Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-23 / 224. szám

1990. DECEMBER 23., VASÁRNAP Lélektől lélekig MÁRIA BÖLCSŐDALOK MEGYÉNKBŐL ícdoar jLÍóqfotel / T„ -r •#­Síuz Ha-n-o. a ícis Jé-xust at-tat-qat- (a Al- ta-to-datt így é- nt. fee/. az <3 a/- fei.: Szálljon re-ód bo|-do-gí - tó e - des or- lom A-ludj, a- lúd/ sxép csen.dí-sen, Icis vr-rá - gom. Sxa-tofe. (Mórajrad) A-lud/ er ví-rá-aom,uí- lag e! - kes-sé- ere, Nyugodj, kis magzatom ( a-nyerd kedves- se' - ge , Aludj, fi'-gnn,kinyílt rózsáin, Nyugodj,leiben,altathat itatn^ladj,sr.űr. koronáin.. Barna |Ncqrad / kirje, kirje/kisdedecske ,Betlehemi hercegeisict, ki kiértünk sokjdt kttél,A pokoltól megmenőefctéíl. Szitok JlUogrddJ J. A- ludj' el mogíatom, na./^on\ fe- nye, E’-le.- lemnek. e-gyet-/ert -re-me1- nye , 7. - m O-tömést -ringattak, Sx/utmbdl ohajtCcUc, A-Ludj, a- ludj. 2. Aludj el, virágom, aranyágam, Véled teljesedett minden vágyam, örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. 9. Nyugodj, míg Heródes, a kegyetlen Fel nem kél, és nem tör élted ellen, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak. Aludj, aludj. 4. Még most ellenségid nem tudhatják, Hol vagy, és álmodat nem zavarják, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. 5. Úgyis majd az idő elérkezik, Melyben szívem s szíved jaj de vérzik, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. 6. Azért most aludjál békességben, Hív anyád karjain csendességben, Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. Az énekcsokor megtalálható a Palóc karácsony című nagylemezen is Szvorák Katalin előadásában. Nagy Zoltán Az elmélkedés pillanatai BETLEHEM ÜZENETE A szomszéd családnak gyermeke született. Nagyon aranyos kisfiú. Már szü­letése előtt megvették a szülei a gyermekkocsit, s összerakták ágyacskáját. A szekrény polcaira pelenkák, kisruhák, játékok kerültek. Minden készen volt az új­szülött fogadására. A fia­talasszony befeküdt a kór­házba. Naponta kérdeztük a leendő apukát, történt-e már valami. Egy napon ra­gyogó arccal köszönt be: — Megszületett Csabi! Közel kétezer évvel ez­előtt egy utazástól elcsigá­zott hontalan pár járta Betlehem szűk utcáit. Názá- retből jöttek, s szállást ke­restek. Hiába volt fáradozá­suk, sehol sem fogadták be őket. Végül egy egyszerű épületben találtak szállást, ahová a jószágokat szok­ták beterelni. Itt született meg a világ Megváltója. Aki csak teheti, úgy vár­ja gyermekét, mint Csabi­két fogadták szülei. Igyek­szünk arra, hogy gyerme­künk számára minden a lehető legjobb legyen. Meg­remeg a szívünk, ha bele­tekintünk ártatlan szemei­be, s arra gondolunk, hogy mennyi veszély leselkedik rá. Aggódva figyeljük, ha úgy tűnik, hogy betegség környékezi. Mindegyikünk érezte már szívében, hogy szívesen átvállalná a gyer­mek szenvedéseit, ha az beteg volt. Isten úgy szerette fiát, ahogyan ember nem tud szeretni. Ez a szerető Is­ten nem palotát ^rendezett be Fiának, hanem egy istál­lót. Szerény és nehéz kö­rülmények között jött a vi­lágra az Üdvözítő, hogy a te utadat és gyermekeid út­ját biztosítsa. Már a bet­lehemi jászolnál rálépett arra az útra, amely a Gol­gotához vezet. Védtelen cse­csemőként kezdte el mun­káját érted: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16.) Születésének körülményei is azt mutatják, hogy Jézus teljesen az emberiségé lett. Ezt érted tette. Leereszke­dett olyan mélyre, amely­nél mélyebbre már nem le­hetett. Az Atya nem ked­vezett tulajdon Fiának, hogy megmutassa, hogy minden­nél drágább vagy neki. Mit válaszolsz erre a szeretetre? Mária és József útját az egész Menny figyelte. Mi­közben a Menny angyalai csodálattal figyelték az ese­ményeket, az emberek nem vettek észre semmit. Azok az emberek, akik nem adtak szállást Józseféknek, ha tud­ták volna, milyen megtisz­teltetésben lehetne részük, bizonyára másképp gondol­koznak. - Lehetőségük volt, hogy megörökítsék nevüket, de elmulasztották. Mindez azért történt, mert szívtele­nek, udvariatlanok, személy- válogatók voltak. Csak a mának éltek. Nem volt együttérzés a szívükben. Bi­zonyára a várandós Máriára való tekintettel meg lehe­tett volna oldani a szál­lást, de az emberi önzés nem tette ezt lehetővé. Ezért az Üdvözítőnek a vá­ros szélén egy istállóban kellett megszületnie. Erre az emberi magatartásra mit felel Isten? Világra jön Jézus az istállóban, hogy az emberi szívet megtisztítsa az önzéstől, és helyét sze­retettel töltse be. Ez a tény nem tör meg benned minden büszkesé­get? Prófécia jelezte jövete­lét. Tudni lehetett, hogy hol és mikor fog megszü­letni. A zsidó nép Róla be­szélt, s vágyott utána. öt szimbolizálták a szertartá­sok. Amikor az ígéret betel­jesült, csak néhányan is­merték fel, mert csak né­hányan várták igazán. Csak néhányan hittek őszintén. Ma ismét megtelnek a templomok. Jézus nevét már nem kell szégyenkezve ki­ejteni. Te őszintén hiszel? Az ószövetségi nép tragé­diája, hogy nem ismerte fel a betlehemi gyermek­ben szabadítóját. Nem ilyen Messiást vártak. Jézus sír­va mondja, hogy nem ismer­te fel e nép meglátogatásá­nak napját. A történelem megismét­lődhet. . . A betlehemi kisded mo­solya, a tizenkét éves Fiú értelme, a gyógyító és taní­tó Krisztus, a Golgota hőse azt mondja: Isten a sze­retet. S az út, amelynek min­den lépése érted történt, Betlehemben kezdődött. Gyűrűs István Szöllősi Mária: Betlehem Tunyogi Lehel „Jer és lásd meg!” Csak Ö született meg úgy, hogy születését önnön élete előzte meg. Csak ö élt úgy, hogy halálát élet követte, ' hogy a mi halálunkból is 1 feltámadás szülessék. Belészülettél a kérő tenyérbe, Az öntudatlanul is várandós méhbe. Ne szégyeld, asszony, hogy hordod a gyermeket, kit belét ültetett a Lélek, hisz mindenki váradalmaktól terhes. Te vagy a kapu, mit nem ember-akart, sem önkéntességed, hanem a kegyelem nyitott meg. Te vagy a kapu, mi tulajdonod bár, de belépésedet rajta — a világba és önmagadba —, csak most kaptad meg, azáltal, ki tőled nyomja le a kilincset, hogy benyisson a bilincset és nincset hordozók közé. és gát a kor, mely nem látja túl önma­gát. Imé, itt a pillanat, hogy megjelenjen a nézve néző, de nem látó szemek előtt. Itt a pillanat, hogy kiáltsak a hallva halló, de nem értő fülekbe. Itt a pillanat, hogy meztelenre soványítsam a kövérré duzzadt szíveket és megmutassam az utat a TESTTÉ LETT IGE felé. Csillagőrző szemed, Nyájra vigyázó gondod vezéreljenek téged a csillagokhoz, mely őrködik feletted, mint a nyájáról gondoskodó jó pásztor. Világra lelt benned a világ, ki világtalanságot leltél a világban. Keresztnyi teherbírásodat nehezíti a hely, mely nem fogadott be téged, ki terheddel könnyíted az elviselhetetlen igát. Gát az ölelés Itt vdgyojc nálad, Nem vagyok sem arany, sem tömjén, sem mirha; Tégy azért olyanná, hogy elfogadsz engem. Gyermek adatott néktek, kiben felnőtt Isten vár gyermekségetekre. Kevés szót mondhatok arról, hogy miként került közénk. Inkább: ÖT HALLGASSÁTOK! Fölvették Jézust Mikor Jézus megszületett Betlehembe, akkor elmentek a sok nézők, fölvették Jé­zust: — No, jár-e? Nem járt a. Nem járt ám Jézus. Ezért nem köll a kis csecsemőknek járni. Ezért köll nekik egy-két esztenáő, még el tudnak menni. Mert ha akkor Jézus tudott vóna menni, a mostani babák is tudnának. (Lammel Annamária és Nagy Ilona 1985-ben kiadott Parasztbiblia c. munkájából.) Hogy megtanuljunk járni Baalsem rabbi egyik ta­nítványa megkérdezte taní­tóját: „Hogy van az, hogy az ember, aki teljesen átadta magát Istennek, és érzi is közelségét, időről időre még­is oly távolinak érzi Istent?” Baalsem válasza a követ­kező volt: v,Amikor az édes­apa járni tanítja gyermekét, maga előtt vezeti őt mind­két kezével tartva, hogy el ne essék. Így halad a kicsi apja óvó keze között szülő­je felé. És amikor az már a közelébe ér, eltávolodik tő­le, két kezét állandóan fog­va — és így tovább... hogy a gyermek végül is megta­nuljon járni.” Martin Buber A bétágú gyertyatartó Cj Jeruzsálemben II. János Pál békeüzenete (részlet) „Mindenkinek — államoknak és egyéneknek egyaránt — tisz­teletben kell tartania mások lelkiismereti és gondolati szabad­ságát. Nem szabad másokra rákényszeríteni saját igazságu­kat mint kizárólagosat... A politikai és vallási türelmetlenség a béke egyik legnagyobb veszélyeztetője ma a világon" - ezek a központi gondolatai II. János Pál pápa szokásos újévi békeüze­netének, amelyet karácsony előtt hoztak nyilvánosságra. Az üzenet, amelyet eljuttatnak valamennyi államfőhöz, ezzel a mottóval készült: „Ha békét akarsz, tartsd tiszteletben mások gondolkodását.” „Ha valakitől megtagadják a lelkiismeret és a gondolat sza­badságát azt, hogy szabadon keresse saját igazságát, vagy kényszereszközökkel veszik rá, hogy bizonyos módon szemlél­je a világot - sérelem éri a legbensőbb emberi jogot. Az ilyesmi feszültséget szít, összetűzések melegágya, és végül tár­sadalmi ellenségeskedést vagy nyílt összecsapásokat eredmé­nyez” — hangsúlyozta a pápai üzenet. Külön foglalkozik a vallási türelmetlenséggel. Elité­li a szektákat, és azt is, ha valahol egyetlen államvallást erő­szakolnak rá az emberekre. „Sok a tennivaló még ma is szerte a világon a vallási türelmetlenség leküzdésére — állapítja meg, rámutatva arra -, hogy ez a jelenség a legtöbbször összekap­csolódik a kisebbségek elnyomásával. A pápai üzenet kerüli azt, hogy megnevezzen konkrét álla­mokat és szektákat, ahol a türelmetlenség és kényszer érvé­nyesül, az állásfoglalás azonban így is teljesen világos. Egy­értelműen elítéli a politikai és állampolgári jogok minden korlátozását, a nacionalizmust éppúgy, mint az antiszemitiz­must. Ugyanakkor elítéli azt is, amikor egy államban a vallás törvényt diktál és rákényszeríti felfogását a társadalom egészére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom