Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-23 / 224. szám
4 li't'EIM-'l LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 23., VASÁRNAP Akire a legfényesebb korona került... NÓGRÁD SZÉPE ’90: Fejérvári Judit Bizonyára akad még néhány emlékezetes nap Pe- jérvári Judit életében, ám az aligha vitás, hogy az eddigi sikerélményei legszebbike 1990. december 15-éhez fűződik: Nógrád megye szépévé választották. Az eredményhirdetést követő fogadáson a gratulációkat ugyanazzal a bájos mosollyal és határozott tekintettel fogadta, mint amilyet a színpadon is tapasztalhatott tőle a közönség. Miután sokan fejezték ki neki jókívánságaikat, alig lehetett megszabadítani őt a család, no és az érdeklődők gyűrűjéből. De sikerült, s megyénk szépségkirálynője készséggel állt rendelkezésünkre. » — Mindenekelőtt egy rövid életrajzot kérnénk! — 1969-ben születtem Hajdúböszörményben. Általános- és középiskolai tanulmányaimat Salgótarjánban végeztem, a Madáchban érettségiztem. Ezután felvettek az egri tanárképző főiskolára, ahol jelenleg negyedéves hallgatóként orosz—testnevelés szakon készülök a nagy próbatételre, a tanári diploma megszerzésére. — Az ön neve ismerősen cseng megyénk sportot kedvelő emberei körében. S hogy valóban köze volt, van a sporthoz—már ne haragudjon —, azt harmonikus testi felépítése is ékesen bizonyítja. — O, igazán köszönöm! Valóban sportoltam. Tízéves koromtól az SKSE-ben atlétizáltam, majd a főiskolára kerülve átpártoltam a tornához. Sajnos egy sérülés miatt most pihentetnem kell, ám ha rendbe jövök, folytatom. — Beszélgetésünk apropója kapcsán mindenki számára érdekes lehet: vajon milyen indíttatásból indult a Nógrád Szépe ’90 versenyen? — Megvallom őszintén, nem akartam ezen részt venni. Szinte az utolsó pillanatban aztán az „unszolásra” úgy döntöttem, benevezek. Majdnem lekéstem a hivatalos jelentkezési határidőről... — Am ha már bátorkodott erre, biztosan voltak szép álmai a verseny előtt... — Nem ringattam semmiféle álomban magamat. Elsősorban a kíváncsiság vezérelt. Az eszembe sem jutott, hogy első lehetek! A magam részéről butaság lett volna, ha ezzel a gondolattal foglalkozom. Igazán ne tűnjék közhelynek amit mondok: egy meglepetés sokkal kellemesebb, mint egy nagy csalódás. — Önnek valóban kellemes meglepetésben golt része. Az egész verseny során valóban egy cseppet sem izgult? — Némi szorongás azért élt bennem, de nem a mindenáron való sikerért. Talán úgy mondhatnám: izgalmam amolyan egészséges versenydrukk volt. —Azt hiszem ez a versenydrukk alaposan megdobogtatta a szívét, amikor a díj átadásánál csupán ketten maradtak s szólították a következőt: a másodikat... —Igen, ekkor minden korábbinál jobban furdallt a kíváncsiság. Végül aztán engem szólítottak utoljára, a királynő-koronázáshoz. — Milyen érzés szépségkirálynőnek lenni? — Hát, ez egy furcsa kérdés. Magam sem tudom! Alig tudatosult bennem ez a mostani siker. Tudja én a vizsgákon is úgy vagyok, hogy utánuk emésztenem kell. mi is történt, hogyan sikerült? Ugyanez a helyzet Nem álmodozott a királynő... most is. Azt azonban nem tagadom: ez a szépségki- rálynőség nagyon felemelő. —Majdnem megkésett a nevezéssel, nagy sikerrel fejeződött be ön számára a Nógrád Szépe ’ 90 verseny. Hogyan gondol majd vissza erre. , — Nekem valóban megérte... —Köszönöm a beszélgetést. Vaskor István Palóc karácsony Szép ajándéka sokaknak a Palóc karácsony című nógrádi hanglemez, amit Salgótarjánban adtak ki. Emlékezetes az élő lemez- bemutató is, amit az ünnepek előtt a József Attila Művelődési Központban tartottak. Képünkön: Szátoki betlehemes és Urálás (Újévköszöntés). (Fotó: R. Tóth Sándor) Akinek egyre drágább az élete Exkluzív interjú Bruce Willisszel A világ dicsősége múlandó. A filmvilágban is. Sztárok jönnek, sztárok mennek, filmek válnak népszerűvé és merülnek a feledés homályába. A tény azonban megcáfolhatatlanul, neonfeliratként másodpercenként, szüntelen villogással tudatja mindenkivel: Hollywood tündöklőén fényes egén egyre ragyogóbban csillog egy úriember, bizonyos Bruce Willis neve. A közelmúltban hazánkban forgatott a napról napra népszerűbb amerikai sztár. Háromhetes itt-tartózko- dása alatt szigorű menedzsere hermetikusan elzárta őt a külvilágtól. A honi írott sajtónak tucatnyi próbálkozás ellenére sem sikerült megközelíteni és szóra bírni a szupersztárt. Lapunk azonban nem ismer lehetetlent! Tisztelt olvasóink —a MOKÉP áldozatkész segítségével — megismerkedhetnek Bruce Willisszel! A harmincöt esztendős színész New Jerseyből, munkáscsaládból származik. Első mozifőszerepét Blake Edwars nagy sikert aratott vígjátékéban, a nálunk is bemutatott Nem látni és megszeretni című filmben kapta. Magyarországon ezen kívül a Drágán add az életed című hatalmas nemzetközi sikert aratott'akciófilmben láthattuk. A film második részének — Még drágább az életed— éppen az elmúlt héten volt a hazai premierje. Mint az előzetes adatok mutatják fantasztikus sikerrel fut a hatvanmillió dolláros költségvetéssel készült film, melyért a főszereplő Willis barátunk hét és fél millió dollárt tehetett zsebre. —Mr. Willis! Az ön karrierje hirtelen indult. Gyakorlatilag öt jelentős mozifilm és egy sikeres televíziós sorozat után viszonylag rövid idő alatt lett világhírű. Hogyan bírja ezt az erőltetett iramot? — Nem titkolom, hogy ugyancsak kell kapaszkodnom. Meredek eg. a szélsebes ritmusodé ugyanakkor egyben nagyszerű mulatság is... — Magyarországon éppen most fut a mozikban a Die Hard II. vagyis a Még drágább az életed című legfrissebb filmje. Hogyan látja Ön ezt a mozit? — Amikor elkészítettük az első részt, nem hittük, hogy hatalmas nemzetközi sikert arat. A fogadtatás után azonban már egyértelmű volt, hogy elkészítjük a folytatást, ami szerintem sokkal jobb, izgalmasabb, érdekesebb, vagyis egyszóval egy remek film. —Beavatna bennünket a forgatás titkaiba? Mi okozott Önnek gondot, nehézséget? — Életem eddigi legnehezebb, legviszontagságosabb forgatását éltem át. Aki megnézi a filmet, az azonnal rájön, hogy miért... — A film legérdekesebb jelenete, amikor Ön egy helikopterből egy mozgó repülőgép szárnyára ugrik. Valóban igaz a fáma, miszerint dublőr nélkül dolgozik? — Még sohasem vettem igénybe kaszkadőrök segítségét. Nem mondom, hogy egyszerű volt megoldanom ezt a jelenetet, de sikerült és ez a lényeg. —Információink szerint Ón valóban olyan mint filmbéli alakja: kedveli a veszélyes helyzeteket. Állítólag imád őrülten száguldozni autójával... — Mit csináljak, ha heppem a veszély? Akárcsak filmjeimben. A nézőket elvisszük magunkkal egy hullámvasút-utazásra, amely meglepő, izgalmas és ijesztő. — Ön nem csak Hollywood egyik vezető színésze, hanem népszerű popénekes is. Lehet ezt a kettőt egyeztetni? — Nem könnyű az biztos. Jelenleg hanyagolom az énekesi karrieremet, de remélem hamarosan időt szakíthatok rá. — A hölgyek szerint. Ön egy férfiideál... — Nem tagadhatom, hogy jólesik, bár bizonyára elhiszi nekem, elég gyakran tapasztalom ezt... —Mr. Willis! Lesz harmadik része a Die Hard-nak? — Nem hiszem. Ha ez így megy tovább lassan már az egész emberiséget kellene megmentenem... Szilágyi Norbert Balassi Pódium Csillagszóró volt... Mérföldés csizmákban rohan az idő. Már tizennyolc esztendeje, hogy a csillagfényes szeretet ünnepére árnyék vetül egy va- rázsos személyiségű, elementáris tehetségű színésznő tragikus sorsa nyomán. Amikor mások leikébe — legalább évente egy alkalomra — meghitt, békesség költözik, ő akkor—negyvenedik születésnapja előestéjén — szállt perbe önmagával s döntött a megfellebbezhetetlen, örök érvényű ítélet mellett. Azóta sem tudni igazán, hogy mi vezette az oktalan korai halálba. Némelyek — egy, még főiskolás korában tett könnyelmű, meggondolatlan kijelentésére alapozva—, úgy vélik, hogy félt az öregségtől, nem akart idős színésznő tenni. Mások magánéleti konfliktusaira, csalódásaira vezetik vissza a drámai végkifejletet. Minden valószínűség szerint azonban Illés Endre került legközelebb a titok nyitjához remekbe formált gondolatával: ,,Az élethez végül is nemcsak étéi és ital kell, munka és siker —, egy halom parázs is kell, hogy melegedjünk. És ő már jó ideje a hamuban ült. Fázott.” Dómján Edit — hisz ki ne tudná, hogy róla van szó — emléke előtt sokféleképpen lehet tisztelegni: egy szál virággal, egy főhajtással a temetőben, egy néma pillanattal, egy elhamvadó gyertyalánggal a karácsonyfa körül. Káló Flórián, az írogató pályatárs— aki egy ideig férje is volt — Aldobolyi Nagy György muzsikája segítségével igazán méltó formáját választotta az emlékezésnek, amikor az Egyedül című zenés monodráma sorai, dallamai között megidéztefeled- hetetlen egyéniségét. Pécsi Ildikó nagyon nehéz — mi több, hálátlan —feladatra vállalkozott e darab színpadi megjelenítésével. Bár neki nem Domjánt kellett eljátszania, csak egy hasonlóan magára maradt, boldogtalan színésznőt, az áthallások, a helyenként egyértelmű utalások következtében mégis mindenki az elhunyt művésznőre gondol, miközben őt nézi, hallgatja. Az sem könnyítette a helyzetét, hogy a salgótarjáni bemutató előtt három nappal egy megismételt tévéjáték főszerepében újra,,élőben’ ’ volt látható Dómján legendaszőtt alakja. Pécsi azonban—mint játékából, dalaiból kitetszik—szerette annyira Editet, hogy bármilyen szakmai „áldozatot” is hozzon a ,,kedvéért”. Az előadás a klasszikus dramaturgia logikája szerint építkezik, s az alig langyos prológust köve- tőén fokozatosan izzik fel. Pécsi Ildikó kezdetben kissé görcsös, meg-megdöccenő alakítása először a szomorú hangulatúfenyő- fadíszítés, a keserű múltidézés közben ejti rabul,a nézőt. Az igazi katarzis viszont akkor következik be, amikor a méregpoharat már-már lehajtó színésznő leendő unokája hírére megkapaszkodik a reményben, a hitben, s azt sugallja: alakulhatott volna másként, sőt, másként kellett volna, hogy alakuljon Dómján Edit derékba tört ígéretes pályája, csillagszóró módján szikrázó és ellobbant élete is. A megtörténteken azonban már nincs mód változtatni. Addig tápláljuk hát a szeretet tüzér, addig óvjuk féltőn egymás lépteit, amíg lehet, amíg érdemes, s nemcsak karácsony békés óráiban. Ez a Káló—Aldobolyi szerzőpáros, ez Pécsi Ildikó, — s általuk—Dómján Edit üzenete. — csongrádi —
