Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-23 / 224. szám
Lélektől lélekig AZ immny MELLÉKLETE 1990. 8. SZÁM Gondolatok Istenről Miért legyen istenhitem, vallásom? Keresztény életünknek legalapvetőbb hitvallása: „Hiszek az egy Istenben”. — Hiszek az élő, személyes Istenben, aki örökké szeret engem, és jót akar nekem. A világnak sok mindenre szüksége van, de legnagyobb szüksége az Istenre van. Szent Ágoston szavai nagy igazságot fejeznek ki: „Magad teremtettél minket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg Teben- ned meg nem nyugszik.” Körülbelül 200 év óta folyik a kísérlet, hogy Istent kizárjuk a világból. Mi magunk megtapasztaltuk, hogyan akartak itt hazánkban is Isten nélküli világot teremteni, hogyan akarták elérni, hogy áz emberek Isten nélkül éljenek. Hála Istennek: ez az ideológia megbukott. Az emberek nagy része éhezi és szomjazza az élő Istent! Nekünk, ma élő, Istenben hívő embereknek óriási fel- adátunk, hogy életünk bizonyítsa: Istent és ajándékait elfogadjuk. Feladatunk, hogy Istent sugározzuk mindenfelé tudással, tetteinkkel, megváltott életünk örömével. De tudnunk kell: erre csak akkor vagyunk képeseké ha számunkra az Isten nem csupán egy fogalom, hanem a legélőbb, legigazibb, legszentebb és leg- boldogítóbb valóság; — ha mi magunk személyes, bensőséges kapcsolatban vagyunk az élő Istennel. A személyes, bensőséges kapcsolatot tanulnunk kell: — Jézus Krisztustól, az Isten-embertől, akinek szíve- lelke tele van az Atyaisten iránti tisztelettel, hódolattal, dicsőítéssel, engedelmességgel, tökéletes szeretettel és odaadással. — Tanulnunk kell Jézus Édesanyjától, a Boldogsá- gos Szűz Máriától, aki így énekel: „Magasztalja lelkem az Urat és szívem új- jong az örömtől Istenemben és Megváltómban!” Az <3 élete is Isten-dicsőítő. — Tanulnunk kell a szentektől, akik számára a legfőbb parancs: Isten sze- retete és áldott akaratának teljesítése. Hívő emberek ^számára nem kell bizonyítani, hogy Jézusnak, Máriának, a szenteknek, a szentéletű embereknek, az Istent szerető telkeknek élete a legnagyobb áldás az' emberek számára, ök az emberiség legnagyobb jótevői. Kövessük példájukat: minél többet időzünk Istennél, annál több lesz bennünk az ö szeretetéből, szentségéből, tisztaságából, bölcsességéből, irgalmából, és annál inkább lesz életünk áldás, szolgálat, szeretet, igazi boldogítás embertársaink számára. Bizonyára sokan ismerik az úgynevezett „kis evangéliumot”. Röviden — csupán öt mondatban — ösz- szefoglalja az evangéliumi tanítást Istenről, öt csodálatos valóságot jelent ki Róla. Íme a szövege: Van Isten — Szeret minket az Isten! — Eljön közénk az Isten! — Megbocsát az Isten! — Hazavár minket az Isten! Nagy lelki hasznot meríthetünk abból és közelebb kerülünk az élő Istenhez, ha ezeket az igazságokat gyakran átelmélkedjük, át- imádkozzuk, mélyen a szívünkbe véssük, életünk alapjává tesszük. Van Isten Csodálatos ez a világ, amelyben élünk. Már a pogány bölcselők, gondolkodók közül többen eljutottak arra a megállapításra, hogy a világban tapasztalható rend, törvényszerűség, célszerűség egy világfeletti lényre, Teremtőre. Istenre utal. A tudósok legnagyobb része hisz Istenben. Bánk József ny. érsekpüspök úr nemrégiben megjelent „Van Isten” című könyvében írja: „Isten dicsérete zeng a természetkutatók táborában is az ég felé. Legtisztább a fizikusoké és a csillagászoké. Legerőteljesebb az orvosoknál. Legsokoldalúbb a biológusoké és az antropológusoké. Felemelő és boldogító tudat, hogy mily határozott, világos és egyértelmű a vezető természettudósok vallomása Istenről! ... Kövessük példájukat! És hajtsuk meg fejünket a Mindenható Isten előtt.” (132—133. oldal.) A teremtő Isten nem hagyta magára a sok gondolkodó embert, hanem megszólította, kinyilatkoztatta önmagát. Sok titkot elmondott magáról, a teremtett világról, az emberről. Ezt a kinyilatkoztatást a próféták, szent emberek a Szentlélek sugallata szerint írásba foglalták. Ez az írás: a Biblia, a Szentírás. Első, alapvető és legfontosabb mondanivalója az írásnak: VAN ISTEN! Szeret minket az Isten Isten nem csak megteremtette a világot, hanem szereti is. Isten maga a végtelen és tökéletes Szeretet, Jóság; ezt kiárasztotta teremtményeire, különösen is az emberre. Ez a szeretet indította Istent arra, hogy megszólítsa az embert, kinyilatkoztassa neki önmagát, megajándékozza isteni étellel és meghívja az örök életre. Isten szeret minket, mint gyermekeit és mindig csak jót akar nekünk. Higgyünk ebben a csodálatos Szeretetben és mondjuk is el sokszor Istenem, hiszem, hogy szeretsz engem, szeretsz minden embert. Add, hogy egész szívvel szerethesselek Téged. Viszonzom, amennyire tőlem telik, és kegyelmed segít : a Te határtalan szere- tetedet. Eljött közénk az Isten Az ember szívében élt a vágy, hogy lássa, hallja, megölelje az Istent. Ezt a vágyat maga a Teremtő oltotta az emberi szívekbe. A próféták hirdették, ébren tartották azt a gondolatot: eljön közénk az Isten! És ez valóban meg is történt: Isten egyszülött Fiát küldte, emberi testben, aki Máriától született s akinek születését most karácsonykor önfeledten, határtalan boldogsággal ünnepli a hívő világ. Jézus Krisztusban „megjelent üdvözítő Istenünk jósága és - emberszeretete”. (Tit. 3.4.) Jézus személyében maga az Isten jött el hozzánk. Azóta ez a föld: Isten különös jelenlétével, az Isten-ember életével, verejtékével, vére hullásával megszentelt föld; az ember élete Jézus Krisztus halálával és feltámadásával megváltott élet. Mennybemenetele alkalmával elhagyta ugyan a földet, de mégis köztünk maradt : isteni bölcsességével, isteni hatalmával és határtalan szeretetével megalapította jelenlétének szentségét, az Oltáriszentséget és ebben a szentségben köztünk maradt. szeretetbŐl köztünk él! Eljött közénk az Isten! És velünk van mindig az Isten! Legszentebb feladatunk, hogy a köztünk élő Istennel éljük az életünket. Megbocsát az Isten Istennek egyik legcsodálatosabb tulajdonsága az, hogy irgalmas, ö ismeri emberi gyengeségeinket, gyarlóságunkat, bűnrehajló természetünket. Tudta azt, hogy szabad akaratunkkal köny- nyen visszaélünk, és elfordulunk tőle. Végzetes dolog lett volna számunkra, ha magunkra hagy. Végtelen irgalmasságában azonban úgy határozott, hogyha megbánjuk bűneinket, ha bocsánatot kérünk, akkor Szent Fiának, Jézus Krisztusnak érdemeiért — aki bűneinkért halt meg a kereszten — megbocsát nekünk. Jézus külön szentséget rendelt: a bűnbánat szentségét, hogy ott Isten irgalmas szeretetébe forduljunk és drága vére tisztára mossa bűnös lelkünket. Hányszor távolodtunk ■ el Istentől és hányszor tapasztaltuk meg Isten irgalmas jóságát, amikor bűnbánó lélekkel eléje borultunk és bocsánatért esedeztünk... És ö megbocsátott. Milyen jó az Isten, hogy megbocsát, és visszafogad szeretetébe. Lelkünk legyen tele hálával, és azzal mutassuk meg ezt a hálát, hogy segítségével a jóra törekszünk, és a bűnt elkerüljük. Hazavár minket az Isten Két hazánk van: itt a földön egy ideiglenes, Istennél a végleges. Isten meghívott minket az örök életre, ahol a szenthárom- ságos életének — az Atya, a Fiú és a Szentlélek életének — minden képzeletet felülmúló gazdagságában, szépségében, határtalan örömében, véget nem érő boldogságában akar részesíteni minket. Hív, vár és segít minket az Isten, hogy ebbe a hazába eljussunk. „A mi hazánk a mennyben van” — mondja Szent Pál. Sokszor gondoljunk erre a hazára és kérjük Istentől a Hozzá való hűség, a végső állhatatosság kegyelmét, hogy a számunkra elkészített helyet egykor elfoglalhassuk és Vele örökre boldogok lehessünk, együtt dicsőíthessük öt Szűzanyánkkal, az angyalokkal és az üdvözült szentekkel. Az adventi szent idő, karácsony, Jézus születésének, Isten ajándékozó sze- retetének nagy ünnepe különösképpen alkalmas arra, hogy a fenti igazságokat mélyen a szívünkbe véssük és ezek irányítsák életünket a közeledő új esztendőben is a Szentlélek megvilágosító és megerősítő kegyelme által. Jelmondatunk legyen: ÉLJÜNK ISTENNEL, ISTENBEN, ISTENÉRT! Dr. Katona István váci püspök BETLEHEM, A SZÜLETÉS BARLANGJA Lőrinczy István i kialudt a napok szeme csodálatos az éjszaka az égen a Halley üstökös a Tejút örök vándora II fekszik a kisgyermek az anyja ölében s a csillag ott kéklik kitágult szemében III a rozzant istálló bűvölő képében JÉZUS SZÜLETÉSE (Coreggio festménye) Szabó Ferenc A Szűzanya méhében a Szentiélektől alkotott szít Földünk gyümölcse, szűz Asszony szülötte lehajtó irgalmad már mindörökre eljegyzett minket, testvérünk maradtál is nékünk is új Édesanyát adtál. A próféták szüze s AZ ELJÖVENDŐ (Prokop Péter festmény* — nytj Szabó Ferenc Teljességedből merítettünk mindannyian Jézus, Te vagy a Jóság magvetője! enyésző csíralétünk Teljességre tör — bogáncs és konkoly nő meződben mivé leszünk ha begyűjtesz csűrödbe? „KIMENT A MAGVETŐ VETNI.. " (Prokop Péter festménye — r*pf| » gyönyörű az anya elrévültségében IV egy fiatal pásztor ámuldozva örül az újszülött gyermek fényt sugároz körül V kialudt a napok szeme nekünk világít a csoda az égen a Halley üstökös az első karácsony éjszaka
