Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-23 / 224. szám
1990. DECEMBER 23., VASÁRNAP Lélektől lélekig MÁRIA BÖLCSŐDALOK MEGYÉNKBŐL ícdoar jLÍóqfotel / T„ -r •#Síuz Ha-n-o. a ícis Jé-xust at-tat-qat- (a Al- ta-to-datt így é- nt. fee/. az <3 a/- fei.: Szálljon re-ód bo|-do-gí - tó e - des or- lom A-ludj, a- lúd/ sxép csen.dí-sen, Icis vr-rá - gom. Sxa-tofe. (Mórajrad) A-lud/ er ví-rá-aom,uí- lag e! - kes-sé- ere, Nyugodj, kis magzatom ( a-nyerd kedves- se' - ge , Aludj, fi'-gnn,kinyílt rózsáin, Nyugodj,leiben,altathat itatn^ladj,sr.űr. koronáin.. Barna |Ncqrad / kirje, kirje/kisdedecske ,Betlehemi hercegeisict, ki kiértünk sokjdt kttél,A pokoltól megmenőefctéíl. Szitok JlUogrddJ J. A- ludj' el mogíatom, na./^on\ fe- nye, E’-le.- lemnek. e-gyet-/ert -re-me1- nye , 7. - m O-tömést -ringattak, Sx/utmbdl ohajtCcUc, A-Ludj, a- ludj. 2. Aludj el, virágom, aranyágam, Véled teljesedett minden vágyam, örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. 9. Nyugodj, míg Heródes, a kegyetlen Fel nem kél, és nem tör élted ellen, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak. Aludj, aludj. 4. Még most ellenségid nem tudhatják, Hol vagy, és álmodat nem zavarják, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. 5. Úgyis majd az idő elérkezik, Melyben szívem s szíved jaj de vérzik, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. 6. Azért most aludjál békességben, Hív anyád karjain csendességben, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. Az énekcsokor megtalálható a Palóc karácsony című nagylemezen is Szvorák Katalin előadásában. Nagy Zoltán Az elmélkedés pillanatai BETLEHEM ÜZENETE A szomszéd családnak gyermeke született. Nagyon aranyos kisfiú. Már születése előtt megvették a szülei a gyermekkocsit, s összerakták ágyacskáját. A szekrény polcaira pelenkák, kisruhák, játékok kerültek. Minden készen volt az újszülött fogadására. A fiatalasszony befeküdt a kórházba. Naponta kérdeztük a leendő apukát, történt-e már valami. Egy napon ragyogó arccal köszönt be: — Megszületett Csabi! Közel kétezer évvel ezelőtt egy utazástól elcsigázott hontalan pár járta Betlehem szűk utcáit. Názá- retből jöttek, s szállást kerestek. Hiába volt fáradozásuk, sehol sem fogadták be őket. Végül egy egyszerű épületben találtak szállást, ahová a jószágokat szokták beterelni. Itt született meg a világ Megváltója. Aki csak teheti, úgy várja gyermekét, mint Csabikét fogadták szülei. Igyekszünk arra, hogy gyermekünk számára minden a lehető legjobb legyen. Megremeg a szívünk, ha beletekintünk ártatlan szemeibe, s arra gondolunk, hogy mennyi veszély leselkedik rá. Aggódva figyeljük, ha úgy tűnik, hogy betegség környékezi. Mindegyikünk érezte már szívében, hogy szívesen átvállalná a gyermek szenvedéseit, ha az beteg volt. Isten úgy szerette fiát, ahogyan ember nem tud szeretni. Ez a szerető Isten nem palotát ^rendezett be Fiának, hanem egy istállót. Szerény és nehéz körülmények között jött a világra az Üdvözítő, hogy a te utadat és gyermekeid útját biztosítsa. Már a betlehemi jászolnál rálépett arra az útra, amely a Golgotához vezet. Védtelen csecsemőként kezdte el munkáját érted: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16.) Születésének körülményei is azt mutatják, hogy Jézus teljesen az emberiségé lett. Ezt érted tette. Leereszkedett olyan mélyre, amelynél mélyebbre már nem lehetett. Az Atya nem kedvezett tulajdon Fiának, hogy megmutassa, hogy mindennél drágább vagy neki. Mit válaszolsz erre a szeretetre? Mária és József útját az egész Menny figyelte. Miközben a Menny angyalai csodálattal figyelték az eseményeket, az emberek nem vettek észre semmit. Azok az emberek, akik nem adtak szállást Józseféknek, ha tudták volna, milyen megtiszteltetésben lehetne részük, bizonyára másképp gondolkoznak. - Lehetőségük volt, hogy megörökítsék nevüket, de elmulasztották. Mindez azért történt, mert szívtelenek, udvariatlanok, személy- válogatók voltak. Csak a mának éltek. Nem volt együttérzés a szívükben. Bizonyára a várandós Máriára való tekintettel meg lehetett volna oldani a szállást, de az emberi önzés nem tette ezt lehetővé. Ezért az Üdvözítőnek a város szélén egy istállóban kellett megszületnie. Erre az emberi magatartásra mit felel Isten? Világra jön Jézus az istállóban, hogy az emberi szívet megtisztítsa az önzéstől, és helyét szeretettel töltse be. Ez a tény nem tör meg benned minden büszkeséget? Prófécia jelezte jövetelét. Tudni lehetett, hogy hol és mikor fog megszületni. A zsidó nép Róla beszélt, s vágyott utána. öt szimbolizálták a szertartások. Amikor az ígéret beteljesült, csak néhányan ismerték fel, mert csak néhányan várták igazán. Csak néhányan hittek őszintén. Ma ismét megtelnek a templomok. Jézus nevét már nem kell szégyenkezve kiejteni. Te őszintén hiszel? Az ószövetségi nép tragédiája, hogy nem ismerte fel a betlehemi gyermekben szabadítóját. Nem ilyen Messiást vártak. Jézus sírva mondja, hogy nem ismerte fel e nép meglátogatásának napját. A történelem megismétlődhet. . . A betlehemi kisded mosolya, a tizenkét éves Fiú értelme, a gyógyító és tanító Krisztus, a Golgota hőse azt mondja: Isten a szeretet. S az út, amelynek minden lépése érted történt, Betlehemben kezdődött. Gyűrűs István Szöllősi Mária: Betlehem Tunyogi Lehel „Jer és lásd meg!” Csak Ö született meg úgy, hogy születését önnön élete előzte meg. Csak ö élt úgy, hogy halálát élet követte, ' hogy a mi halálunkból is 1 feltámadás szülessék. Belészülettél a kérő tenyérbe, Az öntudatlanul is várandós méhbe. Ne szégyeld, asszony, hogy hordod a gyermeket, kit belét ültetett a Lélek, hisz mindenki váradalmaktól terhes. Te vagy a kapu, mit nem ember-akart, sem önkéntességed, hanem a kegyelem nyitott meg. Te vagy a kapu, mi tulajdonod bár, de belépésedet rajta — a világba és önmagadba —, csak most kaptad meg, azáltal, ki tőled nyomja le a kilincset, hogy benyisson a bilincset és nincset hordozók közé. és gát a kor, mely nem látja túl önmagát. Imé, itt a pillanat, hogy megjelenjen a nézve néző, de nem látó szemek előtt. Itt a pillanat, hogy kiáltsak a hallva halló, de nem értő fülekbe. Itt a pillanat, hogy meztelenre soványítsam a kövérré duzzadt szíveket és megmutassam az utat a TESTTÉ LETT IGE felé. Csillagőrző szemed, Nyájra vigyázó gondod vezéreljenek téged a csillagokhoz, mely őrködik feletted, mint a nyájáról gondoskodó jó pásztor. Világra lelt benned a világ, ki világtalanságot leltél a világban. Keresztnyi teherbírásodat nehezíti a hely, mely nem fogadott be téged, ki terheddel könnyíted az elviselhetetlen igát. Gát az ölelés Itt vdgyojc nálad, Nem vagyok sem arany, sem tömjén, sem mirha; Tégy azért olyanná, hogy elfogadsz engem. Gyermek adatott néktek, kiben felnőtt Isten vár gyermekségetekre. Kevés szót mondhatok arról, hogy miként került közénk. Inkább: ÖT HALLGASSÁTOK! Fölvették Jézust Mikor Jézus megszületett Betlehembe, akkor elmentek a sok nézők, fölvették Jézust: — No, jár-e? Nem járt a. Nem járt ám Jézus. Ezért nem köll a kis csecsemőknek járni. Ezért köll nekik egy-két esztenáő, még el tudnak menni. Mert ha akkor Jézus tudott vóna menni, a mostani babák is tudnának. (Lammel Annamária és Nagy Ilona 1985-ben kiadott Parasztbiblia c. munkájából.) Hogy megtanuljunk járni Baalsem rabbi egyik tanítványa megkérdezte tanítóját: „Hogy van az, hogy az ember, aki teljesen átadta magát Istennek, és érzi is közelségét, időről időre mégis oly távolinak érzi Istent?” Baalsem válasza a következő volt: v,Amikor az édesapa járni tanítja gyermekét, maga előtt vezeti őt mindkét kezével tartva, hogy el ne essék. Így halad a kicsi apja óvó keze között szülője felé. És amikor az már a közelébe ér, eltávolodik tőle, két kezét állandóan fogva — és így tovább... hogy a gyermek végül is megtanuljon járni.” Martin Buber A bétágú gyertyatartó Cj Jeruzsálemben II. János Pál békeüzenete (részlet) „Mindenkinek — államoknak és egyéneknek egyaránt — tiszteletben kell tartania mások lelkiismereti és gondolati szabadságát. Nem szabad másokra rákényszeríteni saját igazságukat mint kizárólagosat... A politikai és vallási türelmetlenség a béke egyik legnagyobb veszélyeztetője ma a világon" - ezek a központi gondolatai II. János Pál pápa szokásos újévi békeüzenetének, amelyet karácsony előtt hoztak nyilvánosságra. Az üzenet, amelyet eljuttatnak valamennyi államfőhöz, ezzel a mottóval készült: „Ha békét akarsz, tartsd tiszteletben mások gondolkodását.” „Ha valakitől megtagadják a lelkiismeret és a gondolat szabadságát azt, hogy szabadon keresse saját igazságát, vagy kényszereszközökkel veszik rá, hogy bizonyos módon szemlélje a világot - sérelem éri a legbensőbb emberi jogot. Az ilyesmi feszültséget szít, összetűzések melegágya, és végül társadalmi ellenségeskedést vagy nyílt összecsapásokat eredményez” — hangsúlyozta a pápai üzenet. Külön foglalkozik a vallási türelmetlenséggel. Elitéli a szektákat, és azt is, ha valahol egyetlen államvallást erőszakolnak rá az emberekre. „Sok a tennivaló még ma is szerte a világon a vallási türelmetlenség leküzdésére — állapítja meg, rámutatva arra -, hogy ez a jelenség a legtöbbször összekapcsolódik a kisebbségek elnyomásával. A pápai üzenet kerüli azt, hogy megnevezzen konkrét államokat és szektákat, ahol a türelmetlenség és kényszer érvényesül, az állásfoglalás azonban így is teljesen világos. Egyértelműen elítéli a politikai és állampolgári jogok minden korlátozását, a nacionalizmust éppúgy, mint az antiszemitizmust. Ugyanakkor elítéli azt is, amikor egy államban a vallás törvényt diktál és rákényszeríti felfogását a társadalom egészére.
