Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-04 / 207. szám
4 tnnmiEj LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 4., KEDD 'YVélemény Színházi esté(k) a képernyőn Shakespeare „Vízkereszt...”- jét sugározta a napokban a tv a budapesti Katona József Színházból. Tudom, hogy a minősítés nem a tévékritika dolga, hiába is van jócskán mondandóm a kitűnő rendezésről, a friss játékstílusról. De — úgy vélem — éppen ideje, hogy szó essék a televízió „élő közvetítéseinek” sokéves gyakorlatáról. Ki kell már végre mondani, hogy felbecsülhetetlen értékű, küldetésjellegű vállalás ez, különösen ma, amikor egyre kevesebben jutnak el színházba azok közül, akiknek — Goethe modorában szólva—jámiok kellene. Örökös vitatéma persze, hogy akiknek sem pénzük, sem idejük ilyen „lulcus” elfoglaltságokra, vajon a késő estébe nyúló tévéadást végignézik-e akár a társulat, akár a szerző, vagy éppen a darab kedvéért. Mindenesetre, Wisinger István — aki évek óta meggyőző szakmai felkészültséggel, mély empátiával, saját magának is örömet okozva .vezeti e műsorokat — egymillióra taksálta a potenciális nézők számát. Bár nem lehet sem igazolni, sem szaván fogni őt, annyi egészen biztos, hogy ismét sok ezer ember ismerkedett, lett gazdagabb Shakespeare örökbecsű gondolataival. Ólyanok sem voltunk kevesen, akik — többször, többféle felfogásban — láttuk már a „Vízkereszt...”-et, s számunkra azért volt érdekes az újabb változat, mert Babarczy László mai értelmezését, a zömükben új arcú, fiatal művészek szerepformálását összevethettük korábbi benyomásainkkal. Ebben segített néhány emlékezetes „Vízkereszt...” előadás képeinek bejátszása, egy-két nagy formátumú színészegyéniség alakjának felidézése. A televíziós közvetítést kísérő beszélgetésekből sok minden más is kiderült. Bemutatkozott például hat kezdő színész, akik a főiskoláról közvetlenül kerültek az ország vezető színházához. Némelyikük — Söptei Andrea és Kaszás Gergő — nagyon okosan korukat meghazudtoló érettséggel nyilatkozott a beilleszkedés problémáiról, a színésszé válás folyamatáról, a különböző nemzedékek viszonyáról. Mozaikszerű vallomásaikból is kitetszett: személyiségformáló műhelynek sem akármilyen a Babarczy-isko- la. A beszélgetések egy másik fonalán Wisinger a Katona József „színházi jelenség” okait, természetét firtatta. Az igazgató elhivatottságuk, értékeik tudatában, de példamutató szerénységgel helyezte el „társulatát” a hazai és a nemzetközi színházi világban. Pedig, hogy van mire büszkének lenniük, azt a műsorvezető által tekintélyes nyugati szaklapokból felolvasott, elismerő kritikák, a dicsérő jelzőkkel közel sem fukarkodó méltatások is bizonyítják. Aligha számítanak kulissza- titkoknak ezek az információk, mégis beavatottak leszünk általuk, gyarapszik ismeretünk, elmélyült tudásunk, műveltségünk. Természetes, a helyszín varázsát, hangulatát technikailag még oly tökéletes közvetítés sem tudja visszaadni, de igazán nem kevés, amit e műsortípus felvállal és szisztematikusan teljesít. Érdeklődéssel, kíváncsian várjuk a legközelebbi adást Kaposvárról, amely az ugyancsak jónevű Csiky Gergely Színházba invitál megszámlálhatatlan közönséget. ■ - —csongrády— „Az évtizedet meghatározó nők" Hat kategóriában : színház- és filmművészetben, tömegkommunikációban, politikában, irodalomban, a popzenében és a sportban kellett a franciáknak kiválasztaniok azt a tíz nőt, akik országukban “meghatározó egyéniségek” voltak az elmúlt évtizedben. A felmérést a Figaro-Madame magazin végezte el, egy közvélemény-kutató intézet segítségével. Érdekesség, hogy — bár különböző kategóriában kellett szavazni — a színésznők közül a legnépszerűbb is csak a harmadik helyre került a statisztikában „az évtizedet meghatározó” nők sorában: a neves sztárt Isabelle Adjanit népszerűségben megelőzte egy televíziós politikai műsorvezető, Anne Sinclair és a tavaly még legismertebb francia sportolónő, a szinte minden elképzelhető kerékpárosversenyt megnyert Jeannie Longo. A színművészek kategtóriájában győztes Adjani mellett a két másik színésznő a listán Carole Bouquet, aki nemcsak filmjeiből ismert az országban, hanem a gyermek- és családvédelmi akc iókban vállalt szerepléséről is, és Emanuelle Beart. akit a közönség az évtized nagy felfedezettjének tart. A két „meghatározó” jelentőségű politikus-asszony a jobbközép soraiból kerül ki. Georgina Dufoix, aki visszavonult az aktív politizálástól, s ma a francia Vöröskereszt elnöke, de egyben a kábítószerek elleni küzdelem megbízottja. A másik Michele Barzac volt egészségügyi miniszter, aki ma saját pártján, az RPR-en belül is ellenzékbe szorult. ‘Dísztávirat Zemen Ferikének Patakra! Nagyon sok boldog születés- és névnapot, mindkettőtöknek jó egészséget kíván Dejtárról a mama, dédi. U/ \Az si/ U/ U/ U/ U/ U/ \i/ U/ U/ U/ sl/ U/ U/ U/ U/ U/ # Stoszek Ferikének! Név- ^ * és születésnapod * l alkalmából a világon minden jót kíván neked Ágika, ■ t Marika néni és Apuci! Szent Borbála ünnepén A bánya védőszentjének napján a régi időkben munkaszünet volta bányákban. Ilyenkor dísz egyenruhában, zászlókkal vonultak fel a bányászok ünnepelni. Ezeknek az ünnepeknek a magyarországi elterjesztésében az idegenből jött bányamunkások játszották a főszerepet. Az idős bányászok visszaemlékezése szerint egyes bányáknál a teljes ima szövegét, másutt csak egy rövid fohászt kellett elmondaniuk. (Baglyasalján, Salgóhá- nyán olyan szigorúan vették az imádkozást, hogy munkába állás előtt igazolni kellett az istentiszteleten való részvételt). Minden bányában leszállás előtt a .ferrardó" -ban (ferezoló)-ban fohászkodtak Borbálához. Az ima szövegére Gecse Tamás, kazári nyugdíjas bányász már csak töredékesen emlékezett 1978-ban: „Bányászok kedves védőszentje / küzdők, haldoklók reménye / Vagy te, dicső Szent Borbála. I Ments, ha veszély rontana ránk!" Szent Borbála a bányászok védőszentjének ünnepnapja december 4-e. Az országban elterjedt Borbála-napi szokások (férjjóslás, kotyolás stb.),a bányászok körében nem ismertek. A szentet tisztelték, tőle várták a segítséget a bányaszerencsétlenség esetén. A babonás hit és a küzdelmes élettel szorosan összefüggő vallásosság általános elterjedéséhez hozzájárult a bányászok életében a foglalkozásból adódó nagyfokú bizonytalanság, amit csak fokozott az alacsony technikai színvonal, a „gründolási" láz idején a hanyagsága az ennek nyomán fellépő gyakori bányaszerencsétlenség. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tisztviselőinek és munkásainak életében az egyházi ünnepek mellett a kifejezetten bányászünnepek: a július 8-i Prokop-nap és a december 4-i Borbála-nap volt munkaszünet. Szent Borbála ünnepnapján az öregek szerint — amit különböző források megerősítenek, ingyen kapott minden bányász húst, kenyeret, bort. A többi ünnephez hasonlóan egyenruháját felvéve a tiszti karral az élen vonultak a bányászok istentiszteletre, majd a délutáni mulatságra. A sújtólégrobbanás következtében a bányász, akit a tűzeső ellepett, nem talált magyarázatot a jelenségre, így természetfeletti erők összefogására gondolhatott csak. A gyakori omlás, bányabeli robbanások elten imádkozással próbált védekezni. Az időszámításunk szerinti 306- ban vértanúhalált halt nikodémiai királylány tiszteletére a XIV. században már minden bányász ünnepe volt. Az örökös veszedelemben élő bányász előszeretettel tisztelte és fordult Szent Borbálához hívta segítségül szükség esetén. Nagy valószínűséggel a Hollandiából eredő szent tisztelete Csehországon, Krajnán keresztül jutott el Selmecbányára is: itt találkozunk nevével először a magyar ércbányászattal kapcsolatban. A XV. században a Borbálakultusz behálózta a felvidéket, ám ereje lassan csökkent. A kultusz utolsó nyomát— imában—a salgótarjáni szénmedencében, az etesi Gusztáv-akna dolgozói között találta meg Krupár Géza bányamérnök 1928-ban. „Oh, Szent szűz Borbála Hozzád fordulunk mindazok, akik a föld mélyébe leereszkedünk. / Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól. / Könyörögj érettünk s légy erős pártfogónk. / mindörökké, Ámen!” Ezek az ünnepnapok és az azt követő másnapok termelési és szállítási gondokat okoztak a társulatnak. Zemlinszky Rezső bányaigazgató például 1878. december 6-án így ír erről:, Jólehet a Borbála-napot hivatalosan nem ünnepeljük meg, mégis erős visz- szaesést okoz ez a széntermelésben, amit csak vasárnapig tudunk behozni." A német és cseh nyelvterületről idekerült bányamunkások lehettek azok, akik a társulat akarata ellenére is megünnepelték a Borbála-napot. Az igazgatóság pedig tehetetlen volt az ősi bányászszokások követőivel szemben. Ezt az is alátámasztja, hogy ettől kezdve a Borbála-nap megünneplésével kapcsolatban nem fordul elő több jelentés, ami arra utalna, hogy az ünnepet vagy sikerül erélyes rendszabályokkal a hétköznapok sorába iktatni, vagy inkább sikerült közös megegyezéssel vasárnapra „áthelyezni". 1990-ben minden szénbányavállalat, az OMBKE helyi csoportja megemlékezik Szent Borbáláról. Így történt ez Nógrádban is. December 3-án, 17 óra 30-kor a salgótarjáni fóplébánia templomában rendeztek hálaadó misét. Hibbei Sz. Ferenc mssm nograd szépé t2Hnmu Szavazzon Ön ’90 is! GALAXIS SPORT BUTIK Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet Nánai Andrea „Balassagyarmaton születtem, 1971-ben. A Balassi Bálint Gimnáziumban tavaly érettségiztem, azóta a Balassagyarmati Rendőrkapitányságon dolgozom. Adminisztrátor vagyok. Szabad időmben olvasok, zenét hallgatok és angolul tanulok.” Kapuvári Judit ígéretünkhöz híven, lapunk hasábjain megismerkedhetnek az első megyei szépségverseny résztvevőivel! Ki a legszebb, ki a legvonzóbb? A döntés az Önök kezében is ott van! Szavazzanak! Az Önök voksai döntik el: ki lesz a közönségdíjas? A szavazás módja roppant egyszerű! Nem kell mást tenniük, mint a kiválasztott hölgyről közölt fotókat kiollózni lapunkból és személyesen vagy postai úton eljuttatni a József Attila Művelődési Központ címére: Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. 3101. A borítékra ne felejtsék el ráírni: Nógrád szépe! Szavazzanak! ne feledjék: a döntés az Önök kezében is ott van! Holnapi számunkban Fodor Noémivel (Karancskeszi), Dem- kovics Ritával (Salgótarján) és Dúzs Attiláné Csatlós Évával (Salgótarján) ismerkedhetnek meg olvasóink. B. Kiss Szilvia „Húszesztendős vagyok, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet nyomdájában dolgozom. Egyedül nevelem hároméves kisfiámat. Szeretem a divatos ruhákat és imádok kötni.”
