fókák falkája Tengeri fókáknak hívják őket. Kalifoniában, a Coronado Island- en lévő haditengerészeti bázison kapják a kiképzést. A jelentkezők nyolcvan százaléka lemorzsoló­dik. A program csúcspontja a „pokolhét”, ami egy ötnapos ki­merítő non-stop gyakorlat, mely maximálisan igénybe veszi a jelöl­tet, szusszanásnyi megállás nél­kül. A fantasztikus fizikai felkészí­tés mellett, magas szintű elméleti kiképzést is kapnak a résztvevők. Gyógyítás és elsősegély, térképés­zet, robbanóanyagok összeszere­lése, távközlés és mindenféle fegy­ver használata is a „tananyag­ban” szerepel. Nincsenek osztály­zatok. Vagy hibátlanul elsajátít mindent az illető, vagy távoznia kell. A hatvanas évek eleje óta létezik a kommandó az USA-ban, amikor John F. Kennedy parancsot adott egy különleges célokra bevethető eliterő létrehozására. Az elnök a ha­ditengerészetet választotta, mert maga is tengerész volt. Az egység a SEALS nevet kapta, mely rövidítés: Sea, Air, Or Land — azaz tengeren, levegőben, földön, bárhol és bármi­kor huszonnégy órán belül bevethe­tők. Sokan a világ legelitebb, legsokoldalúbban felkészített kom­mandóegységének tartják a NEVY SEALS-t. Tehát belevaló, kemény gyerekek a javából az egység tagjai. Lewis Teague produkciójában egy héttagú csoportot kísérhetünk figyelemmel, izgulhatunk, szoronghatunk értük, s megcsodálhatjuk valóban fantaszti­kus tudásukat. A rendező a két főszereplőt jól megválasztotta:, az egység parancsnokát Michael Bien alakítja (legutóbb A mélység titkában láthat­tuk őt), míg helyettesét az amerikai filmipar egyik legnagyobb reménysége, A szakaszban és a Sajnos, mindössze csupán ízelítőt ad a NEVY SEALS életéből, csak elhúzza a néző orra előtt a mézes­madzagot. Túlságosan kommerszre sikeredett a film, túlságosan érezni Tőzsdecápákban megcsodált Char­lie Sheen. Bizony, bizony, még a valódi SEALS-tisztek is elismerően csettinthetnek, hogy ilyen sztárok alakítják őket. No, persze a rendező sem akárki, gondoljunk csak A sma­ragd románcára vagy A Nílus éksze­rére. John A. Alonzo operatőrről pedig elég annyit említeni, hogy a Kínai negyed fényképezéséért Os- carra jelölték. Szóval, stáb az van! A gond mind­össze annyi, hogy a produkció nem sikeredett valami fényesre. Tagad­hatatlan tény, hogy több nagyszerű, emlékezetes megoldás is szerepel a filmben — elvégre mégiscsak mes­teremberek készítették — a zene is jól illeszkedik a történethez, s a sztori is gördülékeny, érdekes. Ettől függetlenül az Elit kommandó csak középszerű mozi. rajta az akciófilmek gyenge pont­jait. Persze, az Elit kommandó mindet­től függetlenül a hazánkban bemu­tatott akciófilmek között az élmező­nyben szerepe! (bár ez inkább a többi alkotás kritikája). Ugyanis ebben a produkcióban a hősök nemcsak tőnek. Hanem töltenek is... Szilágyi Norbert Elit kommandó írta: Chuck Pfarrer és Gary Goldman Zene: Sylvester Levay Fényképezte: John A. Alonzo Főszereplők: Charlie Sheen, Michael Bien, Joanne Whal- ley-Kilmer Rendezte: Lewis Teague amerikai, szinkronizált Forgalmazza: Saturnus Film Bob Dylan kísérteié Londonban London. Kísértet járja be Eu­rópát— Bob Dylan kísértet«. A protest song reszelés hangú nagyatyja ezen a héten London külső kerületeinek színházaiban lép föl. A brit lapok kritikusai szerint régi, ám leporolt és újrahangsze­relt számokból összeállított mű­sora kísértetiesen emlékeztet az eredetire... csak valamiképp mégis idejétmúlt. A mára elfeledett beatirányzat, a protest song — amelyről Ma- gyaroszágon Dinnyés Lajos, Alias „Bob Dinnyés”, vagy az egykori Gerilla együttes tagjai mesélhetnének sokat — az Öböl-háború ellenére sem rázza meg a brit közönséget. A lapkri­tikusok szerint az ötvenedik szü­letésnapja felé közeledő Bob Dylan tán nem azért hord bőr­dzsekit a színpadon, mert non- konformizmusát akarja ezzel is hangsúlyozni, hanem azért, mert zsírpárna rakódott dereká­ra, s azt rejtegeti... A korszerűsített „like aRolling Stone,,-on, a „Blowing in the Wind”-en és más Dylan-örök- zöldeken szemmel láthatóan maga Bob szórakozik a legjob­ban, habár a nézőterek — tagad­hatatlanul — tele vannak rajon­gókkal: egykori lázadók, ma már őszülő apukák-anyukák könnyeznek a zenekari betétek­re lelkesen csápoló gyermekeik társaságában. Egy régi rajongó így magyarázta a The Times kritikusának, mi a baj a mai Bob Dylannel: — Ő mindig sokkal jobban tiltakozott, bát­rabban kérdezett, mint bárki más. Csakhogy több mint húsz év után még mindig nem tudja a választ. A TÉMA — Néha azon tűnődöm, hogy ti, fiúk mi a fenéről tudtok annyit dumálni egymás között. — Például arról, amiről te ha a barátnőiddel trécselsz. — Nem szégvenlitek magatokat?! Bunkertörténelem Mintha a történelem ismétel­né széleskörűen ismert epizód­ját: valahol az ázsiai dzsungel­ben hidat építenek az angol foglyok, amit majd angol kato­nák felrobbantanak. A brit köz­vélemény most megint a Híd a Kwai folyón borong, az egyko­ri híres film tanúlságát emlege­ti, hiszen lerombolják, amit a brit szellem alkotott — Bag­dadban. A Daily Mail Henry Johnston véleményét idézi, aki Szaddám Húszéin bunkerét építette. ..Harmincegymillió fontos üz­let keretében építettük az or­szág adminisztratív központját a Tigris folyó partján. A már­vány és a legnemesebb faanyag korlátlanul a rendelkezésünkre állt. A munka mintegy tíz évig tartott, ésjnost valószínű, hogy mindez a semmibe vész. Két dolgot biztosan tudunk. Az egyik: január 6-án volt az ünne­pélyes átadás. A másik: a szö­vetségesek bombái lerombol­ták a mestermunkát. A Tigris és a Kwai csak térképen van távol egymástól.” A Mivan cég. melynek képviseletében Johns­ton nyilatkozott, ezen kívül is találna történelmi példát, és éppen a Tigris folyőnál. Annak idején ők építették az iraki ural­kodói bunkert, amely „a kali­fák mesevilágába illően lenyű­göző és biztonságos volt”. Mindaddig, amíg el nem fog­lalták — Szaddám Húszéin és hívei. Nagymosás, pénzmosás Bonn. A szó szoros értelmében sikerült tisztára mosnia pénzét egy harmincöt éves német üzletembernek. A baden-würtembergi Villingen-Schwenningenben vegytisztításra adta be három öltönyét az illető majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Annál jobban megrökönyödtek a tisztó alkalmazottai, amikor a gép kémlelő ablaka előtt egymás után úsztak el az ezresek. A masinát rögtön leállították, az öltönyöket átkutatták, és nem keve­sebb, mint 35 000 márkát találtak a zakók zsebeiben. Négy darab ezres bankjegyet széttrancsírozva a szűrőben fedeztek fel, egy ezrest pedig a gép egyszerűen felfalt. A szórakozott úriember üzleti útjáról tért vissza és elfelejtette a pénzt kivenni a zsebekből. Szandi változatlanul favorit A Magyar Hanglemezkiadó Szövetség megküldte szerkesztőségünk­nek a magyar TOP-40-et, az új honi slágerlistát. A közgazdasági egye­temen működő Universitas Diákszövetkezet munkatársai 26 budapesti és 24 vidéki lemezüzlet eladásai alapján állították össze a legjobban kelendő negyven dal rangsorát, melyből az első tízet közöljük. Zárójel­ben az előző .helyezéseik. , , 1. (1) Szandi Tinédzser l'amur Favorit 2. (2) Dóra Dóra Proton 3. (8) Éva Neoton Édentől keletre Neoton Pro 4. (4) Hofi Géza Hordót a bornak Hungaroton 5. (3) R-Go Angyalbőrben Rákóczi 6. (5) Pa-dö-dö Kiabálj Bravó 7. (14) Whitney Houston I’m Your Baby Tonight MMC/BMG 8. (18) Vikidál Gyula Maradsz, aki voltál Proton 9. (27) Madonna The Immaculate Collection MMC/Warner 10. (9) Demjén Ferenc Elveszett gyémántok Proton PARTOK POLITIKAI VITAFÓRUMA Csak szólam a szavak és tettek egysége A szocialista párt politikájának fontos eleme, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a közvéle­ményt élénken foglalkoztató kér­déseket, s a munkavállalók érde­keit érintő, sértő ügyekben kifejt­se álláspontját. Napjainban ilyen típusú problé­mának mutatkozik a kárpótlási törvényről és a privatizációról — a parlament falain belül és kívül egyaránt — kibontakozott vita. Véleményünk szerint a'-kárpótlás kérdéskörének napirendre tűzése az Országgyűlésben elsősorban a kisgazdapárt erőszakosságának köszönhető, de egybeesik a kor­mánykoalíció törekvéseivel is. A kisgazdák számára a földkérdés presztízsügynek számít, s min­dent elkövetnek eredeti szándé­kaik megvalósítása érdekében. A törvényjavaslat azonban tovább megy, s más elidegenített tulajdo­nokért is anyagi és erkölcsi kár­pótlást kíván nyújtani. Pártunk azt elismeri, hogy 40— 45 évvel ezelőtt az államosítások révén komoly igazságtalanságok történtek, de úgy véli, hogy ezeket nem lehet újabb diszkriminációk­kal kompenzálni. Márpedig a tör­vényjavaslat ebbe az irányba mutat, amikor a kárpótlásban résztvevőkre és a terheket kényte­lenül viselő kárvallottakra osztja a társadalmat, megfeledkezvén arról, hogy az utóbbiak jóval töb­ben vannak. Miután a kárpótlás­hoz szükséges — a pénzügymi­niszter által szerényen 80 milliárd forintra becsült — összegnek költségvetési fedezete nincs, azt a dolgozó emberek tömegeire kel­lene ismét áthárítani. Az ilyen kárpótlást mi azért sem tudjuk támogatni, elfogadni, mert magá­ban hordozza azt a veszélyt is, hogy meglévő adósságainkat újabb jelentős tételekkel megnö­veljük és most felnövekvő gene­rációk életét több évtizeddel előre lehetetlenné tesszük. Mi javasoljuk a kártalanítás ki- terjesztését mindazokra, akiket 1947 előtt törvénytelenségek ér­tek, akiket meghurcoltak, de az „átkos” negyven év során alig megfizetett munkavállalókra, és mindazon társadalmi csoportok tömegeire is, akiknek a történe­lem menetében elszenvedett sé­relmeikért jogos igényük merül­het fel az ellenszolgáltatásra. A kárpótlás témájával szorosan összefügg a privatizáció kérdés­köre. Egyetértünk azzal, hogy az elmúlt negyven év során az állami meghatározottságú tulajdon nem bizonyította működőképességét, az emberekben nem alakult ki tulajdonosi érzés, mentalitás. Ezért a tulajdonviszonyok egyen­rangúságát elismerő, vegyes tu­lajdonú gazdaság megvalósítását szorgalmazzuk. Az eddiginél bát­rabban, határozottabban törek­szünk arra, hogy a privatizáció során a dolgozói tulajdon — s egyéb hatékony forma lévén — a munkavállalók is tulajdonossá váljanak. Érzékeljük, hogy a kis­gazdapárt egyértelműen a régi tulajdonviszonyok visszaállítá­sát, az egykori közép- és kisbirto­kos parasztság reprivatizációját akarja megvalósítani, az MDF az új nemzeti középosztály kialakí­tásával és megerősítésével kíván­ja szavazóbázisát megőrizni, az SZDSZ pedig liberális gazdaság­felfogásának megfelelően a spon­tán privatizációt, a külföldi tőke beáramoltatását támogatja. A koalíció privatizációs techni­kája — noha mind a hazai, mind a külföldi szakembereket elrémíti — alapvetően beleillik kormány­zási filozófiájukba. Erről azt kell megállapítanunk, hogy nem sok­ban különbözik az elítélt pártálla­mi, diktatórikus módszerektől, az egyközpontú, centrálisán vezé­nyelt bürokratizmustól. Ezt igazolja a megyei rendőrka­pitányok kiválasztásának és kine­vezésének ellentmondásos pro­cesszusa, valamint a köztársasági hivatal intézményének felállítá­sa, s azzal kapcsolatos személyi kérdések úgymond rendezése is. Bár a tanulságos taxisblokád után a kormány változtatott harcmo­dorán, taktikáján, s szeretné ma­gáról elhitetni, hogy betartja a demokratikus játékszabályokat, hogy hallgat az önkormányzatok­ra, figyelembe veszi véleményü­ket, hogy döntéseit nem pártérde­kek vezérlik — azonban újabb és újabb önmaga ásta csapdákba esik. Nem merte nyíltan felvállal­ni — mert a fennhangon hirdetett elvekkel szöges ellentétben van —, hogy a megyei rendőrkapitány bizalmi állása esetében szigorú pártszempontok érvényesülnek. Ezért megpróbált egy olyan rendszert konstruálni, amely formálisan demokratikus — hisz delegáltakból álló szakmai zsűri minősíti a jeligés pályázatokat — lényegében azonban az országos főkapitányra, illetve a belügymi­niszterre bízza a döntést, amely függetlenedhet a szakmai és ön- kormányzati véleményektől. Mi elítéljük ezt az európainak egyáltalán nem nevezhető metó­dust, és sajnáljuk, hogy a kor­mány nem tanul a korábbi, már zátonyra futott — szakembereket politikai megfontolásokból levál­tó, félreállító — gyakorlatból. Azzal sem tudunk egyetérteni, hogy a köztársasági hivatal me­gyei szervezetének — amely egyike a kormány dekoncentrált önvédelmi szerveinek — élére olyan valaki kerüljön, aki egyál­talán nem járatos a közigazgatás­ban, csupán azért, mert a vezető kormánypárt tisztségviselője. Nem értjük, hogy az őszinteségét hangoztató kormányzat — hatal­ma tudatában és birtokában — miért nem vállalja a nyilvánosság előtt elveit és miért konstruál egy demokratikus színjátékot a pár­térdekek érvényesítéséhez. Boldvai László Szocialista Párt megyei elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom