Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

tftPOZGATO.V A SÁTÁN KÖZELÉBEN - 3. oldal II. ÉVF., 1. SZÁM ÁRA: 5,80 FORINT 1991. JANUÁR 2.. SZERDA SALGÓTARJÁN, BALASSAGYARMAT, PÁSZTÓ, SZÉCSÉNY, BÁTONYTERENYE, RÉTSÁG VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA A kisgazda esete az autóbusszal Rétság és körzete -5. oldal * Elfogadták a költségvetést A parlament vasárnapi ülésén a képviselők elfo­gadták — Cl százalékos többséggel — a Magyar Köztársaság 1991. évi álla­mi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslatot. A döntés értelmében a költségvetés kiadásainak főösszege 931,69 milliárd forint, a bevételek főösszege 852,9 milliárd fo­rint, s a deficit végül is 78,786 milliárd forint lesz. A hiány finanszírozására a pénzügyminiszter a Magyar Nemzeti Banktól 60 milli­árd forint értékű hitel fel­vételére kényszerül, az' ál­lamkötvények kibocsátása várhatóan 15 milliárd forint körül alakul, míg, a kincs­tárjegyek állománya 3,8 milliárd forinttal növekszik. Lap a gazdáknak Az Agricola Kiadó és Ke­reskedelmi Kft. a múlt évi próbaszámok után január elejétől rendszeresen megje­lenteti agrárgazdasági heti­lapját, a Magyar Gazdát. Az újság hetente negyvenezer példányban hagyja el a nyomdát. Rendőrbravúr — Kisecset. A karácsonyi és az újévi ünnepek között vá­ratlan látogatók jártak a kisecseti élelmiszerboltban, s jelentős értékű árut lop­tak el. A bejelentést köve­tően a rendőrség bravúros gyorsasággal elfogta a há­rom elkövetőt: Lakatos Gé­za, Nótár Péter és Mihály Géza becskei lakosokat, akik beismerték tettüket, s egy­ben fény derült arra is, hogy számukra a lopás köz­vetlen megélhetési forrás ... Keresik az év emberét — Szécsény. A Szécsényi Szó című városi lap hagyo­mányainak megfelelően meg­hirdette az „Év embere Szé- csényben ’90” pályázatot. A város lakossága a Skála Áruházban elhelyezett gyűj­tőládába dobhatja be sza­vazatait január 10-ig, s a voksok összeszámlálása után döntenek, vajon, ki is volt a sikerember tavaly a városban ? A legboldogabb esztendő — Bonn. A német törté­nelem egyik legboldogabb, legszerencsésebb évének mi­nősítette 1990-et, az újra­egyesítés évét Helmut Kohl német kancellár. Üjévi tele­víziós köszöntőjében úgy vélte, hogy 1991-ben, nem ütolsósorban a robusztus nyugatnémet gazdaságnak köszönhetően, „a nehéz át­menet kellős közepén tartó” Kelet-Nt .etországban is ja­vulás áll be. A kancellár üdvözölte azt a fejleményt, hogy 1990-ben „kiléptünk a kelet—nyugati konfliktus árnyékából”, a határok egyre inkább Veszí­tenek elválasztó jellegükből. Meg kell azonban előzni, hogy a jóléti szakadék a Nyugat és a Kelet között új akadályokat teremtsen. A pápa üzenete „Ez jő mulatság, férfimunka Kongó kijózanítók II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magyar roknak. A pápai üzenetet az Esztergomi Érseki Főhatóság juttatta el hétfőn az Mii­nek. „A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es eszten­dőnek, vagyis annak az év­nek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésem­mel és bátorításommal, hogy biztosítsalak mindnyájato­kat atyai szeretetemről és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendő­ben egyre jobban mélyedje- tek e| a keresztény hitben. Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesek­hez és szerzetesnővérekhez, annak a lelkipásztori erő­feszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követel­nek meg tőlünk. Az egész magyar népre kérem Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lé­lekkel nézhessen szembe az úi esztendővel. A Boldoqságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya” legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar kato­likusoknak ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal. II. János Pál pápa” (MTI) A hölgytársak által ezer­szer szidott férfiak ilyen vagy olyan keblei nyugodtan elé­gedettséget tükrözően da­gadhatnak az év elején. Min­den oku(n)k megvan rá. A Nógrád Megyei Alkohol- detoxlkáló Állomás főápolója, Búj József, ugyanis nem tit­kolt meglepetéssel tájékoz­tatta lapunkat: a szilveszte­ri mulatozás során egyetlen embert sem kellett beszállí­tani kezelésre! Nemcsak a szakemberek, hanem szerkesztőségünk is alaposan meglepődött az örömteli hír hallatán. Elisme­résünkként, a költő után sza­badon, ml is gratulálunk férfi­társainknak! Göncz Mrpadl újévi köszöntője Honfitársaim! Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, ha­zánk minden polgárának, s hazánk határain túl minden ma­gyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet ma­gunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendője ígérkezik. Ne áltassuk magunkat: amiben eddig éltünk, s amit so­kan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drá­gán. Visszaút nincs, v.hből p helyzetből "u k Flóré menekül­hetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk: által any- nyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy je­lenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. (Folytatás a 2. oldalon) Ifjúság és Informatika Alapítvány Oktatóbázis a közgazdasági egyetemen A Szekér Információs Rt. és az Élelmiszer Adatbank Kft. alapítványt hozott lét­re Ifjúság és Informatika néven, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium egyet­értő támogatásával. Az első cél, hogy korsze­rű oktatási módszerek és eszközök segítségével a ha­tárokon belül, illetve azo­kon kívül élők részére to­vábbképzési, átképzési le­hetőséget biztosítson. Az alapítvány mindenkit fo­gad, aki magyar nyelven szeretne tanulni függetlenül attól, hogy Magyarországon, a könnyező országokban, vagy távolabb él, milyen anyanyelvű, milyen állam­polgárságú. Elsősorban oktatóbázisai­kon a diákoknak és taná­roknak adunk olyan lehe­tőséget, hogy kedvező fel­tételek között sajátítsák el az alapítvány számítógépei­nek és berendezéseinek ke­zelését, valamint a számító­géppel támogatott szakmai ismereteket, amelyek nél­külözhetetlenek az oktatási reform sikeres megvalósí­tásához. Másodsorban olyan szá­mítógéppel támogatott to­vábbképzési, átképzési szak­mai programokat kínálnak, amelyek a vállalkozásban érdekelt szakembereknek és (Folytatás a 2. oldalon) Sas-repülés a Józsiban Lesz mozdonyvezető­sztrájk Ma reggel 5 órától két­órás figyelmeztető sztráj­kot tartanak, mert hosszas tárgyalások után sem sike­rült kiharcolniuk a 29 szá­zalékos béremelést — kö­zölte az MTI-vei Borsaik Já­nos, a Mozdonyvezetőik Szakszervezetének aleliiö- ke. A MÁV 1991. január 1- től minden dolgozójának, így a mozdonyvezetőknek is csak 25 százalékos alapbér- emelést helyezett kilátásba, amit a masiniszták kevés­nek találnak, mert — véle­ményűik szerint — túlóráik jelentős csökkenése miatt vallójában alapbérük csak (Folytatás a 2. oldalon) — Salgótarján. Hol van már a tavalyi és az azelőtti hó?! — emlegettük sokan, nem kis nosztalgiával a ko­rábbi évek — „made in Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont” — városmozgató já­tékait, óévbúcsúztató prog­ramjait, melyekből 1990-re mindössze a Pop-Sikk jazz- balettegyüttes fellépése, egy szerény tombolasorsolás és minden nézőnek egy kis pohárnyi pezsgő maradt. Pedig, hogy van igény az önfeledt, közös szórakozásra azt mi sem bizonyítja job­ban, minthogy a Mikroszkóp Színpad vendégjátékát telt ház várta és mindvégig lel­kes taps kísérte. A közönség készséggel énekelte együtt" (Folytatás a 2. oldalon) Sas József Borúlátó magyarok Jobb lesz-e az 1991-es esz­tendő, mint az előző volt? — tették fel a kérdést a brit Grhip közvélemény-kutató in­tézet munkatársai harminc- nyolc országban. A válasz —, mint várható volt —, jellegze­tesen tükrözte az egyes or­szágok gazdasági-társadalmi helyzetét, bár akadt egy-két meglepetés is. Kiderült, hogy semmi jót sem várnak az 1991-es évtől Ma­gyarországon, a Szovjetunió­ban, Kanadában és még ti­zenkét másik országban. Ma­gyarországon a megkérdezet­tek 82 százaléka mondta ma­gát pesszimistának, a Szov­jetunióban 46, míg Kanadában 45. Boldog új évet! — köszön­tött be az ismeretlen, ma- dárcsontú, borostás arcú fi­atalember lakásunk ajtaján, még szilveszter délutánján. Józan volt, és elesett, s va­lamiért nagyon sietős a dol­ga. Intézzük hát el gyorsan. Az utóbbi években megszok­tam már, hogy ez idő tájt vadidegen emberek csenget­nek be hozzánk — sokszor tomposán öltözött, sötét bő­rű asszonyok, karjukon, lá­buk mellett gyerekkel —, és némi adomány reményében- fejében köszöntenek. Mint boldogabb időkben a ké­ménykotrók. Mennyire megszaporodtak a „kéményseprők” (szép csendesen) kies hazánkban! Jó ideje nem kényeztet már el bennünket az élet. Egyre többet dolgoztunk, és egyre nehezebben boldogul­tunk. Mára tele van a vá­ros, a falu egykedvű, fáradt, bizonytalan és borúlátó em­berekkel. Nagyon ránk fér a jókívánság! Nagyon kelle­ne már a valósággá válás! Sorsfordító, küzdelmes évet hagytunk magunk mögött. Milliók kívánták a változást, s bekövetkezett. Bár egyelő­re pontosabb, ha azt mond­juk: megkezdődött... Meg­kezdődött a sokszólamú, ma­gántulajdonon alapuló, par­lamentáris és demokratikus társadalom kiépítése. Előttünk az új esztendő — a politikusok nem sok jóval kecsegtettek az elmúlt he­tekben. Pedig igencsak hit­tünk nekik és bennük a vá­lasztások idején. Hittünk — és remélem, még sokan hi­szik továbbra is —, hogy a rendszerváltással anyagilag is jobbra fordul a sorsunk. Egyelőre azonban ez nagyon távolinak látszik. Bizony, bi­zony, illúziók rabjai marad­tunk, mint történelmünkben annyiszor... A beteg em­ber nem máról holnapra gyógyul meg; súlyos beteg­ség esetén a terápia bonyo­lult, hosszú. A magyar tár­sadalom pedig súlyos bajok­kal küszködik... A jobb világ ígérete és vágya sok évtizedes várako­zásunk. És részben még min­dig csak várakozás. Persze nagy eredmény, hogy szaba­don, ideológiai és napi po­litikai kötöttségek nélkül gondolkodhatunk, írhatunk, beszélhetünk, hogy igaz sza­vainkért nem kell álarcba bújnunk, rettegnünk. A ten­nivalók java, lényege azon­ban még hátravan. Jól mű­ködő gazdaság, társadalmi szolidaritás kell. A mostani helyzetből még sokára lesz szociális piacgazdaság. Ne vegye el azért ked­vünket az illúziótlanság! Emberlétünk hitet, bizalmat követel. A legnagyobb el- esettségból is vezet kiút fel­felé. Csak nem szabad be­letörődni, csak nem szabad megadni magunk. A kitartó, áldozatos munka, a nehéz­ségekkel gyűrköző aktivitás —, bármennyire is lejára­tott a gondolat — megter- mi gyümölcsét, és a meg­tiport nép, nemzet, „a haza fényre derül”. Boldog — sőt boldogabb — új évet kívánok hát min­den kedves olvasónknak! Sulyok László Tűrj ÉV - RÉGI VÁRAKOZÁSOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom