Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

1991. JANUAR 29., KEDD MEGYEI KÖRKÉP izEFmy 3 OTP, te drága! Törvényt a parlament alkot, melynek ülései nyil­vánosak. Tehát, ha az OTP illetékesei véletlenül a lakáskamat előkészítő munkálatokban nem vettek volna részt, attól még a közvetítésekből vagy a sajtó­ból tudhattak volna arról, hogy mi várható. Furcsa, hogy még a Magyar Közlönyben is megjelent tör­vény után sem tudtak konkrét választ adni kérdé­seimre. A dolgozóknak (akik rendületlenül állták eddig a rohamunkat), meg kellett várni a belső tájé­koztatót. hogy engem, az adóst arról tájékoztathas­sanak, amit megengednek nekünk. Ez természetesen plusz egy hét. Az OTP-nél úgy látszik nem igaz a mondás: az idő pénz. Az is furcsa, hogy tudva előre, 1500 forint/hó pluszt kell fizetni a csekket elkezdték már a múlt évben nyomni. A levélke pedig meg is érkezett január első hetében, amivel ezt a csekket kiküldték. Az a levél, ami arról tájékoztat, hogy válasszak két variá­ció közül, már csak két hétre rá érkezett meg. Az eredeti határidő január 31. és ebből eltelt három hét. Alig pár nap van arra. hogy döntsék, és ha úgy határo­zom, összeszedjem a pénzt. Még jó, hogy a kormány meghosszabbította február végéig a határidőt. Ah­hoz. hogy pontosan tudjam, mennyit kell fizetni feb­ruárig kell várni, a hiteles útmutatót (decemberi álla­potomat rögzíti) csak akkorra ígérték. A benzin drá­ga, gyalog mentem be az OTP-be megkérdezni, pon­tosan mennyi a tartozásom. Láss csudát, a számító­gép nem tudta. Pedig évek óta átutalási betétszámlá­ról megy a befizetés, amit ugyanaz az OTP-fiók ve­zet. Azt hiszem, mostanság sokadmagammal mor­fondírozok így. Fizessek, vagy tartozzak? Szeretnék okos lenni, ám nem tudom, hogy sike­rül-e. Be kell vallanom, fő kételyt számomra az itt is — mint az élet sok más területén — a kínzó információ- hiány okozza. A lakosság körében már a múlt évben nyilvánvaló volt, hogy két változat lehetséges: a) marad a tartozás, b) harminckét százalék becsült piaci kamat, és elengedik a tartozásom felét. E kettő közül választhatok, az viszont kötelező, hogy havi ezerötszáz forintot kifizessek egy hónap. Ha ez fede­zi az évi kamatomat, a pluszt előtörlesztésként tudják be, ha nem (és szinte mindenkinél ez a helyzet), akkor a pluszt az állam fizeti, helyettem. De jó! Elkezdtem számolni. Adott 330 ezer forint tarto­zás, az a) változatnál, havi 2625 forint járadékot kapok az államtól. A b) változat szerint még jobban járok, 2900 forint ütné elvben a markomat, de gya­korlatilag a havi törlesztésem nőtt meg 1500 forint­tal. És ez a népi kegy csak az idén igaz. Mi lesz azok­kal az emberekkel, akik már az idén sem tudják fizet­ni az 1500 forint megemelt kamatot, jövőre hogyan lesznek képesek 4000 forint fölötti csak kamattör­lesztést kifizetni tartozásukra. Volna még néhány kérdésem, amire még nem kaptam választ: Miért hangoztatják minden fóru­mon, hogy aki bármilyen áldozat árán, de képes kifi­zetni a tartozását, azt csak február 28-ig teheti meg? Miért nem jó az a pénz, amit én netán augusztusban nyerek majd a lottón? Idáig csak az. időn túli fizetőket bírságolták, úgy látszik, most már azt is, aki idő előtt, de nem saját hibájából, csak február 28. után tud fizetni? A helyi OTP-ben, miután a helyi kölcsön-visszafi- zetés után érdeklődtem, úgy tájékoztattak, hogy a február 28. csak akkor lenne érvényes, ha ők talán nem győznék a munkát január 31-ig. Hát nem ugyanaz a törvény él Budapesten, Pécsett, Salgótarjánban, ami február 28-i dátumot írt elő? Hazafelé menet hallottam olyan utcai pletykát is, miszerint szombat, vasárnap is dolgoznak inkább, de január végével rendezni akarják a befizetés lehetősé­gét. Febuárban már nem lehet fizetni. Bizonyára cáfolni fogják e kósza hírt. Ám emlé­kezzen a kedves olvasó: októberben, egy nappal a benzináremelés előtt is volt, aki cáfolta az aznap még kósza hírt, ám másnapra a rémhírterjesztőnek lett igaza. H.J. Felvételi vizsga , Salgótarján. A sokéves gya­korlatnak megfelelően a salgó­tarjáni Madách Imre Gimná­zium testnevelés tagozata feb­ruár legelején ismételten felvé­telt tart. Azokat a végzős nyolca­dikosokat várják, akik szívesen sportolnak, és mellette termé­szetesen jó tanulók is. Az aktív sportolás nem feltétlen követel­mény, ha valaki jó mozgáskész­séggel rendelkezik, nyugodtan jelentkezzen. A követelmény magas, hisz a testnevelési tago­zatosok ugyanazt a gimnáziumi anyagot sajátítják el, amit más osztályok. A Madách Gimná­zium testnevelés tagozatának leendő elsőseit február 5-én reg­gel nyolc órára várják az iskola aulájában. Nehéz ma vasutasnak lenni Kasuba László immáron negye­dik esztendeje a balassagyarmati MAV-állomás főnöke. Vasutas pályafutását 1960-ban kezdte, s ahogy mondani szokás: jelenlegi beosztásáig végigjárta a szolgála­ti ranglétrát. Közel tíz évig dolgo­zott a budapesti igazgatóságon is, több fontos beosztásban.-—Allomásfónök úr! A közelmúlt mozdonyvezetői sztrájkját hogyan fogadták a balassagyarmati kol­légák? — Elítélték, nem értettek vele egyet. Nagyon reméljük, hogy többet nem ismétlődik meg. — Ez a sztrájk egyértelműen bérsztrájk volt. Milyenek ma a fi­zetések a vasúton? — Sajnos elmaradnak az átlag­bérektől. Ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy a forgalomban szolgálók az elmúlt évben mint­egy ezerforintos béremelésben részesültek. Ebben az esztendő­ben egy új, igazságosabb bér­rendszer megvalósítására kerül sor, ami várhatóan huszonöt szá­zalékos fizetésemelést jelent majd. — A bérek szorosan összefügg­nek a létszámmal: van munkaerő­hiány az állomáson? — A jegyvizsgálók kivételével nincsen. — A vasútnál elsődleges a mun­kafegyelem. Mi a tapasztalata ezen a téren? — A fegyelmi büntetések száma évek óta nem növekszik. A legje­lentősebbek az italozások és a lo­pások. — Hogyan védekeznek ezek el­len? — Változások várhatók a ren­dészeti szolgálatunkban. Valószí­nűleg visszaállítjuk a vasúti rend­őrséget, melytől jómagam sokat várok. — A vasút túl van az őszi szállí­tási csúcson. Mennyire érezteti hatását a gazdasági recesszió a balassagyarmati állomásfónök- ségen? — Sajnos nagyon. Van olyan állomásunk is, ahol hatvan száza­lékkal esett vissza a fuvarigény. A kőszállítások egy részét pedig a Volán vitte el tőlünk. Balassa­gyarmaton a kábelgyár, a fémipa­ri vállalat és a gabonaipar a legna­gyobb megrendelőnk a szállítá­sokban. — Milyen fejlődés várható az önök területén a közeljövőben? — Komoly és látványos fejlő­désre nem számíthatunk. Jelenle­gi anyagi helyzetében a vasút nem képes komoly befektetéseket esz­közölni a mellékvonalak fejlesz­tésére. Persze, azért némi változás ta­pasztalható. A Balassagyarmat— Vác vonalon folyamatban van egy lassú átépítés, ami ha befejeződik, megnövekedik a tengelynyomás és így jobban ki lehet használni a vagonokat. A mai gazdasági vi­szonyok között be kell érnünk ilyen apró fejlesztésekkel is. Nem könnyű a mai helyzetben vasutas­nak lenni, de töretlenül bízom benne, hogy egyre javulnak le­hetőségeink. Soós Géza Az első részeredmények Ságújfalu. Mindössze pár hó­nap telt el az önkormányzati vá­lasztások óta, mely időszakban jó néhány kedvező változás történt a községben. A legjelentőseb­bekről Szentes Attila polgármes­ter számolt be: — Ságújfalu ismét önálló lett. s hamarosan befejeződik a polgár- mesteri hivatal kialakítása is. Méltó környezetben, a Kubinyi- kastélyban kap helyet. A falu la­kóinak több mint hetven százalé­ka igényli a vezetékes ivóvízháló­zat kiépítését, így ennek munkála­tai tavasszal megkezdődnek. A foglalkoztatás gondjain enyhít a február elején induló cipőfelső­rész-készítő kisüzem, amely a volt könyvtár helyén fog működ­ni. Egy régi parasztház (a helybe­liek Csáky-háznak nevezik) fel­újítását megkezdték, itt kívánnak kialakítani egy kulturált szórako­zási helyet a fiataloknak. — Önálló lett az általános iskola és az óvoda is — mondta a polgár- mester—, a könyvtárat új, megfe­lelőbb környezetbe költöztettük. Reméljük ezzel több látogatója lesz, mint eddig. A két éve bezárt mozi hiányát pedig videoklub nyitásával pótoljuk, mely a klub­könyvtárban várja az érdeklődő­ket. A későbbiekben kerül sor az öregek napközi otthona kialakítá­sára a régi büfé helyén. Minderről a február másodiki falugyűlésen részletesen is szó lesz, s természe­tesen várjuk a lakosok ötleteit, tanácsait, a további tervek megva­lósításához. (mihalik) Puccs az oviban (Folytatás az I. oldalról.) Megtörtént a hatalomváltás. Ka- rancsalja, Karancsberény és Karancslapujtő önálló lett. Ezt az utat választották az 1981 -ben há­zasságra lépett intézmények közül az óvodák is. A válást már korábban (1990. november 23-án) kimondták, de a döntés csak az új esztendő első napján lépett hatályba Az összevont óvodák vezetőjének, Antal Tibornénak a kálváriája a hatalomváltást köve­tően kezdődött. Morgenstern Ferenc, az ács kisiparosból lett karancslapujtői polgármester hívatta Antal Tiborné vezető óvónőt és tudtára adta elképzelését; eszerint a há­rom faluban lévő óvoda különvá­lik! Önálló intézményként működnek majd, mindegyik élén egy-egy vezetővel. / Uj óvó nénink lesz November 23-án a három község önkormányzata döntött az óvodák önálló működtetéséről. December 4-én Karancsalja, Karancsberény és Karancslapujtő óvónőinek részvételével összevont értekezletet tartottak a „központi”, azaz karancslapujtői óvodában. Jelen volt mindhárom polgármester. Két napirendi pont szerepelt a programban. Tájékoztató az integrálás meg­szüntetéséről. valamint a jutal­mak átadása. Látszólag derűs, vidám hangulat uralkodott. Sejteni lehetett, de néhányan tudták is, hogy valami készül. A titkot nehéz megtartani. pláne, ha már a gyerekek is mondják az óvó néninek, hogy nem ő (mármint Antal Tiborné), hanem Jutka óvó néni (Pál Andorné) lesz az ovi vezetője. Ezt a pletykának tűnő híresztelést megerősíteni látszott, amikor azt a bizonyos szavazást megelőző napon valaki megsúgta neki: — Morgó lapátra tesz. Titkos szavazás, sebtiben De mi is történt azon a különös összejövetelen? Amikor már túljutottak a tervezett napirendeken (talán valamiféle titkos forgatókönyv szerint), Rozgonyi Józsefné — aki egy éve jött az óvodához és mellesleg Morgenstern polgár- mester úr baráti társaságához tar­tozik —javasolta, tartsanak bizal­mi szavazást. Ezt követően, szinte átvette az irányítást. A másik két falu pol­gármesterének és óvónőinek is tudtára adta, a továbbiakban nincs szükség a jelenlétükre. Ez már az ő ügyük. Átvette az ügyész szerepét. Vádolt. Hibákat sora­koztatott fel Antal Tiborné ellen, minthogy nem lehet vele dolgoz­ni! Megtörtént a szavazás. A státus szerint is 9 karancslapujtői óvónő közül a sebtiben lebonyolított szavazáson jelen volt hét. Antal Tiborné nem szavazott. Ketten támogatták, négyen'ellene voltak. * A titkos szavazást követő napokban kiborult az a bizonyos edény. így mi sem természete­sebb, valamennyi, az ügyben érintett szereplővel szerettem volna találkozni, lehetőséget adva számukra, elmondhassák, amit a legfontosabbnak tartanak. Nem mindenki élt a véle­ménynyilvánítás jogával. ROZGONYI JÓZSEFNÉ, a bizalmi szavazást kezdeményező óvónő, az eseményt követő napokban lebetegedett, így NEM találkozhattam vele. PÁL ANDORNÉ, a helyi szak- szervezeti bizalmi elmondta a véleményét, de NEM járult hozzá a közléséhez. NÉMEDI ISTVÁNNÉ vállalta a beszélgetést, de azt NEM hozhatom nyilvánosságra. LANTOS LÁSZLÓNÉ volt az óvodák integrálása (összevonása) előtt a karancslapujtői vezető óvónő. NEM kívánt beszélgetni a történtekről. ROZGONYI SÁNDORNÉ (csak névrokona kolléganőjének, ő az óvoda helyettes vezetője): — Rendkívül csúnya eljárásnak tartom. Sajnálom, hogy csak a rosszat hallottuk. A szakfelügyelő véleményét ki se kérték. Ezek után talán én következem!? Min­denesetre én tovább szeretnék dolgozni a gyerekek között. JOZEFIAKNÉ PÓCZOS ERIKA: — Nyugalom, csend és béke volt. Harmadik hónapja dolgozom újból, előtte gyesen voltam. Örömmel jöttem vissza. Váratlanul ért az esemény. Telje­sen érthetetlen az egész számom­ra. Mióta ez a Zsuzsi betette ide a lábát, nincs nyugalom. Őt Ka- rancsaljára vették fel, ott szükség lett volna rá, de úgy látszik, nem akar odamenni. MORGENSTERN FERENC, polgármester: — Én megmondtam Antalnénak jó előre, hogy mi az elképzelésem. Ami az óvodában folyt a kollégák között, azt úgy sem tűrhettem volna sokáig. Rendet kellett csinálni! Előbb-utóbb kénytelen lettem volna fegyelmiket kioszta­ni! A probléma megoldódott. Antal né időközben elment egy másik intézménybe. Azt igazán nem állíthatja senki rólunk, azért kellett mennie, mert MSZMP-tag volt. A körjegyzőnk is a régi apparátusból való, sőt ebből a körzetből javasoltuk Rozgonyi Józsefet —, aki jelenleg MSZP- tag — a megyei közgyűlés tagjai sorába. A testületünk pedig 1991. január 11 -én döntött a vezető óvó­női pályázat kiírásáról. VARGA ZOLTÁNNÉ, körjegyző: — Jó szakembernek tartották Antal Tibomét. Azt a bizalmi szavazást talán később is meg lehetett volna tartani, persze nem biztos, hogy más eredményt ho­zott volna. A pedagógus-szakszervezet salgótarjáni körzeti bizottságának képviselői, jogel­lenesnek és törvénytelennek mi­nősítették az akciót. Arra biztat­ták Antal Tibomét, maradjon a karancslapujtői óvodában, és har­coljon jogaiért, annál is inkább, ugyanis kolléganőjük szakmai munkája iránt nem merült fel ko­rábban sem kifogás, nyilván ezért nevezték ki a három község 15 óvónője vezetőjének 1981-ben. ANTAL TIBORNÉ, egykori vezető óvónő: — Karancslapujtőn születtem, itt lakunk. Amikor 1978-ban kezdtem a pályát, Karancsaljára jártam át dolgozni. Az integrálás­kor (1981.) ne veztek ki vezetőnek Karancslapujtőre. Legutóbb már, 1988- ban bizalmat szavaztak a kolléganőim, és így 5 évre szóló kinevezést kaptam. Remek közösségnek látszott a mienk. Együtt ünnepeltünk, munkaidőn túl is megtaláltuk a módját, hogy megosszuk gondolátainkat. Zsu­zsi (Rozgonyi Józsefné, a szerző) 1989- ben jött az óvodánkhoz. Ma már tudom, kígyót melengettem a keblemen. A bajok gyökerét talán ott kell keresni, hogy Zsuzsi nem akar Karancsaljára járni dolgozni, itt szeretne Lapujtőn. Én mindenképp megválók az itteni kollégáktól. Ebben a légkörben már nem tudnék nyugodtan dol­gozni. Idegileg készülnék ki. Saj­nálom, viszont a két kolléganő­met, Rozgonyi Sándomét és Jozefiákné Póczos Erikát, akik mellettem álltak mindvégig. Visszamegyek Karancsaljára, át­járok, beosztott óvónőként szeret­nék dolgozni, ott, ahol kezdtem. Az ottani polgármester, Ponyi Ferenc szívesen alkalmaz. Zsu­zsiról már korábban kiderült, hogy nagyon rossz természete van. Lesújt az is, hogy az döfte a hátamba a kést, akiről fel sem téte­leztem. Ennyire fontos valaki szá­mára q vezetői poszt? Megbán- tottnak érzem magam, de remé­lem mihamarabb túl leszek rajta, és mindez csak rossz emlék ma­rad. EPILÓGUS Antal Tiborné munkaviszonya — függetlenül a bizalmi szavazás eredményétől —, csak akkor szűnhet meg az ötéves megbízás lejárta (1993.) előtt, ha a munkáltató (Karancslapujtő pol­gármestere Morgenstern Ferenc) és a munkavállaló (Antal Tiborné, vezető óvónő) ebben közösen megegyeznek. Antal Tiborné feladta a küzdelmet. Január elsejétől Ka- rancsalján dolgozik. A hideg, téli napon odabent ontja melegét a vaskályha. A reábízott gyerekek és „új” kolléganői között úgy tűnik, megtalálja helyét és nyugalmát. Bár, az idő múlásával, az új szituációban egyre több részlet válik ismertté, hogy kit, mily módon nyertek meg, ugrasztottak a másik ellen, miként folyt az agitáció, azt á csúfos, utolsó mikulási összejövetelt megelőzően Karancslapujtőn. Sánta János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom