Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
ATsIm-i Érdeklödörgők heti lapja IC Uj újság az újságban Lr^n A V * / „Es akkor mondd az Ur...” Dr. Horváth László válaszol A 211.Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatóját kérdeztem: — Hová járt középiskolába? —A salgótarjáni Madách Gimnáziumba, illetve annak jogelődjébe jártam. A gimnázium a jelenlegi piac melletti épületegyüttesben volt, ahol most több kisáruház található. Az első négy évet ide, a második négy évet pedig a közgazdasági szakközépiskola épületébe jártam. Azt úgy isjr\erték abban az időben, hogy csendőriskola, mert a felszabadulás előtt ott képezték a csendőröket. — Milyen diák volt ebben a gimnáziumban? — Ezt nehéz megítélni. Akkor a gimnáziumban még elég kevesen tanultak, és aki bekerült, azzal volt elfoglalva, hogy tanuljon. — Milyen volt akkoriban a diákélet? — Közvetlenül a háború utáni időszakban jártam ide. Naponta voltak fűtési problémák, s érezhető volt a háború utóhatása. De később megindultak a diákmozgalmak is. Volt cserkészcsapat, majd megalakult az úttörőszervezet is, és egyéb ifjúsági szervezetek. — Szakkörök nem voltak? — Voltak. Akkor még nem szakköröknek neveztük, hanem önképzőkörnek. — Mi volt a kedvenc szórakozása? — Kedvenc -szórakozásom — a barkácsolás. Alapvetően technikai érdeklődésű voltam, ez megmutatkozott abban is, hogy a műszaki egyetemre kerültem, s a műszaki pályát választottam élethivatásul. — Volt valami olyan szórakozása órák alatt, ami nem oda illett volna? — így visszaemlékezni már nagyon nehéz. Leginkább akkor jönnek elő ezek a csínytevések, a régi szép diákéveket idézve, amikor ötévenként sor kerül az érettségi találkozóra. Akkor mindenki tudott a másik dolgáról, onnan * semmi sem szivárgott ki. Nagyon egyértelműen érvényesült a diákértelemben vett betyárbecsület. — Mi a véleménye a most indult diákújságról? — Nagyon örülök annak, hogy eljutottak ide a mai diákok, és hogy megszületett ez az újság. Azt várom, hogy színesedjék, nagyobb terjedelemben jelenjék meg, illetve ha majd az anyagi feltételek meglesznek, akkor legyen egy önálló diákújság. Pozitív dolognak tartom az Új Nógrád részéről, hogy ezt a tevékenységet felvállalta, de én hosszabb távon azt tartanám célszerűnek, hogyha önálló formában jelenne meg az újság. — Köszönöm a beszélgetést. — guszti-Á l(rém)hírek Újságíróbuli Az elmúlt héten a MÉ’DIÁK szerkesztőbizottsága félnapos összejövetelén ünnepelte, hogy megkapta az Újságírók Karácsonyi Aranyegér díját. Helyesbítés: A szerkesztőség az Újságírók Karácsonyi Vakegér díját nyerte el, melyet a MUOSZ elnöksége ítélt oda a lelkes csapat-, nak. A helyesbítés helyesbítése: Sajnálatos módon a díj minőségéről téves információk érkeztek szerkesztőségünkbe. Tehát a díj az Ér arany fokozata. Az ifjú újságírók az összejövetelt követően állástfoglaltak — az urológiai szakrendelő várótermében. — morczos — Ülök magyaron Ülök itt, magyaron. Már ki tudja, hányadikon, és nem tudok semmit. Unatkozom. A többiek v itatkoznak. Nem magyarról, hanem egy százezerszer megvitatott témában Vajkéinak. Már ezt is unom. Ok csak mondják. Néha egy-egy lány közbeszól: nem így volt! Szóval in ülök, magyaron. Petőfinél tartunk. Tavaly év végén is itt tartottunk. Az Apostol helyett minden mást megvitatunk. Mikor mi van. Hogy minek kell ide beülni? Utolsó óra. (A hetedik). Mennék haza. De nem lehet. Hallgatom a vitát. Aludni nem lehet, bele kell szólni. így van: nem így van. Jucika, aki itt ül mellettem, már szétszedte Bolkob óráját. Már átnézte Betti kulcscsomóját. A szemüvegtokomat mindenféle helyzetben, variációban megnézte. Szétszedte. Ülök magyaron. A többiek még mindig vitatkoznak. Hogy nem unják? Még 17 perc. Nem élem túl. Tanárnő hogy bírja végighallgatni? Ülök magyaron. Arra gondolok, hogy az olasz tengerparton vagyok. Nem. A Balaton-parton. Nem. Otthon. Igen. Otthon. Nem egyedül! VELE. Istenem... Ülök magyaron. Ma még nem láttam. Még 15 perc. Ülök magyaron. Hiányzik. Nagyon. Szeretem. Szeretem?! Mindegy. Legalább tudok mire gondolni. Ülök magyaron és várom a csöngetést. Unalmamon kicsit enyhít, hogy Rá gondolok. és arra, hogy mindjárt csöngetnek. Még 13 perc. Ülök magyaron. Témát váltottak! Már két évvel ezelőtt tartunk. Jucika szétszedte Betti kulcstartóját. Én pedig ülök. Még 9 perc. Jucika tájékoztatott. O is várja a csöngetést. Ülök magyaron. A többiek is általában csak ülnek. Bolkob elfoglalja magát. Imádkozik. Egy, azaz egy darab normális magyaróráért. Még 7 perc. Ülök magyaron. Csodálkozom, Róni jelentkezik. Beszél. Igaza van, kezd izgalmas lenni. Fidó is felszólalt. Ez nem igaz! Még 6 perc, és az osztály kezd felélénkül ni. Megcsap a csengetés előszele. Még 5 perc. Ez nem igaz! Ülök magyaron. Már csak félig. Elkezdek pakolni. Most is felcipeltem a Petőfi- kötetet. 1/2 kiló, (édes teher). Na igen. Ülök magyaron. Lesem az órámat. Nevetnek. Min? Biztosan... Készülök a kilövésre. Ha-ha-ha, de min? Mosolygok. Csókolom, én figyelek! Még 3 perc. Ülök magyaron, Izgulok. Meghallom a hangját... még 2 perc. Nem NEKI!!! A csöngőnek! 1 Ülök magyaron. Már többen pakolnak. Hogy egyesek mennyit tudnak beszélni? 1 perc! Ülök magyaron. Vérnyomásom már 200/150. Van ilyen? Lényegtelen. Mindjárt csöngetnek. Mindjárt csöngetnek! Diagnózis: szívinfarktus. Csöngetnek! — szöszi — Sláger- & diszkólista Ezentúl minden számunkban megtalálod az alábbi táblázatot. Ha szeretnél játszani velünk, s ha szeretsz diszkóba járni, hát fogj egy tollat, s töltsd ki értelemszerűen az alábbi táblázatot, majd küld el címünkre, s mi összeállítunk egy TOP-listát, s közöljük a diszkókról alkotott véleményeket. Azok között, akik beküldik, jutalmakat fogunk kisorsolni! város,1 diszkó műsor hangulat árak a legjobb négy együttes ! 1. 5. 2. 4. Szépségápolás A hullámos haj A néger asszonyok legfőbb vágyai közé tartozik, hogy sima legyen a hajuk. A fehér nők ősidők óta minden eszközt kipróbáltak sima hajuk hullá- mosítására. A legrégibb, de ma is használatos mód a haj sütővassal történő ondolálása. Sűrűn ismételni nem szabad, mert a hajszál maradandó károsodásához vezethet. Kíméletesebb eljárás a vízhullám. A hajat vizes állapotban különböző típusú fém- vagy műanyag csavarokra tekerik fel és megszárítják. Ha az ilyen hajat víz éri, hullámosságát elveszti, a haj kiszáradásához vezet. A haj korszerű hullámosítá- sa az ún. tartós hullám (dauer). A hajat először fellágyítják, hullámosítják, majd vegyszeresen visszakeményítik. Meleg dauernál lúgos szulfitokat, bóra- xokat, szalmiákszeszt tartalmazó vízzel előkezelik a hajat, majd elektromosan fűthető csavarokra tekerik. Az ilyen tartóshullám 3—6 hónapig is eltarthat, rendszeres alkalmazása azonban eléggé károsítja a hajat, letöredezé- sét, felrostozódását okozhatja. Kevésbé károsító hatású a hideg dauer. Itt a haj fellágyításához lúgos közegben vegyi anyaggal, a tioglikolsav sóinak oldatával végzik. Az ezzel kezelt hajat felcsavarják, majd mégegyszer átnedvesítik, leöblítik, s a hajat hidrogénpe- roxid-oldattal fixálják. A hideg dauer hatására is több hónapig megmaradnak a haj hullámai. Sulifoci Fülünkbe jutott a hír, miszerint 1990. december 27—28-án a Madách Gimnáziumban iskolai szintű futballrangadóra került sor. Az év végi találkozón minden osztály képviseltette magát 1—1 csapattal. 27-én az I., II., 28-án a III., IV. évfolyam játszott. Mi a 28-i meccseket láttuk. A játék szelleme betöltötte az egész tornatermet. A heves gólzápor után lassan kezdett megmutatkozni, melyik a legjobb csapat. Mi a IV. DfBejczy Zsolt, Fábrián Adám, Fürjesi Tamás, Jakab Gábor, Máthé István) kiváló teljesítményét, fergeteges játékát tudtuk értékelni, ugyanis nekik protekciójuk van az újságíróberkekben (nálunk). Megkérdeztük az egyik játékost, mi a véleménye a mérkőzésről. A válasz így hangzott: „Az ellenfeleink taktikásak és jól felkészültek voltak, és a szerencse sem állt mellénk. De legközelebb mi leszünk a jobbak.” (Ebből is látszik, hogy a fiúk nem törődtek bele két mérkőzésük elvesztésébe). Míg az erőt az ifjú focisták képviselték, az igazságot Szabó Géza tanár úr szakszerű vezetése biztosította. — guszti, szamóca + 1 törpe — Oláh Péter: Serdülni szeretnék Serdülni szeretnék: ha lehet, bűbájosán és mire megérnék — szeretni lázasan Át-átölelgetnék növényi dallamot a kotta... a kotta az én lennék mindenütt — vagy csak ott Hirdetném a világot a meztelen szerencsét, és azt, hogy én ki vagyok látnák a csemeték És átadnám az erőmet gyengének, rokkantnak, hogy tudjanak zenélni ők is az apró fiókáknak S bár nem lennék kíváncsi hisz mindenre fény ragyog mert ha fölkel a napsugár, a boldogság már imbolyog... Hogyan is tanuljunk? Na, megint eljön a téli szünet után az a sokat átkozott iskola. Ahol ugyebár sok lehetőség nyílik a balhéra és a leégésre. Mert valaki — a fene tudja kicsoda — kitalálta azt a nyamvadt tanulást. De nyugi! llgyan minek lennénk mi itt, ha még ezt sem tudnánk me goi- . dani? Vegyük példának a magyart! Itt kell a legkevesebb strapa. Megtanulsz vagy 2—3 verset és folyton azt fújod. Ha háklis tanárod, mégis megkérdi. —Mondd, fiam, hülyének nézel? Te ártatlan képpel csak ennyit mondasz: —Hogy én a tanár urat? Ettől aztán a falra mászik és többet az évben nem szól hozzád. Tehát nyert ügyed van! A tanulóifjúság nagy részének hatalmas gondot okoz a matek, ami kész röhej! Ha tanácsainkat megfogadod, könnyen segíthetsz magadon. Elég megtanulnod a következőket: a+b=c. x+x, xy, stb. Ha imádott tanárod feleltet, elhadarod neki ezeket kb. 3-szór. Az eredmény kézzel fogható lesz, méghozzá egy púpként a fejeden. Sebaj! Tanítód azért bekanyarít a naplóba egy kettest, ami ugye kész öröm! Tanácsot szeretnénk még adni a nyelvek tanulásához. Itt marha könnyű dolgod van. Egyszerűen kitalálsz magadtól szavakat! Pl. zbmötega, macsakepe, kacsekoli- tó... A katedrán ülő személy bizonyára tágra nyílt szemmel hallgat, mit sem sejtve az egészből. De ezt persze nem akarja közhírré tenni, hiszen tekintély is van a világon. Ezért aztán nagyon kedvesen, nagyon halkan a helyedre küld. Ha tanácsaink mégsem válnának be, akkor bizonyára a tanerővel van gond. Ilyenkor legjobb, ha iskolát változtatsz, és kezdesz mindent élőiről! Csak cselesen Megint egy újabb óra ezzel az osztállyal! Úgy viselkednek, mint egy marék hangya. Az eszük is annyi. A tantárgyamat meg egyenesen utálják, bár ez enyhe kifejezés. Csöngetnek. Na jól van, vegyünk nagy levegőt, meg az osztály- naplót és gyerünk! Hogy vigyorognak! Ezek úgy döntöttek, hogy ma az idegeimre gyalogolnak, pedig rájöhettek volna, hogy nekem olyan türelmem van, mint a fagyasztott lajhárnak. — Jó napon kívánunk! — aha, úgy köszönnek, mint az általános iskolások. — Szervusztok, kispajtások! — ha ez kell nektek, semmi akadálya. Most persze azt hiszik, hogy bevettem a maszlagot arról, hogy ők jók. A múltkor meg a „Jöjj el kedves Télapót” énekelték kórusban. Talán éppen mostanra javultak meg? Na ne! — Gyerünk befelé! —jól van, sikerült elég katonásan kiáltanom. Látom, ez meglepte őket. Várjatok csak, lesz itten nemulass! A hetes vigyázzt liheg, és vigyorog. A díszpéldányok állnak, ha ezt a dűlöngélést annak lehet nevezni, és vigyorognak. Fene jó kedvük van... még. Én is mosolygok. Beírom a naplóba a hiányzókat, meg a mai témát. Közben az osztály tagjai felszabadultan csevegnek a szomszédjukkal, és többször is jelentőségteljesen rámnéznek. A naplót becsukva lazán hátradűlök, mire kitör az általános jókedv. Én is mosolygok, de egészen másért. Mikor csendesül a zaj, halkan megszólalok:-— Vegyenek elő papírt és tollat! A hatás leírhatatlan. így gondolom elképzelni majdan az apokalipszis napját. Sügér szemei ki-be járnak, mint a sublótfiók. Heb- rencs meg már mondja is a magáét, hogy én nem szóltam előre a dolgozatírásról, meg hogy én nem is gondolhatom ezt komolyan, meg általában, na szóval igazán tanár úr! Van persze aki egyből a könyvét dugdossa a padba, más füzetét nézi, próbál memorizálni, már amit lehet. Egyedül a stréber Nehodai várja a kérdéseimet, bár a fülei úgy elvékonyultak a hírre, hogy látom rajtuk keresztül a mögötte ülőt. Egyedül csak Csiga-biga nyugodt, egyelőre. Mire az ő agyáig eljut a dolog...! Mégegyszer elismétlem a bejelentésem, mire néhányan érdeklődni kezdenek, hogy mit is szeretnék, mert a következő órára biztosan megszerzik, csak most ma ne... Ekkor harmadszorra is elismétlem, kérlelhetetlen nyugalommal mondókámat. Beletörődtek. Előveszik papírjaikat, felírják a nevüket, miközben magukban megjegyzéseket tesznek elmebeli állapotom felől. Miután elkészültek, gyilkos pillantásokat vetnek rám. — Tehát mindenkinek van papírja? — Igen — morogják. — Akkor, ha az órán bárkinek is valami kérdése lesz az anyaggal kapcsolatban, írja azt föl erre a papírra. Majd az óra végén beszedem, és legközelebb válaszolok rá. Ezzel a magam részéről befejezettnek nyilvánítom a dolgokat, és előadom az erre az alkalomra rendelt igen nehéz anyagot. Kicsöngetéskor mindenki beadta a papírját, üresen. Kifelé menet szemükön látom, hogy nem értik mi volt ez az egész, de az elmebeli állapotomról már kész véleményük van. Egyedül Csiga érdeklődik, hogy most írunk, vagy nem írunk dolgozatot? Hát ez sikerült. A jövő órán sem lesz probléma, mert akkor tényleg dolgozatot íratok velük, de mi lesz azután? Valami újabb ötletre volna szükségem, hogy akkor is csöndben legyenek! — hu mi — —csala—
