Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
Kutyakozmetika ii ran Inkább kényszerből, mint kedvből Kisvállalkozói dömping, a bukási hullám még hátra van — Burjánzó garázskocsmák — Alszik még a szexpiac A grafikusnő úgy gondolja, mostani állásában meg vannak számlálva napjai. Starthelyzetbe akarja hozni magát, mire elbocsátását tudomására hozzák. Egy büfé, az jó volna, gondolja, s máris a városházán van, hogy érdeklődjön. Büfét, lakásban? Az bizony, nagyon tortúrás — hűtik le, de a jövendő vállalkozó máris újabb helyiséget ajánl. Az sem jó, túl; közel van az óvoda, nem fér bele a 200 méteres szabályba. Nem baj, mondja, árulnék fonalat a Szajna-parton. Semmi akadálya, így a válasz. De jóasszony, gondolt arra is, hogy ki a fene megy majd oda fonalért? Hiszen kap a centrumban is! A grafikusnő most gondolkodik. Sürgeti az idő, hajtja a kényszer, valamit muszáj kitalálni. Fél a munka- nélküliségtől, belekóstolni is iszonyodik. * Leépítették a sütőiparnál, most palackos italokat akar forgalmazni. Az ötletnek nem örülnek a városházán, hiszen minden második bokorban van már ilyen. Ez persze nem ok arra, hogy megtagadják az engedélyt, jár az állampolgári jogon, ha... Ha mondjuk az üzlet megfelel mindazon feltételeknek, melyekre érvényes előírás van. Ez esetben bizony igencsak híja van, engedélyről így szó sem lehet. A volt sütőiparos felkapja a vizet; szidja a hivatal hajlíthatatlanságát, káromolja a rendszert, s távolról sem dicsérően említi a megyét, a várost, ami ugye, még mindig ilyen maradi, ósztálinista, posztkommunista, ...ista. * Az idős házaspár is italárusításban töri a fejét. IJá- zuk alagsori helyiségét szemelték ki kannás bor eladására, finom alföldi bort adnának. Csakhogy a pince belmagassága nem éri el az előírtat, s a vevő mégse verheti be a fejét a plafonba, ha bejön. A nyugdíjas férfi azonban nem jön zavarba. De kérem, tiltakozik, ki mondta, hogy bejön? Megáll az az ajtóban, s onnan szól be, melyikből, hány kannát adjak. Én meg bentről kiadom, és kész. Ja, az persze, más, így már mehet az engedély. A kannás borok boltjával azóta is elégedettek a vevők. Az ital nem ócska lőre, a gazda a késő esti tévéműsor mellől is felkel, ha éppen akkor csöngetnek rá. * Az elmúlt év áprilisában kezdett ketyegni az egyéni vállalkozói törvény. Akkor Salgótarjánban 1200 vállalkozót tartottak nyilván, ma 900-zal több van. Mire a törvény egyéves lesz, feltehetően megduplázódik az induló létszám. Alig-aLig né- hányan buktak meg közülük, persze, rövid még az azóta eltelt idő is. Nemzetközi tapasztalatok alapján az új vállalkozások egynegyede megy csődbe nem sokkal az indulás után. Az életképtelen ötletek és az általános tőkeszegénység megteszi a magáét. * Persze, nehéz a döntés, voltaképpen mire is lehet, vagy érdemes vállalkozni. Mire a maszekjelölt nagy nehezen összehozza a szükséges minimális tőkét, már alig marad energiája, ideje a van-e piac rá, kérdésének megválaszolására. Nem nehéz megjósolni, hogy az idővel csődöt mondó ötletek éppen ezen a zátonyon fe- neklenek majd meg. A megyeszékhelyen telítettnek mondható a fuvarozás kínálati piaca, mégis a legkurensebb vállalkozások egyike napjainkig. Mint lanJ gyos eső után a gomba, úgy szaporodnak a fodrászatok, kozmetikák. A szolgáltató szövetkezet sorra zárja be üzleteit, szakemberei egyénileg próbálnak meg boldogulni. A garázskocsmáknak a tulajon, meg a száraztorkú vendégeken kívül, senki nem örül. Kulturált vendéglátásnak a legkevésbé sem nevezhető ez a forma, s jóllehet az engedély palackos italok árusítására szól, bizony azon helyt isznak az emberek az utcán, az udvarban, vagy éppen benn a boltban. Jellemző a vállalkozási kényszerre, hogy újabban sok egyéni vállalkozó van az élelmiszerszakmában is, pedig ott közismerten szolid a profit. Több diplomás szakember a befektetési tanácsadást és a vállalkozók menedzselését szemelte ki megélhetési forrásnak, feltehetően zamatos falatot hasítva ki ezzel a piacból. És van már kutyakozmetika is a városban, persze, nem az utcán kódorgó, kiálló bordájú ebeknek. Salgótarján kis város, sokak szerint konzervatív és szemérmes. Bizonyára a jellemzői is magyarázzák, hogy alszik még itt a szexpiac. A hagyományos utcai kínálaton túl, semmi mozgás, nincs szexshop, sem kukköló. Ámbár utóbbi ügyében akadtak már érdeklődők, más kérdés, hogy az amúgy is bátortalan próbálkozás az első érvre hamvába holt. Maga az érv is tipikusan salgótarjáni volt. Barátom, hát az nem jut eszébe, hogy itt mindenki ismer mindenkit, hogy itt a kukkolókat többen kukkol- nák, mint az illegő-billegő széplányokat? Szendi Márta Kakuk Patyo még bírja cérnával Ha piszkos, NÓGRÁDI Ez a masszázs nem az a masszázs! Többfrontos harcot vív a toyotás — Az új rezsim is a jó lovakat üti Kakuk József a 45 éves salgótarjáni autószerelő becsületes neve, azonban vá- roszerte csak Potyaként ismerik. A Toyota szalonját nemrégiben megnyitott vállalkozót nem könnyű taccsra vágni, bár mostanában feltűnően letargikus. ,,Ha még egyszer kezdhetném, mindenhol inkább vállalkoznék, mint Tarjánban” — közli eddigi tapasztalatai esszenciáját az ideiglenes irodaként szolgáló faházban, amiért mellesleg 45 ezer forintos büntetést sóztak a nyakába. Kakuk Patyo többfrontos harcot vív. Baja van a tanácsiakkal, meg a feketén javító „kollégákkal” is. A toyotás úgy véli, nem változott itt semmi. Az új rezsim is a jól húzó lovakat üti, ami meg a vállalkozások ösztönzéséről szóló lírai szövegeket illeti, nem egyéb az ... mmmtM porhintésnél. Ö egyébként a segítséggel úgy van, ne fáradjon vele senki, bőven elég, ha nem gáncsolják. Állítja, előbbre tartana már, ha nem tettek volna neki annyiszor keresztbe. Már a telephely keresésekor megjárta a kálváriát. A déli ipartelepet kínálgatták, rissz-rossz iparcsarnok mögé autószalont azonban nem volt hajlandó eldugni a vállalkozó. Aztán mégiscsak adódott főút melletti telek, négyzetmétere hatszáz forint, vizet, villanyt, közműt persze nem látott. Az efféle ötlet Patyo szerint aligha üti meg az üzleti ajánlat mércéjét. Aztán a tanács vállalkozó társnak ajánlkozott, aztán visszavonta. Aztán a kilenc tulajtól megvásárolt telekre 13 szakhatóságot rendelt ki nézelődni, vizsgálódni. Később hetven napra rá sem válaszolt az építésiengedély-kérelemre, még később újfent írásos véleményt kért a tizenhármak aláírásával a vállalkozótól. Kakuk Patyo nem volt be- hízelgően udvarias, mivel akkor, 3 millió forintos kölcsöne már ketyegett, az építőanyagok ára meg az egekbe szökött. Az idő, ugyebár, pénz! Nekifogott hát az építkezésnek végleges engedély nélkül. Most éppen fennmaradási engedélyért hajt. Két osztrák maszekkal egy éve alakított kft.-t új Toyoták és mindenféle használt autók eladására. Ha beindul szervize, harminc embert foglalkoztat majd. „Én nem vagyok szerencsevadász. , Kölcsönt nyögök, beruházok, munkahelyet teremtek, tehát sebezhető vagyok, mert nálunk ez, sajna, Így működik”.- sz. m. — drágább! Az autók lég- és zajszennyezö hatását, üzemanyag-fogyasztásának pazarló, vagy nem pazarló voltát is figyelembe vevő bonyolult pontrendszer alapján kívánják megadóztatni a jövőben a magánautósokat a 7 NSZK-ban. Ez azt jelentheti, hogy egy nagyobb teljesítményű, de környezetét kevésbé szennyező és viszonylag takarékos üzemanyagfelhasználású autó után kevesebb gépjárműadót kell majd fizetni, mint egy kisebb, de súlyosan légszennyező kocsi után. Még mindig sokan bizalmatlanok, ízetlen megjegyzéseket tesznek, ha a nemrégiben megnyílt salgótarjáni talpmasszázsszalonról hallanak. Igen, tudjuk, mit értsünk masszázson! Hát, kérem, a tévedés óriási, ez a masszázs nem az a masszázs! Itt tényleg a talpon levő idegvégződések nyomogatá- sáról van szó, ezzel ugyanis sok szervi kellemetlenség megszüntethető, enyhíthető. A napjainkban reneszánszát élő természetgyógyászat fontos területe ez, és növekszik azoknak a tábora, akik erre esküsznek, nem a különféle pirulákra. Galcsik Istvánná és Szojka Ferencné vállalkozása pontosan erre épít. A képen egy zöldségkereskedő kezelteti magát. A férfi álló nap talpon van, a fájdalmas fáradtságot jótékonyan enyhíti a talpmasz- százs. Felértékelődnek az életképes ötletek Vállalkozói fórum Salgótarjánban Többen is sürgették, tekintse át az önkormányzat mihamarabb ezeknek az ingatlanoknak a sorsát. Az ipartestület képviselője azt kérte, hogy az adófizető iparosokra is gondoljon az ön- kormányzat akkor, amikor munkalehetőséget hirdet meg. Javasolta ugyanakkor azt is, döntse el a város, szépítkezni akar-e, vagy inkább megélni, a műhelyek, pavilonok telepítését ugyanis számos régi, merev kötöttség akadályozza. A súlyos adóterhekre is panaszkodnak a vállalkozók. Mint egyikük mondta, ezekben a hetekben válik el, hogy a pedagógusok után kik mennek még tiltakozni az utcára. A vállalkozók számára ugyanis elviselhetetlen, hogy minden száz forint bevételük után het- venet-nyolcvanat elvesznek tőlük. Szóvá tették azt is, hogy a kisvállalkozók munkahelyteremtés címén nem részesülnek támogatásban, pedig csak a fórumon jelenlévők szerényen számolva ötszáz embernek adnak kenyeret. Nem tartják elfogadható állapotnak azt sem. hogy mind a zugárusok, mind a kontár iparosok háborithatatlanul végzik engedély nélküli tevékenységüket, míg a jogosítvánnyal dolgozókat minden oldalról megszorongathatják. Ajánlották a polgármesteri hivatal figyelmébe, hogy most, mikor alakulóban van a VOSZ Nográd megyei szervezete, közreműködésével hozzon létre egy városi érdekegyeztető fórumot, bevonva a döntés-elökészítésbe a vállalkozókat is. — sz. m. — Nem közéleti gesztusként, hanem nagyon is prózai októl vezetve hívta fórumra a kisvállalkozókat Salgótarján önkormányzata. Amint azt a több mint száz vállalkozó előtt Tolmácsi Ferenc polgármester elmondta, a város kasszája üres, tetejében félelmetesen el van adósodva, a kormányzati magatartás is csaknem önkormányzat-ellenes. Be kell látni tehát, hogy a város csak magára számíthat. Ebben a helyzetben jócskán felértékelődnek az életképes ötletek, javaslatok, melyek kitalálásában kiváltképp a vállalkozók dicsekedhetnek rutinnal. A maga módján a polgármesteri hivatal is segíti a vállalkozókat: a hivatal átszervezése so’rán egy kézbe helyezi ügyeik intézését, üzemeltetésre ajánl fel önkormányzati intézményeket, tevékenységeket, kezdők számára ingyenes infrastruktúrát kínál fel. A vállalkozók belátják, nincs könnyű helyzetben a salgótarjáni polgármester sem: az új törvények igen lassan kelnek életre, a régiek viszont kimondottan demokrácia- és vállalkozásellenesek. Tennivaló azonban az átmeneti szituációban is akad bőven. Nem kevéssé szúrja a vállalkozók szemét például, hogy miközben ők tevékenységükhöz bajosan kapnak a városban telket, épületet, addig az állami tulajdonban lévő ingatlanokra kezelői jogot szerzett cégek tovább adják bérbe azt, ami nem is az övék. Zsebre vágják a folyvást emelkedő bérleti díjakat, az önkormányzat bevételtől esik el, nem is szólva az igazságon, a jogon esett csorbáról.
