Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-04 / 207. szám

1990. DECEMBER 4., KEDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRZETE KFEIVWI 5 Endrefalva A községben lakók megelégedé­sére megalakult Endrefalván a Szécsényi Híradástechnikai Javí­tó Kisszövetkezet kihelyzett rész­lege, ahol a lakosok a meghibáso­dott rádiókat, színes és fekete­fehér televízióikat, hidroforjai­kat, és a háztartásban használatos valamennyi elektromos berende­zést adhatják le javításra. Az átve­vőhely heti két alkalommal, ked­den és pénteken várja az endrefal- vi lakosokat. Karancsság Idén márciustól, a helyi fiatalok szórakozási és kikapcsolódási le­hetőségeit biztosítva minden hét szombatján táncos diszkóprogra- ' mókát rendeznek a karancssági presszóban. A teltházas „bulik" nagy népszerűségnek örvende­nek, s külön öröm a rendezőknek, hogy a más településeken ilyen al­kalmakkor gyakran tapasztalt rendbontások itt ismeretlennek számítanak. Nagylóc A jövőben létesülő új iskola te­rületét már kijelölték a község­ben, de az építkezés még nem kez­dődhetett el. Ám nem ültek babér­jaikon a helyiek. A helyi parókia melletti területen csaknem telje­sen egészében elkészült az iskolai sportpálya. A 90%-os készültsé- gű létesítményt a jövőben körül­kerítik és vékony salakréteggel borítják le. Piliny Piliny lakossága úgy döntött, hogy külön válnak az endrefalvi közös tanácstól, és ezután a köz­ség teljes önállósággal dolgozik. Több testületi ülés után december 1-jén, szombaton Horváth István­ná jegyző irányításával megkezd­te működését a pilinyi polgármes­teri hivatal. A decemberi felada­tok közül az egyik legfontosabb: rendezni a polgármesteri hivatal jogi helyzetét, ugyanis az egyik helyiségét most a posta bérli. Pösténypuszta A közigazgatásilag Szécsény- hez tartozó kis település — első­sorban v- fiatal korú lakóinak vá­gya valósult meg akkor, amikor hosszú esztendők után újra mega­lakították a helyi futballcsapatot. Az „aranylábú fiúk” a mostani körzeti bajnokságban szerepel­nek, több-kevesebb sikerrel, ám a hangsúly — mint azt ők is megfo­galmazták a rendszeres mozgá­son, sportoláson van. Felújított lakások — Szécsény. Az önkormányzat 172 bérlakást „örökölt,, a tanács­tól. Az épületek kezelője a költ­ségvetési üzem. Az elmúlt negyed században a tanács minimális pénzt fordított az épületek felújítására, karban­tartására. Az utóbbi 6 évben a la­kásokat terv szerint felújították, korszerűsítették. Jelenleg két he­lyen dolgoznak az üzem szakem­berei: a Rákóczi és a Batthyányi út sarkán lévő 4 lakás felújítási munkái befejezéshez közelednek. Mindkét épülettömbben decem­berben befejeződnek a munkála­tok, s a lakók visszaköltözhetnek az egyedi fűtésű komfortos laká­sokba. A városban a 172 lakásból 3 épület változatlanul elhanyagolt állapotban van, de ezek vályogból épültek, s olyan állagúak, hogy nem érdemes rájuk költeni. Az elképzelések szerint a jövőben ezeket lebontják. Múzeumbarátok közgyűlése — Szécsény. A múzeumbaráti kör hétfőn este a Kubinyi Ferenc Múzeumban tar­totta éves közgyűlését. A 309 főt számláló közösség idei tevékenységéből kiemel­kedtek a klubfoglalkozások, előadások. Többek között vendégük volt dr. Pálmány Béla, Kulcsár Péter, dr. Hír János (történészek) és Lőrincze Lajos. A csoport a hagyományokhoz híven részt vállalt a város szépítéséből. Benczúrfalván rendbe hozták és megkoszorúzták Benczúr Gyula síremlékét. Több kirándulás, túra, szín­házlátogatás is szerepelt az 1990-es programban. Elnök marad a polgármester Nyílik a cukrászda —Szécsény. A helyi öregek úgy mondják; a korábbi évtizedekben a jelenleginél lényegesen több kocsma volt a településen. A ma­iak közül néhányan ellenben úgy vélekednek, hogy nagyon is sok a vendéglátó egység a városban, hisz — kis túlzással élve — szinte egymásba érnek az „ivók”. A Szécsényi Egyesült Áfész el­lenben elsősorban üzletpolitikai szempontból döntött úgy, hogy a főúton lévő, a vasbolttal szembeni helyiséget — mely volt már élel­miszerüzlet és „dekás bolt” is, a jövőben cukrászdaként üzemelte­ti. A bérelt épületrész kétmillió forintjába került az üzemeltető cégnek. Manyi néni Szécsényben a 13 önkormányzati tag közül az egyedüli hölgy özv. Horváth Béláné, Manyi néni. Mivel vívta ki az emberek bizalmát? Azok, akik ismerik szervezőkészségét, igazságérzetét, a városért, az ott élő emberekért érzett felelősségét azoknak megválasztása nem meglepetés. Ter­mészetesnek tartják, hogy bizalmat kapott az emberektől. Egy alkalommal azt mondta: a legnagyobb elismerés, amit az emberektől kaphatunk a biza­lom, s ezzel nem szabad visszaélni. O szolgálatnak tekinti a bizalmat. A város, amelyet szolgál, s évekkel ezelőtt is szolgált, nem volt mindig kegyes hozzá. Alig hogy férjhez ment, férjét koncepciós perbe fogták. Még be sem gyógyult a lelkükön a seb, amikor Horváth Bélát igazságtalanul — az 1956-os eseményekben való részvétel miatt 4 évre bebörtönözték. Ekkor az emberek egy része elfordult tőle. A nehézségek alatt nem roppant össze. A hite erőt adott a túlélésre. „Az Hosszú ideig nem kapott munkát. A férjének sem volt könnyű elhelyezked­ni. A lelke mélyén mégsem érzett gyű­löletet. 1990 elején ment nyugdíjba. Amikor becsukta maga mögött a múzeum ajta­ját, amikor mégegyszer végignézett a múzeumkerten, elmondhatta érdemes volt dolgozni. A keleti bástya, a mú­zeum környéke, a temetőben a pan­teon, a felújított Szent István-emlékmű, a sok-sok emléktábla, a felejthetetlen kirándulások hangulata, a jól sikerült klubdélutánok, előadások őrzik szer­vezőkészségét, lokálpatriotizmusát. Amit eltervezett, azt véghez is vitte. Mindig volt hozzá ereje, hite, meggyő­ződése, s mindig voltak tettrekész segí­tőtársai. Hosszú éveket töltött a mú­zeumban, de számára talán a legered­ményesebb az a 13 év am it a múzeum­baráti kör „mindeneseként” töltött el. Most nyugdíjasként mint önkor­mányzati tag hittel és alázattal dolgo­zik, fáradozik azért a városért, ahol szü­letett, ahol a rokonok, barátok, ismerő­sök élnek: azért a városért, melyet min­dig magáénak érzett és vallott. A 75. születésnapon, a szeretett asszonnyal gondolatban elveszítettük, váratlanul megérkezett. Talán az Isten küldte haza, mert három nap múlva ágynak esett és két hét múlva meghalt... Szegény gyerek voltam, ennek megfelelően telt gyermek­korom. Elvégeztem a hat elemit, aztán voltam kanász, nap­számos, sihederként pedig már az etesi bányában dolgoztam. ’37-ben vonultam be katonának. Kitört később a világhábo­rú, engem leszereltek... Elmentem rendőrnek Pestre. Kemény egy ügy volt. Gróf Almási Pált is pofon csaptam egyszer, mert kocsival neki­ment a villamosnak. Volt tárgyalás is, s azt megúsztam. ’45- ig voltam rendőr, akkor kezdődött igazi kálváriám... tatlan érzés volt. Aztán még alám tettek egy kicsit! Egyenesen Petőfibányára helyeztek egy építkezésre, mert ismerték rendőrmúltamat! Petőfibányáról jó munkám révén egy év múlva engedtek el, miután »megbízhatónak« nyilvánítot­tak... Azóta fiam, hál’ Istennek jól vagyok. Becsülettel dolgoz­tam 24 évig Tarjánban, a síküveggyárban. De hiába nyugdí­jaztak le, nem bírtam az itthoniétet, és kellett az a kis pénz is. Idén októberben azonban megunta a család. Hagytam ma­gam befolyásolni. Nem szenvedtem eleget, most még velük is vitatkoztam volna?... Ez az én eddigi életem rövid krónikája, igazán dióhéjban...” Szécsény egyik nevezetesége a Rákóczi úton, a város szívében található, és az errejáró látogatók által gyakran megcsodált Tűztorony, amelynek felújítási munkáiban is részt vállaltak a helyi városszépítők. emberek eredendően jók és nem go­noszak. Csak egy részük gyenge jelle­mű és befolyásolható. Többségük ember tud maradni minden körülmé­nyek között”—jegyezte meg egy alka­lommal. Ő ilyen ember. Ilyen neveltetést ka­pott édesanyjától, s ebben a szellemben nevelte fel két fiát is. Sólymos László Vaskor István Üj színfolt a palettán A Szécsényi Szó Kulturális Társulás új színfolt a város közművelődésének palettáján. A társulást magán- és jogi sze­mélyek alakították. Bakos László a társulás elnö­ke elmondta, hogy egyik fő fe­ladatuk a Szécsényi Szó városi újság menedzselése, de tevé­kenységi körük ennél jóval szélesebb. Vállalkoznak kul­turális és egyéb jellegű rendez­vények szervezésére, külön­böző kiadványok megjelente­tésére. Ősszel meghirdették a lányok és asszonyok tornáját, amelyet hetente két alkalom­mal tartanak az általános isko­la tornatermében. Hasonló jel­legű foglalkozást szerveztek a gyermekek részére is. Az isko­lának ezért terembérleti díjat fizetnek. — Szécsény. A város önkor­mányzati képviselő-testületének legutóbbi ülésén egyebek között felolvasták a Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet azon le­velét, melyben kérik: Szécsény demokratikusan megválasztott polgármestere, Varga Tibor, aki a szövetkezet elnöki teendőit látja el, a következő közgyűlésig to­vábbra is irányítsa a szövetkezet munkáját. A testület nem nyitott vitát a be­— Szécsény. Negyvenhét fizető tag­gal, héttagú vezetőséggel tevékehyke- dik Szécsényben a Városszépítő Egye­sület a Múzeumbarátok Körével együttműködve. A lelkes csapat veze­tője Velenczei Ferenc, az áfész osztály- vezetője. Ha eddigi eredményeiket nézzük, a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt mondani, hogy lustálkod­nának. Társadalmi vitára bocsátották például a város címerének kérdését, és jelentés felett. Egybehangzóan úgy foglaltak állást, hogy egy nemleges válasszal nem hozzák kellemetlen helyzetbe a céget, ezért hozzájárultak, a polgármes­ter a legközelebbi szövetkezeti közgyűlésig, de legkésőbb 1991. március 31-ig elláthatja elnöki funkcióit is. Varga Tibor a Palóc Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet elnöke marad tehát, s polgármesteri feladatainak mara­déktalanul igyekszik eleget tenni. a több lehetséges változat közül -— az ő kampányuk eredményeképpen — a régi címert szavazták meg a városiak. Még az elmúlt években fogtak hozzá az emléktáblák felújításához, többek között a városháza épületében és a Tűz­toronynál. Munkájukkal segítették a Rákóczi-szoba felújítását. Most több javaslatot tesznek a városépítők a szé­csényi utcanevek felülvizsgálatára, új- rakeresztelésére. Lokálpatrióta városszépítők Együtt az olvasóval! Szeretnénk, ha az elkövetkezendő időben sokrétű információval kedvesked­hetnénk Szécsény és körzete olvasóinak. Ezért is gondoljuk úgy: dolgozzunk együtt! Bár mi rendszeresen járjuk a területet, olvasóink óhajai, információi, netán kérései munkánkban jelentősek. Ezért kérjük Önöket, hogy a lakóhe­lyükön tapasztaltakat — jelenségeket, eseményeket, történeteket — osszák meg velünk. Ha nem sikerül szerkesztőségünkbe eljutniuk, esetleg telefonálni, vagy levelet írni, külső munkatársunkat, Szenográdi Ferencet a szécsényi általá­nos iskolában minden munkanapon megtalálják. Ne feledjék tehát: mi Önökért vagyunk, Önök legyenek velünk! Az oldalt írták: A Szécsényfelfalun élő, hetvenhatodik életévét taposó Halmosi Györgyön szinte meg sem látszanak az élet nagy megpróbáltatásainak nyomai. Jó erőben, szellemileg frissen, nagy kedvvel végzi dolgát, igaz manapság csak otthon. Idén október 9-igugyanis—nyugdíj a mellett—a Danubius Hajó­gyárban dolgozott. A család — az asszony, no és a két gyerek — megelégelte, hogy az öreg túlon-túl is sokat serénykedik, ezért egyszerűen eltiltották a munkától. Van otthon dolog bőven, csinálja azt. Gyuri bácsi élete valóságos regény. Elvezet hallgatni, tán napokig is mesélne, ha fia segítségével nem irányítanánk mo­nológját. ,,’15-ben születtem itt. Felfaluban. Amikor világra jöttem apám éppen a fronton volt. Négyéves koromban, amikor már Hadifogoly Felfaluból Begyűjtötték, elvittek. Először Szegedre, a Csillagba, on­nan aztán egy hosszabb kirándulásra Oroszországba. Gróz- nijban, a Kaukázus északi részén „üdülhettem” a hadifogoly- táborban négy évig. Aztán átszállítottak Rosztovba, nem sokkal később pedig Voronyezsbe. Ekkor már ’50-et írtunk, s bíztunk abban, hogy viszontláthatjuk még szeretteinket. Tataroztuk is az itteni pártházat úgy, mint a kisangyalok... Azon év december 3-án aztán indulhattunk haza. 14-én éjjel léptük át Csapnál a szovjet—magyar határt. Elmondha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom