Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

1991. JANUÁR 19.. SZOMBAT ivr-mr^i 5 SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE j Ceredi pillanatkép Cél az orvosi rendelő TANÁR ÚR, A POLIHISZTOR A hegyek közé bújt, határmenti Cered erre az esz­tendőre sem szűkölködik tervekben. Czene Árpád meg­bízott körjegyző — a körjegy­zőséghez tartozik ugyanis Zabar és Szilaspogony is — mindezekről a következőként nyilatkozott: — Ahogy számoltuk, Cere- den az idén mintegy tizen­nyolc-, húszmillió forinttal gazdálkodunk. Ez nem túlsá­gosan sok, de azért egyet-mást bizonyára megtudunk valósí­tani belőle. Régóta tervezgetjük, egy három munkahelyes orvosi rendelő kialakítását. Akkor lenne felnőtt- és gyermekor­vosi rendelő, valamint fogor­vos is várná a betegeket. Reméljük a tervekből rövide­sen valóság lesz, az MSZMP volt helyiségeiben, vagyis a termelőszövetkezeti iroda alsó szintjén alakítjuk ki az orvosi rendelőket. A mostani költségek mellett két-három millió forintba kerül az átala­kítás. Azt csak zárójelben tes­zem hozzá, hogy már tavaly meg is vettünk néhány fogás­zati műszert. — És a mostani or\’osi ren­delő? — Nem vész kárba, ott öre­gek hetes napközi otthonát alakítjuk ki, amire bőven van jelentkező. — Gőzerővel dolgoznak a ceredi sütőüzem kialakításán. Ez tulajdonképpen a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat kezdeményezése, de mi is „részvényesek” vagyunk. Úgy fest a dolog, hogy az első ne­gyedév végére már sütik a kenyeret. Ezzel egycsapásra megoldódik az eddigi gond, jó kenyeret ehetnek nem csak a cerediek, hanem a környező községek lakói is. „ACÉL” ÉVKÖNYV Érdekes évkönyvet jelente­tett meg a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek lapja a Tarjám Acél. Az üzemi újság negyve­nedik születésnapját ünnepel­te, ez alkalommal látott napvi­lágot a kiadvány, amelyet Juhász László állított össze. Az évkönyvben, amely az el­múlt évtizedeket öleli fel Pá­dár András, a lap felelős szer­kesztője szól az üzemi újságí­rás tegnapjáról, jelenéről és holnapjáról. Szó esik az üzemi lap arculatának, tartalmának, szolgáltatásainak, küllemének változásáról, amíg eljutott mai formájához. ' Az évkönyv válogatást ad az érdekes írásokból, amelynek során tulajdonképpen végig kísérhető a kohászati üzemek története is. Egyúttal közli a lapba író munkatársak, illetve gyári segítőinek névsorát és fényképét, akik megörökítet­1950-1990 ték, lejegyezték az általuk fontosnak és jelentősnek tar­tott eseményeket, történése­ket, ezzel lehetővé téve az utókor számára a múlt megis­merését, elemzését és az emlé­kezést. Egy biztos, nem mindenna­pos ember Varga István tanár úr, aki a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában tanítja a rajzot. A tanár úr ugyanis az okítás mellett fotózik, fest, grafiká­val foglalkozik, tűzzománcot készít, turistáskodik. A felso­rolás persze nem teljes. — Hogyan kezdődött? — Rajz—földrajz szakos vagyok, de mostanában csak rajzot tanítok. Pápán végez­tem a tanítóképzőt, még amo­lyan régi fajta iskolában. Min­ket ott valóban mindenre meg­tanítottak, amire egy tanító­nak, a „nemzet napszámosá­nak” szüksége volt. Nem csak arra, hogy hogyan lehet a gye­rekekkel megszerettetni az írást, olvasást, de arra is, mi­ként kell főzni, netán egy zok­nit megstoppolni. Ez volt az indíték. — Hogyan tovább? — Ott, a Dunántúl közepén, amikor végeztem, nem volt ál­lás, jöttem hát Nógrádba. Mégpedig Inászó-bányatelep- re. Elég kemény volt a dolog. Volt egy kis szobám, és nem­csak a bányászgyerekeket ta­nítottam, hanem a felnőtteket is, hogy le tudják írni a nevü­ket! Igazgató-tanító volt a hi­vatalos rangom, de monda­nom sem kell, hogy én is fűtöt­tem. Mint tehetséges grafikust, hívták más pályára is, de a tanár úr rendületlenül csak tanítani akart. Azt viszont el­vállalta, hogy dolgozik a Ba­lassi Bálint Könyvtárban. Ő tervezi a különféle kiadványo­kat, szervezi és rendezi a szebbnél-szebb kiállításokat. — Igyekszem igényes lenni. Ez a mindennapok művészete. De tisztában vagyok vele, nem mindegy, hogy például milyen meghívót vesz kezébe az ember. Ez is nevel. Varga tanár úr már számon se tartja, hány ezer gyereket oktatott a szép szeretetére. Van egy mostani kollégája, akit ő tanított meg írni, olvas­ni. A pedagógusnapon mindig megkeresi őt egy szál virág­gal. Az iskoláját sem hanyagolja el, ő volt az, aki kialakította az iskolagalériát, amely nyolc éve működik. Nem csak terve­zett, hanem szögeit, kalapált, fűrészelt és reszelt, amíg olyan szépre sikeredett, amilyen most. Több mint húsz esztendeje vesz részt a megye képzőmű­vészeti életében, rendszeres kiállító. Van emellett még olyan kedvtelése, amelyre igencsak büszke. Gyűjti a vas­úti modelleket. Nemrégiben ő„hozta össze” a könyvtárbeli Az eddigi „gazdából” • szolgáltatók — Salgótarjánban egymás után vásá­rolják meg a lakók a volt tanácsi laká­sokat, amelyek eddig az ingatlankeze­lő vállalat fennhatósága alatt „működ­tek", vagy nem működtek, mert az in­gatlanra bizony nem egy, sem kettő panasz volt. Nem javították meg a hibákat, „imádkozni" kellett, hogy egyáltalán kivonuljanak, nem egyszer a munka is kívánnivalót hagyott maga után! Most, hogy immár gyökeresek a változások, sokan kíváncsiak rá, vajon mi lesz az ingatlankezelő további ten­nivalója? A választ a polgármesterségen kap­tuk, ahol kiderült, hogy az elmúlt más­fél esztendőben jelentősen átalakult az ottani munka. Azokat a feladatokat, amelyek nem közvetlenül a lakások, vagyis a bérlemények üzemeltetését szolgálták már külön választották az alaptevékenységtől. Általában kft.-ék formájában működnek. Az eddigi „gazda" egyre inkább szolgáltató lesz. Ebben a formában viszont szükség van munkájukra, hisz a javításokhoz ott vannak a szakemberek és ehhez ők értenek a legjobban. érdekes bemutatót. Emellett nagy Tátra-rajongó. Minden évben rendszeresen járja "a hegyeket, a Tátra legszebb tájait. — Ez nagy megnyugvást ad, Brunczel Tibor barátommal naphosszat elfotózgatunk. — Elégedett ember? — Túl sokra nem vittem, az igaz, de úgy érzem becsületes munka áll mögöttem. Nem az elismerésért, de meggyőző­désből tettem mindezt. Erre csak egy példa, huszonhat éve van kulcsom például az iskolá­hoz. Bementem szombaton vagy vasárnap is dolgozni, mindig a második otthonom- nak tekintettem... ___________ S egítenek n. cigány családoknak A közelmúltban megalakult Salgótarjánban is a Magyar Füg­getlen Cigány Fórum Országos Önkormányzat mellett működő nő- és családvédelmi bizottság. A cél, hogy az eddiginél jobban támogassák a cigány családokat, a többgyermekes egyedül álló anyákat, az árva, félárva, mozgás- korlátozott, fogyatékos gyereke­ket, az időskorúakat. Különféle akciókat szerveznek a rászorul­taknak, így ruhát gyűjtenek, gyógyszercsomagot juttatnak el számukra. Művelődési programjuk is van, arra törekednek, hogy segítsenek a cigány gyerekeknek bejutni a különféle oktatási intézmények­be, felkutatva a tehetséges fiata­lokat. Terveznek író-olvasó talál­kozót, szabó-varró, sütő-főző tan­folyamokat. Február 16-án ci­gánybált tartanak szépségkirály­nő választással egybekötve. A be­folyó pénzt a cigány gyerekek tá­mogatására fordítják. Hangverseny és baráti találkozó A mai napon is különleges ese­mény várja az érdeklődőket a Salgótarjáni Állami Zeneiskolá­ban. A nagyteremben este hat órakor ünnepi hangversenyt tarta­nak, amelyen a már művészpá­lyán lévő volt zeneiskolai növen­dékek adnak számot tudásukról. A hangversenyen — amely a leg­ismertebb zeneszerzőket öleli fel olyan volt növendékek lépnek a pódiumra, akik döntő többsége már előadóművész. Fellépnek a Bolyky ikrek, Rezső és József, Konkoly Thege Réka, Miklós Ágnes, Várföldiné Juhász Zita és Krizsanyik Róbert. Az ünnepség- sorozat befejezéseként este nyolc órakor baráti találkozón emlékez­nek a résztvevők. SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Mire költik a pénzt? Salgótarján. A megyei síklub 50 ezer forintot nyert pályázaton a múlt évben. Az összeg felhasználásáról Balogh Józsefet, a klub titkárát kérdeztük meg, aki a következőket mondta el: — A sífelvonók nagyon is idő­szerű felújítására kívánjuk hasz­nálni a pénzt, valamint a megyei sporthivataltól kapott harmince­zer forintot. Eddig ugyanis a kar­bantartásokat saját erőből, nagy­részt társadalmi munkában vé­geztük el. A pusztaiak örömére... Székvölgypuszta. Az apró, alig több mint harminc lelket számláló település élete fellendü­lőben van. A bányászat újbóli be­indításán kívül erre utal a közmű­vesítés: nemrégiben bővítették — a megyei víz- és csatornamű kivi- telézésébdn,''jelentős ‘társadalmi munkával — a vízvezetékhálóza­tot, s az utakat is rendbe hozták. Havonta tanácskoznak Karancsberény. A községben, mint Tórák Sándor tiszteletdíjas polgármester elmondta, a héttagú képviselő-testület minden hónap első péntekén „nem hivatalos” megbeszélést, tart. Ilyenkor ösz- szejönnek a falu vezetői, hogy megvitassák a napi, heti, havi gondokat. Ugyanis hivatalosan kéthavonta van tanácskozás. De, ha hirtelen jött ügyben kell dönte­ni, az sem akadály, mert azt nem halogatják hosszan. Út az egészség­házhoz Kazár. A nemrégiben átadott egészségházhoz utat építenek a helyi „Zöldmező” Termelőszö­vetkezet dolgozói mintegy 300 ezerforintos költséggel. A munka befejezése — az időjárástól füg­gően — márciusban várható. Kellemes melegben tanulhatnak Etes. Elkészült az iskola fűté­sének korszerűsítése. A hagyo­mányosak helyett hőtárolós kály­hákat szereltek be a tantermekbe mintegy 1,2 millió forintos költ­séggel. A zene öröm­teli pilla­natai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom