Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
un-nzEj LÁTÓHATÁR 1991. JANUÁR 3.. CSÜTÖRTÖK f ü Az cg világon semmi okom a panaszra. Nagyszerűen indult az évem. A moziban kellemes volt a klíma, a székem is kényelmes volt — arról már nem is beszélve, hogy mindkét kárfát mindvégig én birtokoltam! — és az előcsarnokban vásárolt sósperec élvezetéről már nem is kívánok említést tenni. Szóval nagyszerűen éreztem magam. Egyedül az idegesített, hogy előttem valami történt a vásznon. Dehát szokott ezzel így lenni az ember. Főleg akkor, ha ezekre az üsd-vágd, nem apád, nem anyád címszóval ellátott, hihetetlenül mélyen szántó gondolatokat és mondanivalót tartalmazó alkotásoknak éppen nevezhető — hiszen ekkor a filmvilág ezernyi személyiségét sértjük meg — fdmekre váltunk jegyet. Ezúttal még az sem jelentett semmi különbséget, hogy Jean-Claude Van Damme, a sokak által istenített akcióhős alakítja a főszerepet. Ezzel együtt elképesztően halvány ez a produkció... A történetet teljesen felesleges ismertetni, hiszen ezt bárki kitalálhatja. Nem kell semmi más ehhez, mindössze egy nyúlfarknyi bennfentesség az akciófilmek világában. A Kickboxer cím azonnal eligazítja a nézőt. Persze a hazai forgalmazó élelmes és dörzsölt munkatársai alcímmel is Mindenki többet érdemelne ellátták a történetet: Vérbosszú Bangkokban. Ez aztán már annyira megmagyarázza, hogy mit várhat és láthat a tisztelt publikum, hogy még az óvodás gyerekek számára is tökéletesen érthető lesz. Na persze, éppen számukra nem különösebben ajánlom a film megtekintését. .Egyrészt, mert a sok vér, az agresszivitás nem utánzan- dó példa. Másrészt még a fiatal lelkek, vagyis az életkoruknál tucatprodukcióval lépett a nagyérdemű elé. Ahogy mondani szokás: ennél ő is többet érdemelne. Szaporíthatnám még a szavakat — teljesen feleslegesen. Nincsen értelme. Egy ilyen filmről ennél többet írni főbenjáró bűn lenne a filmszerető közvélemény ellen... — Szilágyi — fogva tapasztalatlan mozijárók esetlegesen azt hiszik, hogy ilyen egy jó film. A film sztárja Jean-Claude Van Damme egyre népszerűbb világszerte. Kétségtelen tény, hogy rendkívül kellemes, szimpatikus, sportosan férfias jelenség. Tehetségét már többször bizonyította. A gond mindössze egyetlen apró kis dolog: csupa mérsékelt színvonalú Kickboxer — Vérbosszú Bangkokban Irta: Glenn Bruce Fényképezte: Jon Kranhouse Zene: Paul Hertzog Főszereplők: Jean-Claude Van Damme, Dennis Alexio Rendezte: Mark DiSalle, David Woth amerikai, feliratos Forgalmazza: MOKÉP fe.n ® Szénből nincs hiány — Ha dolgoznak a bányászok, miért nincs szén? — érdeklődött tegnap egy ingerült olvasó ügyeleti telefonunkon. Mielőtt nevét elárulta volna, lecsapta a kagylót. A névtelenség ellenére közérdekű kérdését továbbítottuk a TÜZÉP salgótarjáni tüzelőanyag-telepére. Zoltán Győzőnét, a telep vezetőjét igencsak megleptük a hírrel: — Nem tudom, honnan találta ki bárki is, hogy nincs szén. Legfeljebb olcsó szén nem sok van, dehát mi az olcsó manapság? Ha pedig nincs az illetőnek fűtenivalója, rejtély, hogy hol kereste eddig. Jelenleg telepünk tele van szénnel, 7200 mázsa, azaz 12 vagonnyi a készlet! A két ünnep között ugyan leltároztunk, de január 2-ától nyitva tartunk. A drágább árfekvésű, NDK-brikett néven közismert fűtőanyagból 600, dorogi és várpalotai szénből 60—60 mázsa vár eladásra. Az import termék mázsája 311,30-ba, a dorogi 198,10- be, a várpalotai 179 forintba kerül. A hazai bányászat közismert nehézségei miatt rendkívül ritkán kapunk olcsó szenet. A keveset igyekszünk úgy elosztani, hogy valóban a rászorulók kaphassák meg. Ezen a helyzeten nem tudunk változtatni — de szén van! KIS(városi jellem)RAJZOK SPORTZSENI Egy kisvárosban sok különös figura él. Mindegyiküknek megvan a külön jellem(zőj)e, így a sportzseninek is. O állítólag életében nem rúgott még labdába. Közszájon forog a régi „pisti- kés” vicc, miszerint a kisfiút focizni invitálják, de az édesanyja megszólal, hogy ne tegyék, hisz Pistikének lába sincsen! Nem késik a válasz sem, miszerint, labda nincsen. Nos, ezt mesélik a legnagyobb hatalmú kisvárosi sportzseniről, aki fittyet sem hány az egészre. Ha nem is rúgott labdába, legalább látott már ilyet. Ez sem elhanyagolható. Állítólag életében egyszer fogta meg csupán a bőrgolyót, de az annyira idegen volt számára, hogy nyomban kért egy tűt és kiszúrta. így adta vissza a sportolóknak, s hozzáfűzte, hallott már ő olyanról, a nézők körében, hogy: „szúrd ki!” Sportzseni egyébként feladatai magaslatán áll. A ma szokásos gyakorlathoz híven gyakran ösztönzi edzőit a játékosok eladására, aztán a játékosokat fi- gyelmezeteti, az edző cseréjének szükségességére. Olykor a vezetésben is változtatásokat kényszerít ki, ám, aki vállalja a szerepet tudja: elődei sorsára juthat. Sportzseni tervei ismertek a szurkoló előtt. Mindenki tudja, elképzelései sokrétűek, azok megvalósítása esztendők óta késik. Ezért nem csalódik benne senki, ezért irányít hosszú ideje. O. Sokan arra várnak, hogy egyszer majd téved, s akkor talán megváltozik a sportélet. Addig azonban nélküle nem lenne igazi a kisváros. (vaskor) „Érted haragszom...” Köszönöm. Köszönöm, hogy válaszolt Szabó Ernőné. (,, Bátortalan optimizmus" december 13.) Ez azt jelenti, hogy mégiscsak olvasta valaki az írásomat. Mindjárt az elején bocsánatot kellene, hogy kérjek, de nem teszem. Én ugyanis „érted haragszom, nem ellened.” Ha ezt vette ki soraimból, mint ahogy írja „kellő ismeret hiányában az egyik leglátogatottabb művelődési intézményt kimondatlanul szükségtelennek ítélő vélemény”, akkor nagyon sajnálom. De meg kell mondanom: téved. Éppen az ellenkezőjét szerettem volna mondani. Azt, hogy akinek (mint azt sokan mondják) nem telik könyvre, bár nagyon olvasnának, annak számára nyitva áll a könyvtár 10 forintért évente, X ezer kötettel és Y számú újsággal, lemezzel stb. Értse meg a kedves válaszoló, hogy nekem az a véleményem: azért vagyunk kulturálisan gyengén tápláltak (köztük valószínűleg én is), mert nem élünk még azokkal aK tehetőségekkel sem, amelyek pedig adottak és szinte ingyenesek! Ehelyett állandóan azt halljuk és Mészáros Erzsébet tüzzománckiállítása A salgótarjáni műteremlakásban — évek óta csendben, a művészt jellemző szerénységgel dolgozik a zománcművészet egyik alkotója Mészáros Erzsébet, akinek remekeivel a nógrádiak közül már sokan megismerkedhettek. A művészeti alkotások egy része most Balassagyarmatra került, ahol a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban január közepéig nézhetik meg az érdeklődők azokat az alkotásokat, melyeknek bemutatómegnyitóján Réti Zoltán festőművész mondott vallomást azokról a lelki élményekről, melyek a tárlat képeinek megtekintése után őt megfogta. Két témakör hatott rá különösen. Az egyik azon képek sora, melyeken az előtér és a háttér szinte egyenértékű csendességgel, finomságokkal szólal meg — mely halkságokat a fák sötétsége még jobban kihangsúlyozza. Talán emlékeztet a távoli keleti bölcsek világára; nem ártana nekünk is itt, ahol élünk -— mondotta —, ahol tülekedünk lármázunk, rúgjuk és tapossuk egymást, észrevenni a csendet! A tisztaságot, az egyszerűséget. A rengeteg fehérségben lelkünk békességét és azt a vágyat, hogy szeressük a természetet és szeressük egymást. A másik világ, ami őt nagyon ipegragadta a lepkék, pillangók világa. Nagyon aktuális, napjaink kérdéseit feszegeti. A rendező értékes ötlete volt, hogy a felfelé szálló lepkét kiemelte a sorból, jelezvén, hogy ez a törékeny jelenség magasba tör, miként Madách Tragédiájában az ember. A pillangók, melyek vonzódon röpködnek a vörös fény körül — vájjon mi lesz velük? Több helyen feltűnnek. Csak öröm ez? Vagy aggodalom is, hogy mi lesz a mi szép világunkkal? A kiállításmegnyitó szónoka felhívta figyelmünket a fehér virágot kezében tartó fiatal leányra — Bethsabe — azaz az ifjúságra, vájjon mi lesz velük? És a hajnali lebegésre, valamint az imaginá- rius — azaz képzeletben létező hangulatra, melyet én sötét tónusú kék alapszínével szecessziós remekműnek ítélek, mely előtt sokáig el lehet tűnődni. A látogatót megragadja a kiállítás; a művésziélek mélyéből előtörő ötletei, fantáziadús képei, a belső lelkiélmény kicsorduló értékei. Elbájolóan kedvesek voltak a művészi átéltségben Jpemutatott versek, melyek ízlésesen simultak a kiállítás felforrósodott hangulatához. Csikász István előadóművész erre az alkalomra saját versével: ,,Egy kiállítás képei" — címűve) lepte meg a közönséget, míg Patakiné Kerner Edit egy elfeledett Heltai-vers bemutatásával növelte az est művészi értékét. Találó volt Réti Zoltán befejező mondata: „Nincs vége a klasszikus értékeknek, nem tűnnek el az elnnift évszázadok művészi kincsei, azok nemes és veretes mondanivalói: van remény arra, hogy mindig lesz az emberiségnek olyan rétege, aki az igazi értékeket becsülni fogja..." Életünkben is a nap mindig átdereng a homályon. Kamarás József Az elmélkedés pillanatai TÖRÉKENY TOJÁ$ Nemrég egy érdekes szemléltető eszközről hallottam. A tanfolyam résztvevőinek, akiket az élet törékeny, sebezhető voltára figyelmeztettek, nyers tojásokat osztottak ki. Minden résztvevő egy-egy nyers tojást kapott, amelyre ráírták a gazdája nevét. Ezt a tojást utána mindég magánál kellett tartania. Képzeljük el ezt a helyzetet! Kap egy nyers tojást, beteszi zsebébe, táskájába vagy bárhová. És így közlekedik az utcán, így száll fel a zsúfolt buszra. Ott lapul a tojás a zsebében akkor is, amikor munkahelyére, színházba, moziba, vendégségbe vagy randevúra megy. Ott van a tojás az ágyban, ha álomra hajtja a fejét. A cél: a tojást másnap sértetlenül visszavinni a tanfolyamvezetőnek. Ez a szemléltetési mód újra rádöbbentett arra, amit nagyon jól tudunk: az élet valóban nagyon törékeny. Sajnos, sokunknak van olyan tapasztalata, hogy volt olyan ismerősünk, akivel néhány nappal, órával vagy perccel előbb még beszéltünk, még örültünk az életnek, már nem beszélhetünk, s ma már nem láthatjuk egymást. Vajon ha most leltárt tartanánk életünkről, milyen eredménnyel zárnánk? Gondoltunk-e arra, hogy túl értékes ahhoz minden percünk, hogy veszekedéssel, haraggal vagy más hasonló haszontalan dologgal töltsük el? Napjainkban több biztosító áll rendelkezésre, még több biztosítással. Van-e biztosítás az életre, bebiztosíthatom-e magam az élet törékeny volta ellen? Jézus mondta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él: És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.” (Jn. II. 25—26.) Jézus megoldást hozott a felvetett problémára, Őrzi, óvja léptedet, s ha hiszel benne, életed megkezdett örök élet. Nem kell rettegned a holnaptól, a jövőtől, nem kell végtelenül elkeseredned, ha elvesztesz valakit szeretteid közül. Istennél mindenre van megoldás. A bűnre: a megbocsátás, a halálra: a feltámadás, az elválásra: a találkozás. Mindez Jézus által, aki barátod és Megváltód lehet. Gondoltál-e arra, hogy lakásodon és kocsidon kívül életedet is bebiztosítsd? Érdemes! Gyűrűs István mondjuk, hogy bezzeg tanulnánk mi, meg olvasnánk, meg művelődnénk, ha valaki' adna erre pénzt. Én is beiratkozott olvasója vagyok könyvtárunknak. Ritkán keresem fel az intézményt és ez az én hibám, senki másé! Azt írja Ön, hogy nyolcezer beiratkozott olvasójuk van. Ez szép kerek szám, de a városnak, Salgótarjánnak 50 000 lakosa van a megyének pedig kb. 225 000. Miért nincs beiratkozva a többi 117 000? Azt is írja Ön, hogy naponta 350 fő keresi fel a könyvtárat. Jó. De ha ebből mondjuk kb. 200 fő óvodás és kisiskolás, akit sétálni visznek oda, akkor már más a kép. Mondtam, hogy én viszonylag keveset járok könyvtárba, (önhibámból), de amikor voltam, nekem bizony eléggé kihaltnak tűnt. Ez persze felületes vélemény, de mások is. mondták. Kérdi Ön, hogy elégedetté tenne-e engem a zsúfoltság és sorban állás? Igen, ebben az egy esetben elégedetté tenne! Ugyanis ez nem zárja ki a „csend és rend” meglétét. A templomban is sokan vannak alkalmanként, mégis rend van. Csend is azért nincs mindig, mert vagy az egyik fél (pap), vagy a másik (hívők) énekel, prédikál vagy imádkozik. A könyvtár a kultúra temploma! Azt is hallottam, hogy a könyvtár a büfé megnyitása után bizony sört is, meg fröccsöt is „szolgáltatott”. Mostmár nem mert volt belőle affér. Nem tudni mi az igazság. Lehetne esetleg fagylaltot mérni és lángost is sütni, ne kelljen az olvasóközönségnek kimenni enni és inni. Higgye el. nem az intézményen, hanem a nyomorúságunkon humorizálok! De komolyra fordítva a szót: Önök nem veszik komolyan „az országra szóló, demagógiát sem nélkülöző kultúratámogató ígérgetéseket”. Ha arra tetszik gondolni, hogy ez a kormány valamilyen perverz elhatározás miatt nem támogatja a kultúrát, akkor téved! Egyed Gyula Uj év — Uj hónap — Új nő Hosszú, szőke haj, hatalmas kék szemek, rózsaszínre rúzsozott száj — vele indult a múlt esztendő. Néhány hétig csak őt láttam, aztán vége lett. Felbukkant, igéző barna tekintetével, az új hölgy. Talán az ezeregyéjszaka meséiből repült hozzám,' — majd éppolyan hirtelen el is tűnt. Még gondolkodni sem volt időm, jött a tavasz, és hozta őt, csábítóan hullámos fürtjeivel. Lengébbnél is lengébb öltözetű hölgyek követték egymást a nyáron. A tizenéves, telt ajkú barna, ágyban, párnák közt; a végzet asszonya a tengerparton; a hirtelenszőke, örökké mosolygós a szikláknál; a magas, karcsú a strandon, majd újra egy nagyon szőke (neki ijesztően komoly tekintete volt). Az ősz mintha lassabban telt volna. Lehet, hogy az érzéki csalódást csak a mandulavágású szemek, és az ívelt szemöldök okozta? Október: szauna a melíro- zott szőkével. Unott nézése csakhamar lecserélte őt a csupa élet molettre. Hetek múlva ő is egyhangúvá vált. Jött az állandóan csodálkozó, kissé bamba, de csinos szőke, hófehér fogakkal. Zöld szemeit hosszú téli estéken csodáltam, de hamar unalmas lett. És vége lett az évnek. Tizenkét hónap, tizenkét nő. Szavatossági idejük: egy hónap. S most? Minden kezdődik elölről. Csak a nők forgan- dók. (d—) í
