Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
1991. JANUÁR 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP tznmzzu A mátramindszenti „kocsmáros” avagy: vendéglátás, Kuborczik mádra CIAO-butlkban Üzletasszony rendezői díjjal Vállalkozóké a világ — szoktuk mondogatni manapság, s valóban: gomba módra szaporodik azoknak a száma, akik belevágnak valamilyen üzletbe. Sokan jól veszik az akadályokat, ám nem kevesen leverik a lécet. A sikeresek között vannak gazdagok, a többség viszont sohasem lesz milliomos. Az utóbbiak közé sorolja magát Kuborczik Attila, akinek falatozója és presszója van Mátramindszent centrumában. Pontosabban: a kisterenyei áfész-től öt évre bérli a vendéglátóipari egységeket, havi 62 ezer 500 forintért. — Húsz éve vagyok vendéglátós — mondta, amikor felkerestük ,,birodalmában”. A szakmám pincér. Vágytam rá, hogy a magam ura legyek, ezért vállalkoztam. Tavaly februárban vette bérbe a falatozót, később a presszót. Igyekezett mindkettőt kicsinosítatni. Bárpultot állítatott fel a presz- szóban. ahol hangulatvilágítást is felszereltetett, ösz- szenyittatta a két üzletet, s így akár nyolcvanan is szórakozhatnak a rendezvényeken. —Hét végeken diszkót szervezek, legkevesebb éjfélig tartunk nyitva. Ám utána is maradhatnak a vendégek, ha kedvük tartja! Elvégre ők fizetnek, s mi belőlük élünk. Persze, a renitenske- dőnek hamar ajtót mutatok. Farsangkor és szüretkor bált rendeztem. A feleségével ketten viszik az üzletmenetet. Salgótarjánból járnak ki, reggeltől estig talpon vannak. Napjainkban, amikor egyre szegényebbek az emberek, minden lehetőséget meg kell ragadni a forgalom csökkenésének mérsékléséért. A havi bevételük mintegy 350 ezer forint, s ha leszámítják a kiadásokat, akkor bizony éppenhogy jut is, marad is. — Kapható nálunk hot- dog, meleg szendvics, hamburger. Nyáron fagylaltot is árulunk. Jobbára azonban csak gyermekek a vevők. Az árak IV. osztályúak. A presszó III. osztályú volt. de az új főnök inkább mérsékelte a besorolást, ezzel együtt csökkentette az árakat, csakhogy többen betérjenek. Mostanra kialakult egy olyan törzsközönség, amely értékeli a mátramindszenti „kocsmáros" tiszteletre méltó törekvését. Ez pediglen így hangzik: megteremteni a kultúrált szórakozást! Ügy tűnik, az elképzelés- egyre inkább valósággá válik. — Nagyon jól sikerült a szilveszteri mulatságunk — jegyezte meg beszélgetésünk végén Kuborczik Attila. — A reggel elmenő vendégek kérték, mielőbb tartsunk pótszilvesztert. Február elejére tervezem. . . (kolaj)—(mikuska) Miután Hajdú Györgyi, a fiatal és vonzó pedagógusnő feleség lett, a nagy örömmel birtokba vett salgótarjáni lakáshoz helyi állást is szeretett volna. Feladta hát a falusit és nyakába vette a várost... — Imádtam tanítani, s továbbra is foggal-körömmel ezt akartam folytatni, úgy, hogy általa én is több legyek. Választott szakom, a drámapedagógia, mely egyben eszköz, kifejezésmód. Bámulatos dolgokat lehet elérni vele. Segítséget, lehetőséget kértem, hogy bizonyítsak, de az iskolák többsége nem vállalta az úttörő szerepet, és elutasítottak mondván: erre nincs pénz. Nagvné Hajdú Györgyi ekkor a toliforgatással próbálkozott: — Az újságírás kiváló az önkifejezésre. Jól megfért a rendőrségi szóvivői munkámmal és a drámajátszással is. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kebelén belül ugyanis három éve drámajátszókört vezetek. Közép- iskolások a tagjai. (Nagyné Hajdú Györgyi 1989-ben az országos színjátszó versenyen rendezői díjat kapott. — A szerk.) — Közben elvégeztem az ELTE kiegészítő szakát. Csodálatos tanáraim voltak. Az egyetemen rendkívüli módon meggazdagodhat az ember. Négyezerhuszonöt év szolgálat — Salgótarján. Törzsgár- datagokat tüntettek ki a síküveggyárban. Tízéves munkáért 43-an, tizenötért 60-an, húszért 51-en, huszonötért 24-en, harminc év után 30-an részesültek elismerésben. Harmincöt éve dolgoznak a gyárban és így példamutatóan rászolgáltak a megbecsülésre: Fábián István darukezelő, Jakab István villanyszerelő, Sándor István elektrikus, továbbá Szálkái József és Tarlósi Gyula művezetők A 213 kitüntetett együttvéve négyezer-huszonöt éve keresi kenyerét a síküvegben Nála az utóbbi abban is megmutatkozott, hogy valami újat, egyénit szeretett volna a saját erejéből végAz Üj Nógrád december 29-i számában megjelent „Kishartyáni rodeo” című írásunk alapján jelentkezett az egyik szemtanú, aki közvetlen közelről látta az esetet. Megerősítette az áldozat vallomását. Egy Barkas előzte a lovas kocsit, közben szemből, szabályosan közlekedve, a saját sávjában haladt a kis Polski. A szabálytalan előzésbe kezdett Barkas (zárt kocsiszelvényű. világoskék) hezvirini. Egyre többet a változás foglalkoztatta: megteremteni az egzisztenciális alapot, azzal foglalmiatt a Polski 126-os, hogy elkerülje a frontális ütközést, lehúzódott, minek következtében megcsúszott és nekivágódott a járdaszegélynek. Az ütközés során, két oldalsó kereke kibicsaklott. Az esetet látta két középkorú férfi is, akik szintén segítettek az ártatlanul bajt szenvedett jármű vezetőjének kocsija biztonságosabb helyre való elmozdításában, hogy ne akadákozni, amihez ért, amit szeret. Divatáruüzletet nyitott — először üzlettárssal, aztán önállóan. A fiatalasz- szony finom ízlését, szépérzékét a CIAO néven futó családi vállalkozásban is kamatoztathatja. — Hihetetlenül idő- és energiaigényes munka. A reklámra is áldozni kell, még akkor is, ha nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ilyen kellemetlenség esett meg néhány hete a megyei szépségversenyen, melyet a József Attila Művelődési Központban rendeztek meg. — A forgatókönyv szerint az én ötezer forintom lett a közönségdíj. Nekem kellett volna átadni, ám a díjkiosztáson jött a hideg zuhany. Szólították a közönségdíjas versenyzőt, közben nem engem, hanem a város egyik alpolgármesterét hívták színpadra, aki a szívélyes gratuláción kívül egyebet nem adhatott át, mert a díj nálam volt. Egy pillanat alatt átvillant bennem a gondolat: sarkon forduljak, vagy mentsem a helyzetet? Az utóbbi mellett döntöttem. Bevittem a díjat, amiért, nem értve a dolgot rögtön letorkolt a konferanszié... Azóta alig alszom. Tudom, a szervezők, a szponzorok többsége velem érez; kivéve talán a művelődési ház vezetőjét... Más téren azonban kárpótlás ért. A Bolyai gimnázium — ahol óraadóként diákszínpadot vezetek — szalagavatóján a csoportom olyat produkált, mint még soha. A tanárok ámultak: ezek lennének az ő tanítványaik?! Mindez a drámapedagógiának volt köszönhető. Mihalik Júlia kép: Sólymos L. lyozza a forgalmat, és ne sérüljön tovább. Bízunk benne, hogy Peré- nyi Tamás, a Polski tulajdonosa örömmel olvassa e sorokat, hisz a szemtanú adatait a szerkesztőségben megkaphatja. Az mégin- kább megnyugtatna, ha a száguldó, felelőtlen Barkas vezetője toppanna be hozzánk, de jelentkezhet a rendőrségen is! (sánta) Népszerű a vendégek körében az amerikai biliárd. Eßl TjCHajM gIa/AAoÍaX Beszél a szemtanú A sátán közelében 4. A NODISZ berkein belül elhangzott egy beszélgetés egy fiatal sátánista fiúval. A beszélgetés szövegét folyamatosan olvashatták a lap hasábjain az elmúlt napok folyamán. Most a beszélgetés utolsó része következik. — Van ellentét istenhívők és sátánisták között? — Ilyen mindig is volt. Megpróbálnak a sátánisták ellen küzdeni. — Az istenhívők ellenségeinek érzitek magatokat? — Nem érzem magam az istenhívők ellenfelének. — És aki fanatikusabb ... Benne már előrehaladottabb állapotban él ez a gonoszság. — Hogyan tud valakin eluralkodni a sátán? — Szadistábbá válik. — Mi történik? Először megtámadja a lelkét? Elkezd játszani a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha én öldökölnék, és csak gondolatban öl? — Igen. — Később már meg is öl valakit? — Először úgy kezdi, hogy mi lenne ha ezt a macskát megölném, aztán meg is próbálkozik vele. Esetleg örömét leli benne. Később már nagyobb testű állatokkal próbálkozik. Rafináltabb kínzásokkal. — Voltak osztálytársaim. A fához kötözték a macskát és kínozták, de ők nem voltak sátánisták. Ez azt jelenti, hogy bennük már ott volt a gonosz? — Ez mindenkiben meg van alapfokon. Az emberek általában azért nézik a krimiket, hogy ezeket a gyűlöleteket levezessék, ők a képen nézik a többiek szenvedéseit. — Mi többiek, kívülállók, hogyan segíthetnénk nektek, hogy abbahagyjátok, olyan körülményeket kell teremtenünk? — Igen — Hogyan lehetne megtenni ezt? — Kevesebb szenvedés legyen a világon és ebben az országban. Ha a családi körülmények megnyugszanak az esetleg rendbe, egyenesbe tudná hozni az életet.. . — Mekkora a családok szerepe? — Nagyon nagy. Már kiskorától kezdve, hogy miként viselkednek vele a család tagjai, vagy a környezete. — És az iskolák! Mit tudnak ez ellen tenni a tanárok? — Arról fogalmam sincs, hogy mit tudnának tenni. — A tanárok esetleg beszélnének a diákokkal, hogy ez rossz dolog, akkor hogyan fogadnák ezt szerinted a diákok? — Szerintem elszaporodna rendesen, ha egy kisgyereknek megtiltasz valamit, tuti, hogy csinálni fogja! — És hogyha esetleg a sátánisták, — ilyen mérsékeltebbek, mint te, elmondanák a többieknek, akik nem azok, hogy mi is ez a sátánizmus, szerinted több lenne a sátánista, vagy kevesebb? — Maradna ugyanezen a fokon. Aki már ennyire elvakult. annak mondhatod, hogy ne csinálja, ne tegye, úgysem hallgat rád. — Törekedtek arra, hogy minél több sátánista legyen? — Én erre nem törekszem. Akiben ez benne van, előbb- utóbb kijön belőle. — Mikor fog uralkodni a sátán a földön? — Ezt ne kérdezd tőlem, ezt, nem tudom. — Ha később lesz egy közösség, egy szekta, akkor egyre veszélyesebbek lesztek? — Olyan dolog ez, mint a lepra, terjed. Minél nagyobb a gonoszság itt a földön, annál több ilyen egyén lesz, aztán előbb-utóbb csoportokat szerveznek. — Gondoltál-e már arra, hogy gyereked lesz, hogyan fogod öt nevelni? Szerettei, vagy gyűlölettel, a sátán imádatára? — Szeretettel. A kisgyerekeket nagyon szeretem. — Ha lenne saját gyereked, igyekeznél-e a szeretet oldaláról közeledni hozzá, a kapcsolatban, nem azt próbálnád befolyásolni, hogy a sátán felé forduljon, ugye? — Természetesen. — Az, hogy te sátánista vagy, úgy jelentkezik, hogy benned van a gyűlölet, de vágysz a jóra? — Az emlékeket megmásítani nem tudod. — Azt értem, hogy nem lehet neked másik anyát adni, viszont lenne egy barátnőd, aki szeretetet tud adni számodra, érzelmi biztonságot és ő nem is akar sátánista lenni. Felhagynál a sátánizmussal? — Fel. — Nem kell más hozzá, mint megértés és szeretet, hogy minden rendbe jöjjön? — Igen, szerintem legalábbis. — Mindenki így gondolja, vagy csak te? — Én mások gondolataiba nem láthatok bele. — Nem szoktatok beszélgetni ilyen dolgokról? — Van aki ugyanígy vélekedik róla, van aki nem. Van, aki annyira elvakult, hogy ilyen úgysem lehetséges. A rosszat nézi mindenben. Apróbb örömet már nem tud felfedezni magának—• Ha lennének olyan csoportok. akik az egyénekért alakulnak, akkor meg lehetne állítani a sátánizmust? — Szerintem meg lehetne állítani, de ahhoz nagyon nagy összefogás kellene! Amit egyszer elrontanak, azt már nagyon nehéz helyrehozni. — Társadalmi összefogás ra gondolsz? — Nem csak a társadalmi összefogásra gondolok, a családok, közösségek összefogására is. — Ti, sátánisták, foglalkoztok politikával? — Én például kifejezetten utálom a politikát. — A kiábrándultság miatt lesz valaki sátánista? — Azért is, a rossz helyzete miatt. Elidegenülnek tőle az emberek. Minél inkább beleéli magát, annál jobban elfordulnak tőle. Minél jobban elfordulnak tőle. annál jobban beleéli magát, .ez ilyen ördögi kör-szerű. — Azok közül, akik állami intézetekben éltek, több lesz a sátánista? — Több, és egyre több lesz belőlük. — Mondtad, hogy 10—12 éve, nem léteztek. Lehetséges, hogy léteztek, csak mi nem tudtunk róluk? — Lehetséges, hogy léteztek. — Akkor nem volt még ilyen nyilvános? — így van. — Köszönjük, hogy beszélgettél velünk. —morczos—
