Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. JANUAR 10.. CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP uEmzi 3 Koszos kocsma volt — szép fogadó lett A Szepi már a község dísze Szendehelyen néhány éve még koszos útszéli kocsmába térhettek be a megyébe be- érkezők, illetve az innen tá" vozók. Messze földre (rossz) híre ment a helyi italmérés­nek, Jobb ízlésű emberek nagy ívben kikerülték. De hol van már a tavalyi hó... Lassan másfél éve, 1989- től a föld színéről is eltün­tetett kocsma helyén panzi­ót kezdett építeni a Börzsöny és Vidéke Áfész. Azóta me­rőben más lett a környezet megítélése. Pedig a majdani panzió még csak 25 száza­lékban kész. Vajon hogyan fest majd, ha teljesen elké­szül? — Az az idő még messze van — sóhajt Both József, a Szepi Fogadó vezetője. — Nem szabad mindjárt előre­szaladni. A lényeg, hogy mára a takarékosságukról, rendszeTetetükről híres szen­dehelyiek megszerették a fogadót, s ami korábban rit­kaságszámba ment, most na­ponta együtt szórakoznak svábok, magyarok, s min­denki, aki betér ide. Sokáig tartott, amíg tudatosult ben­nük : a kocsma végleg eltűnt. — Mivel sikerült ideédes­getni a vendégeket? — Azzal, hogy a rend itt alapkövetelmény. Az első in­zultusnál kikötöttem: „Aki itt verekszik, többé nincs helye idebenn. Megértették. Mivel sváb nemzetiségű köz­ség Szendehely, így nyaranta rengeteg osztrák és német érkezik ide rokonlátogatás­ra. Ezért a nyugati mércéhez alakítani egy 50 személy be­fogadására elegendő borozót, vagy szórakozóhelyet. A pénz előbb-utóbb megtérül. Ter­mészetesen a melegkonyha sem hiányzik a tervekből. Both József bízik abban, hogy mindez nem illúzió. Csak pénz kell hozzá; az áfésznek megérné. Nemrégi­ben 80 személyes lakodalom volt a Szepiben (volt bőven hely, táncolni is), terveiben bálok is szerepelnek, az idei farsangra Maksa Zoltánt, a humorfesztivál különdíjasát szeretnék meghívni. A fő­nök bízik abban, hogy tár­A felső szint még beépítésre vár A régi álom: rend, tisztaság, kulturált vendégek kell majd igazodni nekünk is. Rokonság ide, rokonság oda, a nyugatiak inkább panzió­ban szeretnek megszállni, vendégként, mint magánhá- . zaknál. Ha minden kész lesz, a felső szinten 7 szoba áll a vendégek rendelkezésére, s a pincében is ki lehetne sával — az egykor buszve­zetőként dolgozó Nagy Csa­bával — sikerül olyanná va­rázsolni a Szépít, hogy hire menjen mindenfelé. Még Ausztriában, Németország­ban is... Balázs—Gyurián fl művelődés reményei —1991 — Egy körkérdés margójára — Az egyszerre több embernek feltett azonos kérdés nem új forma a sajtószerkesztés gyakorlatában. Mondhatni, ké­nyelmes is, hisz a megszólítottak közül néhányon csak kö­télnek állnak, s máris kész egy rovat, egy véleménycsokor. Szerencsés esetben még ütköznek is a nézetek, s így az ol­vasó elmélyedhet az összevetésükben is. Ahhoz azonban, hogy érdekes válaszok szülessenek, mindenekelőtt jól meg­választott témák, ügyesen megformált kérdések szükségesek. A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár Hírmondó cí­mű kiadványának ez évi első száma — egyebek közt — ar­ról faggatta a megyei művelődési intézmények vezetőit, hogy szerintük „veszélyben van-e a magyar művelődés?” Igazán nem lehet mondani, hogy a körkérdés e pontja formailag túlzottan érdekfeszítőre sikeredett, tartalma azonban rend­kívül fontos, időszerű problémát sugall. Nem véletlen, hogy a hét intézmény (könyvtár, közmű­velődési központ, levéltár, moziüzemi vállalat, múzeum, Pa­lócföld, pedagógiai intézet) vezetője kötelességének tartotta, hogy válaszoljon, s nem is amolyan tessék-lássék alapon. Mindegyik megfogalmazáson érződik, hogy komolyan vették a felkérést, függetlenül attól, hogy honnan, milyen rangú fórumtól érkezett. Az igényes gondolatokat az magyarázza, hogy a kultúra helyzete nem közömbös sem önmaguk, sem az általuk irá­nyított kollektíva, szakterület számára, s különösen perdöntő egész nemzeti létünk szempontjából. Valamennyi vélemény megegyezik abban, hogy — bár a „tudás stratégiai ágazat” — a művelődés ügye hazánkban válságba került, zsákutcá­ba torkollott. Az ide vezető okok megítélésében azonban már vannak különbségek a válaszokban. Többen az úgyne­vezett maradékelvű finanszírozás öröklött problémáit, má­sok a rendszerváltás gazdasági vonatkozásait kárhoztatják, de olvasni olyan vélekedést is, mely szerint az emberi éle­tet otthonossá tevő civil — polgári — társadalom hiánya veszélyezteti elsősorban a kultúrát. Nem kevésbé figye­lemre méltó az a nézet sem, amely önmagunk tehetetlensé­gére vezeti vissza a kialakult helyzetet, mondván „nincse­nek új javaslataink, amelyek megnyerik az állampolgárok tetszését, rokonszenvét is, meg képesek ellenállni az üzleti világ terheléseinek is.” S bár volt, aki fájlalta, hogy már nem is esélyekről, lehe­tőségekről, feladatokról — csupán reményekről ,— esik szó a művelődés jövőjét illetően, összességében mégiscsak bizta­tónak minősül, hogy a szakemberek egy meghatározott ter­jedelmű rövidke írás keretében is ilyen pontos diagnózist tudnak adni a kultúra állapotáról. Ez ugyanis alapfeltétele egy hatékony terápia együttes kimunkálásának, amely azon­ban nem nélkülözheti a megyei könyvtár látogatóinak, a Hírmondó „laikus” olvasóinak közreműködését sem. — csébé — Hírek Szendehelyről December második felében a Szendehelyi Hírek című kiadványnak már a második száma jelent meg. Az újság célja, hogy tájé­koztassa a falu lakosságát a helyi eseményekről, hiteles információkat adjon a tele­pülésen élő emberek életé­ről. A decemberi számban többek között olvashatnak a polgármesteri hivatal kezde­ményezéseiről, a hourdes- ben járt zarándokcsoport út­járól, sporteseményekről és különleges receptekkel is megismerkedhetnek. Nemzetiségi faluról lévén szó a Szendehelyi Hírekben jelentős terjedelemben német nyelvű szöveg is található. Zima Ferenc cipészmestert Nógrádban nagyon Jól ismerik. 1957-től ezer és ezer lábbelit javított a falu lakosságának. Ottjártunkkor is fiatalos erővel dolgozott és ahogy mondta, van is mit. Gyurián Tibor felvétele Medves Hotel, nyírjesi centrum Üdülés márkáér! és forintért Egy ifjúsági alapítvány múltja és jelene A Nógrád Ifjúságáért Ala­pítvány születésének előz­ményei visszanyúlnak 1989. december 12-re, amikor is a DEMISZ és a Magyar Üttö- rők Szövetsége lemondott a magyar állam javára 72 in­gatlanról, köztük a két me­gyeiről is — a salgóbányai MEDVES Hotelről és a nyír­jesi ifjúsági centrumról —, melyek akkor a földhivatali tulajdoni lapok szerint a NODISZ tulajdonában vol­tak. Még ugyanebben a hónap­ban befejeződött a salgóbá- nyai KISZ-iskola kőépüle­tének felújítása, melynek számláját a DEMISZ fizette. A belső berendezés gyártá­sát megrendelték, de hogy ki fogja kifizetni, akkor még igencsak bizonytalan volt. Ez annál is inkább érdekes, hisz’ az 1990. évi költségvetés egy fillért sem tartalmazott az ingatlanok fenntartására. 1990. március elején az if­júságpolitikai kormánybiz­tos (Králikné Cser Erzsébet) megbízást kapott a korrr^ány- tól az „adomány” átvételé­nek lebonyolítására, a mű­ködés, működtetés megszer­vezésére. (Itt a fent említett két nógrádi ingatlanról van szó). Ehhez a kormány ígért 200 millió forintot, melyet később, 1991. december 15- ig visszafizetendő hitelként ad át. Március 22-én a kormány- biztos egyeztető tárgyalást tart, melyen a résztvevő NODISZ-képviselők csak a DEMISZ-esekkel történt zárt ajtós megbeszélés után fo­gadták el, hogy valóban le kell mondjanak az ingatla­nokról. A kormánybiztos ki­nyilvánította, hogy a Nem­zeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány tulajdonába kí­vánja venni a szóban forgó ingatlanokat. öt nappal később a me­gyei vb megerősítette, hogy ezeknek a megyében kell maradniuk, és egyetért az alapítvány létrehozásának gondolatával. Május 17-én elfogadta az alapító okiratot és 3 millió forint átadásával kezdemé­nyezte a megyei alapítvány létrehozását, melyet, a me­A lakótelepen a férfiak­nak gyorsan feltűnt az új jövevény. Hosszú szőke ha­ja, remek alakja szóbe­széd tárgya lett. Sokszor el­mondták egymásnak két sör között, hogy elhuncut- kodnának ezzel az asz- szonnyal, még akkor is ha ez otthon két hét ajtócsap­kodásba kerülne. A szőke szépség is észre­vette a mohó pillantáso­kat, és hálából ütemesen ringatta a hátsó fertályát. Az aztán végképp fel­villanyozta a teremtés ko­ronáit, hogy a szóban for­gó asszonyról az a hír jár­ja, csapodár, és nem is ok nélkül. Amíg a férje a vas­úton váltó állításával he­lyes irányba terelte a sze­relvényeket, ifjú neje, ugyan nem váltóállításban, de je­leskedett. A férfinép mind­addig nem háborodott > fel, amíg a szerencsés kiválasz­tott közülük került ki, de azonnal erkölcspártiak let­tek, mikor egy idősebb ide­gen úr Zaporozsecen érke­zett a pásztorórákra, a kék szemű tüneményhez. Egyesek még azt is tudni vélték, hogy a fellobba- nás nem önzetlen: némi Mai palóc mesék A felszarvazott sínbohóe anyagi ellenszolgáltatást gyanítottak. Azt meg vég­képp nem tudták megemész­teni, hogy a kapcsolat csak nem akar befejeződni. Meg­figyelték, amikor a vas­utas úr eltávozik otthon­ról, hogy kifejtse áldásos tevékenységét a sínek kö­zött, ezt egy fehér törül­köző jelzi a teraszon. Ilyen­kor a Zapó befejezi a körö­zést, és az idős úr korát meghazudtoló fürgeséggel, igyekszik a harmadik eme­letre, hogy aztán két óra múlva, a korlátot fogva, leszédelegjen a földszintre. Ment is a műsor, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mikor a hoppon ma­radt férfinépség a szokásos sör mellett összedugta a fejét. Az ítélet megszüle­tett: móresre, és főleg jó erkölcsre kell tanítani a ki­kapós menyecskét. Egy al­kalommal, mikor a szovjet autók gyöngyszeme már az ötödik kört írta le a tömb körül és a törülköző nem jelzett szabad utat, a szom­széd terasz férfi lakója fur­csa dologra szánta el ma­gát. Egy hosszú partvis vé­gére fehér törülközőt tett, és óvatosan átrakta a má­sik terasz korlátjára. A kö­zeledő autó úgy fékezett, hogy sorra nyíltak ki az ablakok. A lángoló szívű idős úr kettesével szedte a lépcsőket, és a szomszé­dok a résnyire nyitott ajtón a következőket hallották. Rövid csengőszó, majd ked­ves szerelmes szavak. Drá­gám, csakhogy végre elment az a sínbohóc, vártam ezt a pillanatot. És nyílt az ajtó, és ott állt a sínbohóc, aki egy jól irányzott rúgással gyei bíróság május 21-én be­jegyzett, s ettől fogva önálló jogi személyként működik. 1990. július 5-én a nyírje­si, augusztus 21-én a salgő- bányai ingatlanok tulajdoni lapjára rávezették: a Nógrád Ifjúságáért Alapítvány tu­lajdona. Augusztus 22-én a kura­tórium a nyilvános pályáza­tot értékelte, majd megvá­lasztotta az intézmények igazgatójának Dóra Ottót, titkárának Losonczi Tamást. Közben a 150 milliót érő ingatlanok működése telje­sen bizonytalanná vált. Nem tudják, ki a gazda, megszűnt a költségvetési támogatás. Nincs pénz se áramszámlára, se munkabérre. Nem kezd­hették el a kedvezményes üdülés szervezését, hiszen nincs, aki fedezze a költsé­geket. Az alapítvány célját két pontban lehet összefoglalni. Egyfelől segítse a megyében élő fiatalokat, másrészt pénzt termeljen a két intézmény, hisz’ más forrásuk nem ma­radt. A kitűzött célt sikerült elérniük. A fenntartáshoz szükséges összegeket meg­termelték, és azt is sike­rült elérni, hogy 1990-ben nem lett veszteséges a két. centrum. A jövőjéről pedig már az ingatlanok új bérlője gon­doskodik. Mint korábban hí­rül adtuk, 1993. december 31-ig kizárólagos üzemelteté­si joggal bérbe vette a Sky­line Touristik Gmbh cég, aki márkában fizet. Ugyan­akkor gondoskodik a ven­dégforgalomról —, hisz’ ér­deke ezt diktálja —, termé­szetesen fenntartva a ma­gyar fél számára azt a jo­got, hogy a megállapodás­nak megfelelően tovább szol­gálhassa a hazai idegenfor­galom. az üdültetés céljait. Ezek utón is ugyanúgy igénybe vehetik az ifjúsági szervezetek (cserkészek, út­törők, NODISZ-tagok, a me­gyei gyermekbarát-egyesület stb.) a nógrádi létesítménye­ket. Fizetniük ezután is fo­rintban kell, de a teljes ösz- szeget. (sánta) elősegítette, hogy az úr ugyanolyan gyorsan te­gye meg az utat lefelé, mint fölfelé. A lakásból ezután furcsa zajok hallatszottak, mely­ből arra lehetett következ­tetni, hogy a megcsalt férj, most rendezi le nejével azt az agancserdőt, melyet ő- nagysága odanövesztett hom­lokára. Másnap a lakótelepi fér­fiak némi kárörömmel vet­ték tudomásul a napszem­üveg mögé rejtett kék-zöld foltokat. A fiatalasszony az­óta azon meditál, hogy idős lovagjának állékonyságá­val ugyan semmi baj nem volt, de a szeme az nem sokat ér. Hiszen ő határo­zottan emlékszik rá, hogy a teraszra nem tett ki tö­rülközőt. Azt meg honnét tudná, hogy amíg a lakás­ban ment a műsor közte és a férje között, az ügyes szomszéd, ahogy odatette a törülközőt, úgy el is vette. A férfiak a sör mellett levonták a végső tanulsá­got: a szeretkezéshez hoz­zátartozik a törülköző, de nem szerencsés dolog azt a teraszon tartani. Soós Géza Clreg cipész nem wén cipész

Next

/
Oldalképek
Tartalom