Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

1991. JANUÁR 5.. SZOMBAT c SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE D Ezerlakásnyi szemét évente A köztisztasági feladatokat ellátó — immár városgazdál­kodási vállalattá átalakult — üzemegység 11 darab kukás, 1 fix platós gépkocsival, két UAZ kisteherautóval és 9 IFA nagy konténeres teherautóval rendelkezik. Ezzel a járműparkkal 17 ezer lakásból szállítják el a szemetet. Salgótarjánban 6900 kukát, 325 kerekes kon­ténert és 329 nagy konténert vásároltak, illetve adtak bérbe megrendelőiknek. Évente mintegy 6—700 köbméter illegálisan lerakott hulladék elszállításáról is gon­doskodniuk kell, aminek az árát persze valamennyien megfizetjük. A város szemete évente 120 ezer köbméter! Hogy érzékel­hetőbb legyen ez a mennyiség, azt jelenti, mintha 960 (50 négyzetméter alapterületű, 2,5 méter belmagasságú) lakást dugig tömnék elszállításra váró hulladékkal. Ennek na­gyobbik részét a gyurtyánosi (központi) szeméttelepen he­lyezik el. A többit Zagyvaró­nára szállítják, az erőmű mel­lé. Mindkét telep várhatóan 2000-re megtelik. Az előttünk álló 10 év alatt tehát, ha ilyen ütemben szemetelünk, 9600 lakásnyit töltünk meg a kido­bott anyagokkal, melyek jó része újra hasznosítható lenne. KEDVES OLVASÓINK! Tudom, nehéz év előtt állunk. írásainkkal mindig is tükröt szerettünk volna és kívánunk a jövőben is állíta­ni magunk, mindnyájunk elé. Magam sem szeretem a túlzott pesszimizmust, de csak azért mégse lenne jó csupa mosolygós, derűs arco­kat mutatni, hasonló hangulatú cikkeket, riportokat írni, hogy vidámak legyünk! Közérzetünket persze magunk is befolyásolhatjuk mindkét irányba, de elvo­natkoztatni a körülöttünk és velünk együtt alakuló élettől nem lehet. Rendkívül fontos, hogy megőrizzük egészségünket, ítélőképességünket, edzettekké váljunk, így talán lesz erőnk elviselni a ránk zúduló nehézségeket is, és túlélni azokat. De feladni soha nem szabad! Leveleikre a jövőben is számítunk. Sánta János PILLANATKÉPEK Az élet nehéz percei. Gondterhelt emberek a munkaközvetítő iroda folyosóján. „Uram, munkát adjanak!” Lefelé a lejtőn A felvételeket R. Tóth Sándor készítette Orvosra várva HOGY TETSZIK LENNI? Földy Lujza 88 évesen is fiatal Éppen a lakását szellőztette Lujza néni, amikor betoppantunk hozzá. Még Mikulás előtt megí­gértem, hogy mihamarabb meg­látogatom, de már a karácsonyt is mögöttünk hagytuk, s elkezdtünk egy újabb esztendőt. Röstellem is magam, hogy ily’ soká várakoz­tattam őt, az Állami Biztosító egykori díjbeszedőjét, aki már be­töltötte 88. életévét. — Hogy tetszik lenni? — Hála a jó Istennek, se ízüle­tem, se reumám, pedig mennyit gyalogoltam! Esőben, hóban, fagyban jártam Salgótarján és a környékbeli hat község utcáit. Homokterenye, Maconka, Mátra- novák, Nagybátony, Nemti és Zagyvapálfalva tartozott hozzám. Olyan szépen végigalszom ma is az éjszakát! — Pedig mennyien panaszkod­nak álmatlanságra, sokkal fiata- .labb korban is!-j- Mindennap kimegyek a Besztercére. Leszállók a buszról, gyalog fölmegyek a legmagasab­ban lévő utcába, majd vissza a megállóba. Azon a vidéken külö­nösen jólesik nekem a séta. Re­mek süteményeket is lehet ott kapni. — Igazán nem látszik Lujza nénin, hogy kedveli az édességet. — Ilyen az alkatom, persze ismerem a mértéket. Régi fényképeket nézegetünk. Előkerül egy kedvezményes uta­zásra jogosító igazolvány is, me­lyen a nyomtatott dátum első három számjegye sejteti, 1920 utáni évekből való. Visszafelé szeretném pörgetni az időt. Ven­déglátóm szívesen beszél a csa­ládjáról. — Pálfalván születtem, de ezt követően jó pár évet Rákoscsabán gyerekeskedtem. Itt jártam ele­mibe. A családban nyolcán vol­tunk lányok és két fiútestvérem is született. Szegény édesmama 46 éves korában hagyott itt minket. Nagy fájdalom volt a halála. Két név számomra is ismerősen cseng, amint megnevezi rokonait. Földy Lászlp, egykori asztalite­niszező, Lujza néni bátyjának a fia, és az ő felesége Kóczián Éva, aki ugyancsak e sportágban szer­zett vitathatatlan érdemeket ma­gának és hazánknak. — Mikor került Lujza néni a biztosítóhoz? — 1952-ben éppen az ötvene­dik évemben. Eleinte adminiszt­rátor voltam, aztán üzletkötő és díjbeszedő, 1977-ben mentem nyugdíjba. Olyan végtelenül ked­ves főnököm volt, annyira szeret­tek a munkatársaim is, persze én is ragaszkodtam hozzájuk. Meg­kaptam az intézői címet munkám elismeréséért, de tovább dolgoz­tam. Még két évvel ezelőtt is be­jártam a cégemhez. Hányán mondták volt ügyfeleim közül, Lujzika,,nem baj, ha már nem szed díjat, azért csak jöjjön, láto­gasson meg minket! Sugárzik az arcáról a szeretet, a kedvesség. Talán egy bántó szót képtelen lenne mondani bárkire is. Képes ma is mindent megten­ni, hogy másokon segíthessen. — Szerettem a foglalkozáso­mat. Nekem a cigány, a zsidó, a református, a néger éppen olyan Földy Lujza ember volt, mint bárki más. Nem értem, miért gyűlölik egymást az emberek! A tökéletes boldogsá­got viszortt alig- néhány háznál láthattam csak, ez visszatartott a házasélettől, pedig nagyon sze­rettem a gyerekeket. —- Hol tetszett tölteni a leg­utóbbi szentestét? — Az unokahúgom hívott meg Budapestre, de egy nap után már jöttem is haza. Annyira szeretek itt lakni Salgótarján központjá­ban. Tessék nézni, milyen gyö­nyörű innen a kilátás. Körben, amerre a szem ellát, a napsütés­ben szikrázó hegyek, ilyen maga­san, a tizedik emelet fölött már a levegő sem olyan szennyezett. Bármikor kinézek, látom azt a drága jó templomomat (római ka­tolikus). A szomszédaim is olyan kedvesek, aranyosak. Állandó társam a rádió. A televízió ugyan elromlott, de igazán nem unatko­zom. Tessék nekem elhinni, a világ legboldogabb emberének érzem magam. Sánta János Megalázottnak érzem magam Gyakran kapunk olvasói leveleket. Örömmel olvas­suk őket. A közérdeklődésre számot tartóakat Önök elé tárjuk, még akkor is, ha azok­kal nem mindenben értünk egyet, de továbbgondolásra alkalmas álláspontokat, ötle­teket, könnyen megvalósít­ható javaslatokat tartalmaz­nak. Ezeket nem hallgathat­juk el. Tesszük ezt most is. íme a levél: ..Mindenekelőtt eredmé­nyekben gazdag új évet kívá­nok a lap minden dolgozójá­nak! Olvastam a megyei köz­gyűlésen tapasztaltakat, és elgondolkodtam. Először is azon meditáltam, ha a két jelöltnek nem sikerült elérni a hatodik alkalom után sem a kétharmados többséget, miért nem állítottak új jelölteket? A másik elgondolkodtató az volt, csak a fizetése biztos. Vajon hol élnek a megyei közgyűlés tag­jai? Akkor, amikor az ország a fel­halmozott nagy adósságban für­dik, megszavaznak ilyen nagy fi­zetéseket! Egészen biztos, hogy azok a küldöttek is nagy fizetésű emberek! Nem gondolnak ezek a küldöttek a mérhetetlen ellentét­re, az országunk helyzetére, hogy ezt meg merték szavazni? Nem névtelenül mondom el ezeket. Én egy ártatlanul meghur- ' colt, megalázott, kisnyugdíjas vagyok 5550 forinttal. Megaíá- zottnak érzem magam, mert ártat­lanul többször is internáltak, nyomorékra botoztakl957. május 13-án, 1952-ben hat hónapi bör­tönre ítéltek jogtalanul, kila­koltattak. De felháborít az a tény is, hogy mivel a jelen törvények értelmében a kisebb települé­seken nincs szükség függetle­nített polgármesterekre, mé­gis ilyeneket választanak, magas fizetéssel. A háború előtt,i években csak tisztelet- díjas községi bírók voltak! A mi községünkben például évi 180 pengőt kapott, és még a bánya is hozzájárult 20 pen­gővel. Pedig az akkori bírók­nak is megvolt a felelőssége és a vele járó munkájuk is! Tisztelettel kívánva, friss jó egészséget és áldásokban gazdag, békés, boldog új évet! Huszár János kisnyugdíjas izEFnnn Együtt is. külön is... — Karancsberény. A község különvált ugyan Karancslapujtő- től, de már ki is alakítottak egy közös munkaterületet: körjegy­zőséget létesítettek, amely január első napjaiban megkezdte műkö­dését. Karancsaiján a korábban Lapujtőhöz csatolt, de már szin­tén önálló faluban ugyancsak az év elején alakult meg a polgár- mesteri hivatal. Fogadónapok — Salgótar ján. A város önkor­mányzati hivatalának tisztségvi­selői közül januárban Tolmácsi Ferenc polgármester 23-án, 8-tól 12-ig. illetve 12-től 16 óráig, dr. Szabó Sándor alpolgármester 9- én, 14-től 16 óráig, dr. Oravecz Péter jegyző 16-án, 8-tól 12-ig és 12-től 16 óráig fogad ügyfeleket. Húszmilliós egészségügyi létesítmény — Karancslapujtő. Jó ütem­ben halad annak az épületkomple­xumnak a kivitelezése, amelyben körzeti orvosi rendelőt, fogászati rendelőt és két szolgálati lakást alakítanak ki, várhatóan húszmil­lió forintos költséggel. A munká­latokat a lapujtői költségvetési üzem végzi, s idén a tervek szerint a körzeti rendelő és a lakások készülnek el teljes egészében. Két tonna fonal — kedvezmé­nyesen — Salgótarján. Jól sikerült vásárt bonyolított le nemrégiben a városi Vöröskereszt szervezet. Nyergesújfaluból két tonna színes fonalat rendeltek — az igények előzetes felmérése után —, s ki­lónként 300 forintért az egész mennyiséget eladták az alapszer­vezetek közreműködésével. / Átadták az orvosi rendelőt — Mátranovák. Elkészült a község új, korszerű orvosi rende­lője tanácsadóval. EKG-szobá- val, s napokon belül már itt fogad­ják a betegeket. A mintegy négy­milliós beruházás kivitelezői a helyi műszaki ellátószervezet, a bátonyterenyei PENTAMER és a salgótarjáni TECHNOVILL KFT. szakemberei voltak. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom