Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
1991. JANUÁR 3„ CSÜTÖRTÖK 5 PÁSZTÓ ÉS KÖRZETE Iskolák figyelmébe Pásztón már bevált! Hasznos tanácsok jégpályaépít'óknek A Dózsa György Általános Iskola karácsonyi ajándéka egy jégpálya, amellyel meglepte a pásztói fiatalokat. A felvétel is mutatja, hogy kis ráfordítással és sok-sok éjszakai munkával milyen nagyszerű sportolási-szórakozási lehetőség nyílik gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, s a gyerekeknél gazdagítja a tanórai testnevelést is. Hasonló kezdeményezése 1989- ben volt az iskolának, de mostani nagyobb felületen, a jégkorongo- zóknak és kezdőknek külön-külön elkülönített területet biztosít, csökkentve ezzel a balesetveszélyt. A jégpálya készítői az iskola testnevelési munkaközösségének tagjai, akik más iskoláknak, műkedvelő jégpályakészítőknek felajánlják tapasztalataikat. A jégpályát egyenletes felületű, salakos vagy aszfaltos területen célszerű készíteni. A pálya méretét úgy célszerű megválasztani, hogy a locsoláshoz használt cső vízhozama —3 °C és —• 10 °C között legalább egyórás permetező „hizlalást” tegyen lehetővé. Az árasztásos módszert nem ajánlják mert a 14 °C csapvizet 0 fokra lehűteni és a fagyási hőt felszabadítani gyorsan csak a levegőbe permetezéssel, nagy felülettel és vékony vízréteggel lehet. A pálya locsolásra 21 —23 óra és 4—6 óra között a legalkalmasabb. A korcsolyák által felaprított jégkását szőnyeggel kell elegyengetni és az esti locsolással visszafogyasztani. A reggeli locsolás a tükrös felület kialakítását szolgálja. A jégkása letolását csak 10 cm-es jégréteg esetén tanácsolják. Ügyelni kell arra, hogy a locsolással feljuttatott víz a jég felületén ne folyjon meg, csak annyit kell egy helyre permetezni, ami szinte azonnal megfagy. Figyelni kell arra is, hogy sózás a pálya közelében ne történjen, illetve átjárással a jeget ne szeny- nyezzék, mert a pálya előbb olvad és növekszik a balesetveszély is. Végül nemcsak a pálya megépítése, de annak védelme és karbantartása is igen fontos! A jégpályára tehát csak az menjen, aki értékeli mások és sajátjuk bennerejlő munkáját, és a sportolás lehetőségét, s vigyáz saját és mások testi épségére. Böllérkedik, lakodalmakban is fóz a mester Befuccsolt vállalkozás Szarvasgedén 1989 szeptember végén a gyarmati Balassa Ruházati Szövetkezet, a salgótarjáni Inno-Line Kft. és a szarvasgedei tanács közös vállalkozásaként indult a varroda. A tanács hétmillióval vett részt az üzletben, ami hatéves futamidős kölcsönt jelent számukra. Felújították a kastélyt, és kialakították benne a varrodát. Ahogy Szarvasgedén mondják, „ez csak a gyarmatiaknak volt bolt, mert a pincéjükben porosodtak ide hozott gépeik.” Negyven főre épült az üzem, igaz, teljes létszámmal soha nem dolgoztak. Mintegy másfél évnyi működés után Gyarmat úgy döntött: megy! Elvitték a gépeket, becsukták az üzemet. Szarvasgede alaposan hoppon maradt. Fizeti vissza a kölcsönt, miközben egy fillér haszna sincs, hiszen már nincs is min... Két hirdetést adtak fel a Népszabadságban, megpróbáltak vállalkozót keresni, ugyanilyen profilra, mert itt most minden a varroda céljait szolgálja (szolgálná). A sűrített levegő, a gőzhálózat, a világítás. Ha végképp nem megy, iskola lesz a valamikori kultúr- házból. És közben hat évig fizeti vissza a hitelt az önkormányzat, a semmire! Mert az üzlet befucs- csolt. Márkházi Petemét, a gyarmati szövetkezet főkönyvelőjét is megkérdeztük, mert úgy tűnik, itt az ő szerepük csak annyi volt, hozták és vitték beporosodott gépeiket. — Igaz, hogy mi vittük á gépeket, de a kockázat nálunk ugyanannyi, mint Szarvasgedén! — mondja Márkháziné. — Ötvenötven százalékban vittük be a vagyont, mi is vettünk új gépeket. A szarvasgedeiek felújították a kastélyt, az ott is maradt! „Kaptak” egy új épületet. Nem tudjuk, hogy tudják-e majd hasznosítani, de abban maradhatunk, ez az üzlet senkinek sem sikerült. Mi is vettünk fel hitelt, mi is törlesztünk. —Mi volt a bezárás oka? — Úgy kezdődött, hogy ők biztosítanak nyolcvan szabad munkaerőt. Állítólag ezt felmérték, de ez soha nem történt meg. Aki volt, az sem mind felelt meg varrónőnek, hiszen kellett volna, hogy valamilyen alapvető tudással rendelkezzen! Harmincszázalékos teljesítésekkel dolgoztak. Gondolhatja. mit jelentett ez a szövetkezetnek! Nem akartuk tovább viselni a sokmilliós veszteség terhét... Kondicionáló-, terem a házban — Erdőtarcsa. A községi önkormányzat segíti anyagilag a falusi szabadidős társaságot, s ennek fejében ők gondoskodnak az itt élők művelődési, kulturális igényeiről. így rendeznek be a művelődési ház egyik helyiségében egy kondicionálótermet, melynek eszközeit pályázat útján nyerték. Következő programjukként az egyesület már a pótszilveszterre készül. Régi hagyomány a községben, hogy a szilvesztert mindenki odahaza tölti, s januárban a pótszilveszteren együtt ünnepel majd a társaság. Javuló alapellátás a láthatáron — Szarvasgede. Kevés pénz, magas árak, szegényes ellátás. így sommázta nem éppen szívderítő véleményét egy vásárló a szarvas— aközség 570 lakosából a 100— 110 idős korút —, akkor is az egyik legfontosabb teendő az ezernyi közül a közellátás javítáHa a csizmám beszélni tudna... Kapuszta Pál csizmadiamesternél állandóan szól a rádió, parányi műhelye a falu politikai életének egyik színtere. Ilyenkor télidőben az erdőkürti disznóölések sűrűjében Kapuszta Pál csizmadiamester többször szorongatja a jobbsorsra érdemes kocafüleket, mint a kaptafát. S a kék színű melleskötény helyett fehér köpenyben vágja a disznókat. Nyáron és ősszel meg a lakodalmakban szakácskodik, főzi a húslevest a töltött káposztát meg a többifinomsá- got. De maradjunk a kaptafánál! Beszéljünk inkább arról, amiről a szentendrei. nagykátai. pásztói és szurdokpüspöki néptáncosok csizmái nem tudnak: Kapuszta mester messze tájon ismertté vált, keze munkájáról. — 1943-ban szegődtem inasnak nagybátyám. Kapuszta Sámuel mellé. Rokonság ide. rokonság oda, jobban hajtott, mint a-másik inasát. A szó szoros értelmében belémverte a szakmát, bár akkor is suhancként sem kellett engem hajtani, fogékony voltam a mesterségre. Az ötvenes években rövid ideig hűtlen lettem a szakmához, hiszen az állandó anyaghiány miatt nemhogy egy csizmát, de egy valamirevaló sarkalást sem lehetett megcsinálni. Elmentem a vendéglátóiparba dolgozni, de néhány év után idegileg belefáradva 1958-ban visszatértem a kaptafához. A lakásból leválasztott műhely a legparányibb zugában is szerszámok. A polcokon javításra váró és kész cipők, méret szerint kaptafák sorakoznak példás rendben. A szebbnél-szebb csizmák mutatóban s csak a fotós kedvéért kerülnek elő a tisztaszobából. — Ezeket a csizmákat borjú-, és marhabokszból készítettem. A biztonság kedvéért most vettem bőrt és talpat húszezerforintért, ki tudja mit hoz az infláció! Ez is mutatja, hogy a csizmadia- sághól meg lehet élni, de meggazdagodni sohasem. Ezt már annak idején a jó öreg Sámuel bátyám is jól az eszembe véste. És azt is. hogy szeressem a szakmát. Még ma is egy-egy jóformáért, cipő, csizma kényelmesebbre alakításáért éjfélig is dolgozok, spekulálok. Meg aztán a ,,szegény rokonról" sem lehet megfeledkezni. Egyre többen hoznak sarkalni cipőt, csináltatni féltalpat, Nem is csoda, a jelenlegi 3—4 ezerforintos cipőárak után. És még nem is mondtam sokat! Az is igaz, hogy újra fel kell támasztani a már majdnem eltemetett szakmánkat. Otven kilométeres körzetben nincs cipész! Ácsától, Vérségig jönnek hozzám a megrendelők. És érkeznek olyanok is, akiknek lábravalójuk elkészítését Pesten a klinikán sem vállalták. Kénytelen voltam kitanulni az ortopéd-cipőkészí- tés fortélyait. Nemrégen küldtem egy gyógycsizmát Ajkára az egyik megrendelőnek. írtak levelet, hogy megkapták a küldeményt, s a karácsonyi üdvözlő- sorok mellett számomra a megkapott csizmáért szóló köszönősor volt a legkedvesebb: „Olyan mintha a lábamra öntötték volna." A végzett munka öröme és az emberek elismerése, no meg a szakmaszeretet marasztal itt, a háromlábú székben. Meg az a sajátos életfilozófiám, hogy egy egy jól elkészített gyógycipővel az ember egészségét is védem, csizmáimmal a vigalomhoz is hozzásegítem, a sarkalással, a cipőtalpalással szürke hétköznapjaikat szolgálom. gedei vegyesboltban. Ezért itt is az a divat, mint,ami a körzet nem egy településén: jártukban-kel- tükben, dolguk intézése közben megyehatáron kívül vásárolnak az emberek, ha tehetik. S akik tehetik! Hiszen az idős és beteg emberek jó, ha az orvoshoz eljuthatnak. Ha csak őket nézzük A pásztói áfész által működtetett boltokba az elmúlt évben 46 alkalommal törtek be. Az elkövetők. a módszerek széles skáláját felvonultatták az ajtó felfeszítésétől, a kirakatüveg bezúzá- sáig, a rács kézzel való letépé- séig mindennel megpróbálkoztak. A szomorú végeredmény: mintegy másfél milliós kárt okoztak a nem éppen gazdag szövetkezetnek. A támadás fő célpontjai a gázcseretelepek voltak, nem egy esetben furgonnal járva dézsmálták meg a palackkészletet. A legfertőzöttebb terület Pásztó déli körzete: Kálló, Héhalom, Vanyarc, Kishágyon, Szarvasgede, Palotás, Erdőtarcsa. Az elmúlt évben a káliói ABC- be négyszer, az erdőtarcsaiba hétszer jártak betörők. A palotá- si ABC-ből egyetlen alkalomsa. Ezért is örömteli a hír, amelyről beszámolhatunk: aközségi ön- kormányzat asztalán fekszik egy magánvállalkozásban működő fűszer-csemege üzlet terve, amelyet minden bizonnyal elfogadnak és jövő tavasszal, vagy a nyár elején az új boltban is vásárolhatnak majd a szarvasgedeiek. mai 370 ezer forint értékű áruval távoztak a gátlástalan rablók. A sort tovább folytathatnánk, de ennyi is elég ok a pásztói áfész és a pásztói rendőrkapitányság közeli napokban létrejött kapcsolatának. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vagyonvédelmi alapítványának egyik tagja lett a pásztói szövetkezet azzal a feltétellel, hogy a lakókörzetéhez tartozó rendőri apparátust segíti, hiszen a fenti kiragadott példák is ennek szükségességét igazolják. A megállapodás első tárgyi bizonyítéka az a korszerű telefax-berendezés, amelyet a szövetkezet ajándékozott a kapitányságnak. Cserébe a rendőrség elősegíti az önvédelmi csoportok megalakulását és fokozza a járőrszolgálatot a szövetkezet kereskedel- mi-vendéglátóipari egységeinek környékén. TELEFAX A RENDŐRSÉGNEK /.’/•L-7/-7-7 Veszélyes vagy nem veszélyes? — Jobbágyi. Jegyzőt választott az önkormányzati testület volt vb- titkár, Molnár Miklósné személyében, Szabó Imre nyugdíjas pedagógus pedig az alpolgármesteri teendőket látja el a jövőben. A testületi ülés napirendjei között az „egyéb” kategóriában szerepelt a szeméttelep ügye, amiről végül is nem döntöttek. A selypi Csőszerelő Ipari Vállalat alakítaná ki Jobbágyiban telepét. A hulladék szerintük nem veszélyes, ám ebben a jobbágyiak nem biztosak. Ezért csak annyiban maradtak; visszatérnek rá, de úgy tűnhet, nem fognak megegyezni. Szabadságra vágyik az óvoda — Erdötarcsa. Legalábbis gazdasági önállóságra. S ez január elsejétől be is következett. A községi önkormányzat akarta így. A szervezeti irányítás egyelőre marad a kállói óvodavezetés kezében. A huszonhét erdőtarcsai óvodás ellátása, s az intézmény gazdasági finanszírozása évente másfél millió forintjába kerül a községnek. Idősek napja — Héhalom. Az ünnepek alatt idősek napját tartottak a községben. A helyi Vöröskereszt-szervezet kezdeményezte összejövetelen közel nyolcvan idős ember vett részt. A fehérasztal melletti találkozót az általános iskolások és az óvodások műsora tette meghittebbé. Közösségteremtő „buli” Taron Jól sikerült szilveszteri bált rendeztek Taron. Az új kultúrház nagytermében mintegy százötvenen vettek részt az óévbúcsúztató, újév-köszöntő vigalomban. A szervezők nem titkolt célja, hogy a középkorosztály év végi „buliját” hagyományteremtőnek szánják, ezzel is elősegítve egy jól összekovácsolt közösség megszületését a faluban. Szemüveg — helyben — Szirák. Komputeres szemvizsgálatot tartottak december végén a faluban. A budapesti szakemberek egész napos rendelési idővel dolgoztak az egészségügyi autóbuszon. Népszerűnek bizonyult az akció, főleg az idősek vették igénybe a szolgáltatást. Mindig praktikus az ilyen tevékenység, de most különösen időszerű volt, mert a pásztói területi rendelés szünetelése miatt Salgótarjánba és Hatvanba kénytelenek utazgatni a szirákiak szemüvegügyben.
