Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
8 unnnzm MAGAZIN 1991. JANUÁR 19., SZOMBAT Bujákon Szabadtéri rendezvények nógrádi klubja alakult A Nógrád Megyei Közművelődési Központ kezdeményezésére a közelmúltban Bujákon találkoztak a megye szabadtéri rendezvényeinek önkormányzati vezetői és felelős szervező szakemberei. A tanácskozás kezdeményezőinek szándéka az volt, hogy e rangos és népszerű rendezvények jövőjét az ebben érintettek mérlegeljék. A feladatok megbeszélése közben többször felvetődött annak szükségessége, hogy a hasonló rendezvénytípusok (bánki, rárósi, hollókői stb. találkozók) sajátos érdekérvényesítését meg kell szervezni. Ezzel mindenki egyetértett. A jelenlevők megalakították a szabadtéri rendezvények nógrádi klubját, négy alapvető feladattal, a megyében szervezett szabadtéri programokkal kapcsolatos szakmai állásfoglalás, amely minősítő érvényű lehet egy- egy pályázatnál; a programok tartalmára, profiljára vonatkozó javaslattétel; a közös propaganda megszervezése, valamint a rendezvények számára széles körű nyilvánosság megteremtésének segítése; a kapcsolat- tartás. Megújhodott a bokori templom Vannak gyülekezetek — főleg a kicsik —, akik úgy érzik, hogy félidőben nemcsak megpihenni, de hálát adni is szükséges. Ez történt a Nógrád megyei Bokorban jó két évvel ezelőtt, amikor templomuk tornyának teljes felújítása után hálaadásra gyűlt össze a gyülekezet. A félidő egyben számadás is volt és előretekintés: Hogyan tovább? A kérdésre a választ az elmúlt két év adta meg. A gyülekezet templomának hajóját kívül-belül, tetőzetével együtt felújította a 200 éves jubileumra. A gyülekezet ekkora munkát — a templomépítést leszámítva — csak 1863-ban végzett, amikor a faluval együtt leégett templomát újjáépítette. Az akkori mintegy 200 lelkes gyülekezettel szemben a mostani csak 90 (!). E közelmúltbeli alkalommal túl kicsinek bizonyult, a templomban a szentelési szolgálatot Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke végezte, Kalácska Béla nógrádi esperes és Gerhát Pál helyi lelkész segítségével. A püspök 1 Thessz 5,16—18 alapján hirdette Isten igéjét. A többi között mondotta: „Ez a templom betöltötte rendeltetését, mert lelki hajlékává vált a bokori híveknek, minden kor nemzedékének. Bizonyos, hogy akik utánunk jönnek, a következő nemzedékek itt találják meg az erőt az élethez, a biztatást a küzdelemhez, a kitartást, a Krisztushoz való hűséget és az üdvösséget... Amikor hálát adunk Istennek az elmúlt 200 évért, az építők munkájáért, a gyülekezet áldozatkészségéért, a renoválási munkák véghezviteléért, akkor az ige fölé hajiunk és azt kérdezzük: mi is a templom? Pál szavain tájékozódva azt mondhatjuk, hogy a templom az örvendezés, az imádság és a hálaadás háza...” A közgyűlésen a gyülekezet pénztárosa, Radván János az elmúlt három év munkálatairól és anyagi vonzatáról számolt be. A közel 903 ezer forintos bevétel zömét a helyi gyülekezet biztosította, de támogatást kaptak a Lutheránus Világszövetségtől, az Országos Műemléki Felügyelőségtől, az egyházmegyei GAS-tól, és a megye gyülekezeteitől is. Az ünnepség befejezéseként a gyülekezet régi kegyeleti adósságát törlesztette, amikor a templom falán márványtáblát helyezett el a II. világháborúban elesettek emlékére. K. B. ök monostort, templomot építenek, hol úgy sípolnak, úgy megzengenek, hogy a zarándokok táncolni kéntelenek a sáros utcán: nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, melyben magát az ember egy becses védszent előtt mutathatná meg a templomban. (Madách Imre: Az ember tragédiája — Tiborc panasza) Csesztve utolsó Madách-Iakója A csesztvei sírkertben - sétálva több Madách-rokon és egyenesági leszármazott sírja ötllk szemünk elé. Ezek közé tartozott Madách Imre öccsének, Károlynak dédunokája, akinek két nagy (a előtt állő, egyszerű vaskerítéstől övezett sírhantját látjuk a felvételen. Grosschmid Károlyné, szül. Madách Alice férjével nyugszik itt, aki 60. évében, 1934-ben hunyt el. Aliz néni — mindenki Így ismerte — 43 év múlva követte férjét a csöndes kis temetőbe. Haláláig a Madách- emlékhely gondnoka volt, és kimeríthetetlen emlékezéssel tudta visszaidézni őseit, főleg a nagy írét. 1989-ben volt 100. éve, hogy született és haláláig hű maradt a nógrádi tájhoz. 1977-ben 88 évesen hunyt el. Reiter L. BALASSAGYARMAT Az újratelepítés 300. éyfordulója(után) N apjaink nyüzsgő politikai és gazdasági újrakezdésének forgatagában még a balassagyarmatiak közül is csak kevesen gondoltak arra a kerek évfordulóra, mélyet 1990. év jelentett a város számára. Ugyanis 1690-től számítjuk a város életének máig is tartó folyamatosságát. Ekkor történt az újrakezdés a tö- rökdúlás után elhagyott és pusztán maradt régi település helyén. Több kiváló kutató és szakember leírta már Balassagyarmat újratelepítésének történetét, melyek kis példányszámú kötetekben meg is jelentek. Ezek közül talán legnagyobb volt a 2500 példányban kiadott városmonográfia. Hogy most, az évforduló kapcsán, a kutatók munkáján keresztül ezt itt, most mégis röviden ismertetem — teszem ezt az aktualitáson túl, azért is —, hogy legyen egyben bizonyíték is a ma embere számára az, hogy lehet becsületes és szorgalmas munkával minden újrakezdés eredményes. Ezt példázza három évszázad távlatából a pusztaságon megteremtett és újrafakasztott élet is. * Városunknak nevet adó honfoglaló Gyarmat törzs 900 táján érkezett vidékünkre. A királyi vármegyék kialakulásakor Gyarmat, mint katonafalu, Hont várához tartozott. Valószínűleg a XI. szd. folyamán már épült ggy templom is, mert egy későbbi feljegyzés említi, hogy a gyarmati és csesztvei templomot a tatárok a településsel együtt elpusztították. Az újjászületésnek bizonyítéka az 1246-ban IV. Béla által kiállított oklevél, melyben tudatja, hogy két Liptó megyében levő faluért cserébe adja Gyarmatot a hozzá tartozó földekkel Detre fia Miklósnak, aki a Balas- sák egyik nagy telepítő őse volt. 1330-ban mint vásároshelyt említik, 1437-ben egy oklevélben mezővárosként szerepel. 1552-ben a török elfoglalja, 41 évre, majd ezután a végvári korszak következik, 1663-ig. A második törökdúlás után teljesen elpusztul, lakosai elhagyják. A pusztaságon csak rideg, marhatartás folyik. Az esztergomi érsek 1688-as egyházlátogatási jegyzőkönyvében említik, hogy az egykori Gyarrnatnak még a helyét is alig találták meg. Közben az 1686-os év fontos esemény a későbbi település számára. Ekkor ugyanis I. Lipót, hívének, gróf Zichy Istvánnak adományozta 53 ezer Ft lefizetése ellenében a Balassa Imrétől 1666-ban elkobzott divényi uradalomrészt, melyhez 85 lakott hely és 24 puszta tartozott és ezek között volt az akkor még lakatlan Gyarmat pusztahely is. Zichy a pénzösszeget gr. Koháry Istvántól kapta kölcsön. aki ezért zálogba megkapta az uradalmat és közte Gyarmat fele részét is. A terület másik felét ugyancsak zálogjogon megszerezte Balassa Bálinttól —, aki 1684- ben elhunyt — özv. Szu- nyogh Gáspárné, Orbovai Jakusits Katalin. Így történt meg az, hogy az újratelepítés nem az örökös jogon tulajdonos Balassák és Zichy, hanem a zálogjogon birtokos és haszonélvező gr. Koháry és Jakosits Kata nevéhez fűződik. Két telepítő, Bárány János és Mészáros Miklós nevű gazdák kaptak megbízást 20—20 házhelyre való telepesek más helyekről történő idehozatalára. A különböző engedmények, melyek a mai város őslakóit illették, végül meghozták az eredményt, hiszen a pusztahely benépesült, lakói építkeztek és serényen dolgoztak, mely meghozta és kialakította a település számára a fellendülést és a három évszázada tartó folyamatosságot. * Pálmány Béla, ezen témakör egyik-ismert mai kutatója, az 1986. évi Nógrád me* . S gyei múzeumi évkönyvben már részletesen ismertette a Zichy-levéltár anyagában megtalált egyik telepítőlevél teljes szövegét. A telepítőlevelet 1690. január 1-jén gr. Koháry István adta ki csáb- rági várában. A másik telepítőlevél, melyet a Balassa-birtokrészre 1690. március 16-án, Budetin várában adott ki Koháry sógornője, Jakusits Kata a másik szabadosnak, Mészáros Miklósnak, ugyancsak 20 házhelyre szólt. Különbsége az előzőhöz az volt, hogy emez nem nyolcadot, hanem kilencedet szed, és két ponttal több, mégpedig -a mesteremberek és posztósok betelepedésére, valamint a szabad vallásgyakorlásra vonatkozóan. A betelepültek munkakedvét és szorgalmát igazolja az, hogy a betelepítés után 13 évvel már a földesurak megújították a csizmadiacéh 1649-ben elnyert kiváltságlevelét. 1713-ban megkapta a szabócéh is kiváltságlevelét. Az évi öt országos vásárt már 1695-től megtartották Gyarmaton. Ez volt röviden a 300 évvel ezelőtti újratelepítés rövid krónikája, mely nyomán pezsgő élet és fellendülés köszöntött a nemrégen még puszta terület lakóira. Végezetül olyan kordokumentummal szolgálok, melyek közreadásával még nem találkoztam. Ez a római katolikus egyház szerencsére felmaradt anyakönyvei, melynek első kötete tartalmazza 1706-tól az itt keresztelt, házasodott és elhalt gyarmati hívek akkor feljegyzett adatait. Én mindhárom résznek első bejegyzéseit Sághy Ferenc kanonok úr engedélyével lefényképeztem és azok legfontosabb adatait 286 év távlatából felidézem. Íme: Születésnél az első bejegyzés 1706. máj. 2-án történt, amikor a nemes Reguly János és felesége Susanna fiát Ferencet bejegyezték. Ugyanaznap kötött házasságot A becsületes Szlezak Pál lányával, Susannával, Inatyak András, Lekár Ádám, Freska István, Dadoncsik János és más gyarmatiak előtt. Végül a harmadik az első temetésről szóló bejegyzés, mely. Kőváron történt. Ribai János másfél éves András nevű fiát jegyezték be az anyakönyvbe. Reiter L. Balassagyarmat. Római katolikus születési anyakönyv 1. bejegyzése. Fotó: R. L.
