Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-10 / 8. szám
1991. JANUAR 10.. CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP uEmzi 3 Koszos kocsma volt — szép fogadó lett A Szepi már a község dísze Szendehelyen néhány éve még koszos útszéli kocsmába térhettek be a megyébe be- érkezők, illetve az innen tá" vozók. Messze földre (rossz) híre ment a helyi italmérésnek, Jobb ízlésű emberek nagy ívben kikerülték. De hol van már a tavalyi hó... Lassan másfél éve, 1989- től a föld színéről is eltüntetett kocsma helyén panziót kezdett építeni a Börzsöny és Vidéke Áfész. Azóta merőben más lett a környezet megítélése. Pedig a majdani panzió még csak 25 százalékban kész. Vajon hogyan fest majd, ha teljesen elkészül? — Az az idő még messze van — sóhajt Both József, a Szepi Fogadó vezetője. — Nem szabad mindjárt előreszaladni. A lényeg, hogy mára a takarékosságukról, rendszeTetetükről híres szendehelyiek megszerették a fogadót, s ami korábban ritkaságszámba ment, most naponta együtt szórakoznak svábok, magyarok, s mindenki, aki betér ide. Sokáig tartott, amíg tudatosult bennük : a kocsma végleg eltűnt. — Mivel sikerült ideédesgetni a vendégeket? — Azzal, hogy a rend itt alapkövetelmény. Az első inzultusnál kikötöttem: „Aki itt verekszik, többé nincs helye idebenn. Megértették. Mivel sváb nemzetiségű község Szendehely, így nyaranta rengeteg osztrák és német érkezik ide rokonlátogatásra. Ezért a nyugati mércéhez alakítani egy 50 személy befogadására elegendő borozót, vagy szórakozóhelyet. A pénz előbb-utóbb megtérül. Természetesen a melegkonyha sem hiányzik a tervekből. Both József bízik abban, hogy mindez nem illúzió. Csak pénz kell hozzá; az áfésznek megérné. Nemrégiben 80 személyes lakodalom volt a Szepiben (volt bőven hely, táncolni is), terveiben bálok is szerepelnek, az idei farsangra Maksa Zoltánt, a humorfesztivál különdíjasát szeretnék meghívni. A főnök bízik abban, hogy tárA felső szint még beépítésre vár A régi álom: rend, tisztaság, kulturált vendégek kell majd igazodni nekünk is. Rokonság ide, rokonság oda, a nyugatiak inkább panzióban szeretnek megszállni, vendégként, mint magánhá- . zaknál. Ha minden kész lesz, a felső szinten 7 szoba áll a vendégek rendelkezésére, s a pincében is ki lehetne sával — az egykor buszvezetőként dolgozó Nagy Csabával — sikerül olyanná varázsolni a Szépít, hogy hire menjen mindenfelé. Még Ausztriában, Németországban is... Balázs—Gyurián fl művelődés reményei —1991 — Egy körkérdés margójára — Az egyszerre több embernek feltett azonos kérdés nem új forma a sajtószerkesztés gyakorlatában. Mondhatni, kényelmes is, hisz a megszólítottak közül néhányon csak kötélnek állnak, s máris kész egy rovat, egy véleménycsokor. Szerencsés esetben még ütköznek is a nézetek, s így az olvasó elmélyedhet az összevetésükben is. Ahhoz azonban, hogy érdekes válaszok szülessenek, mindenekelőtt jól megválasztott témák, ügyesen megformált kérdések szükségesek. A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár Hírmondó című kiadványának ez évi első száma — egyebek közt — arról faggatta a megyei művelődési intézmények vezetőit, hogy szerintük „veszélyben van-e a magyar művelődés?” Igazán nem lehet mondani, hogy a körkérdés e pontja formailag túlzottan érdekfeszítőre sikeredett, tartalma azonban rendkívül fontos, időszerű problémát sugall. Nem véletlen, hogy a hét intézmény (könyvtár, közművelődési központ, levéltár, moziüzemi vállalat, múzeum, Palócföld, pedagógiai intézet) vezetője kötelességének tartotta, hogy válaszoljon, s nem is amolyan tessék-lássék alapon. Mindegyik megfogalmazáson érződik, hogy komolyan vették a felkérést, függetlenül attól, hogy honnan, milyen rangú fórumtól érkezett. Az igényes gondolatokat az magyarázza, hogy a kultúra helyzete nem közömbös sem önmaguk, sem az általuk irányított kollektíva, szakterület számára, s különösen perdöntő egész nemzeti létünk szempontjából. Valamennyi vélemény megegyezik abban, hogy — bár a „tudás stratégiai ágazat” — a művelődés ügye hazánkban válságba került, zsákutcába torkollott. Az ide vezető okok megítélésében azonban már vannak különbségek a válaszokban. Többen az úgynevezett maradékelvű finanszírozás öröklött problémáit, mások a rendszerváltás gazdasági vonatkozásait kárhoztatják, de olvasni olyan vélekedést is, mely szerint az emberi életet otthonossá tevő civil — polgári — társadalom hiánya veszélyezteti elsősorban a kultúrát. Nem kevésbé figyelemre méltó az a nézet sem, amely önmagunk tehetetlenségére vezeti vissza a kialakult helyzetet, mondván „nincsenek új javaslataink, amelyek megnyerik az állampolgárok tetszését, rokonszenvét is, meg képesek ellenállni az üzleti világ terheléseinek is.” S bár volt, aki fájlalta, hogy már nem is esélyekről, lehetőségekről, feladatokról — csupán reményekről ,— esik szó a művelődés jövőjét illetően, összességében mégiscsak biztatónak minősül, hogy a szakemberek egy meghatározott terjedelmű rövidke írás keretében is ilyen pontos diagnózist tudnak adni a kultúra állapotáról. Ez ugyanis alapfeltétele egy hatékony terápia együttes kimunkálásának, amely azonban nem nélkülözheti a megyei könyvtár látogatóinak, a Hírmondó „laikus” olvasóinak közreműködését sem. — csébé — Hírek Szendehelyről December második felében a Szendehelyi Hírek című kiadványnak már a második száma jelent meg. Az újság célja, hogy tájékoztassa a falu lakosságát a helyi eseményekről, hiteles információkat adjon a településen élő emberek életéről. A decemberi számban többek között olvashatnak a polgármesteri hivatal kezdeményezéseiről, a hourdes- ben járt zarándokcsoport útjáról, sporteseményekről és különleges receptekkel is megismerkedhetnek. Nemzetiségi faluról lévén szó a Szendehelyi Hírekben jelentős terjedelemben német nyelvű szöveg is található. Zima Ferenc cipészmestert Nógrádban nagyon Jól ismerik. 1957-től ezer és ezer lábbelit javított a falu lakosságának. Ottjártunkkor is fiatalos erővel dolgozott és ahogy mondta, van is mit. Gyurián Tibor felvétele Medves Hotel, nyírjesi centrum Üdülés márkáér! és forintért Egy ifjúsági alapítvány múltja és jelene A Nógrád Ifjúságáért Alapítvány születésének előzményei visszanyúlnak 1989. december 12-re, amikor is a DEMISZ és a Magyar Üttö- rők Szövetsége lemondott a magyar állam javára 72 ingatlanról, köztük a két megyeiről is — a salgóbányai MEDVES Hotelről és a nyírjesi ifjúsági centrumról —, melyek akkor a földhivatali tulajdoni lapok szerint a NODISZ tulajdonában voltak. Még ugyanebben a hónapban befejeződött a salgóbá- nyai KISZ-iskola kőépületének felújítása, melynek számláját a DEMISZ fizette. A belső berendezés gyártását megrendelték, de hogy ki fogja kifizetni, akkor még igencsak bizonytalan volt. Ez annál is inkább érdekes, hisz’ az 1990. évi költségvetés egy fillért sem tartalmazott az ingatlanok fenntartására. 1990. március elején az ifjúságpolitikai kormánybiztos (Králikné Cser Erzsébet) megbízást kapott a korrr^ány- tól az „adomány” átvételének lebonyolítására, a működés, működtetés megszervezésére. (Itt a fent említett két nógrádi ingatlanról van szó). Ehhez a kormány ígért 200 millió forintot, melyet később, 1991. december 15- ig visszafizetendő hitelként ad át. Március 22-én a kormány- biztos egyeztető tárgyalást tart, melyen a résztvevő NODISZ-képviselők csak a DEMISZ-esekkel történt zárt ajtós megbeszélés után fogadták el, hogy valóban le kell mondjanak az ingatlanokról. A kormánybiztos kinyilvánította, hogy a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány tulajdonába kívánja venni a szóban forgó ingatlanokat. öt nappal később a megyei vb megerősítette, hogy ezeknek a megyében kell maradniuk, és egyetért az alapítvány létrehozásának gondolatával. Május 17-én elfogadta az alapító okiratot és 3 millió forint átadásával kezdeményezte a megyei alapítvány létrehozását, melyet, a meA lakótelepen a férfiaknak gyorsan feltűnt az új jövevény. Hosszú szőke haja, remek alakja szóbeszéd tárgya lett. Sokszor elmondták egymásnak két sör között, hogy elhuncut- kodnának ezzel az asz- szonnyal, még akkor is ha ez otthon két hét ajtócsapkodásba kerülne. A szőke szépség is észrevette a mohó pillantásokat, és hálából ütemesen ringatta a hátsó fertályát. Az aztán végképp felvillanyozta a teremtés koronáit, hogy a szóban forgó asszonyról az a hír járja, csapodár, és nem is ok nélkül. Amíg a férje a vasúton váltó állításával helyes irányba terelte a szerelvényeket, ifjú neje, ugyan nem váltóállításban, de jeleskedett. A férfinép mindaddig nem háborodott > fel, amíg a szerencsés kiválasztott közülük került ki, de azonnal erkölcspártiak lettek, mikor egy idősebb idegen úr Zaporozsecen érkezett a pásztorórákra, a kék szemű tüneményhez. Egyesek még azt is tudni vélték, hogy a fellobba- nás nem önzetlen: némi Mai palóc mesék A felszarvazott sínbohóe anyagi ellenszolgáltatást gyanítottak. Azt meg végképp nem tudták megemészteni, hogy a kapcsolat csak nem akar befejeződni. Megfigyelték, amikor a vasutas úr eltávozik otthonról, hogy kifejtse áldásos tevékenységét a sínek között, ezt egy fehér törülköző jelzi a teraszon. Ilyenkor a Zapó befejezi a körözést, és az idős úr korát meghazudtoló fürgeséggel, igyekszik a harmadik emeletre, hogy aztán két óra múlva, a korlátot fogva, leszédelegjen a földszintre. Ment is a műsor, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mikor a hoppon maradt férfinépség a szokásos sör mellett összedugta a fejét. Az ítélet megszületett: móresre, és főleg jó erkölcsre kell tanítani a kikapós menyecskét. Egy alkalommal, mikor a szovjet autók gyöngyszeme már az ötödik kört írta le a tömb körül és a törülköző nem jelzett szabad utat, a szomszéd terasz férfi lakója furcsa dologra szánta el magát. Egy hosszú partvis végére fehér törülközőt tett, és óvatosan átrakta a másik terasz korlátjára. A közeledő autó úgy fékezett, hogy sorra nyíltak ki az ablakok. A lángoló szívű idős úr kettesével szedte a lépcsőket, és a szomszédok a résnyire nyitott ajtón a következőket hallották. Rövid csengőszó, majd kedves szerelmes szavak. Drágám, csakhogy végre elment az a sínbohóc, vártam ezt a pillanatot. És nyílt az ajtó, és ott állt a sínbohóc, aki egy jól irányzott rúgással gyei bíróság május 21-én bejegyzett, s ettől fogva önálló jogi személyként működik. 1990. július 5-én a nyírjesi, augusztus 21-én a salgő- bányai ingatlanok tulajdoni lapjára rávezették: a Nógrád Ifjúságáért Alapítvány tulajdona. Augusztus 22-én a kuratórium a nyilvános pályázatot értékelte, majd megválasztotta az intézmények igazgatójának Dóra Ottót, titkárának Losonczi Tamást. Közben a 150 milliót érő ingatlanok működése teljesen bizonytalanná vált. Nem tudják, ki a gazda, megszűnt a költségvetési támogatás. Nincs pénz se áramszámlára, se munkabérre. Nem kezdhették el a kedvezményes üdülés szervezését, hiszen nincs, aki fedezze a költségeket. Az alapítvány célját két pontban lehet összefoglalni. Egyfelől segítse a megyében élő fiatalokat, másrészt pénzt termeljen a két intézmény, hisz’ más forrásuk nem maradt. A kitűzött célt sikerült elérniük. A fenntartáshoz szükséges összegeket megtermelték, és azt is sikerült elérni, hogy 1990-ben nem lett veszteséges a két. centrum. A jövőjéről pedig már az ingatlanok új bérlője gondoskodik. Mint korábban hírül adtuk, 1993. december 31-ig kizárólagos üzemeltetési joggal bérbe vette a Skyline Touristik Gmbh cég, aki márkában fizet. Ugyanakkor gondoskodik a vendégforgalomról —, hisz’ érdeke ezt diktálja —, természetesen fenntartva a magyar fél számára azt a jogot, hogy a megállapodásnak megfelelően tovább szolgálhassa a hazai idegenforgalom. az üdültetés céljait. Ezek utón is ugyanúgy igénybe vehetik az ifjúsági szervezetek (cserkészek, úttörők, NODISZ-tagok, a megyei gyermekbarát-egyesület stb.) a nógrádi létesítményeket. Fizetniük ezután is forintban kell, de a teljes ösz- szeget. (sánta) elősegítette, hogy az úr ugyanolyan gyorsan tegye meg az utat lefelé, mint fölfelé. A lakásból ezután furcsa zajok hallatszottak, melyből arra lehetett következtetni, hogy a megcsalt férj, most rendezi le nejével azt az agancserdőt, melyet ő- nagysága odanövesztett homlokára. Másnap a lakótelepi férfiak némi kárörömmel vették tudomásul a napszemüveg mögé rejtett kék-zöld foltokat. A fiatalasszony azóta azon meditál, hogy idős lovagjának állékonyságával ugyan semmi baj nem volt, de a szeme az nem sokat ér. Hiszen ő határozottan emlékszik rá, hogy a teraszra nem tett ki törülközőt. Azt meg honnét tudná, hogy amíg a lakásban ment a műsor közte és a férje között, az ügyes szomszéd, ahogy odatette a törülközőt, úgy el is vette. A férfiak a sör mellett levonták a végső tanulságot: a szeretkezéshez hozzátartozik a törülköző, de nem szerencsés dolog azt a teraszon tartani. Soós Géza Clreg cipész nem wén cipész
